Bátorsággal szóljuk Isten szavát!

„Menj, prófétálj népemnek!” (ÁMÓS 7:15)

1—2. Ki volt Ámós, és mit tudunk meg róla a Bibliából?

JEHOVA egyik tanúja a szolgálata végzése közben egy pappal találta szembe magát. A pap ezt kiabálta: „Hagyd abba a prédikálást! Tűnj el innen!” Vajon mit tett ez a tanú? Eleget tett a felszólításnak, vagy pedig továbbra is bátorsággal szólta Isten szavát? Megtudhatjuk, ugyanis ez a tanú feljegyezte tapasztalatait egy róla elnevezett könyvben: a bibliai Ámós könyvében. Mielőtt kitérnénk arra az esetre, amikor Ámós szembe találta magát a pappal, vizsgáljunk meg néhány háttér-információt.

² Ki volt Ámós? Mikor és hol élt? Ezekre a kérdésekre az Ámós 1:1-ben találhatjuk meg a választ: „Ámósnak, a Tékoából való juhtenyésztőnek szavai . . . Uzziásnak, Júda királyának napjaiban, és Joás fiának, Jeroboámnak, Izrael királyának napjaiban.” Ámós Júdában lakott. Szülővárosa a Jeruzsálemtől 16 kilométerre délre fekvő Tékoa volt. Az időszámításunk előtti kilencedik század vége felé élt, amikor Júdában Uzziás király, Izrael tíztörzs-királyságában pedig II. Jeroboám király uralkodott. Ámós juhtenyésztő volt. De az Ámós 7:14-ből tudjuk, hogy nem csupán „pásztor” volt, hanem „a szikomorfa fügéjének szedegetője” is. Az év bizonyos időszakában tehát idénymunkát végzett. Az itt említett munka valójában azt jelentette, hogy beleszúrt vagy belecsípett a fügébe. Erre azért volt szükség, hogy meggyorsítsák a gyümölcs érését. Ez kimerítő munka volt.

„Menj, prófétálj!”

 3. Hogyan segít nekünk Ámós példája, ha alkalmatlannak érezzük magunkat a prédikálásra?

³ Ámós nyíltan kijelentette: „Nem voltam én próféta, még csak prófétának fia sem” (Ámós 7:14). Eszerint Ámós nem próféta gyermeke volt, és prófétai képzést sem kapott. Jehova mégis egész Júdából őt választotta akkor a munkájának elvégzésére, nem pedig egy hatalmas királyt, egy tanult papot vagy egy vagyonos fejedelmet. Ez megnyugtató tanulsággal szolgál számunkra. Talán mi sem vagyunk magas rangú személyek, vagy nekünk sincs felsőfokú iskolai végzettségünk. De vajon emiatt azt kell éreznünk, hogy alkalmatlanok vagyunk Isten szavának prédikálására? Semmiképpen! Jehova képessé tud tenni minket arra, hogy hirdessük az üzenetét, még a kihívást jelentő területeken is. Mivel Jehova éppen ezt tette Ámós esetében is, mindannyiunknak, akik szeretnénk bátorsággal szólni Isten szavát, sokat jelenthet, ha megvizsgáljuk e bátor próféta példáját.

 4. Miért nem volt könnyű Ámósnak Izraelben prófétálni?

⁴ Jehova ezt parancsolta Ámósnak: „Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!” (Ámós 7:15). Nem volt könnyű teljesíteni ezt a megbízatást. Izrael tíztörzs-királysága akkoriban békének, biztonságnak és jólétnek örvendett. Sokaknak volt ’téli házuk’ is, meg ’nyári házuk’ is, amelyeket nem közönséges, sárból készült téglákból építettek, hanem drága „faragott kövekből”. Egyeseknek elegáns, elefántcsont díszítésű bútoraik voltak, és a ’kívánatos szőlőskertekből’ származó bort iszogatták (Ámós 3:15; 5:11). Ennélfogva az emberek közönyösek voltak. Igen, Ámós megbízatási területe nagyon hasonlít azokra a helyekre, ahol sokan közülünk ma végezzük a szolgálatunkat.

 5. Milyen igazságtalan tettekre vetemedett néhány izraelita?

⁵ Persze az, hogy az izraelitáknak voltak anyagi javaik, önmagában véve nem volt rossz. Néhányuk azonban tisztességtelen úton szerezte a vagyonát. A gazdagok ’megcsalták az alacsony sorúakat’, és ’összetörték a szegényeket’ (Ámós 4:1). A befolyásos kereskedők, bírák és papok összeesküvést szőttek, hogy kisemmizzék a szegényeket. Menjünk most vissza egy kicsit az időben, és figyeljük meg, mit tesznek ezek az emberek.

Megszegték Isten Törvényét

 6. Hogyan uzsorázzák ki az izraelita kereskedők az embereket?

⁶ Keressük fel először a piacteret. Ott a tisztességtelen kereskedők ’megkisebbítik az éfát’, és ’megnagyobbítják a sekelt’, mi több, ’hulladékot’ adnak el gabonaként (Ámós 8:5, 6). A kereskedők rászedik a vevőket az eladott áru mennyiségével, meg úgy is, hogy túlságosan nagy összeget kérnek érte, valamint úgy, hogy silány árut adnak el. Aztán, amikor a kereskedők már annyira kiuzsorázták a szegényeket, hogy azok teljesen tönkrementek, a nincstelenek kénytelenek eladni magukat rabszolgának. Ekkor a kereskedők megveszik őket „egy pár saru áráért” (Ámós 8:6). Gondoljunk csak bele! Ezeknek a kapzsi kereskedőknek az izraelita társaik csupán annyit érnek, mint egy pár lábbeli! Micsoda megsemmisítő megalázása ez a szűkölködőknek, és milyen durva megsértése Isten Törvényének! Mindeközben ugyanezek a kereskedők megtartják ’a sabbatot’ (Ámós 8:5). Igen, ők vallásosak, de ez csupán a látszat.

 7. Mi tette lehetővé, hogy az izraelita kereskedők megszegjék Isten Törvényét?

⁷ Hogyan tudják a kereskedők elkerülni a büntetést, ami Isten Törvényének megszegéséért jár? Hiszen a parancsolat így szól: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19:18). Úgy sikerülhet nekik, hogy éppen azok a bűntársaik, akiknek az a feladatuk, hogy érvényt szerezzenek a Törvénynek. A bírákkal szövetkeznek. A városkapuban, ahol a bírói ügyeket intézik, a bírák ’pénzt kérnek a hallgatásért, és elferdítik a szegények igazságát’. A bírák nemhogy megvédenék a szegényeket, hanem inkább kiszolgáltatják őket, méghozzá fizetség fejében (Ámós 5:10, 12). Tehát maguk a bírák is megszegik Isten Törvényét.

 8. Milyen viselkedés fölött hunynak szemet a gonosz papok?

⁸ Mit tesznek időközben Izrael papjai? Hogy megtudjuk, figyeljünk meg egy másik helyet. Milyen bűnöket engednek meg a papok „isteneik házában”? Ámós által Isten ezt mondta: „A férfi és az apja egy lányhoz mennek be, hogy megszentségtelenítsék szent nevemet” (Ámós 2:7, 8). Képzeljük csak el! Előfordul, hogy egy izraelita apa és fia ugyanazzal a templomi prostituálttal követ el nemi erkölcstelenséget, a gonosz papok pedig szemet hunynak az erkölcstelenség fölött (3Mózes 19:29; 5Mózes 5:18; 23:17).

9—10. Isten mely törvényeinek a megszegésével váltak az izraeliták vétkessé, és milyen párhuzamot vonhatunk azzal, ami napjainkban történik?

⁹ Jehova beszél egy további bűnükről is: „Zálogba vett ruhákon nyújtóznak minden oltár mellett, és a megbírságoltak borát isszák isteneik házában” (Ámós 2:8). A papok — és általában véve az emberek — semmibe veszik azt a törvényt is, amely a 2Mózes 22:26, 27-ben lett feljegyezve, vagyis hogy a zálogba vett ruhát még napnyugta előtt vissza kell juttatni a tulajdonosának. Ehelyett ők ezeken a ruhákon heverésznek, miközben hamis isteneik tiszteletére lakomákat és ivászatokat tartanak. Abból a bírságból pedig, amelyet a szegényektől szednek, bort vesznek, és azt iszogatják hamis vallásos ünnepeiken. Milyen messze eltávolodtak az igaz imádat ösvényétől!

¹⁰ Az izraeliták arcátlanul megszegték a Törvény két legnagyobb parancsolatát: azt, hogy szeressék Jehovát, és hogy szeressék felebarátjukat. Ezért Jehova elküldi Ámóst, hogy elítélje hűtlenségüket. Ma a kereszténység nemzetei, csakúgy, mint a világ többi része is, az ókori Izrael romlott állapotát tükrözik vissza. Míg egyesek dőzsölnek, sokan mások tönkremennek anyagilag, és kárt szenvednek érzelmileg a tisztességtelen üzleti, politikai és hamis vallási vezetők erkölcstelen tetteinek következményeként. Jehova azonban törődik azokkal, akik szenvednek, és akik arra éreznek indíttatást, hogy Őt keressék. Ezért megbízta napjainkban élő szolgáit egy olyan munka végzésével, amilyet Ámós is végzett, azaz hogy bátorsággal szólják az Ő szavát.

11. Mit tanulhatunk Ámós példájából?

¹¹ Mivel nagyon hasonló munkát végzünk, mint annak idején Ámós, ezért nagy hasznot meríthetünk abból, ha megvizsgáljuk a példáját. Megtudhatjuk, hogy 1. mit kell prédikálnunk, 2. hogyan kell prédikálnunk azt, és 3. miért nem képesek az ellenségeink megállítani a prédikálómunkánkat. Vizsgáljuk most meg ezt a három pontot külön-külön.

Hogyan utánozhatjuk Ámóst?

12—13. Hogyan tette nyilvánvalóvá Jehova, hogy neheztel az izraelitákra, és ők hogyan reagáltak erre?

¹² Jehova Tanúiként keresztény szolgálatunk a Királyság prédikálására és a tanítványképző munkára összpontosul (Máté 28:19, 20; Márk 13:10). Ám Isten figyelmeztetéseit is hirdetjük, miként Ámós is közhírré tette, hogy Jehova megítéli a gonoszokat. Az Ámós 4:6–11 például rávilágít, hogy Jehova újra meg újra nyilvánvalóvá tette, hogy neheztel Izraelre. Jehova „kenyér hiányát” bocsátotta a népre, ’visszatartotta tőlük a záport’, „perzselő hőséggel és üszöggel” sújtotta őket, és „járványt” küldött rájuk. Vajon ezek a csapások megbánásra indították Izraelt? „Ti nem tértetek vissza hozzám” — jelentette ki Jehova. Sőt, az izraeliták ismételten elvetették Őt.

¹³ Jehova büntetést mért a megbánást nem tanúsító izraelitákra. Mindenekelőtt azonban prófétai figyelmeztetést kellett kapniuk. Ezzel összhangban Isten kijelentette: „a legfőbb Úr, Jehova semmit sem tesz úgy, hogy ki ne nyilatkoztatná bizalmas ügyét szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7). Mint ahogyan Isten bejelentette Noénak a közelgő Özönvizet, és meghagyta neki, hogy hirdesse a figyelmeztetést, ugyanúgy meghagyta Ámósnak is, hogy közöljön egy utolsó figyelmeztetést a néppel. Szomorú, hogy Izrael semmibe vette Isten üzenetét, és elmulasztotta megtenni a szükséges lépéseket.

14. Milyen hasonlóságok vannak Ámós ideje és napjaink között?

¹⁴ Kétségtelenül egyetértesz azzal, hogy van néhány szembetűnő hasonlóság Ámós ideje és a mi időnk között. Jézus Krisztus megjövendölt számtalan szerencsétlenséget, amelyeknek a vég idején kell megtörténniük. Ezenkívül jövendölt egy világméretű prédikálómunkáról is (Máté 24:3–14). De ahogyan Ámós napjaiban volt, úgy a legtöbb ember ma is semmibe veszi az idők jeleit, és a Királyság-üzenetet is. Ezeknek az embereknek ugyanaz lesz a sorsuk, mint a megbánást nem tanúsító izraelitáknak. Jehova erre szólította fel őket: „készülj az Isteneddel való találkozásra!” (Ámós 4:12). Az izraelitáknak abban az értelemben kellett találkozniuk Istennel, hogy el kellett szenvedniük elmarasztaló ítéletét, amikor az asszír hadsereg legyőzte őket. Ez a mai istentelen világ is ’találkozni fog Istennel’ Armageddonkor (Jelenések 16:14, 16). Addig azonban, amíg tart Jehova türelme, annyi embert figyelmeztetünk, amennyit csak lehetséges: „Keressétek Jehovát, és éljetek” (Ámós 5:6).

Velünk is szembeszállnak, mint Ámóssal

15—17. a) Ki volt Amácija, és hogyan reagált Ámós kijelentéseire? b) Milyen vádakkal illette Amácija Ámóst?

¹⁵ Ámós példájából nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy mit kell prédikálnunk, hanem azt is, hogy miként prédikáljunk. Ez tűnik ki a 7. fejezetből, amelyben arról a papról olvashatunk, akit a bevezetőben említettünk meg. Ő „Amácija, Bétel papja” volt (Ámós 7:10). Bétel városa Izrael hitehagyott vallásának egyik központjaként működött, ahol borjúimádatot is gyakoroltak. Amácija tehát a nemzet államvallásának papja volt. Hogyan reagált Ámós bátor kijelentéseire?

¹⁶ Ezt mondta Ámósnak: „Te látnok, menj, fuss Júda földjére, ott egyél kenyeret, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többet, mert ez királyi szentély, és királyságnak háza ez!” (Ámós 7:12, 13). Más szavakkal Amácija ezt mondta Ámósnak: „Menj el! Nekünk megvan a saját vallásunk!” Még az uralkodó hatalmat is megpróbálta felbujtani, hogy tiltsa be Ámós tevékenységét. Így szólt II. Jeroboám királyhoz: „Ámós összeesküvést sző ellened Izrael házának közepette” (Ámós 7:10). Amácija árulással vádolta Ámóst! Ezekkel a szavakkal fordult a királyhoz: „ezt mondja Ámós: »Kard által hal meg Jeroboám, Izrael pedig kétségkívül száműzetésbe megy földjéről«” (Ámós 7:11).

¹⁷ Ebbe az egyetlen mondatba Amácija három félrevezető kijelentést is rejtett. Így szólt: „ezt mondja Ámós.” Pedig Ámós soha nem állította, hogy a prófécia tőle származik. Ő mindig is így beszélt: „Ezt mondja Jehova” (Ámós 1:3). Amácija azzal is vádolta Ámóst, hogy ezt mondta: „Kard által hal meg Jeroboám.” Ám ahogy az Ámós 7:9-ből láthatjuk, Ámós valójában így prófétált: „[Én, Jehova] felkelek Jeroboám háza ellen karddal.” Isten azt mondta, hogy a csapás Jeroboám ’házát’, vagyis leszármazottait fogja sújtani. Továbbá Amácija vádaskodása szerint Ámós ezt is bejelentette: „Izrael . . . kétségkívül száműzetésbe megy földjéről.” De Ámós azt is megjövendölte, hogy minden izraelita, aki visszatér Istenhez, áldásokat nyer. Egyértelmű, hogy Amácija elferdített féligazságokkal próbálta meg elérni, hogy Ámós prédikálómunkáját betiltsák.

18. Milyen hasonlóságok vannak Amácija módszerei és azon módszerek közt, amelyekhez a papság napjainkban folyamodik?

¹⁸ Észrevetted, milyen hasonlóságok vannak Amácija módszerei és azon módszerek közt, amelyekhez Jehova népének mai ellenségei folyamodnak? Épp úgy, ahogy Amácija próbálta elhallgattatni Ámóst, ugyanúgy próbálják napjainkban is egyes papok, magasabb rangú egyházi személyek és pátriárkák megakadályozni Jehova szolgáit a prédikálómunka végzésében. Amácija hamisan árulással vádolta Ámóst. Ma ehhez hasonlóan néhány egyházi személy hamisan azzal vádolja Jehova Tanúit, hogy veszélyt jelentenek a nemzet biztonságára. És ahogyan Amácija a királyhoz fordult segítségért az Ámós elleni harcában, ugyanúgy a papság is gyakran politikai szövetségeseihez fordul segítségért Jehova Tanúinak az üldözésében.

Az ellenfeleink nem tudják leállítani a prédikálómunkánkat

19—20. Hogyan reagált Ámós Amácija ellenséges viselkedésére?

¹⁹ Hogyan reagált Ámós Amácija ellenséges viselkedésére? Először ezt kérdezte a paptól: „Hát te ezt mondod-e: »Ne prófétálj Izrael ellen!«” Isten bátor prófétája habozás nélkül folytatta azoknak a szavaknak a bejelentését, amelyet Amácija annyira gyűlölt hallani (Ámós 7:16, 17). Ámós nem rettent meg. Micsoda nagyszerű példa ő számunkra! Nem fogunk engedetlenné válni Istennel szemben, amikor arról van szó, hogy az Ő szavát szóljuk, még olyan országokban sem, ahol a mai amáciják kegyetlen üldözést szítanak ellenünk. Ámóshoz hasonlóan továbbra is hirdetjük: „Ezt mondja Jehova.” Az ellenfeleink sohasem lesznek képesek leállítani a prédikálómunkánkat, mivel „Jehova keze” velünk van (Cselekedetek 11:19–21).

²⁰ Amácijának tudnia kellett volna, hogy fenyegetései hiábavalóak. Ámós már elmagyarázta, miért nem tudja senki a világon megakadályozni őt abban, hogy beszéljen. Ez lesz a vizsgálódásunk harmadik pontja. Az Ámós 3:3–8 szerint Ámós kérdésekkel és szemléltetésekkel mutatott rá, hogy semmi sem történik ok nélkül. Majd ezt a magyarázatot adta: „Oroszlán ordított — ki ne félne? A legfőbb Úr, Jehova szólt — ki ne prófétálna?” Más szavakkal Ámós így szólt hallgatóihoz: „Ha egy oroszlán ordít, természetes, hogy féltek, nem tehettek mást. Én sem tehetek mást, mint prédikálom Isten szavát, ha hallom Jehovától a megbízatást.” Az istenfélelem, vagyis a Jehova iránt érzett mélységes tisztelet indította arra Ámóst, hogy bátran beszéljen.

21. Mit teszünk, amikor halljuk az Istentől jövő parancsot, hogy prédikáljuk a jó hírt?

²¹ Mi is halljuk a prédikálásra szóló megbízatást Jehovától. Mit teszünk? Ugyanúgy, mint Ámós és Jézus korai követői, Jehova segítségével mi is bátorsággal szóljuk Isten szavát (Cselekedetek 4:23–31). Nem hallgattathat el minket sem az ellenségeink által szított üldözés, sem a közöny, melyet azok tanúsítanak, akiknek prédikálunk. Jehova Tanúi Ámóséhoz hasonló buzgalmat mutatva szerte a világon arra éreznek indíttatást, hogy továbbra is bátorsággal hirdessék a jó hírt. Felelősségünk, hogy figyelmeztessük az embereket Jehova közelgő ítéletére. Mit foglal magában ez az ítélet? Erre a kérdésre kapunk választ a következő cikkben.

Hogyan válaszolnál?

• Milyen körülmények között teljesítette Ámós az Istentől kapott megbízatását?

• Mit kell prédikálnunk Ámóshoz hasonlóan?

• Milyen szemléletmóddal végezzük a prédikálómunkánkat?

• Miért nem képesek az ellenségeink megállítani a tanúskodómunkánkat?

[Kép a 10. oldalon]

Isten Ámóst, a fügék szurkálóját választotta, hogy elvégezze a munkáját

[Képek a 13. oldalon]

Ámóshoz hasonlóan te is bátran hirdeted Jehova üzenetét?