Egy álom feltárja, mennyire késő van

JEHOVA . . . az élő Isten, és ő Király határtalan ideig” (Jeremiás 10:10). Jehova sohasem mondott le a világegyetem feletti uralkodásáról. Ezt a tényt nem akarta tudomásul venni Nebukadnezár, az ősi Babilon királya. Jehova, abból a célból, hogy ennek a pogány uralkodónak maradandóan emlékezetébe vésse, hogy csak „a Legfelségesebb uralkodik az emberek birodalmában” , álmot láttatott vele és szolgája, Dániel magyarázta meg annak értelmét. (Dániel 4:17, 18, [4:14, 15, Károli].)

Az álom egy óriási fáról szólt. „Magassága végül az egekig ért és még a föld széléről is látható volt. ” Isteni parancsra azonban a fát ki kellett vágni, de tönkjét le kellett bilincselni vas- és rézabroncsonkkal. És mind ennek addig kellett így maradnia, míg a „hét idő” el nem múlik felette, csak utána sarjadhatott ki újból a tönk. (Dániel 4:10–17, [4:7–14, Károli ].)

„A fa, amelyet láttál — hangzik Dániel magyarázata —, te magad vagy, ó király . . . és a te királyságod. ” Eszerint Nebukadnezárnak ki kellett vágatnia. Sőt el kellett veszítenie a királyságát, igen, még ép elméjét is, és úgy kellett „hét ideig” tanyáznia a mezőn, mint a mezei barmoknak. A jelképes bilincsek csak a „hét idő” elteltével távolítattak el, ekkor a királynak megadatott, hogy visszanyerje ép elméjét és trónját. (Dániel 4:20–27, [4:17–24, Károli].)

A jövendölésnek megfelelően, „mindez megesett Nebukadnezár királyon” (Dániel 4:28, [4:25, Károli]). A Lexicon Linguae Aramaicae Veteris Testamenti című mű fordítása azt mondja, hogy Nebukadnezár álmának „hét ideje” hét szó szerinti év volt. Erre abból is ésszerűen következtethetünk, hogy Nebukadnezár 43 évig (i. e. 624—581-ig) uralkodott.

Mi a jelentése számunra?

Jehova mindig úgy gyakorolja egyetemes szuverenitását, ahogyan azt a legmegfelelőbbnek látja. Egy ideig ezt a földön Izrael nemzete által végezte, amely nemzet földi uralkodóiról joggal mondhatták, hogy ’Jehova trónján ülnek’ . (1Krónika 29:23.) Amikor azonban Izrael hitehagyottá lett, Jehova megengedte, hogy Dávid király leszármazottainak királyi dinasztiáját megbuktassák.

Mennyire találó, hogy nem sokkal ezután Isten jelezte Nebukadnezár királynak — pontosan neki, akinek megengedte, hogy az ő előképes királyságát megdöntse —, hogy ezzel egyáltalán nem arra gondolt, hogy az Isten jog szerinti szuverenitása is megszűnik. Mennyire fontos volt, hogy emlékezetébe vésse neki is, de a későbbi pogány nemzeteknek is, amelyek Isten képviseleti királyságát tapodni fogják, hogy az az állapot csak átmeneti ideig tart.

Az időpont, amikor az álom adatott, a személy, aki az álmot látja, és maga az isteni szuverenitás témája, mind-mind azt hangsúlyozzák, hogy sokkal többről van itt szó, mint amit ez Nebukadnezár számára jelentett. Mindez azt sejteti, hogy miként az abroncsokba zárt, kivágott fa, az isteni uralom, ahogyan azt az elpusztított Jeruzsálem képviselte, nem lesz helyreállítva mindaddig, amíg „hét idő” elteltével el nem távolítják róla a korlátozó abroncsokat. Ekkor viszont az Istent képviselő Uralkodó — a megígért Messiásra utaló kifejezés szerint —, „az emberek közül a legalacsonyabb” kerül Isten Királyságába. Jézus tanítványai éppen arra vonatkozólag kértek jelt Jézustól, hogy mikor lesz ez esedékes. (Dániel 4:17, [4:14, Károli]; Máté 24:3.)

Vannak egyéb utalások is, amelyek igazolják annak helyességét, hogy Nebukadnezár álmát sokkal átfogóbban kell értelmezni, mint ahogy az akkor beteljesedett. A Dániel 9:24–27-ben feljegyzett prófécia hajszálpontosan megjövendölte 500 évvel korábban, hogy melyik évben kell a Messiásnak megjelennie.a Ha tehát a Messiás emberi eljövetelének ideje is ennyire pontosan meg lett jövendölve, nemde logikus arra következtetnünk, hogy a Királyság hatalomban való sokkal fontosabb láthatatlan visszatérésének idejét is Isten legalább ennyire pontosan megjövendöltette? És ki lenne alkalmasabb személy ennek a megjövendölésére, mint maga Dániel? Ne felejtsük el azt sem, hogy amikor Dániel látomásait és az álomról szóló jövendöléseit, többek között Nebukadnezárnak a fáról szóló álmát is megörökítette, ezt a parancsot kapta: „Tartsd titokban e beszédeket és pecsételd be a könyvet a vég idejéig. ” Miért addig? Mert akkor „az igaz ismeret megnövekedik” . Ha a „vég idejéig” Dániel megírt szavainak lepecsételve, felfoghatatlanul kellett maradnia, nemde ez is azt bizonyítja, hogy írásai erre az időre szóló prófétai szavak? (Dániel 12:4.)

A „hét idő” — mettől meddig?

Jézus, jelenléte jelét ismertetve, beszélt a „hét időről” , de ő ezt a „nemzetek meghatározott idejének” nevezte. Ezt mondta: „Jeruzsálemet [továbbra is] lábbal tapodják a nemzetek, míg le nem telik a nemzetek kijelölt ideje” (Lukács 21:24). Az Oxford NIV Scofield Study Bible című könyv (1984) lábjegyzete azt mondja, hogy „a ’pogányok ideje’ [Károli] [King James fordítás szerint: „a nemzetek meghatározott ideje”] akkor kezdődött el, amikor Nebukadnezár alatt Júda fogságba esett. Attól kezdve Jeruzsálemet — Krisztus szavai szerint — ’a pogányok lábbal tiporják’ ” .

Meddig kellett tartania a „hét időnek” vagy a „nemzetek meghatározott idejének” ? Nyilvánvalóan sokkal tovább, mint 7 szó szerinti, 360 napból álló évnek (a bibliai éveket ugyanis így számították), amely 2520 napot tenne ki. Szentírási példa van arra, hogy egy-egy napot egy-egy évnek vehetünk. (Lásd 4Mózes 14:34; Ezékiel 4:6; vö. Jelenések 12:6, 14.) Ezzel a számítással élve, a „hét idő” 2520 évig tartott. Ha i. e. 607-ben Jeruzsálem pusztulásával kezdődött, akkor i. sz. 1914-ben járt le.

1914 előtt már több mint 30 évvel, Jehova Tanúi felhívták a világ figyelmét erre a nagyjelentőségű dátumra. Érdekes megjegyezni, hogy Eugenia Nomikos és Robert C. North szerzők, 1976-ban megjelent International Crisis című könyvükben azt mondják, hogy „jóformán semmi jele nem volt azoknak a konfliktusoknak és feszültségeknek, amelyek lavinaszerűen végül is a háború közvetlen kirobbanásához vezettek” . Ellenkezőleg, „az 1913-as év vége felé és 1914-es év első hónapjaiban . . . a nagyhatalmak közötti kapcsolatok sokkal rendezettebbeknek látszottak, mint sok évvel korábban” . Ennek ellenére ma, 70 évvel később, a történészek kénytelenek megállapítani, hogy az 1914-es esztendő fordulópont volt az emberiség életében. Egy német forrásmű, Meyers Enzyklopädisches Lexikon szerint, „az első világháború hatásai szó szerint forradalmiak voltak, és csaknem minden nép életébe mélyreható változást hoztak mind gazdasági, mind társadalmi, és politikai tekintetben” .

Közismert számunkra, milyen szerteágazóak lettek a politikai események 1914 óta. A bekövetkezett társadalmi változásokat Virginia Cowles 1913: An End and a Beginning [1913-as év mint valaminek kezdete és valaminek a vége] című könyve megemlíti: „Az 1913-as év egy korszak lezárulását jelezte” — írja az írónő. A gazdasági következményekről Ashby Bladen, az Amerikai Guardian Életbiztosító Társaság idős elnökhelyettese ezt írja: „1914 előtt a valuta és pénzrendszerek összefértek egymással. . . . Ha 1914 augusztusát vesszük választóvonalnak, a XIX. és XX. század közötti ellentét még szembe ötlőbb. Az emberi viszonylatok sok tekintetben teljesen az ellenkezőjére fordultak. . . . Ennek fő oka az 1914-gyel kezdődő pénzrendszer és a pénz belső értéke közötti kapcsolat kettéválása volt. . . . E kapcsolat megszakadása óriási jelentőségű volt. . . . 1914 ennek a rendszernek mélyreható és végül is katasztrófális átalakulását hozta magával. ”

Milyen későre jár az óra?

A televízió és a sajtóhírek alapján nem nehéz belátnunk, hogy szemünk előtt teljesülnek azok az események, amelyek a Jézus jelét alkotják. De van ezenkívül egy perdöntő bizonyíték is arra, hogy az 1914 mellett szóló bizonyíték kronológiailag is megbízható, ami látható Nebukadnezár álmából is. Most, 1987-ben, ez azt jelenti, hogy már 73 éve benne járunk a „végidőben” . Jézus megígérte, hogy e nemzedék elég idős tagjai, akik látták a „végidő” kezdetét, még élni fognak, amikor az a nagy nyomorúságban befejeződik. (Máté 24:34.)

Mennyire serkentőleg hat ez számunkra, hogy folyton maradjunk éberek, és összpontosítsuk szemünket arra, ami az isteni kinyilatkoztatás alapján már annyira későre jár! Mennyire fontos, hogy ne legyünk türelmetlenek és ne próbáljuk siettetni az óramutatókat az isteni órán, nehogy csalódás érjen bennünket! Másrészt, az is fontos, hogy ne essünk az önelégültség állapotába, megpróbálván lassítani az időt, kockáztatva ezzel azt, hogy lemaradunk! Ne felejtsük el, sokkal több forog most kockán, mint hogy lekéssük a buszt, vonatot, vagy repülőgépet. Az a veszély fenyeget, hogy elszalasztjuk az Isten új rendszerében való örök életet. És ez bizony nagy mulasztás lenne számunkra!

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Mikor ért igazában véget a „hét idő” ?

Egyesek azzal érvelnek, hogy ha, tegyük fel, a „hét idő” csakugyan prófétai volt és 2520 évig tartott, Jehova Tanúi akkor is tévesen ítélik meg az 1914-es év jelentőségét, mert eleve rossz kiindulópontot vesznek alapul Jeruzsálem pusztulására vonatkozólag. Szerintük Jeruzsálem nem i. e. 607-ben, hanem i. e. 587/86 évben pusztult el. Ha ez valóban így lenne igaz, ezzel a „végidő” kezdete csaknem 20 évvel későbbre tolódna el. Jehova Tanúi azonban 1981-ben az i. e. 607-es időponttal kapcsolatban egy meggyőző bizonyítékot tártak fel. („Jöjjön el a te Királyságod!” című könyv 127—40. és 186—89. oldalán.) Nos azok, akik megpróbálják az 1914-es évet megfosztani bibliai jelentőségétől, tudják-e bizonyítani, hogy 1934 — vagy bármiféle más év e tekintetben — hozott-e mélyrehatóbb és drámaibb és szemmel láthatóan nagyobb változást a világ életébe, mint az 1914-es év?

[Táblázat a 6. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

i. e. 607 i. sz. 33 i. sz. 1914 i. sz. 1987

[Képek a 7. oldalon]

Nebukadnezár álma sokkal távolabbra mutat és érint téged is!