Jehova ezt ígéri: „kiárasztom szellememet mindenfajta emberre, és fiaitok meg lányaitok prófétálni fognak. . . Még rabszolgáimra és rabszolganőimre is kiárasztom szellememet” (Jóel 2:28, 29). Isten nem akkor árasztotta ki a szellemét, amikor az izraeliták hazatértek Babilonból, hanem évszázadokkal később, i. sz. 33 pünkösdjén. Honnan tudjuk ezt?

15. A Cselekedetek 2:16, 17 szerint hogyan változtatta meg Péter a Jóel 2:28 szövegét, és mi derül ki ebből?

¹⁵ Péter apostol ihletést kapott, hogy a Jóel 2:28, 29-et egy különleges eseményre alkalmazza, amely i. sz. 33 pünkösdjén történt. Reggel 9 óra körül a szent szellem csodálatos módon kiáradt, és azok, akik megkapták, beszélni kezdtek „Isten nagyszerű dolgairól” (Csel 2:11). Péter ihletés alatt egy kicsit más szóhasználattal idézte Jóel próféciáját arról, hogy Isten szelleme kiárad „mindenfajta emberre”. Megfigyelted, min változtatott? (Olvassátok fel: Cselekedetek 2:16, 17.) Nem úgy kezdte az idézetet, hogy „azután”, hanem hogy „az utolsó napokban”, ami ebben a szövegkörnyezetben a zsidó rendszer utolsó napjaira utal. Ebből kiderül, hogy jelentős idő telt el, mire beteljesedett Jóel próféciája.

16. Milyen hatással volt Isten szelleme a prédikálómunkára az első században, és milyen hatással van napjainkban?

¹⁶ Miután az első században ilyen rendkívüli módon kiáradt Isten szelleme, a prédikálómunka óriási lendületet vett. Amikor Pál apostol i. sz. 61 körül levelet írt a Kolosszéban élőknek, elmondhatta, hogy a jó hírt „az ég alatt levő egész teremtésben” hirdetik (Kol 1:23). Az „egész teremtés” kifejezéssel az akkor ismert világra utalt. Napjainkban pedig Jehova hatalmas szent szellemének a támogatásával a prédikálómunka még nagyobb méreteket ölt: kiterjed „a föld végéig”! (Csel 13:47). (Lásd a „Kiárasztom szellememet” című részt.)