Az angyal arra figyelmeztetett, hogy az északi király „bemegy az Ékesség földjére is, és sok ország lesz, amely megbotlik.” Az „Ékesség földje” jelképesen az Isten népének földje.

A 45. versben a prófécia hozzáteszi: „És felüti fejedelmi sátrait a nagy tenger és az Ékesség szent hegye között.” Más szavakkal: úgy helyezkedik, hogy végső támadást intézzen a szellemi paradicsomuk ellen.

Ezért ezek a „jelentések” Jehova Istentől és Jézus Krisztustól származnak, hogy végső nagy hadjáratára indítsák az északi királyt. A kimenetel azonban rettenetes lesz számára. A 45. vers vége ezt közli velünk: „És mindenképpen végéhez ér, és nem lesz, aki segítsen rajta.”

Ezékiel is ihletést érzett arra, hogy írjon „a napok befejező részéről”, és figyelmeztessen a ’Mágógi Góg’ eljövendő támadására Isten népének földje ellen. (Ezékiel 38:2, 14–16; Dániel 10:14.) Ebben a próféciában Góg Sátánt szemlélteti, az ő seregei pedig Sátán összes földi ügynökeit, akik utolsó, kétségbeesett támadást indítanak, hogy kitöröljék a létből Isten népét. Mivel ez a támadás, miként az északi király támadása a napok befejező részében történik, ésszerűen arra következtethetünk, hogy az északi király azért „üti fel fejedelmi sátrait a nagy tenger és az Ékesség szent hegye között”, hogy támogassa Góg támadását. (Dániel 11:40, 45.)