Tizenhetedik fejezet

Az igaz imádók azonosítása a vég idején

 1. Milyen rendkívüli dolgot kellett tapasztalnia emberek egy kicsiny, védtelen csoportjának napjainkban Dániel könyvének 7. fejezete szerint?

EMBEREKNEK egy kicsiny, védtelen csoportját kegyetlen támadás éri egy erőskezű világhatalom részéről. Sértetlenül kerülnek ki az összecsapásból, sőt új erőre is kapnak — nem azért, mert ők maguk olyan erősek, hanem azért, mert Jehova Isten értékesnek tartja őket. Dániel könyvének 7. fejezete megjövendölte ezeket az eseményeket, melyek a XX. század elején történtek. De vajon kik voltak ezek az emberek? Dániel könyvének ugyanez a fejezete úgy utalt rájuk, mint akik „a Felségesnek [Jehova Istennek] a szentjei” (Úf). Azt is feltárta, hogy ezek a személyek végül társuralkodók lesznek a messiási Királyságban! (Dániel 7:13, 14, 18, 21, 22, 25–27).

 2. a) Hogyan vélekedik felkent szolgáiról Jehova? b) Mi volna bölcs életút ezekben az időkben?

² Ahogyan Dániel könyvének 11. fejezetéből megtudtuk, az északi király azután pusztul el végleg, hogy fenyegeti ennek a hűséges népnek a biztonságos szellemi országát (Dániel 11:45; vesd össze: Ezékiel 38:18–23). Igen, Jehova nagyon is védelmezi hűséges felkentjeit. A Zsoltárok 105:14, 15 ezt mondja nekünk: „[Jehova] királyokat is megfenyített miattok, mondván: Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!” Hát nem gondolod te is úgy, hogy az egyre növekvő „nagy sokaság” bölcsen teszi, ha ezekben a viharos időkben annyira szoros kapcsolatba kerül ezekkel a szentekkel, amennyire csak lehetséges? (Jelenések 7:9; Zakariás 8:23). Jézus Krisztus azt ajánlotta a juhszerű személyeknek, hogy pontosan ezt tegyék, azaz csatlakozzanak felkent szellemi testvéreihez azáltal, hogy támogatják munkájukat (Máté 25:31–46; Galátzia 3:29).

 3. a) Miért nem könnyű megtalálni Jézus felkent követőit, és közel maradni hozzájuk? b) Hogyan segít majd ebben Dániel könyvének 12. fejezete?

³ Isten Ellenfele, Sátán azonban dühödt háborút folytat a felkentek ellen. Támogatja a hamis vallást, és sikerült neki álkeresztényekkel megtöltenie a világot. Ennek következtében sok embert vezetett félre. Mások egyszerűen elvesztették reményüket, hogy valaha is megtalálhatják azokat, akik az igaz vallást képviselik (Máté 7:15, 21–23; Jelenések 12:9, 17). Még azoknak is harcolniuk kell hitük megtartásáért, akik megtalálják a „kicsiny nyájat” és társulnak hozzá, ez a világ ugyanis állandóan a hit megrontására törekszik (Lukács 12:32). Veled mi a helyzet? Megtaláltad „a Felségesnek a szentjeit”, és csatlakozol hozzájuk? Van rá szilárd bizonyítékod, hogy azok, akiket találtál, tényleg Isten választottai? Az ilyen bizonyíték szilárdabbá teheti a hitedet. Arra is képessé tehet, hogy segíts másoknak átlátni a mai világ vallási zűrzavarán. Dániel könyvének 12. fejezete bőségesen tartalmaz ilyen életmentő ismeretet.

A NAGY FEJEDELEM CSELEKEDNI KEZD

 4. a) Milyen két különálló dolgot jövendöl meg Mihályról a Dániel 12:1? b) Mit jelent gyakran Dániel könyvében az, hogy egy uralkodó „áll”?

⁴ A Dániel 12:1-ben ezt olvassuk: „abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll.” Ez a vers két különálló dolgot jövendöl meg Mihályról: az egyik az, hogy „áll”, ami egy bizonyos időszakon át tartó helyzetre utal; a másik pedig az, hogy „felkél”, ami egy eseményre utal ebben az időszakban. Először tehát azt kell megtudnunk, Mihály melyik időszakban ’áll Dániel népének fiaiért’. Emlékezzünk csak vissza, a Mihály egy olyan név, melyet Jézus kapott égi uralkodói helyzetében. Az utalás arra, hogy ő „áll”, eszünkbe juttatja azt, hogy milyen értelemben szerepel az itt így fordított héber kifejezés Dániel könyvének más részeiben. Gyakran egy királynak a tettére, például királyi hatalmának az elkezdésére utal (Dániel 11:2–4, 7, 20, 21).

 5., 6. a) Mely időszakban áll Mihály? b) Mikor és hogyan ’kel fel’ Mihály, és mit eredményez ez?

⁵ Nyilvánvaló, hogy az angyal itt egy olyan időszakra mutatott, melyet a bibliai próféciák máshol határoznak meg. Jézus ezt a „jelenlétének” (görögül pa·rou·sziʹa) nevezte, amikor Királyként uralkodik az égben (Máté 24:37–39, NW). Ezt az időszakot „az utolsó napoknak” és „a vég idejének” is nevezik (2Timótheus 3:1; Dániel 12:4, 9). Mióta csak megkezdődött ez az időszak 1914-ben, Mihály áll mint égi Király. (Vesd össze: Ésaiás 11:10, K. f.; Jelenések 12:7–9.)

⁶ És vajon mikor ’kel fel’ Mihály? Akkor, amikor feláll, hogy különleges tevékenységbe kezdjen. Jézus ezt még a jövőben teszi majd meg. A Jelenések 19:11–16 prófétailag leírja Jézust mint hatalmas messiási Királyt, aki az angyali sereg élén lovagol, és elpusztítja Isten ellenségeit. A Dániel 12:1 így folytatódik: „nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig.” Jehova Fő Ítélet-végrehajtójaként Krisztus a megjövendölt „nagy nyomorúság” alatt véget vet a dolgok egész gonosz rendszerének (Máté 24:21; Jeremiás 25:33; 2Thessalonika 1:6–8; Jelenések 7:14; 16:14, 16).

 7. a) Milyen reménye van minden hűségesnek az eljövendő „nyomorúságos időben”? b) Mi Jehova könyve, és miért létfontosságú, hogy a nevünk bele legyen írva?

⁷ Mi történik majd ebben a borús időszakban azokkal, akik hitet gyakorolnak? Dániel ezt a felvilágosítást kapta: „abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.” (Vesd össze: Lukács 21:34–36.) Mi ez a könyv? Lényegében azt szemlélteti, hogy Jehova Isten megemlékezik azokról, akik az akaratát cselekszik (Malakiás 3:16; Zsidók 6:10). Akiknek a neve bele van írva az életnek ebbe a könyvébe, azok vannak a világon a legnagyobb biztonságban, ugyanis isteni védelmet élveznek. Jehova minden kárt, mely éri őket, jóvá tud és jóvá is fog tenni. Még ha legyőzné is őket a halál, mielőtt eljönne ez a „nyomorúságos idő”, biztonságban maradnak Jehova korlátlan emlékezetében. Megemlékezik majd róluk, és feltámasztja őket Jézus Krisztus ezeréves uralma alatt (Cselekedetek 24:15; Jelenések 20:4–6).

A SZENTEK „FELSERKENNEK”

 8. Milyen örvendetes kilátást tár fel a Dániel 12:2?

⁸ Valóban vigasztaló a feltámadás reménye! A Dániel 12:2 említést tesz róla az alábbi szavakkal: „sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.” (Vesd össze: Ésaiás 26:19.) Könnyen lehet, hogy e szavak emlékezetünkbe idézik Jézus Krisztusnak az egyetemes feltámadásról szóló megindító ígéretét (János 5:28, 29). Milyen felvillanyozó reménység! Gondolj csak bele: szeretett barátaid és családtagjaid — akik most halottak — lehetőséget kapnak arra, hogy a jövőben újra éljenek! Ez az ígéret azonban, melyet Dániel könyvében találunk, elsősorban egy másmilyen feltámadásra utal — olyanra, amely már megtörtént. Hogyan lehet ez?

 9. a) Miért ésszerű arra számítani, hogy a Dániel 12:2 az utolsó napokban teljesedik be? b) Milyen feltámadásra utal a prófécia, és honnan tudjuk ezt?

⁹ Vizsgáljuk meg a szövegösszefüggést! Mint láttuk, a 12. fejezet első verse nemcsak a dolgok e rendszerének a végéről, hanem az utolsó napok teljes időszakáról szól. Tulajdonképpen a fejezet nagy része nem az eljövendő földi Paradicsomban, hanem a vég idejében teljesedik be. Van ebben az időszakban valamilyen feltámadás? Pál apostol írt azoknak a feltámadásáról, „a kik a Krisztuséi”, és azt mondta, hogy ez Krisztus „jelenléte idején” (NW) történik meg. Az égi életre feltámadók azonban „romolhatatlanságban” támadnak fel (1Korinthus 15:23, 52). Egyikük sem ébred fel „gyalázatra és örökkévaló útálatosságra”, ahogyan a Dániel 12:2 jövendölte. Vajon van másfajta feltámadás is? A Biblia néha szellemi értelemben beszél a feltámadásról. Ezékiel könyve és a Jelenések könyve például egyaránt tartalmaz prófétai részeket, melyek szellemi megújulásra, vagyis feltámadásra utalnak (Ezékiel 37:1–14; Jelenések 11:3, 7, 11).

10. a) Milyen értelemben támadt fel a vég idején a felkent maradék? b) Az életre keltett felkentek némelyike hogyan ébredt mégis „gyalázatra és örökkévaló útálatosságra”?

¹⁰ Volt részük Isten felkent szolgáinak ilyen szellemi megújulásban a vég idején? Volt! Történelmi valóság, hogy 1918-ban a hűséges keresztények kis maradéka rendkívüli támadás alá került, mely szervezett nyilvános szolgálatuk összeomlását okozta. Azután, noha teljesen valószínűtlennek látszott, 1919-ben újra életre keltek szellemi értelemben. E tények ráillenek a Dániel 12:2-ben megjövendölt feltámadásra. Néhányan ebben és az ezt követő időben szellemileg ’felserkentek’. Később viszont sajnos nem mindegyikük maradt meg szellemileg élő állapotban. Akik ébredésük után úgy döntöttek, hogy elvetik a messiási Királyt, és akik felhagytak Isten szolgálatával, azok kiérdemelték maguknak a Dániel 12:2-ben leírt „gyalázatot és örökkévaló útálatosságot” (Zsidók 6:4–6). A hűséges felkentek viszont, akik jól használták fel azt a helyzetüket, hogy új életre keltek szellemileg, lojálisan támogatták a messiási Királyt. Hűségük végül a prófécia szavai szerint „örök élethez” vezet. Az ellenállással szemben mutatott szellemi életerejük segít azonosítanunk őket napjainkban.

’FÉNYLENEK, MINT A CSILLAGOK’

11. Napjainkban kik „azok, akinek éleslátásuk van”, és milyen értelemben fénylenek, mint a csillagok?

¹¹ Dániel könyve 12. fejezetének következő két verse további segítséget ad ahhoz, hogy azonosítsuk „a Felségesnek a szentjeit”. A 3. versben az angyal így szól Dánielhez: „Az értelmesek pedig [azok, akiknek éleslátásuk van, NW] fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra [igazságosságra, NW] visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” Kik „azok, akiknek éleslátásuk van” napjainkban? Nos, a bizonyítékok ugyanazokra, „a Felségesnek a szentjeire” utalnak. Elvégre a felkent maradékon kívül ki volt az, akinek volt éleslátása, hogy felismerje, Mihály, a Nagy Fejedelem 1914-től kezdve Királyként áll? Az ilyen igazságok prédikálása által — valamint azáltal, hogy mindig keresztényekhez illően viselkednek — ’fénylenek, mint csillagok’ ebben a szellemi sötétségbe borult világban (Filippi 2:15; János 8:12). Jézus így prófétált róluk: „Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában” (Máté 13:43).

12. a) A vég idején hogyan vesznek részt a felkentek abban, hogy „sokakat az igazságra [igazságosságra, NW] visznek”? b) Mit foglal magában az, hogy Krisztus ezeréves uralma alatt a felkentek sokakat igazságosságra visznek, és ’fénylenek, mint a csillagok’?

¹² A Dániel 12:3 még azt is elmondja, milyen munkával foglalják el magukat a felkent keresztények a vég idején. „Sokakat az igazságra [igazságosságra, NW] visznek.” A felkent maradék hozzálátott ahhoz, hogy begyűjtse Krisztus 144 000 társörökösének még hátralévő tagjait (Róma 8:16, 17; Jelenések 7:3, 4). Amikor ez a munka befejeződött — nyilvánvalóan az 1930-as évek közepén —, elkezdték begyűjteni a „más juhok” „nagy sokaságát” (János 10:16; Jelenések 7:9). Ők is hitet gyakorolnak Jézus Krisztus váltságáldozatában. Ezért tiszta állapotban vannak Jehova előtt. A nagy sokaság tagjai, akik ma már több millióan vannak, azt a reményt táplálják, hogy túlélik ennek a gonosz világnak a közeledő pusztulását. Ezeréves uralma alatt Jézus, valamint 144 000 társkirálya és társpapja teljesen az engedelmes földi emberek javára fordítja majd a váltság áldásait, és ezzel segít mindenkinek, aki hitet gyakorol, hogy megszabaduljon az Ádámtól öröklött bűn utolsó nyomától is (2Péter 3:13; Jelenések 7:13, 14; 20:5, 6). A felkentek akkor a legteljesebb értelemben osztoznak majd abban, hogy „sokakat az igazságra [igazságosságra, NW] visznek”, és ’fénylenek, mint a csillagok’ az égen. Te megbecsülöd a reménységet, hogy Krisztusnak és társuralkodóinak dicsőséges égi kormányzata alatt élhetsz majd a földön? Micsoda kiváltság „a szentekkel” osztozni Isten Királysága jó hírének prédikálásában! (Máté 24:14).

’TUDAKOZNAK’

13. Milyen értelemben lettek bepecsételve és bezárva Dániel könyvének szavai?

¹³ Az angyal Dánielhez szóló szózata, mely még a Dániel 10:20-ban kezdődött, most ezekkel a szívet melengető szavakkal fejeződik be: „Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás” (Dániel 12:4). A Dániel által ihletés alatt leírt szavak nagy része valóban be lett zárva és be lett pecsételve az emberi értelem előtt. Sőt később Dániel maga is ezt írta: „Én pedig hallám ezt, de nem értém” (Dániel 12:8). Dániel könyve ebben az értelemben évszázadokon át bepecsételt maradt. Mi a helyzet ma?

14. a) Kik és mit ’tudakoztak’ a „végső időben”? b) Mi bizonyítja, hogy Jehova megáldja ezt a ’tudakozást’?

¹⁴ Abban a kiváltságban van részünk, hogy a Dániel könyvében megjövendölt „végső időben” élünk. A próféciának megfelelően sok hűséges ’tudakozta’ Isten Szavát. Mi volt ennek az eredménye? Jehova áldásának köszönhetően nagyobbá lett az igaz ismeret. Jehova hűséges felkent Tanúi éleslátással lettek megáldva, ami képessé tette őket arra, hogy megértsék, az Emberfia 1914-ben Király lett, és arra, hogy azonosítsák a Dániel próféciájában szereplő állatokat, valamint hogy figyelmeztessenek „a pusztító útálatosságra” — s ez csak néhány példa a sok közül (Dániel 11:31). Az ismeretnek ez a bősége tehát egy másik jel, mely által azonosíthatjuk „a Felségesnek a szentjeit”. Dániel azonban még más bizonyítékot is kapott.

’MEGRONTJÁK’ ŐKET

15. Milyen kérdést vet fel ezután egy angyal, és kikre emlékeztethet minket ez a kérdés?

¹⁵ Mint emlékszünk, Dániel „a nagy folyóvíznek”, a Hiddekelnek, vagy más néven a Tigrisnek a partján kapta meg ezeket az angyali üzeneteket (Dániel 10:4). Most három angyali teremtményt pillant meg itt, és így szól: „széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján. És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?” (Dániel 12:5, 6). Ez az angyal által felvetett kérdés megint csak emlékeztethet minket „a Felségesnek a szentjeire”. „A végső idő” kezdetén, 1914-ben rendkívüli módon foglalkoztatta őket, mennyi idő telik még el, míg beteljesednek Isten ígéretei. A kérdésre adott válaszból nyilvánvalóvá válik, hogy valóban ők állnak e prófécia középpontjában.

16. Milyen próféciát mond el az angyal, és hogyan hangsúlyozza ki, hogy biztosan beteljesedik?

¹⁶ Dániel beszámolója így folytatódik: „És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy [meghatározott, NW] ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek” (Dániel 12:7). Ez nagyon komoly dolog. Az angyal mindkét kezét esküre emeli, talán azért, hogy a széles folyó egymással szemközti oldalán álló két angyal számára is látható legyen ez a mozdulat. Ezzel kihangsúlyozza, hogy e prófécia beteljesedéséhez a legapróbb kétség sem férhet. Mégis, mikor vannak ezek a meghatározott idők? A válasz nem annyira bonyolult, mint ahogy talán gondoljuk.

17. a) Milyen párhuzamokat találhatunk a Dániel 7:25-ben, a Dániel 12:7-ben és a Jelenések 11:3, 7, 9-ben feljegyzett próféciákban? b) Milyen hosszú a három és fél idő?

¹⁷ Figyelemre méltó, mennyire hasonlít ez a prófécia két másik próféciához. Az egyik, melyet ennek a kiadványnak a kilencedik fejezetében vizsgáltunk meg, a Dániel 7:25-ben található, a másik pedig a Jelenések 11:3, 7, 9-ben. Figyeljünk meg néhányat a párhuzamok közül! Mindegyik próféciának a kerete a vég ideje. A próféciák Isten szent szolgáival kapcsolatosak, és arról szólnak, hogy üldözik őket, sőt egy ideig még csak nyilvános prédikálótevékenységüket sem tudják folytatni. Mindegyik prófécia bemutatja, hogy Isten szolgái újból életre kelnek, és újrakezdik munkájukat, felülkerekedve üldözőiken. És mindegyik prófécia megemlíti ennek a szenteket érintő megpróbáltatásnak az időtartamát. A Dániel könyvében található mindkét prófécia (a 7:25 és a 12:7) „időre, időkre és fél időre” utal. A tudósok általában úgy tartják, hogy ez három és fél időt jelent. A Jelenések könyve 42 hónapként, vagyis 1260 napként utal ugyanerre az időszakra (Jelenések 11:2, 3). Ez megerősíti, hogy a Dániel könyvében említett három és fél idő három és fél, egyenként 360 napos évre utal. De mikor kezdődött meg ez az 1260 nap?

18. a) Mi jelzi az 1260 nap végét a Dániel 12:7 szerint? b) Mikor rontották meg végül „a szent nép erejét”, és hogyan történt ez? c) Mikor kezdődött meg az 1260 nap, és hogyan ’prófétáltak gyászruhákba öltözve’ ezalatt a felkentek?

¹⁸ A prófécia meglehetősen határozott abban, mikor ér véget az 1260 nap — akkor, „mikor elvégezik a szent nép erejének rontását”. A Watch Tower Bible and Tract Society vezető képviselőit, köztük elnökét, J. F. Rutherfordot, 1918 közepén hamis vádak alapján elítélték, hosszú büntetést szabtak ki rájuk, és börtönbe vetették őket. Isten szentjei valóban munkájuk „rontását”, erejük megtörését tapasztalták. Ha 1918 közepétől visszafelé számolunk három és fél évet, akkor 1914 végéhez jutunk. A felkentek kis csoportja akkoriban azon volt, hogy felkészüljön az üldözés kirobbanására. Már kitört az I. világháború, és sokasodott a munkájukkal szembeni ellenállás. Az 1915-ös évben még az éviszövegük is az a kérdés volt, melyet Krisztus tett fel a követőinek: „Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom?” (Máté 20:22). A Jelenések 11:3 próféciájának megfelelően az ezt követő 1260 napos időszak kesergéssel teljes idő volt a felkenteknek — olyan volt, mintha zsákruhába öltözve prófétáltak volna. Az üldözés kegyetlenebbé vált. Néhányukat börtönbe vetették, másokat csőcselék támadott meg, megint másokat pedig megkínoztak. Sokakat elcsüggesztett a Társulat első elnökének, C. T. Russellnek az 1916-ban bekövetkezett halála is. Minek kellett azonban megtörténnie azután, hogy befejeződött ez a sötét időszak, melyben e szenteket mint prédikálók szervezetét megölték?

19. Hogyan biztosít bennünket a Jelenések 11. fejezetének próféciája arról, hogy a felkenteket nem némítják el hosszú időre?

¹⁹ A Jelenések 11:3, 9, 11-ben található párhuzamos prófécia megmutatja, hogy a „két tanúbizonyság” a megölése után csak rövid ideig — három és fél napig — hever holtan, mielőtt újból életre kel. Ehhez hasonlóan, a Dániel könyve 12. fejezetében olvasható prófécia is megmutatja, hogy a szentek nem maradnak némák, hanem még további munkát kell elvégezniük.

„MEGTISZTULNAK, MEGFEHÉREDNEK ÉS  MEGPRÓBÁLTATNAK”

20. A Dániel 12:10 szerint milyen áldásokban részesülnek a felkentek nehéz próbáik után?

²⁰ Mint korábban láttuk, Dániel leírta ezeket a gondolatokat, de nem értette meg. Ennek ellenére bizonyosan eltűnődött azon, vajon teljesen elpusztulnak-e a szentek üldözőik kezétől, ugyanis megkérdezte: „mi lesz ezeknek vége?” Az angyal így válaszolt: „Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek [azok, akiknek éleslátásuk van, NW] értik” (Dániel 12:8–10). A szentek előtt biztos remény volt! Pusztulás helyett megfehéríttetnek, a Jehova Isten előtti tiszta állapot áldásában részesülnek (Malakiás 3:1–3). A szellemi téren nyert éleslátásuk képessé teszi őket arra, hogy tiszták maradjanak Isten szemében. Ezzel ellentétben a gonoszok nem is akarják megérteni a szellemieket. Vajon mikor kerül sor minderre?

21. a) Milyen feltételek bekövetkeztekor kezdődik meg a Dániel 12:11-ben megjövendölt időszak? b) Mi volt „a mindennapi áldozat”, és mikor vették el? (Lásd a bekeretezett részt a 298. oldalon.)

²¹ Dániel ezt a felvilágosítást kapta: „az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.” Ez az időszak tehát akkor kezdődik el, miután bizonyos feltételek bekövetkeznek. El kellett venni „a mindennapi áldozatot”a (Dániel 12:11). Milyen áldozatra gondolt az angyal? Nem azokra az állatáldozatokra, melyeket valamilyen földi templomban ajánlottak fel. Sőt még az a templom is, mely régen Jeruzsálemben állt, „az igazinak” csupán „képmása” volt — képmása Jehova nagy szellemi templomának, mely akkor kezdett el működni, mikor Krisztus lett a Főpapja i. sz. 29-ben. Ebben a szellemi templomban, mely Istennek a tiszta imádatra vonatkozó elrendezéseit szemlélteti, nincs szükség állandóan a bűnért való áldozatokra, ugyanis „Krisztus is egyszer s mindenkorra felajánltatott, hogy sokak bűnét hordozza” (Zsidók 9:24–28, NW). Ennek ellenére minden igaz keresztény áldozatokat mutat be ebben a templomban. Pál apostol ezt írta: „ő általa [Krisztus által] vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét” (Zsidók 13:15). A prófécia beteljesedésének első feltétele — „a mindennapi áldozat” eltávolítása — tehát 1918 közepén következett be, amikor a prédikálómunka gyakorlatilag leállt.

22. a) Mi a „pusztító útálatosság”, és mikor állították fel? b) Mikor kezdődött meg, illetve ért véget a Dániel 12:11-ben megjövendölt időszak?

²² És mi a helyzet a második feltétellel — „a pusztító útálatosság” ’feltevésével’, vagyis felállításával? A Dániel 11:31 megvizsgálásakor láttuk, hogy ez az utálatosság először a Népszövetség volt, mely később az Egyesült Nemzetek Szervezeteként emelkedett ki újból. Mindkettő utálatos, mivel a földi béke egyedüli reménységének kiáltották ki őket. Ezért sok ember szívében ezek a szervezetek tulajdonképpen Isten Királyságának a helyét foglalják el! A Népszövetség létrejöttét 1919 januárjában indítványozták. Ekkor teljesedett tehát a Dániel 12:11-ben említett mindkét feltétel. Az 1290 nap ezek szerint 1919 elején kezdődött, és 1922 őszéig tartott (az északi féltekén szokásos évszakok szerint).

23. Hogyan kerültek fokozatosan megtisztított állapotba Isten szentjei az 1290 nap alatt, melyet Dániel könyvének 12. fejezete jövendölt meg?

²³ Vajon a szentek ez idő alatt arrafelé haladtak, hogy megfehéríttessenek és megtisztuljanak Isten szemében? Mindenképpen! 1919 márciusában a Watch Tower Society elnökét és közeli munkatársait szabadon engedték a börtönből. Később felmentették őket az ellenük felhozott hamis vádak alól. Mivel tisztában voltak vele, hogy munkájuk még közel sincs elvégezve, azonnal munkához láttak, és 1919 szeptemberére szerveztek egy kongresszust. Még ugyanabban az évben megjelent Az Őrtorony társfolyóiratának első száma. Az eredetileg Aranykorszaknak (most Ébredjetek!-nek) nevezett folyóirat mindig Az Őrtorony társa volt e világ romlottságának félelem nélküli leleplezésében és abban, hogy segített Isten népének tisztának maradni. A megjövendölt 1290 nap végére a szentek jó úton voltak afelé, hogy megtisztított és helyreállított állapotba kerüljenek. 1922 szeptemberében, éppen akkor, amikor véget ért ez az időszak, mérföldkőnek számító kongresszust tartottak Cedar Pointban (Ohio, USA). Ez a kongresszus hatalmas lendületet adott a prédikálómunkának. Szükség volt azonban még arra, hogy további előrehaladást tegyenek. Erre a következő megjelölt időszakban került sor.

BOLDOGSÁG A SZENTEKNEK

24., 25. a) Melyik időszakot jövendölte meg a Dániel 12:12, és nyilvánvalóan mikor kezdődött meg, illetve ért véget ez az időszak? b) Milyen szellemi állapotban volt a felkent maradék az 1335 nap kezdetén?

²⁴ Jehova angyala az alábbi szavakkal fejezi be a szentekről szóló próféciáját: „Boldog, a ki várja [aki állhatatos marad, Úf] és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot” (Dániel 12:12). Az angyal nem ad semmilyen támpontot sem, hogy mikor kezdődik, illetve ér véget ez az időszak. A történtek alapján úgy tűnik, hogy egyszerűen közvetlenül követte az azt megelőző időszakot. Ez azt jelenti, hogy 1922 őszétől 1926 késő tavaszáig tartott (az északi féltekén szokásos évszakok szerint). Vajon a felkentek boldog állapotba kerültek ennek az időszaknak a végére? Igen, mégpedig néhány fontos szellemi módon.

²⁵ Még az 1922-ben rendezett kongresszus után is voltak Isten szentjei közt olyanok, akik továbbra is vágyakozva tekintettek a múltba. (A 302. oldalon látható egy kép a kongresszusról.) Az összejöveteleken a tanulmányozások anyagaként továbbra is alapvetően a Biblia és a C. T. Russell által írt Bibliai tanulmányok kötetei szolgáltak. Akkoriban széles körben elfogadott volt az a nézet, hogy 1925 lesz az az év, melyben meg kell kezdődnie a feltámadásnak, és helyre kell állnia a Paradicsomnak a földön. Emiatt sokan úgy szolgáltak, hogy elméjükben egy meghatározott időpontra figyeltek. Néhányan öntelten visszautasították, hogy részt vegyenek a kívülállóknak való prédikálás munkájában. Ez az állapot nem adott okot a boldogságra.

26. Hogyan változott meg a felkentek szellemi állapota az 1335 nap folyamán?

²⁶ Amint előbbre haladt az 1335 nap, mindez kezdett megváltozni. A prédikálás központi helyre került, amikor rendszeresítették azokat az elrendezéseket, melyeknek az volt a céljuk, hogy mindenki részt vegyen a szántóföldi szolgálatban. Összejöveteleket iktattak be minden hétre Az Őrtorony tanulmányozására. Az 1925. március 1-jei angol számban megjelent a „Nemzet születése” című történelmi jelentőségű cikk, mely segített Isten népének teljesen megérteni, mi történt az 1914—19-es időszakban. 1925 után a szentek már nem hamarosan eljövő, konkrét időpontra tekintve szolgálták Istent. Inkább Jehova nevének a megszentelése vált a legfontosabbá. Erre a létfontosságú igazságra minden korábbinál inkább rámutatott Az Őrtorony 1926. január 1-jei angol számában megjelent „Ki fogja tisztelni Jehovát?” című cikk. Az 1926 májusában tartott kongresszuson megjelent a Szabadulás című könyv. (Lásd a 302. oldalon.) Ez a könyv egy olyan új sorozatnak volt az egyik darabja, melyet úgy terveztek, hogy felváltsa a Bibliai tanulmányok sorozatot. A szentek nem tekintettek többé a múltba. Bizakodóan a jövőbe és az előttük álló munkára tekintettek. A próféciának megfelelően a szentek boldog állapotban voltak, amikor az 1335 nap véget ért.

27. Hogyan segít nekünk Dániel könyve 12. fejezetének megvizsgálása abban, hogy egyértelműen azonosítsuk Jehova felkentjeit?

²⁷ Természetesen nem mindenki tartott ki ebben a viharos időszakban. Az angyal kétségtelenül ezért hangsúlyozta ki, mennyire fontos ’állhatatosnak maradni’. Azok, akik kitartottak és állhatatosak maradtak, nagy áldásban részesültek. Ez egyértelműen kiderül Dániel könyve 12. fejezetének a megvizsgálásából. A jövendölésnek megfelelően a felkentek feléledtek, azaz feltámadtak szellemi értelemben. Rendkívüli módon megértették Isten Szavát, képessé váltak arra, hogy „tudakozzák” azt, és hogy a szent szellem irányításával ősrégi titkokat tárjanak fel. Jehova megtisztította őket, és előidézte, hogy szellemileg olyan fényesen ragyogjanak, mint a csillagok. Következésképpen sokaknak segítettek, hogy igazságos állapotba kerüljenek Jehova Isten előtt.

28., 29. Mit határozzunk el, amint befejeződéséhez közeledik „a végső idő”?

²⁸ ’A Felséges szentjeinek’ az azonosítását elősegítő ilyen prófétai jelek után vajon lehet bármilyen kifogást találni rá, ha valaki elmulasztja felismerni őket, és nem csatlakozik hozzájuk? Nagyszerű áldások várnak a nagy sokaságra, mely csatlakozik ehhez az egyre csökkenő felkent maradékhoz Jehova szolgálatában. Mindegyikünknek állhatatosnak kell maradnunk Isten ígéreteinek beteljesedésére várva (Habakuk 2:3). Napjainkban Mihály, a Nagy Fejedelem már évtizedek óta áll Isten népének az érdekében. Most már hamarosan cselekedni kezd mint olyan személy, akit Isten nevezett ki arra, hogy végrehajtsa az ítéletet a dolgok e rendszere fölött. Mi hol állunk majd, amikor ez megtörténik?

²⁹ A kérdésre adott válasz attól függ, vajon úgy döntünk-e, hogy már most feddhetetlen életet élünk, vagy sem. Vizsgáljuk meg Dániel könyvének utolsó versét, mely megerősíti elhatározásunkat, mialatt befejeződéséhez közeledik „a végső idő”. Ennek a versnek a megvizsgálása, mely a következő fejezetben található, segít majd megértenünk, hogyan állt Istene előtt Dániel, és hogy mi hogyan állunk majd Előtte a jövőben.

[Lábjegyzet]

MIT ÉRTETTÉL MEG?

• Mely időszakban „áll” Mihály, illetve hogyan és mikor ’kel majd fel’?

• Milyen feltámadásra utal a Dániel 12:2?

• Mely dátumok jelzik az alábbi időszakok kezdetét és végét:

a Dániel 12:7-ben említett három és fél idő?

a Dániel 12:11-ben szereplő 1290 nap?

a Dániel 12:12-ben megjövendölt 1335 nap?

• Hogyan segít azonosítani Jehova igaz imádóit az, ha figyelünk Dániel könyvének a 12. fejezetére?

[Kiemelt rész a 298. oldalon]

A mindennapi áldozat eltávolítása

Dániel könyvében ötször fordul elő „a mindennapi áldozat” kifejezés. A dicséret áldozatára — az „ajkak gyümölcsére” — utal, melyet szolgái rendszeresen felajánlanak Jehova Istennek (Zsidók 13:15). Eltávolításáról a Dániel 8:11, 11:31 és 12:11-ben olvashatunk jövendölést.

A két világháború alatt Jehova népét kegyetlenül üldözték „észak királyának” és „a déli királynak” a területén egyaránt (Dániel 11:14, 15). „A mindennapi áldozat” eltávolítása az I. világháború vége felé történt, amikor 1918 közepén csaknem teljesen leállt a prédikálómunka (Dániel 12:7). A II. világháború alatt az angol—amerikai világhatalom szintén „elvette . . . a mindennapi áldozatot” 2300 napra (Dániel 8:11–14; lásd ennek a könyvnek a 10. fejezetét). Egy időre, melyet a Szentírás nem határoz meg konkrétan, a náci „seregek” is eltávolították az áldozatot (Dániel 11:31; lásd ennek a könyvnek a 15. fejezetét).

[Táblázat/képek a 301. oldalon]

PRÓFÉTAI IDŐSZAKOK DÁNIEL KÖNYVÉBEN

[Képek a 287. oldalon]

Jehova kiemelkedő szolgáit igazságtalanul az atlantai (Georgia, USA) szövetségi börtönbe küldték. Balról jobbra: (ülnek) A. H. Macmillan, J. F. Rutherford, W. E. Van Amburgh; (állnak) G. H. Fisher, R. J. Martin, G. DeCecca, F. H. Robison és C. J. Woodworth

[Képek a 299. oldalon]

Mérföldkőnek számító kongresszusokat tartottak Cedar Pointban (Ohio, USA) 1919-ben (fent) és 1922-ben (lent)

[Egész oldalas kép a 302. oldalon]