LÁKIS

Júda egyik városa a Sefélán (Jzs 15:21, 33, 39). Lákist Tell-ed-Duveirrel (Tel-Lákissal) azonosítják, amely egy völgyekkel körbevett domb, Hebrontól mintegy 24 km-re Ny-ra. Az ókorban Lákis egy stratégiailag kedvező helyen, a Jeruzsálemet Egyiptommal összekötő főút mentén feküdt. Egykor a város területe kb. 8 ha volt, és talán 6000-7500 lakosa volt.

Abban az időben, amikor Izrael a hódító hadjáratát folytatta Kánaánban, Lákis királya, Jáfia csatlakozott négy királyhoz, hogy megtámadja Gibeont, azt a várost, amely békét kötött Józsuéval (Jzs 10:1–5). Gibeon segítségkérésére az izraelita hadsereg kivonult, elindult Gilgálból és egész éjjel menetelt. Jehova támogatásával az izraeliták vereséget mértek a kánaánita szövetségesekre. Királyaik csapdába kerültek egy barlangban, és végül kivégezték őket (Jzs 10:6–27; 12:11). Azután az izraeliták kevesebb mint két nap alatt elfoglalták Lákis városát, a lakosait pedig megölték. A Lákis segítségére siető Hórám, Gézer királya is vereséget szenvedett (Jzs 10:31–35).

Néhány régész Izraelnek a Lákis ellen folytatott háborúját a Tell-ed-Duveirnél feltárt vastag hamuréteggel hozza összefüggésbe. Ebben a hamurétegben egyebek mellett találtak egy szkarabeusz formájú amulettet, amelyre rá volt vésve Ramszesz neve. De a Biblia nem ír arról, hogy a várost felégették, Jerikó (Jzs 6:24, 25), Ai (Jzs 8:28) és Hácor (Jzs 11:11) esetében viszont beszél erről. Sőt, a Józsué 11:13 inkább arra utal, hogy az izraeliták ritkán gyújtották fel „azokat a városokat. . ., melyek dombon álltak”. Nincs tehát Írás szerinti alap arra, hogy a hamuréteget előidéző pusztítás idejét Józsué napjaira tegyék, és ez alapján határozzák meg azt az időszakot, amikor az izraeliták a hódító hadjáratukat folytatták Kánaánban. Figyelemre méltó az is, hogy teljes bizonyossággal nem állapítható meg, melyik az a Ramszesz, akinek a szkarabeusz formájú amulettet tulajdonítják. Legalább egy régész III. Ramszesznek tulajdonította, és további okfejtés alapján arra a következtetésre jutott, hogy Lákist a filiszteusok rombolták le az i. e. XII. században.

Roboám uralkodása idején (i. e. 997–981) Lákist megerősítették (2Kr 11:5–12). Később, i. e. 830 táján Amácija király Lákisba menekült az összeesküvők elől, de utánamentek, és megölték a városban (2Ki 14:19; 2Kr 25:27).

Szanhérib megostromolja: Lákist az asszír király, Szanhérib i. e. 732-ben megostromolta. Onnan elküldte a rabsakét, a tartánt és a rabszáriszt egy hatalmas sereggel Jeruzsálembe, hogy megadásra kényszerítse Ezékiás királyt. Fő szószólója, a rabsaké által Szanhérib szembeszállt Jehovával, és később a követeivel olyan leveleket küldött Jeruzsálembe, amelyekben tovább gúnyolódott és fenyegetőzött, hogy rávegye Ezékiást arra, hogy behódoljon. A Jehova Istennel szembeni dacolása végül odavezetett, hogy Isten angyala egyetlen éjjel megölt 185 000 asszír katonát (2Ki 18:14, 17–35; 19:8–13, 32–35; Ézs 36:1–20; 37:8–13, 33–36).

A Lákis ostromát ábrázoló domborművön, amely Szanhérib ninivei palotájának a falán volt, látható, hogy a város kettős falgyűrűvel volt körülvéve – bizonyos szakaszonként bástyatornyokkal –, és hogy a környező dombvidéken bőven volt pálmafa, szőlő és füge. Azon a jeleneten, amely azt mutatja, hogy Szanhérib átveszi a Lákisból szerzett zsákmányt, a következő felirat áll: „Szanherib, a világ királya, Asszíria királya, letelepedett szilárd trónjára és Lachis város zsákmányát elvonultatta maga előtt” (Mahler Ede: Babilon és a Biblia. Budapest, 1903, Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyomdája, 18. o.).

Elfoglalják a babilóniaiak: Amikor a babilóniaiak Nabukodonozor vezetésével lerohanták Júdát (i. e. 609–607), Lákis és Azeka volt a két utolsó megerősített város, amely még nem esett el Jeruzsálem elfoglalása előtt (Jr 34:6, 7). Az úgynevezett lákisi levelek (feliratokkal ellátott cserépdarabok, amelyek közül 18-at 1935-ben találtak meg Tell-ed-Duveirnél, majd még 3-at 1938-ban) alighanem erről az időszakról szólnak. Az egyik levélen, amelyet nyilván egy előőrs küldött Lákis parancsnokának, részben ez olvasható: „Lákis tűz/füstjelét figyeljük, valamint minden jelet, amelyet az én uram ad. Nem látjuk Azeqah-t.” Ez az üzenet azt sugallja, hogy Azeka már elesett, ezért nem kaptak onnan jelzéseket. Ugyancsak figyelmet érdemel az, hogy szinte az összes, jól olvasható lákisi levélen szerepelnek ezekhez hasonló szavak: „Adja YHWH az én uramnak, hogy ma halljon jó hírt” (4-es sz. lákisi osztrakon [Kőszeghy: Cseréplevelek. 57. o.]). Ez mutatja, hogy Isten nevének használata általánosan elterjedt volt az idő tájt.

Miután Júda és Jeruzsálem pusztán hevert 70 évig, Lákist újra benépesítették a visszatérő zsidó száműzöttek (Ne 11:25, 30).

Próféciában szerepel: A Mikeás 1:13-ban található prófécia ezt a felszólítást intézi Lákishoz: „Kösd a szekeret a lovakhoz, ó, Lákis lakója. A bűnnek kezdete volt ez a város Sion leányának, mert benned találtattak meg Izrael lázadásai.” Ezek a szavak egy olyan leírásnak a részét alkotják, amely vereségről szól, és azt sugallják, hogy Lákis menekülni próbál. A Szentírás máshol nem beszél Lákis ’bűnéről’. Lehet, hogy ez a bűn a Jeruzsálemben meghonosodott bálványimádati forma volt, amely Lákisból eredt. Vagy az is lehet, hogy a bűn azt foglalta magában, hogy Júda a bizalmát lovakba és szekerekbe vetette, amelyek Egyiptomból vélhetően Lákisba érkeztek.