MARADÉK

Egy család, nemzet, törzs vagy csoport megmaradt tagjai; egy mészárlás, pusztítás vagy nagy horderejű esemény túlélői; azok, akik hűségesek maradtak Istenhez egy olyan nemzetben vagy közegben, mely elhajlott Istentől.

Csak Noé és a családja maradt meg az özönvíz előtt élt emberek közül. A Szentírás a ’megmarad’ jelentésű sá·ʼarʹ igével fejezi ki, hogy ők voltak az egyedüli életben maradottak (1Mó 7:23). Később József ezt mondta a testvéreinek Egyiptomban: „Isten azért küldött engem előttetek, hogy hagyjon nektek maradékot [azaz túlélőket, akik utódokat nemzenek, és fenntartják a családjuk nevét; vö.: 2Sá 14:7] a földön, és nagy szabadítással életben tartson titeket” (1Mó 45:4, 7; Rbi8, lábj.).

Izrael maradéka visszatér a száműzetésből: A Bibliában a leggyakrabban Isten népével kapcsolatosan fordul elő a maradék kifejezés. Bár Isten a prófétái által figyelmeztette az izraelitákat, hogy büntetést fognak kapni, ha nem engedelmeskednek neki, egyben vigaszt is nyújtott nekik, mivel megjövendölte, hogy egy maradék vissza fog térni Jeruzsálembe, újra fel fogja építeni a várost, jólétnek fog örvendeni, és gyümölcsöt fog teremni (Ézs 1:9; 11:11, 16; 37:31, 32; Jr 23:3; 31:7–9).

Miután Nabukodonozor, Babilon királya i. e. 617-ben Joákin király mellett más foglyokat is elvitt Júdából, Jehova egy látomást láttatott Jeremiás prófétával. A látomásban a jó fügék Júda száműzöttjeit szemléltették, akiket Babilonba vittek, de idővel Jehova visszavitte őket a hazájukba. A rossz fügék Sedékiás királyt szemléltették a fejedelmeivel és másokkal együtt, akiket ekkor nem vittek száműzetésbe – tulajdonképpen Jeruzsálem és Júda lakosainak a többségét –, továbbá azokat, akik Egyiptomban laktak. I. e. 607-ben, amikor Nabukodonozor elpusztította Jeruzsálemet, szinte mindenkit megöletett vagy száműzetésbe hurcoltatott azok közül, akik Júdában voltak. Azokat pedig, akik Egyiptomban laktak – beleértve azokat is, akik i. e. 607 után menekültek oda –, később érte a csapás, akkor, amikor Nabukodonozor betört a csapataival Egyiptomba (Jr 24:1–10; 44:14; 46:13–17; Si 1:1–6).

Jehova megígérte a megmaradt hűségeseknek, akik megbánták a bűneiket, melyek miatt száműzetésbe kerültek, hogy össze fogja gyűjteni őket, mint nyájat az akolban (Mi 2:12). És i. e. 537-ben ezt meg is tette: a zsidók maradéka Zorobábel vezetésével hazatért (Ezs 2:1, 2). Korábban ’sánták’ voltak, de Jehova összegyűjtötte őket, és mivel Zorobábel volt a kormányzójuk (bár perzsa uralom alatt voltak), illetve az igaz imádat helyre lett állítva a templomban, ismét Isten lett az igazi Királyuk (Mi 4:6, 7). Olyanok lettek, mint „a Jehovától jövő harmat”, mely felüdülést és jólétet hoz magával, továbbá olyan bátrak és erősek lettek, mint „az oroszlán az erdő vadjai közt” (Mi 5:7–9). Ez utóbbi prófécia kétségkívül a Makkabeus-korban teljesedett be: a zsidók a hazájukban maradtak, és fennmaradt a templom is, míg el nem jött a Messiás.

Ézsaiás próféta fiának, Seár-Jásubnak a nevében megtalálható a seʼárʹ főnév (ige: sá·ʼarʹ), és a neve azt jelenti, hogy ’csak egy maradék (a megmaradtak) tér(nek) vissza’. A neve azt jelezte, hogy Jeruzsálem el fog pusztulni, és a lakosait száműzetésbe viszik, de az is benne volt, hogy Isten irgalmas lesz hozzájuk, és egy maradékot visszavisz a hazájába (Ézs 7:3).

Nem maradt senki, aki visszatért volna Babilonba: Isten Babilont használta fel arra, hogy megbüntesse a népét, ám Babilon túllőtt a célon. Élvezte, hogy elnyomhatja az izraelitákat és rosszul bánhat velük, és feltett szándéka volt, hogy nem engedi el őket a száműzetésből. Ez nem meglepő, hiszen Babilon volt a hamis imádat legfőbb képviselője, és gyűlölte Jehovát, illetve a neki bemutatott imádatot. Mindezen okok miatt Isten kijelentette: „Kivágom Babilonból a nevet és a maradékot, az ivadékot és a sarjadékot” (Ézs 14:22). Végül Babilon teljesen pusztán hagyatott, méghozzá végleg; nem maradt senki, aki visszatért volna, hogy újra felépítse.

Izrael maradéka elfogadja Krisztust: Amikor Jézus Krisztus eljött Izrael népéhez, a többség elvetette őt. Csak „egy maradék” hitt benne, és lett a követője. Pál apostol Ézsaiás néhány próféciáját (10:22, 23; 1:9) erre a zsidó maradékra vonatkoztatta, és ezt írta: „Ezenfelül Ézsaiás így kiált Izraelt illetően: »Bár Izrael fiainak száma annyi lehet, mint a tenger homokja, a maradék fog megmentésben részesülni. Mert Jehova számadást fog tartani a földön, befejezve és rövidre szabva azt.« Mint ahogy Ézsaiás is megmondta már régebben: »Ha a seregek Jehovája nem hagyott volna magot nekünk, éppen olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és éppen olyanná tétettünk volna, mint Gomorra«” (Ró 9:27–29). Aztán pedig Pál arról a 7000 személyről beszélt, akik Illés napjaiban nem imádták Baált, és ezt mondta: „Így azért a jelenlegi időszakban is megjelent egy maradék, ki nem érdemelt kedvességnek köszönhető kiválasztás szerint” (Ró 11:5).

A szellemi maradék: A Jelenések könyvében (12.) János leírta egy látomását, melyben egy asszonyt, illetve egy sárkányt látott az egekben, és ezekkel a szavakkal fejezte be a látomásnak ezt a részét: „És haragra gerjedt a sárkány az asszony ellen, és elment, hogy háborút viseljen a magvából megmaradtak ellen [loi·pónʹ], akik megtartják az Isten parancsolatait, és akik ragaszkodnak a Jézus melletti tanúskodás munkájához.” Ezek a „megmaradtak” azok, akik ’a Jézus melletti tanúskodás munkáját’ végzik. Jézus Krisztus testvérei közül az utolsók, akik még a földön élnek, miután az Ördög levettetett a földre, amikor is elhangzott ez a bejelentés: „Most lett meg a megmentés, az erő és a királyság a mi Istenünktől, és az ő Krisztusának hatalma”. Az Ördög, a sárkány háborút visel Krisztus szellemi testvéreinek a maradéka ellen, és ehhez a „vadállatot” és ’a vadállat képmását’ használja fel eszközként, ahogyan erről a Jelenések könyve 13. fejezete ír. A Jelenések könyvének 14. fejezete szerint viszont a maradék győzni fog. (Lásd: MAG.)