MISÁK
Ezt a babilóniai nevet adta Dániel társának, Misáelnek Nabukodonozor udvari tisztviselőinek a feje. A név jelentése bizonytalan, de lehetséges, hogy Akura, egy sumer istenre utal.
Már fiatalon megőrzi feddhetetlenségét: Misákot (Misáelt) i. e. 617-ben Joákinnal és másokkal együtt elhurcolták Jeruzsálemből Babilonba fogolyként. Misáelnek, Azáriának, Hanániának és Dánielnek ezután Babilónia királyi udvarában egy hároméves képzésben kellett részt vennie, amelynek a végén még a király tanácsadóit is felülmúlták (2Ki 24:1, 6, 8, 12–16; Dá 1:1–7, 17–20). Ez idő alatt mind a négyen szilárdak maradtak Isten iránti odaadásukban, még abban is, hogy nem voltak hajlandók beszennyezni magukat a királynak készített ínyencfalatokkal (Dá 1:8–16).
Három oka lehet annak, amiért úgy gondolták, hogy a király ínyencfalatai ’beszennyezik’ őket: 1. a babilóniaiak olyan állatokat ettek, amelyeket a mózesi törvény tisztátalannak nyilvánított, 2. nem ügyeltek arra, hogy az állatok megfelelően ki legyenek véreztetve, és némelyik akár még megfojtott is lehetett, 3. a pogányok gyakran először az isteneiknek áldozták az állatokat, és a húsukból való evést ezen isteneik imádatának a részének tekintették (Dá 1:8; vö.: 1Ko 10:18–20, 28).
Később, miután Dánielt magas rangú királyi kormányzati tisztségre emelték a királyi udvarban, Nabukodonozor Dániel kérésére Misákot, Sidrákot és Abednegót Babilon tartomány igazgatásával bízta meg (Dá 2:48, 49).
Nem hajlandó meghajolni a szobor előtt: Misákra és két társára a király újra felfigyelt, ugyanis a kormány személyzete valamennyi tagjának a szeme láttára nem voltak hajlandók leborulni a nagy szobor előtt, amelyet Nabukodonozor készíttetett. Hitüket teljes mértékben Jehovába vetve elmondták Nabukodonozornak, hogy ők nem szegődnek a király isteneinek a szolgálatába. Istenük akár megszabadítja őket a kemencéből, akár nem, ők elhatározták, hogy megőrzik az Iránta való feddhetetlenségüket, és nem alkusznak meg azért, hogy megszabaduljanak. (A Héb 11:34, 35 megemlíti azokat, akik „feltartóztatták a tűz erejét”, és inkább „nem fogadtak el szabadítást valamilyen váltság által, hogy jobb feltámadásban részesülhessenek”.) Hitükért Jehova megőrizte életüket egy angyal által. Sőt, „még a tűz szaga sem járta át őket”, hiszen amikor kijöttek, nem érződött rajtuk. Nabukodonozor, aki dühében azt az utasítást adta, hogy mielőtt bedobnák a három férfit, hétszer annyira fűtsék be a kemencét, mint szokták, ekkor elismerte, hogy ezeknek a férfiaknak az Istene ki tudta szabadítani őket. Ezenkívül megparancsolta, hogy aki csak rosszat mond Misák Istenére, azt darabolják fel, a házát pedig tegyék nyilvános árnyékszékké (Dá 3:1–30).