ÁLOM

Azoknak a gondolatoknak és tudatban keletkező képeknek az összessége, melyeket egy személy alvás közben észlel. A Szentírás beszél Istentől jövő álmokról (4Mó 12:6), szokványos álmokról (Jób 20:8), hazug álmokról (Jr 29:8, 9), illetve jósláshoz kötődő álmokról (Za 10:2).

Istentől jövő álmok: Jehova Isten olyan személyekkel is láttatott álmokat, akik a szolgái voltak, és olyanokkal is, akik nem voltak azok (1Ki 3:5; Bí 7:13, 14). Néhány ilyen álomban figyelmeztetéseket közölt, amelyek által megvédte a szolgáit, illetve vezetést nyújtott nekik. Például Isten álomban figyelmeztette Abiméleket, Gérár királyát, hogy ne érjen Sárához, hogy be ne szennyezze (1Mó 20.). Az asztrológusok, akik meglátogatták Jézust, „isteni figyelmeztetést kaptak álomban”, hogy ne térjenek vissza a gyilkos Heródeshez, és ők így is tettek (Mt 2:11, 12). József megfogadta azokat az utasításokat, melyeket egy angyal adott neki álomban, és feleségül vette Máriát, majd Máriával és Jézussal együtt Egyiptomba menekült. Később Isten azt mondta Józsefnek álomban, hogy térjenek haza Egyiptomból, és telepedjenek le Názáretben, hogy beteljesedjen a prófécia: „Názáretinek fogják hívni” (Mt 1:18–25; 2:13–15, 19–23).

Isten néha álomban biztosította a szolgáit a helyesléséről, illetve ezáltal segített megérteniük, hogy miként támogatja őket. Mielőtt szövetségre lépett Ábrámmal (Ábrahámmal), mély álmot és nagy sötétséget bocsátott a patriarchára, majd alighanem álomban beszélt vele (1Mó 15:12–16). Lúzban (Bételben) Isten álmot láttatott Jákobbal, melyben egy égig érő létra szerepelt. Ez a létra azt jelzi, hogy létezik gondolatközlés a földön levők és az égben levők között. Angyalok jártak a létrán fel-alá; Jehova állt a létra fölött, és megáldotta Jákobot (1Mó 28:10–19; vö.: Jn 1:51). Évekkel később Isten ugyancsak álomban közölte Jákobbal, hogy helyesli őt, és egy angyal által azt az utasítást adta neki, hogy térjen vissza a szülőföldjére (1Mó 31:11–13).

Jákob fia, József fiatalkorában álmokat látott, ami azt bizonyította, hogy Isten kegyét élvezi. Ezeknek az álmoknak prófétai jelentőségük is volt. Az egyik álomban ő és a testvérei kévéket kötöttek a szántóföldön. József kévéje felállt, állva maradt, a testvéreinek a kévéi pedig körülvették azt, és meghajoltak előtte. Egy másik álmában József azt látta, hogy a nap, a hold és 11 csillag meghajolt előtte (1Mó 37:5–11). Mindkét álom valóra vált, amikor Jákob és a háznépe Egyiptomba költözött egy súlyos éhínség idején. Az idő tájt mindannyian Józseftől függtek, aki akkor Egyiptom élelmezési főtisztviselője volt (1Mó 42:1–3, 5–9).

Isten olyan személyekkel is láttatott próféciát tartalmazó álmot, akik nem az ő imádói voltak. Amikor József börtönben volt Egyiptomban a fáraó főpohárnokával és fősütőmesterével együtt, a két férfi álmot látott, melyeket József meg tudott magyarázni Isten segítségével. A főpohárnok álma azt jelentette, hogy három nap múlva visszakerül a hivatalába, míg a fősütőmesteré azt, hogy kivégzik. Mindez valóban bekövetkezett három nappal később, a fáraó születésnapján. Ezeknek az álmoknak az volt a szerepük, hogy felhívják a fáraó figyelmét Józsefre, akiben Isten szelleme volt (1Mó 40.).

A József idejében uralkodó fáraó egy éjszaka álmot látott, amely figyelmeztetés és prófécia is volt egyben. Az első álomban hét kövér tehenet látott, melyeket megevett hét sovány tehén. A második álomban hét teljes és szép gabonakalász nőtt egy száron, majd ezeket elnyelte hét, széltől elszáradt, vékony gabonakalász. József Istennek tulajdonította az álom megfejtését, és elmondta a fáraónak, hogy mindkettő azt jelenti, hogy a bőség hét esztendeje jön, amit majd az éhínség hét esztendeje követ (1Mó 41.). Isten szándéka az volt, hogy József megmentsen sokakat az éhhaláltól, különösen Ábrahám leszármazottait, hogy beteljesedjenek Isten Ábrahámnak tett ígéretei (1Mó 45:5–8).

Nabukodonozor, Babilon királya szintén kapott két álmot Istentől, melyek próféciák is voltak egyben. Az egyikben egy fémszobor szerepelt, melynek feje aranyból volt, melle és karja ezüstből, hasa és combja rézből, lábszára vasból, lábfeje pedig részben vasból, részben cserépből. Egy kő vált le kéz érintése nélkül, eltalálta a szobrot a lábfejénél, és összezúzta azt, majd porrá zúzta a szobor többi részét is. Dániel ’az aranyfejet’ Nabukodonozorral azonosította, és elmondta, hogy Babilont más emberi királyságok fogják követni. Végül Isten felállít egy Királyságot, „amely soha nem fog elpusztulni” (Dá 2:29–45).

A másik álomban Nabukodonozor egy hatalmas fát látott, melyet kivágtak, a tövét pedig „vas- és rézbilincsbe verve” otthagyták, amíg elmúlt felette „hét idő”. Dániel magyarázatával összhangban a dicsekvő Nabukodonozor király – akit a kivágott fa jelképezett – megőrült, és hét időn, azaz hét éven át őrült is maradt. A hét év letelte után elismerte, hogy Isten uralkodik az emberek felett, és mivel visszatért az értelme, visszakapta a trónját (Dá 4.; lásd: NEMZETEK MEGHATÁROZOTT IDEJE).

Dániel maga is látott egy Jehovától jövő álmot, melyben négy hatalmas vadállat jött elő a tengerből. Mindegyik vadállat egy-egy emberi uralmat jelképezett (Dá 7:1, 3, 17; lásd: ÁLLATOK JELKÉPES ÉRTELEMBEN). Dániel látta az Öregkorút is, akitől „egy emberfiához hasonló valaki” vég nélküli „uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot” kapott (Dá 7:13, 14).

Jóel megjövendölte, hogy Isten szelleme kitöltetik, és ennek hatására lesznek olyanok, akik prófétálni fognak, és ihletett álmokat álmodnak (Jóe 2:28). I. sz. 33 pünkösdjén történt, hogy Jézus Krisztusnak kb. 120 tanítványa megkapta a szent szellemet, és különböző nyelveken kezdtek szólni „az Isten nagyszerű dolgairól” (Cs 2:1–18). Később más hívők is megkapták a szent szellemet – köztük Saul (Pál), aki korábban üldözte a keresztényeket –, és a szellem ajándékaként hatalmat kaptak arra, hogy csodákat hajtsanak végre (Cs 8:17–19; 9:17; 10:44–46). Troászban egyik éjjel Pál egy látomást, vagyis egy álmot látott, melyben utasításokat kapott, hogy hol prédikálja a társaival együtt „a jó hírt” (Cs 16:9, 10). Kétségtelenül más tanítványok is láttak álmokat Isten szellemének köszönhetően, ami által beteljesültek Jóel próféciájának szavai.

Amikor a római kormányzó, Poncius Pilátus kihallgatta Jézus Krisztust, a kormányzó felesége ezt az üzenetet küldte neki Jézussal kapcsolatban: „Ne legyen semmi közöd ahhoz az igazságos emberhez, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta” (Mt 27:19). Az álom egyértelműen Istentől származott, és ennek fel kellett volna hívnia Pilátus figyelmét arra, hogy Krisztus ügye különleges fontosságú.

Szokványos álmok: A szokványos álmokat gondolatok, érzések, érzetek vagy a napi tevékenységek (különféle aggodalmak, foglalatosságok, egy személy fizikai állapota stb.) idézhetik elő (Pr 5:3). Ezeknek az álmoknak nincs nagy jelentőségük (Zs 73:20). Ha valaki éhes, arról álmodhat, hogy eszik, ha pedig szomjas, arról, hogy iszik, de amikor fölébred, rájön, hogy az egész csak álom volt. Hasonló csalódás vár mindazon nemzetekre, „amelyek Sion hegye ellen hadakoznak” (Ézs 29:7, 8).

Az álmokkal kapcsolatos pogány elképzelésekről egy szótár ezt írja: „A babilóniaiak oly erősen hittek az álmokban, hogy a fontos döntések előtti éjszakán a templomokban aludtak, azt remélve, hogy tanácsot kapnak. Azok a görögök, akik arra vágytak, hogy a gyógyulásuk érdekében kapjanak valamilyen útmutatást, Aszklépiosz szentélyében aludtak, a rómaiak pedig Szerápisz templomában. Az egyiptomiak részletes álmoskönyveket készítettek” (M. és J. L. Miller [szerk.]: Harper’s Bible Dictionary. 1961, 141. o.). A hűséges héberek és az első századi keresztények között azonban soha nem léteztek ilyen szokások. A Szentírás mindenkit óva int attól, hogy előjelek után kutasson, akár álmokban, akár más módokon (5Mó 18:10–12; lásd: JÓSLÁS).

Hazug álmok: A Biblia elítéli a hazug álmokat. A Törvény szerint meg kellett ölni azt a hazug álomlátót, aki bálványimádatra buzdított másokat (5Mó 13:1–5). Isten időnként álomban szólt az igaz prófétáihoz (4Mó 12:6), de ellene volt azoknak ’a prófétáknak, akik hazug álmokat láttak’, és akik eltérítették a népét az igaz imádattól (Jr 23:25–32; 27:9, 10). A Szentírás azt írja a jósokról, hogy „üres álmokról” beszélnek (Za 10:2).

A Biblia jelképes értelemben is beszél az álmokról, akkor, amikor azokról a testet beszennyező, istentelen személyekről ír, akik belopóztak a keresztény gyülekezetbe. Júdás figyelmeztette a hittársait arra, hogy az ilyen személyek „álmokba merülők”, vagyis feltételezhetően azt képzelik, hogy büntetlenül megszeghetik az Isten Szavában leírtakat, és a gyülekezetben beszennyezhetik mások testét. Az ilyen személyek hatalmas hibát követnek el, hiszen elkerülhetetlen, hogy kedvezőtlen ítéletben részesüljenek, amikor Jehova, a Legfőbb Bíró megítéli őket (Júd 8; 1Ko 6:9, 10, 18–20).