SEOL

Az emberiség közös sírja, nem pedig egyetlen sírhely vagy sír (héb.: qeʹver, Bí 16:31; qevú·ráʹ, 1Mó 35:20; gá·dhísʹ, Jób 21:32).

Bár több elképzelés is van arról, hogy mi az eredete a héber seʼólʹ szónak, minden bizonnyal a héber sá·ʼalʹ igéből származik, melynek jelentése ’kér’. A seolról a következőket írja Samuel Pike az A Compendious Hebrew Lexicon c. művében: „a halottak gyűjtőhelye, a holtak birodalma; azért nevezik így, mert a sír telhetetlen, mindig több és több halottat kér” (Cambridge, 1811, 148. o.).

A héber seʼólʹ szó 65-ször fordul elő a maszoréta szövegben. A Károli-fordításban 27-szer „sír”-nak, 21-szer „seol”-nak és 9-szer „pokol”-nak fordítják, a Katolikus fordításban pedig 50-szer „alvilág”-nak, 4-szer „sír”-nak és 2-szer „halál”-nak, illetve más szavakkal is visszaadják. Ezenkívül az Ézsaiás 7:11-ben az eredeti héber szövegben a seʼólʹ szó olvasható, amelyet Aquila, Szümmakhosz és Theodotion az ókori görög nyelvű fordításában „hádesz”-nek fordított, a Douay Versionben pedig „pokol”-nak van fordítva. (Lásd: Rbi8, lábj.; EF, lábj.)

Egyetlen magyar szó sem tudja pontosan visszaadni a héber seʼólʹ szó értelmét. A Collier’s Encyclopedia (1986, 12. köt. 28. o.) a következőt mondja a bibliafordításokban használt „pokol” szóról: „Mivel a seol az ószövetségi időkben csupán a halottak nyugvóhelyére utalt, és nem hordozta magában azt a gondolatot, hogy erkölcsi szempontból meg vannak különböztetve a jók és a rosszak, ezért a »pokol« szó, különösen a ma használatos értelme miatt, nem szerencsés fordítás.” Több nyelven az újabb bibliafordítások betű szerint átírják az eredeti héber szót (RS, AT, ÚV).

A seollal kapcsolatban ezt jegyzi meg az Encyclopædia Britannica (1971, 11. köt. 276. o.): „[Úgy tartották, hogy] a seol valahol a föld »alatt« van . . . Ott a halottak nem éreznek sem fájdalmat, sem örömet. A seolhoz nem társították az igazak megjutalmazásának és a gonoszok megbüntetésének gondolatát. Jók és rosszak, zsarnokok és szentek, királyok és árvák, izraeliták és pogányok egyaránt ott alszanak, anélkül hogy tudnának egymásról.”

Bár a halhatatlan emberi lélekről szóló görög tanítás a későbbi évszázadokban megfertőzte a zsidó vallást, a Biblia azt tanítja, hogy a seol az emberiség közös sírja, ahol a halottak öntudatlan állapotban vannak (Pr 9:4–6, 10). A seolban nyugvók nem dicsérik Istent, és nem is emlegetik (Zs 6:4, 5; Ézs 38:17–19). Ám az nem jelenthető ki, hogy a seol csupán az Istentől való elszakítottság állapotát jelenti. A Szentírás egyáltalán nem támogatja ezt az elképzelést, hiszen úgy fogalmaz, hogy a seol Isten „előtt” van, illetve hogy Isten „ott” van (Pl 15:11; Zs 139:7, 8; Ám 9:1, 2). Ezért Jób, aki szeretett volna megszabadulni a szenvedésétől, azt kérte Istentől imában, hogy hadd menjen a seolba, majd Jehova emlékezzen meg róla, és szólítsa őt, hogy előjöjjön onnan (Jób 14:12–15).

Az ihletett írásokban a seolhoz mindig a halál, és nem az élet gondolata társul (1Sá 2:6; 2Sá 22:6; Zs 18:4, 5; 49:7–10, 14, 15; 88:2–6; 89:48; Ézs 28:15–18; vesd még össze a Zs 116:3, 7–10-et a 2Ko 4:13, 14-gyel). A Biblia azt írja a seolról, hogy a ’sötétség országa’ (Jób 10:21), illetve a csendesség helye (Zs 115:17). Ábel volt az első, aki odakerült, és azóta megszámlálhatatlanul sok millió ember került mellé, visszatérve a föld porába.

I. sz. 33 pünkösdjén Péter apostol idézte a Zsoltárok 16:10-et, és Krisztus Jézusra alkalmazta. Amikor Lukács idézte Péter szavait, a görög haiʹdész szót használta, ezzel rámutatva, hogy a seol és a hádesz ugyanarra a helyre, az emberiség közös sírjára utal (Cs 2:25–27, 29–32). Jézus Krisztus ezeréves uralma alatt a seol, azaz a hádesz ki fog ürülni, mivel feltámadnak a benne lévők, majd pedig meg fog semmisülni (Je 20:13, 14; lásd: HÁDESZ; POKOL; SÍR).

Jónás a seolban: A Jónásról szóló beszámolóban ezt olvashatjuk: „Jónás. . . imádkozott Jehovához, az ő Istenéhez a hal belsejéből, és ezt mondta: »Jehovához kiáltottam nyomorúságomból, és ő válaszolt nekem. A seol gyomrából kiáltottam segítségért, és meghallottad hangomat. . .«” (Jón 2:1, 2). Tehát Jónás a hal belsejét a seolhoz hasonlította. A hal gyomrában olyan volt, mintha meghalt volna, de Jehova felhozta a veremből, azaz a seolból az életét, azáltal hogy életben tartotta őt, és parancsot adott a halnak, hogy okádja ki (Jón 2:6; vö.: Zs 30:3).

Jézus, amikor arról beszélt, hogy mi fog vele történni, Jónást hozta fel szemléltetésül, aki a hal gyomrában volt. Ezt mondta: „Mert mint ahogy Jónás három nap és három éjjel volt az óriási hal gyomrában, úgy az Emberfia is három nap és három éjjel lesz a föld szívében” (Mt 12:40). Jézus ebben az esetben nem használta a „seol” (hádesz) szót, Péter apostol azonban használta a „hádesz” szót, amikor Jézus haláláról és feltámadásáról beszélt (Cs 2:27).

Brynmor F. Price és Eugene A. Nida ezt mondja a „seol”-ról: „Ez a szó sokszor szerepel a Zsoltárokban és a Jób könyvében, és arra a helyre utal, ahová az összes halott kerül. Sötét helyként írják le, ahol nem történik semmi olyasmi, amit tevékenységnek lehetne nevezni. Nincsenek benne erkölcsi szempontból megkülönböztetett jók és rosszak, ezért a »pokol« (KJ) nem megfelelő fordítás, hiszen arról azt gondolják, hogy a »menny«-nek, annak a helynek az ellentéte, ahová az igazságosak kerülnek a haláluk után. Elmondható, hogy a »sír« szó általánosságban véve megfelel a seolnak, annyi a különbség, hogy ez utóbbiban nem egyetlen halott van, hanem az összes . . . Ez a hasonlat helytálló ebben a versben [a Jónás 2:2-ben], hiszen a hal belseje olyan volt Jónás számára, mint egy börtön” (A Translators Handbook on the Book of Jonah. 1978, 37. o.).