Amikor Jehova uralkodókat leckéztet meg
„Minden tette igazság és útjai: igazságosság, és . . . akik kevélységben járnak, azokat meg tudja alázni” (DÁNIEL 4:37, [4:34, Károli]).
1. Jehova melyik jellegzetes tulajdonságára hívta fel Elihu a figyelmet?
„LÁM Isten fönségesen cselekszik erejével; ki olyan tanító, mint ő?” Elihunak a szenvedő Jóbhoz intézett ezen szavai a Teremtő Jehova Isten egyik páratlan jellegzetességére hívják fel a figyelmet. Amikor mások oktatásáról van szó, senki sem hasonlítható Jehovához (Jób 36:22).
2., 3. a) Melyik az a lecke, amelyet Jehova szükségesnek látott megtanítani az embereknek? b) Ki az az uralkodó, akit Jehova Mózes idejében megleckéztetett, és milyen módon tette ezt? c) Milyen gyakran fordul elő az ő Szavában, hogy Isten kijelenti az emberek megleckéztetése iránti szándékát?
2 Azok között a dolgok között, amelyeket Isten szükségesnek tartott megtanítani az embereknek és a nemzeteknek, szerepel a vele való helyes viszony. Ez a zsoltáros Dávid szavaiban is hangsúlyt kap a Zsoltárok 9:19, 20. verse szerint (9:20, 21, Károli): „Kelj fel, ó Jehova! Ne bizonyulhasson a halandó ember erősségben kiválóbbnak. Arcod előtt ítéltessenek meg a nemzetek. Félemlítsd meg őket, ó Jehova, hogy megtudják a nemzetek, hogy ők csak halandó emberek.”
3 Mózes idejének fáraója is azok közé a földi uralkodók közé tartozik, akiket Jehova szükségesnek tartott megleckéztetni. Isten ezt az egyiptomiakra bocsátott tíz csapással tette meg. Azonkívül Jehova ezt mondta a gőgös fáraónak: „Valójában azért tartottalak életben, hogy megmutassam neked a hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön” (2Mózes 9:16). Azonkívül a 2Mózes 6:7–től a Jóel 3:17-ig Jehova több mint 70-szer mondja a Szavában, hogy hasonló hatalmas tetteket visz majd véghez, aminek következtében uralkodók, népek és nemzetek megtudják, hogy ő Jehova, a Legfelségesebb az egész föld felett.
4. Jehova melyik három uralkodót tanította meg Dániel idejében, és milyen eszközökkel?
4 Dániel könyve jó néhány szembetűnő példát jegyzett fel arra nézve, hogyan leckézteti meg Jehova az uralkodókat. Ilyen uralkodók voltak: Nebukadnezár, Belsazár, és Dárius. Vajon mikor leckéztette meg őket? Igen valószínű, hogy i. e. 617 és i. e. 535 között. És milyen módon? Álmok által és azok magyarázata által, valamint hatalmának kinyilvánításával. Jehova megtanította ezeket az emberi uralkodókat arra, hogy ő a világegyetem Legfőbb Szuverén Ura, ők pedig csupán jelentéktelen emberek — s ezt a leckét a mai világuralkodóknak is meg kell tanulniuk.
5. Milyen tanúbizonysággal lehet megcáfolni azok állítását, akik kétségbe vonják Dániel könyvének hitelességét?
5 De nem vonja-e kétségbe Dániel könyvének a hitelességét számos mai kritikus? Ezeknek a kritikusoknak egy bibliakutató találóan válaszolt, amikor kijelentette: „A könyvben szereplő csodák, az abban előforduló próféciák feltétlenül egy akkor élő Dánieltől származó feljegyzések kell hogy legyenek. Vagy igazi csodákkal és igazi próféciákkal állunk szemben, vagy az egész csupán valótlanságok szövevénye” (Daniel the Prophet [Dániel a próféta], E. B. Pusey, 75. oldal). A könyv írója újra és újra azonosítja magát, amikor ezt mondja: „Én, Dániel, magam . . .” (Dániel 8:15; 9:2; 10:2). Mindez csupán koholmány lenne? Tény az, hogy a XVIII. század eleje előtt sem a zsidók, sem a keresztények nem vitatták Dániel könyvének a hitelességét. De minden mai bibliakutató véleményénél nagyobb súllyal esik latba Dániel könyve tekintetében a Szentírás tanúbizonysága. Valóban, Ezékiel könyve háromszor is megemlíti Dániel nevét (Ezékiel 14:14, 20; 28:3). De még nyomósabb érvet jelentenek Jézusnak, az Isten Fiának szavai, ahogy a Máté 24:15, 16-ban feljegyezve találjuk: „Amikor megpillantjátok a pusztulást okozó undorító dolgot, amelyről Dániel próféta szólt, a szent helyen állni (az olvasó használjon megkülönböztető képességet), akkor a Júdeában levők kezdjenek a hegyekbe menekülni.”a
Nebukadnezár megtanulja, hogy ki az igaz Isten
6. Mi táplálta Babilon királyának a gőgjét, és mit mondott önmagáról az írásaiban?
6 Ahogyan Ésaiás próféta rámutat, Babilon királyai igen gőgös emberek voltak (Ésaiás 14:4–23). Nebukadnezár azonban igen vallásos férfi is volt. Írásaiban beszélt „építési terveiről és a Babilónia istenei iránti tiszteletéről”. Nyilván megfordult a fejében, hogy neki sikerül elfoglalnia Jeruzsálemet és egész Júdeát, miután Szenakherib oly csúfos kudarcot vallott abbeli kísérletében.
7. Milyen tapasztalatot ír le Dániel az első fejezetében, amelynek meg kellett volna tanítania Nebukadnezárt arra, hogy tisztelje a héberek Istenét?
7 Miután Dániel és három héber társa megjelent Nebukadnezár előtt, ez utóbbinak bizonyára alapos oka volt arra, hogy tiszteletet tanúsítson az Istenük iránt, mivel „minden bölcsesség és értelem dolgában, amiről a király érdeklődött náluk, tízszer különbek voltak egész királyi birodalma összes pap-mágusainál és szellemidézőjénél”. Igen, az olyan bölcs férfiak, akiknek Jehova volt az Istenük, messze felülmúlták mindazokat, akik más isteneket imádtak. Nebukadnezárnak ez semmiképpen nem kerülhette el a figyelmét (Dániel 1:20).
8. Milyen módon leplezi le Jehova Babilon bölcseit, mint akiknek semmi különleges ismeretük sincsen?
8 Jehova azonban még másra is meg akarta tanítani Nebukadnezár királyt. A következő leckét Dániel 2. fejezetében találjuk feljegyezve. Isten félelmetes álmot bocsátott a királyra, azután pedig előidézte, hogy a király elfelejtse az álmot. Ez az álom nagyon felzaklatta a babiloni uralkodót, ezért összehívta összes bölcseit, hogy mondják el neki az álmot és annak megfejtését. Természetesen képtelenek voltak rá, hogy elmondják az álmot, és még inkább arra, hogy megfejtsék, ezért hát hallgatólagosan elismerték, hogy semmiféle különleges ismerettel nem rendelkeznek. Ez nagyon feldühítette a királyt, és elrendelte mindannyiuk kivégzését. Amikor Dániel és társai értesültek a király rendeletéről, Dániel egy kis haladékot kért, amit meg is kapott. Akkor ő és három társa buzgó imában Jehova elé tárta az ügyet, Jehova pedig feltárta Dániel előtt az álmot és annak jelentését (Dániel 2:16–20).
9. a) Egyedül ki tudta megfejteni Nebukadnezár álmát, és milyen magyarázatot adott ő az álmáról? b) Ennek eredményeként, milyen következtetésre jutott a király?
9 Amikor Dánielt a király elé vezették, Nebukadnezár ezt kérdezte tőle: „Elegendő képességed van-e ahhoz, hogy megismertesd velem az álmot, amelyet láttam, és annak megfejtését?” Miután emlékeztette a gőgös királyt, hogy bölcs férfiai képtelenek voltak elmondani álmának titkát és annak megfejtését, Dániel ezt mondta: „Létezik egy Isten az egekben, aki a titkok Feltárója, és ő tudatta Nebukdnezár királlyal, minek kell megtörténnie a napok befejező részében.” Dániel ezután beszélt a királynak az óriási szoborról, amelyet álmában látott, és annak jelentéséről. A királyra ez oly nagy benyomást tett, hogy kijelentette: „A ti Istenetek valóban az istenek Istene és a királyok Ura és a titkok Feltárója, mivel képes voltál feltárni ezt a titkot.” Jehova tehát megtanította Nebukadnezár királyt arra, hogy Ő az egyetlen igaz Isten (Dániel 2:26, 28, 47).
10., 11. a) Mit tett Nebukadnezár király nagy büszkeségében, és milyen parancs követte azt? b) Milyen vitakérdést vetett fel a három héber azáltal, hogy megtagadta a király parancsa iránti engedelmességet, és mi lett ennek az eredménye?
10 Noha a királyra kétségkívül nagy hatással volt a héberek Istenének tudása és bölcsessége, még sok mindent kellett megtanulnia. Gőgjében egy hatalmas aranyszobrot állíttatott fel a Dura mezején. A szobor mintegy 27 méter magas és mintegy 2,70 méter széles volt és a 666-os számot juttatja eszünkbe, amely a Jelenések 13:18-ban említett Sátán „vadállatának” a jele. A király megparancsolta, hogy birodalmának minden tisztségviselője „jöjjön el a szobor felavatására”, és elrendelte, hogy amikor a zenekar játszani kezd, mindenki boruljon le és imádja a képmást. Néhány irigy káldeus tisztségviselő, miután megfigyelte, hogy a jelenlevő három héber nem vesz részt a szertartásban, jelentést tett a királynak (Dániel 3:1, 2).
11 Ez igen súlyos ügy volt Nebukadnezár szemében, mivel valamikor azzal dicsekedett, hogy ’ő adja a nép ajkára a nagy istenek dicséretét’. Ezért hát mind Nebukadnezár császári fenségét, mind vallásos buzgóságát súlyosan sértve érezte emiatt. Dühében és haragjában a gőgös uralkodó azzal reagált, hogy utolsó lehetőségként a következő ultimátumot intézte a három héberhez: „Ha nem végzitek az imádatot, azon nyomban bevetnek titeket a tüzes kemencébe. És ki az az isten, aki képes megszabadítani titeket a kezemből?” Nos, Nebukadnezárnak meg kellett tudnia, hogy az ő Istenük képes kiszabadítani szolgáit egy jelentéktelen uralkodó kezéből, és azt is, hogy nem létezik más isten, aki megszabadíthatna, senki olyan, mint a héberek Istene (Dániel 3:15).
A fáról szóló álom
12., 13. a) Milyen megfejtést közölt Dániel Nebukadnezárral a fáról szóló álmával kapcsolatban? b) Hogyan mutatta meg Nebukadnezár, hogy az álom nem volt rá kijózanító hatással?
12 Milyen hatással lenne rád, ha meg kellene tanulnod ezeket a leckéket? Nos, ez a három lecke úgy látszik nem volt elég ahhoz, hogy Nebukednezár király megtanulja, hol a helye. Ezért Jehova újabb leckét adott neki. Itt ismét egy álomról van szó, és Babilon bölcsei közt megint nem akadt egy sem, aki meg tudta volna fejteni azt. Végül Dánielt szólították fel erre, és ő képes volt tudatni a királlyal az álom jelentését, éspedig azt, hogy a király hét éven át úgy él majd, mint „a mező vadai”, utána pedig újra épelméjű lesz (Dániel 4:1–37).
13 Ami ezután történt, abból teljesen nyilvánvaló, hogy az álomnak nem volt kijózanító hatása Nebukadnezárra. Körülbelül egy évvel később, amikor a király királyi palotájában fel és alá sétált, büszkén hencegett: „Nem ez-e az a nagy Babilon, amelyet én magam építettem a királyi ház számára hatalmam erejével és fenségem méltósága számára?” Mekkora önteltség! Történt tehát, hogy még abban a pillanatban hang hallatszott az égből és azt mondta a büszke uralkodónak, hogy elvétetik tőle a királysága és a mező vadaival lakozik majd hét ideig, ’amíg megtudod, hogy a Legfelségesebb az Uralkodó az emberiség királyságában’ (Dániel 4:30–32, [4:27–29, Károli]).
14. Hogyan teljesedett be a fáról szóló álom, és milyen hatással volt ez Nebukadnezárra?
14 Miután Nebukadnezár hét ideig vagy évig állathoz hasonló módon élt, Jehova visszaadta neki az értelmét és el kellett ismernie, hogy ’nincs aki megállíthatná a Legfelségesebbnek kezét vagy azt mondhatná neki: Mit tettél?’ Sőt mi több, a babiloni uralkodó megmutatta, hogy még többet is tanult ebből a leckéből, mert ezt mondta: „Most én, Nebukadnezár, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az egek Istenét, mert minden tette igazság és útjai: igazságosság, és mert akik kevélységben járnak — mint ahogy a király maga is járt —, azokat meg tudja alázni.” Ez a tanúskodás azon mód mellett, ahogyan Jehova több ízben is rendezte szuverenitásának kérdését, nem követett bizonyítéka-e annak, hogy ezek az elbeszélések nem valaki képzeletének a szüleményei, hanem Istentől ihletett író valóságos történetről készült feljegyzései? (Dániel 4:35, 37, [4:32, 34, Károli]).
Belsazár látja a kézírást a falon
15. Hogyan szállt szembe Belsazár az igaz Istennel, Jehovával?
15 Belsazár a másik uralkodó, akit Jehovának alkalma volt megtanítani. Ő Nabonidus király fia és társuralkodója volt, aki viszont Nebukadnezár egyik utódja. Egy nagy lakoma alakalmával Belsazár arra a vakmerőségre vetemedett, hogy elrendelte: hozzák elő az arany edényeket, amelyeket nagyatyja rabolt el Jehova jeruzsálemi templomából, hogy ő maga, főemeberei, feleségei és ágyasai azokból ihassanak. Tehát „bort ittak, és az arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket dicsőítették” (Dániel 5:3, 4).
16., 17. a) Hogyan keltett Jehova félelmet Belsazárban? b) Milyen megfejtést adott Dániel a falon megjelent kézírásról, és hogyan bizonyult az igaznak?
16 Elérkezett Isten ideje, hogy véget vessen Babilon uralmának. Ezért Isten úgy intézte, hogy különös kézírás jelenjék meg a falon. Ez a csoda annyira felidegesítette a királyt, hogy nyomban hívatta bölcs férfiait az írás megfejtése végett. De senki sem volt képes közülük megfejteni. Ekkor a király anyjának eszébe jutott, hogy Dániel, aki megfejtette Nebukadnezár álmait, képes lenne a kézírást is megfejteni (Dániel 5:10–12). Amikor felszólították és megkérdezték, hogy képes volna-e rá, Dániel emlékeztette az uralkodót, hogyan alázta meg Isten Belsazár büszke nagyapját, aki kénytelen volt megtanulni, hogy a Legfelségesebb az Uralkodó az emberiség királyságában (Dániel 5:20, 21).
17 Dániel ezután így szólt Belsazárhoz: „Az Istent, akinek a kezében van a leheleted és akié minden utad, nem dicsőítetted” (Dániel 5:23). A kézírás azért tudtára adta a babiloni uralkodónak, hogy királyi uralmának napja véget ért, ő maga megméretett és hiányosnak találtatott, és királyságát a médeknek és a perzsáknak adják. Miután Jehova így megleckéztette a gőgös uralkodót, akinek nagy szüksége volt rá, még azon az éjszakán megölték Belsazárt, a káldeus királyt (Dániel 5:30).
18. Milyen módon ad Jehova ma is hasonló leckét a világ uralkodóinak az ő szuverenitása és megmentő ereje tekintetében?
18 Ahogyan Jehova leckét adott szuverenitása és megmentő ereje tekintetében a büszke uralkodónak, Nebukadnezárnak és Belsazárnak, Armageddonkor is megtanítja Isten a föld összes uralkodóit arra, hogy ő a Legfőbb Uralkodó, a mindenható egyetemes Szuverén. Ez a te életedre is kihatással lesz. Miért? Azért, mert Jehova akkor megszabadítja hű szolgáit, ahogyan a három hébert megszabadította a tüzes kemencéből (Dániel 3:26–30).
Dárius megismeri Jehova szabadító erejét
19., 20. Dániel életének melyik eseménye tanította meg Dáriust Jehova megmentő erejére?
19 A Dániel 6. fejezete egy másik esetről beszél, amelyben Jehova egy uralkodónak, ezúttal Dáriusnak adott leckét Isten szabadító erejére vonatkozóan. Egy összeesküvés eredményeként a király az oroszlánok vermébe vettette Dánielt, amely cselekedet nagyrészt a király akarata ellenére történt. Ő nem olyan uralkodó volt, aki büszkén szembeszállt volna az igaz Istennel. Érdekes módon, annak ellenére, hogy Dárius biztosította Dánielt, Istene meg fogja szabadítani, úgy néz ki, hogy mégsem hitt ebben teljes mértékig. Máskülönben miért töltött volna álmatlanul egy éjszakát, és miért aggódott volna egészen hajnalig, amikor sietve az oroszlánok verméhez ment? Ott azután ezt kiáltotta: „Ó Dániel, az élő Isten szolgája, az Istened, akinek állhatatosan szolgálsz, képes volt-e megszabadítani téged az oroszlánoktól?” (Dániel 6:18–20).
20 Igen, Isten képes volt megvédeni Dánielt. Dárius király annyira örült, hogy rendeletet adott ki: „Királyságom egész területén remegjenek és féljenek Dániel Istene előtt. Mert ő az élő Isten, aki határtalan ideig fennmarad, és királysága olyan királyság, amely sohasem ér véget . . . Megment és megszabadít, jeleket és csodákat tesz az egekben és a földön, mert megszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül” (Dániel 6:26, 27).
21. a) Miről ad meggyőző példákat Dániel könyvének első hat fejezete? b) Milyen hatással kell hogy legyen ránk az ezekről szóló feljegyzés?
21 Dániel könyvének első hat fejezetében valóban frappáns példákat kapunk arra nézve, hogyan tanította meg Jehova, aki buzgó — sőt féltékeny a nevére — e világ hatalmas uralkodóit arra, hogy ő valóban a Mindenható, az Egyetemes Szuverén, aki képes megalázni a büszke uralkodókat és megszabadítani lojális szolgáit. Ezek a beszámolók Isten iránti egészséges félelmet, valamint Jehova mindenhatósága és szuverenitása iránti tiszteletet kellene hogy keltsenek bennünk. Ez az ihletett feljegyzés egyúttal igen hiterősítő is, mivel figyelemre méltó példákat közöl Jehova Isten olyan szolgáiról, akik nagy hitet és bátorságot tanúsítottak, amint a következő cikkből is világosan kitűnik.
[Lábjegyzet]
Hogyan válaszolnál?
◼ Milyen leckét látott szükségesnek Jehova a világ uralkodói számára?
◼ Mit mondhatunk Dániel könyvének hitelességéről?
◼ Melyik lecke alázta még meg Nebukadnezár királyt?
◼ Milyen hatással legyenek ránk azok a leckék, amelyeket Jehova az uralkodóknak adott?