Oroszlánok — Afrika méltóságteljes sörényes macskái

AZ „ÉBREDJETEK!” KENYAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

A NAP felkelőben van az afrikai Serengeti-fennsík felett. A reggeli hidegben terepjárónkban ülünk, s a nőstény oroszlánok és kölykeik falkába verődött csoportját figyeljük. Homokszínű bundájuk fényes és az aranyra emlékeztet, s így remekül egybeolvad a hosszú, száraz fűvel. A fiatal kölykök játékosak, és tele vannak energiával. Ugrálnak és játszanak a nőstények nagy teste körül, a nőstények pedig látszólag oda sem hederítenek a kölykök bohóckodó ugrándozására.

A falka hirtelen mozdulatlanná válik. Minden szem a távolba szegeződik. A magasabban lévő megfigyelőhelyünkről követjük tekintetüket, és rájövünk, mit figyelnek. A hajnali fény megvilágítja egy hatalmas hím oroszlán fenséges alakját. Mivel a hím mereven ránk néz, szemünk találkozik. Érezzük, amint megborzong a testünk, már nem a hűvös, hajnali levegőtől, hanem attól a felismeréstől, hogy metsző pillantása rajtunk nyugszik. A hím külseje félelmetes és gyönyörű is egyben. Hatalmas fejét feketével tarkított dús, aranyszínű sörény övezi. Nagy szeme sárgásbarna színű és éber. A családja azonban magára vonja a figyelmét, lassan rájuk néz, és elindul feléjük.

Hosszú lépései tiszteletet keltők, sőt királyiak. Elhalad közvetlenül az autónk előtt, a nőstények és a kölykök felé tart, mégpedig úgy, hogy másodszor már ránk sem pillant. Mindannyian felemelkednek, hogy fogadják őt: egyenként odatörleszkednek arcukkal a hím erőt sugárzó pofájához, a macskafélékre jellemző arcdörgöléses üdvözlésként. Belépve a falka közepébe, a hím lehuppan, mintha kimerítette volna kényelmes sétája, s átgördül a hátára. Tespedtsége ragályos, s hamarosan az egész falka éberen alszik a meleg reggeli nap első sugaraiban sütkérezve. A béke és a megelégedettség képét látjuk magunk előtt, melynek a nyílt puszta aranyozott, szélfútta füve adja meg a keretet.

Egy állat, mely mindenkit érdekel és elbűvöl

Talán egyetlen másik állat sem ragadta meg annyira az ember képzeletét, mint az oroszlán. Hosszú idővel ezelőtt az afrikai művészek a kövek felszínére prédára kelő oroszlánok képeit festették díszként. Az ókori palotákat és templomokat hatalmas kőszobrokkal ékesítették, melyek nagy sörényű oroszlánokat ábrázoltak. Manapság az emberek állatkertekbe sereglenek, hogy láthassák ezeket az elbűvölő macskákat. Az oroszlánoknak királyi szerep jut az olyan könyvekben és filmekben, mint például az Oroszlánhűség, mely igaz történet egy árva oroszlánkölyökről, melyet fogságban neveltek fel, de végül szabadon engedtek. Ezenkívül félig-meddig igaz történetekben azzal vádolták meg az oroszlánokat, hogy gonosz emberevők. Nem csoda, hogy az oroszlán továbbra is olyan állat marad, mely mindenkit érdekel és elbűvöl.

Az oroszlánok lehetnek rendkívül vadak, olykor meg szelídek és játékosak, mint a kiscicák. Csendesen dorombolnak, amikor elégedettek, de olyan hatalmasat is tudnak ordítani, hogy elhallatszhat nyolc kilométerrel távolabbra is. Időnként lustának és tespedtnek tűnnek, de meglepő gyorsasággal is tudnak mozogni. Az ember tett róla, hogy az oroszlán emlékezetes maradjon a bátorságáról, s a bátor személyre azt mondják, hogy oroszlánszívű.

Simbaa — Társaságkedvelő macska

Az oroszlánok azok közé a macskák közé tartoznak, melyek leginkább kedvelik a társaságot. Falkáknak nevezett nagy családi egységekben élnek; ezek a falkák lehetnek olyanok, melyek csak néhány állatból állnak, de olyanok is, melyekben az állatok száma meghaladja a 30-at. A falka egy csoport nőstény oroszlánból áll; ezek a nőstények szoros rokoni kapcsolatban állhatnak egymással. Együtt élnek, vadásznak és ellenek. Ez az egész életen át tartó szoros kötelék az alapja az oroszlánok családi egységének, és ez biztosítja annak fennmaradását.

Minden falkában van egy vagy több kifejlettebb hím oroszlán, mely őrjáratozik és valamilyen szaggal megjelöli a falka területét. A fekete orruk hegyétől a bojtos farkuk végéig ezek a pompás állatok több mint háromméteresek is lehetnek, és 225 kilogrammnál is többet nyomhatnak. Bár a hímek uralják a falkát, a nőstények az irányítók. Általában a nőstény oroszlánok kezdeményeznek bizonyos tevékenységeket, például azt, hogy árnyékba vonuljanak, vagy hogy vadászni kezdjenek.

A nőstény oroszlánok rendszerint minden második évben ellenek. A fiatal oroszlánok teljesen védtelenül születnek. A kölykök felnevelése a közösség feladata; minden nőstény védelmezi és szoptatja a falkában lévő kicsinyeket. A kölykök gyorsan nőnek; két hónapos korukra futnak és játszanak. Bukfenceznek, mint a kismacskák, birkóznak, ráugranak játszótársukra, és ugrándoznak a magas fűben. Minden elbűvöli őket, ami mozog: lepkék után ugranak, üldözik a rovarokat, birkóznak gallyakkal és indákkal. Legellenállhatatlanabb az anyjuk farkának a mozgása, melyet szándékosan megsuhint, hogy játszani hívja őket.

Minden falka jól körülhatárolt területen él, mely több hektárra is kiterjedhet. Az oroszlánok különösen kedvelik a magasabban lévő területeket, ahol bőségesen van víz csakúgy, mint árnyék, mely megvédi őket a heves déli napsütéstől. Itt elefántok, zsiráfok, bölények és a síkság más állatai között élnek. Az oroszlán életét az alvás hosszú óráira, valamint a vadászat és a párosodás rövid időszakaira lehet felosztani. Tény, hogy az oroszlánok hihetetlen módon naponta akár 20 órát is tölthetnek pihenéssel, alvással, illetve üldögéléssel. Mélyen alva békésnek és szelídnek látszanak. De ne csapjon be a látszat — az oroszlán a vadállatok legvadabbjai közé tartozik!

A vadász

Késő délután kezd hűvös lenni a nap égette füves pusztán. A falka három nőstény oroszlánja, melyet figyelünk, kezd feltápászkodni a déli sziesztából. Az éhségtől hajtva járkálni kezdenek, szaglásszák a levegőt, miközben fürkészik a sárguló füves puszta túloldalát. A gnúk vándorlása most érte el a tetőfokát, s tőlünk délre ezekből az esetlen antilopokból több tízezernyi legelget békésen. A három macska most feléjük tart. Legyezőszerű alakzatot felvéve, széles rajvonalban lopva átkúsznak a hepehupás terepen. A homokszínű macskák csaknem láthatatlanok a hosszú fűben, és 30 méterre meg tudják közelíteni a gyanútlan csordát. A macskák ekkor úgy döntenek, hogy a tettek mezejére lépnek. Villámgyorsan a meglepett gnúk tömegébe rohannak. A csorda a szélrózsa minden irányába menekül: a rémült tekintetű állatok az életükért küzdenek. Több száz dübörgő pata mállasztja szét a földet, vörös porfelhőt verve fel. Amint elül a por, látjuk, hogy a három nőstény oroszlán egyedül áll, nehézkesen zihálva. A zsákmány elmenekült. Talán adódik még ma este másik alkalom vadászatra, talán nem. Bár az oroszlánok mozgékonyak és gyorsak, csak 30 százalékban sikeres a vadászatuk. Tehát az éhezés az egyik legnagyobb veszély, amely fenyegeti az oroszlánokat.

A kifejlett oroszlán ereje figyelemre méltó. Arról ismertek, hogy falkában vadászva leterítik és megölik még az 1300 kilogrammnál nehezebb állatokat is. A vadászat kezdetén az oroszlánok elérhetik az 59 kilométeres óránkénti sebességet, de ezt nem tudják sokáig tartani. Emiatt a lopakodás és lesben állás technikáját alkalmazzák a táplálékuk megszerzésére. Kilencven százalékban a nőstény oroszlánok vadásznak, de amikor elkezdődik az étkezés, rendszerint a nagyobb hímek kapják az oroszlánrészt. Ha ritkán jutnak vadászzsákmányhoz, az oroszlánok néha annyira éhesek, hogy megakadályozzák saját kölykeiket, hogy fogyasszanak az elejtett vadból.

Amire vadásznak

Hosszú idővel ezelőtt a méltóságteljes oroszlán bebarangolta az egész afrikai kontinenst, valamint Európa, India és Palesztina néhány részét s egyéb ázsiai területeket. Vadászként állandó versengésben él az emberrel. Mivel veszélyezteti az állatállományt és bántja az embert, az oroszlán olyan állattá vált, melyet első látásra le kell lőni. Az emberi népesség robbanásszerű növekedése nagyban lecsökkenti az oroszlán természetes környezetét. Afrikán kívül manapság csupán néhány száz állat maradt meg a vadonban. Az oroszlánok most csupán az elkerített területek határain belül és a vadasparkokban vannak biztonságban az embertől.

Örömmel mondhatjuk, hogy a jövő változásokat tartogat e pompás állat számára. A Biblia olyan jövőről beszél, amikor az oroszlán békében él majd az emberekkel (Ésaiás 11:6–9). Szerető Teremtőnk nemsokára megvalósítja ezt. Akkor Afrika méltóságteljes sörényes macskája harmóniában és békében fog élni a többi teremtménnyel.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 19. oldalon]

Ha az oroszlán ORDÍT

AZ OROSZLÁNOK arról a páratlan képességükről ismertek, hogy olyan hangosan tudnak ordítani, hogy több kilométerre is elhallatszik. Az oroszlán ordítását az egyik „leghatásosabb természetes hangnak” tekintik. Az oroszlánok általában a sötétség óráiban, valamint hajnalban ordítanak. Mind a hím, mind pedig a nőstény oroszlán szokott ordítani, s olykor az egész falka együtt ereszti ki a hangját, így hallatva egy közösségi ordítást.

Azok a tudósok, akik tanulmányozzák az oroszlánokat, azt feltételezik, hogy az oroszlánok ordítása több célt szolgál. A hím oroszlánok azért ordítanak, hogy közhírré tegyék területük határait, valamint hogy támadó szándékuk jelzéseként figyelmeztessenek más hím oroszlánokat, melyek talán beléptek a területükre. A Biblia találóan utalt úgy az agresszív, büszke, kapzsi asszír és babiloni uralkodókra, mint ordító „oroszlán-kölykökre”, melyek erőszakosan ellenszegültek Isten népének, és elnyelték azt (Ésaiás 5:29; Jeremiás 50:17).

Az ordítás lehetővé teszi, hogy a falka tagjai tudják, hol vannak a többiek, amikor a távolság vagy a sötétség elválasztja őket egymástól. Miután elejtették a vadat, e hang felhívja a figyelmét a falka többi tagjának arra, hogy hol vár rájuk táplálék. Erre a jellegzetességre utalva a Biblia megjegyzi: „Hallatja-é hangját barlangjából a kölyök-oroszlán, ha semmit nem fogott?!” (Ámós 3:4).

Meglepő módon, ha vadállatokra vadásznak, az oroszlánok nem alkalmazzák az ordítást vadászmódszerként, hogy megijesszék áldozatukat. Richard Estes a The Behavior Guide to African Mammals című könyvében megjegyzi: „semmi sem utal arra, hogy az oroszlánok megfontolt szándékkal azért ordítanának, hogy csapdába ejtsék áldozatukat (tapasztalataim szerint az áldozatnak kiszemelt fajok rendszerint figyelmen kívül hagyják az oroszlánordítást).”

Akkor hát miért mondja a Biblia Sátánról azt, hogy mint ’ordító oroszlán keresi, kit nyeljen el’? (1Péter 5:8). Bár a vadállatokat úgy tűnik nem ijeszti meg az oroszlán ordítása, nem ez a helyzet az emberrel és a háziállat-állományával. Az oroszlánordítás rémítő hangja, ahogy az éjszakai sötétségben visszhangzik, megfélemlít és megijeszt bárkit, akit nem véd zárt ajtó. Hosszú idővel ezelőtt pontosan megfigyelték ezt: „Ordít az oroszlán: ki ne rettegne?” (Ámós 3:8).

Sátán mesterien használja a félelmet — rettegést keltve az emberekben, a maga fennhatósága alá vonja őket. Hálásak lehetünk, hogy Isten népének van egy hatalmas szövetségese. Szilárd hitet gyakorolva abban, hogy Jehova támogatja őket, sikeresen ellenállhatnak ennek a nagy hatalmú „ordító oroszlánnak”. A keresztények azt a buzdítást kapják, hogy ’álljanak ellen neki, erősek lévén a hitben’ (1Péter 5:9).