A boldog világ nyitja

„A legkiemelkedőbb személyiség nemcsak ebben a két évezredben, hanem az egész történelemben a názáreti Jézus” — olvasható a Time magazinban. Amikor Jézus a földön volt, több ezer tiszta szívű ember ismerte fel a nagyságát, és ugyanakkor azt is, hogy törődik másokkal. Ezért hát nem meglepő, hogy királlyá akarták tenni (János 6:10, 14, 15). Ám ahogy az előző cikkben már említettük, Jézus nem volt hajlandó belefolyni a politikába.

LEGALÁBB három dolog járult hozzá ahhoz, hogy Jézus így reagált: az, hogy Atyjának mi a véleménye arról, hogy az emberek függetlenítik magukat, mely többek között az emberi uralmakban nyilvánul meg; az, hogy Jézus tudatában volt annak, hogy hatalmas, rejtett erők akadályozzák az uralkodásra tett, legjobb emberi erőfeszítéseket is; valamint az, hogy Istennek szándékában áll felállítani egy égi kormányzatot, amely az egész föld felett uralkodik majd. Miközben gondosan megvizsgáljuk mind a három területet, látni fogjuk, hogy miért vallanak kudarcot az emberek azirányú erőfeszítései, hogy jobbá tegyék a világot, valamint hogy miként fog mégis megvalósulni ez a cél.

Képesek arra az emberek, hogy irányítsák magukat?

Amikor Isten megteremtette az embereket, hatalmat adott nekik az állatvilág fölött (1Mózes 1:26). Az emberek viszont Isten szuverenitása alatt voltak. Az első férfinak és nőnek azáltal kellett bizonyítania az Istennek való alárendeltségét, hogy engedelmesen tartózkodik egy bizonyos fának, „a jó és gonosz tudása fájának” gyümölcsétől (1Mózes 2:17). Sajnos Ádám és Éva visszaélt a szabad akaratával, és engedetlen lett Istennel szemben. Az, hogy vettek a tiltott gyümölcsből, nemcsak lopás volt, hanem egyben azt is jelezte, hogy fellázadtak Isten szuverenitása ellen. A The New Jerusalem Bible fordításban egy, a Mózes első könyve 2:17 verséhez fűzött lábjegyzet kijelenti, hogy Ádám és Éva igényt támasztott „a teljes erkölcsi függetlenségre . . . , amely által az ember visszautasítja, hogy teremtett lénynek ismerje el magát . . . Az első bűn az Isten szuverenitása elleni támadás volt.”

A felvetődött súlyos erkölcsi kérdések miatt Isten megengedte Ádámnak, Évának és leszármazottaiknak, hogy ők maguk döntsenek, milyen életutat választanak, ők pedig felállították a jóra és rosszra vonatkozó saját irányadó mértékeiket (Zsoltárok 147:19, 20; Róma 2:14). Lényegében ekkor kezdődtek az emberek függetlenséggel való kísérletezgetései. Siker koronázta ezeket? Több ezer évvel a hátunk mögött elmondhatjuk, hogy nem! A Prédikátor 8:9 kijelenti: „uralkodik az ember az emberen maga kárára.” Ez az emberi uralkodásról szóló, siralmas beszámoló igazolja a Jeremiás 10:23 szavainak igazát: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” A történelem azt bizonyítja, hogy az emberek nem képesek sikeresen uralkodni Teremtőjüktől függetlenül.

Ezzel Jézus is teljesen egyetértett, hiszen az Istentől való függetlenség távol állt tőle. Ezt mutatják szavai is: „semmit sem teszek a magam kezdeményezéséből . . . mindig azt teszem, ami [Isten] kedvére van” (János 4:34; 8:28, 29). Ezért aztán mivel nem volt Istentől felhatalmazása arra, hogy az emberektől királyi uralmat kapjon, még csak fontolóra sem vette annak elfogadását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy vonakodott segíteni az embertársain. Éppen ellenkezőleg, mindent megtett, ami csak hatalmában állt, hogy támogassa az embereket abban, hogy a lehető legboldogabb életük legyen, és a jövőben is ez legyen osztályrészük. Sőt, még az életét is feláldozta az emberiségért (Máté 5:3–11; 7:24–27; János 3:16). De Jézus tudta, hogy „mindennek rendelt ideje van”, így annak is, hogy Isten kinyilvánítsa az emberiség feletti szuverenitását (Prédikátor 3:1; Máté 24:14, 21, 22, 36–39). Ne feledjük azonban, hogy Édenben ősszüleink egy gonosz szellemteremtmény akaratának engedtek, aki egy látható kígyó által beszélt hozzájuk. Ez elvezet minket a második okhoz, amiért Jézus nem folyt bele a politikába.

A világ titkos uralkodója

Amint arról a Biblia beszámol, Sátán felkínálta Jézusnak „a világ összes királyságát és dicsőségüket” egy imádati aktusért cserébe (Máté 4:8–10). Tehát alapjában véve az Ördög a világ feletti uralkodást kínálta fel Jézusnak, csakhogy az ő feltételeivel. Jézus nem esett áldozatul ennek a kísértésnek. Miért, ez kísértés volt egyáltalán? Tehetett igazából Sátán ilyen nagyvonalú felajánlást? Igen, mert maga Jézus nevezte az Ördögöt „a világ uralkodójának”, Pál apostol pedig úgy jellemezte őt, mint aki „a dolgok ezen rendszerének istene” (János 14:30; 2Korintus 4:4; Efézus 6:12).

Persze Jézus tudta, hogy az Ördög nem az emberiség legjobb érdekeit tekinti szívügyének, hiszen úgy beszélt Sátánról, mint „gyilkosról”, és mint „a hazugság és minden hamis dolog atyjáról” (János 8:44, The Amplified Bible). Nyilvánvaló, hogy az a világ, amely egy ilyen gonosz szellemnek a „hatalmában van”, sosem lehet igazán boldog (1János 5:19). Ám az Ördög nem élhet ezzel a hatalommal a végtelenségig. Jézus, aki most hatalmas szellemteremtmény, hamarosan eltávolítja Sátánt, és gyökerestül kiirtja a befolyását (Héberek 2:14; Jelenések 20:1–3).

Sátán maga is tud róla, hogy világuralkodóként betöltött szerepe rohamosan közeledik a végéhez, ezért kétségbeesetten, minden lehetőséget megragadva azon igyekszik, hogy végérvényesen megrontsa az embereket, csakúgy, mint az Özönvíz előtti napokban tette, Noé idejében (1Mózes 6:1–5; Júdás 6). „Jaj a földnek és a tengernek — olvashatjuk a Jelenések 12:12-ben —, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.” A bibliai próféciák és a világesemények azt jelzik, hogy már közel vagyunk ennek a ’rövid időnek’ a lejártához (2Timóteus 3:1–5). Már csak karnyújtásnyira van a segítség!

Kormányzat, amely boldogságot hoz

A harmadik ok, amiért Jézus nem folyt bele a politikába, az, hogy tudta, hogy a jövőben egy meghatározott időben Isten felállít egy égi kormányzatot, amely a föld felett uralkodik majd. A Biblia Isten Királyságának nevezi ezt a kormányzatot, és ez volt Jézus tanításának a fő témája (Lukács 4:43; Jelenések 11:15). Jézus arra képezte a tanítványait, hogy imádkozzanak ennek a Királyságnak az eljöveteléért, hiszen csak ennek az uralma alatt ’lesz meg Isten akarata mint az égben, úgy a földön is’ (Máté 6:9, 10). De talán eltűnődünk azon, hogy ha ez a Királyság fog uralkodni az egész föld felett, akkor mi lesz az emberi kormányzatokkal?

A választ a Dániel 2:44-ben (Újfordítású revideált Biblia) találhatjuk meg: „Ezeknek a királyoknak az idejében [melyek a jelenlegi rendszernek a végén uralkodnak] támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a[z emberi] királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké.” (Kiemelés tőlünk.) De miért kell Isten Királyságának ’összetörnie’ a földi uralmakat? Azért, mert ezek az uralmak Istennel szembeszállva kitartanak a mellett a független szellem mellett, melyet Sátán kezdeményezett az Éden-kertben. Azok, akik továbbra is ezt a szellemet ápolják, nemcsak hogy sértik az emberek érdekeit, de mindezek mellett még a Teremtőjükkel is összeütközésbe fognak kerülni ezzel az igyekezetükkel (Zsoltárok 2:6–12; Jelenések 16:14, 16). Ezért kérdezzük meg magunktól, hogy Isten uralma mellett vagy az ellen foglalunk-e állást?

Mi, személy szerint kinek a szuverenitását választjuk?

Azért, hogy az emberek tájékozottan tudjanak dönteni az uralkodással kapcsolatban, Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy prédikálják „a királyságnak ezt a jó hírét . . . az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek”, mielőtt elérkezik e jelenlegi rendszer vége (Máté 24:14). Kik ismertek ma világszerte arról, hogy Isten Királyságáról prédikálnak? Jehova Tanúi. Ennek a folyóiratnak a címlapján már régóta olvashatók azok a szavak, hogy „hirdeti Jehova Királyságát”. Ma több mint 230 országban mintegy hatmillió Tanú segít az embereknek abban, hogy pontos ismeretet szerezzenek erről a Királyságról.a

Áldások a Királyság alattvalóinak

Jézus mindig úgy cselekedett, hogy az összhangban volt Isten gondolkodásával. Nem a független életutat választotta, és nem próbálta meg politikai eszközökkel támogatni vagy előrébb vinni a dolgok akkori rendszerét, hanem azon fáradozott keményen, hogy Isten Királyságának az érdekeit segítse elő, mely az egyedüli megoldás a világ bajaira. Lojalitásáért jutalomban részesült: dicsőséges trónt kapott az égben ennek a Királyságnak a méltó Királyaként. Milyen csodálatos jutalom ez az Istennek való alárendeltségéért! (Dániel 7:13, 14).

Milliók, akik ma utánozzák Jézust abban, hogy első helyre teszik Isten Királyságát, és alárendelik magukat Isten akaratának, szintén csodálatos ajándékot fognak kapni: azt a kiváltságot, hogy Isten Királyságának földi alattvalói lehetnek (Máté 6:33). Ennek a kormányzatnak a szeretetteljes uralma alatt tökéletes emberekké válnak, és kilátásuk lesz az örök életre (Jelenések 21:3, 4). Az 1János 2:17 ezt írja: „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Amikor Sátán és a követői meg lesznek semmisítve, és a föld világméretű paradicsommá válik, ahol nem lesz megosztottságot előidéző nacionalizmus, korrupt kereskedelmi rendszer és hamis vallás, akkor micsoda öröm lesz örökre ott élni! (Zsoltárok 37:29; 72:16).

Igen, Isten Királysága az igazán boldog világ valódi kulcsa, és az ezt hirdető üzenet méltán nevezhető jó hírnek. Aki még nem tette meg, azt arra buzdítjuk, hogy fogadja örömmel e jó hírt, amikor Jehova Tanúi legközelebb felkeresik az otthonában, és elmondják ezt az üzenetet.

[Lábjegyzet]

[Képek az 5. oldalon]

A történelem azt bizonyítja, hogy az emberek nem képesek sikeresen uralkodni Istentől függetlenül

[Kép az 5. oldalon]

Mivel Sátán ’a dolgok jelenlegi rendszerének’ uralkodója, ezért felkínálhatta Jézusnak „a világ összes királyságát”

[Képek a 7. oldalon]

Jézus azt tanította, hogy Isten Királyság-elrendezése alatt a világ csodálatos lesz