Jehova imádatának megfelelő helye életünkben
„Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!” (ZSOLTÁROK 145:2).
1. Mit vár el Jehova az imádatot illetően?
„ÉN, JEHOVA, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást követel” (2Mózes 20:5, NW). Mózes hallotta e kijelentést Jehovától, és később megismételte azt, amikor Izrael nemzetéhez szólt (5Mózes 5:9). Mózes elméjében nem volt kétség afelől, hogy Jehova Isten elvárja az Ő szolgáitól, hogy kizárólagosan imádják Őt.
2., 3. a) Mi értette meg az izraelitákkal, hogy a Sínai-hegy közelében végbemenő dolgok egyedülállóak? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni az izraeliták és Isten mai szolgáinak imádatával kapcsolatban?
2 A Sínai-hegynél táborozva az izraeliták és a „sok elegy nép”, amely velük együtt hagyta el Egyiptomot, valami szokatlan dolognak volt tanúja (2Mózes 12:38). Ez nem hasonlított Egyiptom isteneinek imádatához, akiket megalázott már ekkorra a tíz megrázkódtatás vagy csapás. Amikor Jehova kinyilvánította jelenlétét Mózesnek, olyan félelmet keltő jelenségek mutatkoztak, mint égzengés, villámlás és fülsiketítő kürtszó, amitől az egész tábor remegett. Ezután tűz és füst következett, miközben az egész hegy rengett (2Mózes 19:16–20; Zsidók 12:18–21). Ha további bizonyítékra volt szüksége bármelyik izraelitának arra nézve, hogy a végbemenő dolgok egyedülállóak, nem kellett sokáig várnia rá. Kis idő múltán Mózes lejött a hegyről, miután megkapta Isten törvényeinek második példányát. Az ihletett beszámoló szerint Mózes ’orcájának bőre sugárzott’, és az emberek „féltek közelíteni hozzá”. Valóban felejthetetlen, emberfeletti élmény! (2Mózes 34:30).
3 Istennek ezen előképi nemzete számára nem volt kérdéses, milyen helyet foglal el Jehova imádata. Ő volt a Megszabadítójuk. Magát az életüket köszönhették neki. A Törvényadójuk is ő volt. De vajon első helyen tartották Jehova imádatát? És mi a helyzet Isten modernkori szolgáival? Milyen helyet foglal el életükben Jehova imádata? (Róma 15:4).
Izrael Jehovának bemutatott imádata
4. Milyen volt Izrael táborának elrendezése a pusztai tartózkodása idején, és mi volt a tábor közepén?
4 Ha madártávlatból szemlélted volna Izrael pusztai táborozását, mit láttál volna? Sátoroknak egy óriási, de rendezett sorát, amely hárommillió vagy még több embernek is otthont adhatott, akik háromtörzses felosztásokban alkottak csoportokat észak, dél, kelet és nyugat felé. Közelebbről vizsgálódva, egy másik csoportot is észrevettél volna, amely közelebb volt a tábor közepéhez. Ez a négy kisebb sátorcsoport Lévi törzse családjainak adott otthont. A tábornak pontosan a közepén egyedülálló építmény állt egy olyan területen, amelyet vászonból készült fal különített el. Ez volt a „gyülekezet sátora” vagy a hajlék, amelyet az „ahhoz értő” izraeliták készítettek el Jehova terve szerint (4Mózes 1:52, 53; 2:3, 10, 17, 18, 25; 2Mózes 35:10).
5. Milyen célt szolgált a hajlék Izraelben?
5 Izrael a pusztai vándorlása során a mintegy 40 táborozási terület mindegyikén felállította a hajlékot, és az lett táborhelyének központja (4Mózes 33. fejezet). Illő módon a Biblia úgy írja le Jehovát, mint aki népe között lakozik, népe táborának pontosan a közepén. Dicsősége betöltötte a hajlékot (2Mózes 29:43–46; 40:34; 4Mózes 5:3; 11:20; 16:3). Az Our Living Bible című könyv megállapítja: „E hordozható szenthely rendkívül fontos volt, mivel vallásos gyülekezési központot teremtett a törzseknek. Így fenntartotta egységüket a pusztai vándorlás hosszú évei alatt, és lehetővé tette az egyesült tevékenységet.” Ezenfelül a hajlék állandó figyelmeztetőül szolgált arra, hogy az izraeliták életében központi helyen áll Teremtőjük imádata.
6., 7. Milyen imádattal kapcsolatos építmény váltotta fel a hajlékot, és hogyan szolgálta az Izrael nemzetét?
6 Miután az izraeliták megérkeztek az Ígéret földjére, a hajlék továbbra is Izrael imádatának központja maradt (Józsué 18:1; 1Sámuel 1:3). Idővel Dávid király azt tűzte ki célul, hogy állandó építményt emel. Ez lett az a templom, amelyet később a fia, Salamon épített fel (2Sámuel 7:1–10). Felavatásakor felhő szállt alá annak jeléül, hogy Jehova elfogadja ezt az épületet. „Építve építettem [magasztos, NW] házat néked lakásul — imádkozott Salamon —; helyet, a hol örökké lakjál” (1Királyok 8:12, 13; 2Krónika 6:2). Ekkor az újonnan felépült templom vált a nemzet vallásos gyakorlatainak központjává.
7 Évente háromszor minden izraelita férfi felment Jeruzsálembe, hogy örömteli ünnepen vegyen részt a templomban, méltányolva Isten áldását. Ezek az összejövetelek helyénvalóan „az Úrnak ünnepei” elnevezést viselték, Isten imádatára irányítva a figyelmet (3Mózes 23:2, 4). Az istenfélő asszonyok a család más tagjaival együtt vettek részt rajtuk (1Sámuel 1:3–7; Lukács 2:41–44).
8. Hogyan tesz bizonyságot a Zsoltárok 84:2–13 Jehova imádatának fontosságáról?
8 Az ihletett zsoltárosok ékesszólóan ismerték el, mennyire kiemelkedő fontosságúnak számít életükben az imádat. „Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!” — énekelték Korah fiai. Biztosan nem egy puszta építményt dicsértek. Inkább Jehova Istent dicsérve emelték fel hangjukat, midőn kijelentették: „szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.” A lévitáknak nagy boldogságot szerzett a szolgálatuk. „Boldogok, a kik lakoznak a te házadban — hirdették. — Dicsérhetnek téged szüntelen!” Valójában az egész Izrael énekelhette: „Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében . . . Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon.” Bár egy izraelita jeruzsálemi utazása hosszú és fárasztó lehetett, ereje megújult, amikor elérte a fővárost. Szívét öröm töltötte el, amint dicsőítette azt a kiváltságát, hogy Jehovát imádhatja. „Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában! . . . Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.” Az ilyen kifejezések bemutatják azt az elsőbbséget, amelyet Jehova imádatának biztosítottak ezek az izraeliták (Zsoltárok 84:2–13).
9. Mi történt Izrael nemzetével, amikor elmulasztotta kiemelt helyen tartani Jehova imádatát?
9 Sajnálatos módon az izraeliták elmulasztották kiemelt helyen tartani az igaz imádatot. Megengedték, hogy a hamis istenek iránti odaadás aláássa Jehova iránti buzgalmukat. Következésképpen Jehova az ellenségeikre hagyta őket, megengedve, hogy fogságba kerüljenek Babilonba. Amikor 70 év múltán visszavitettek szülőföldjükre, Jehova a hű próféták — Aggeus, Zakariás és Malakiás — lelkesítő intéseivel látta el Izraelt. Ezsdrás pap és Nehémiás kormányzó arra ösztönözte Isten népét, hogy újra építse fel a templomot, és újra vezesse be ott az igaz imádatot. De az évszázadok múlásával az igaz imádat ismét huszadrangúvá vált a nemzet körében.
Igaz imádat iránti buzgalom az első században
10., 11. Milyen helyen állt Jehova imádata a hűségesek életében, amikor Jézus a földön volt?
10 Jehova kijelölt idejében megjelent a Messiás. A hűséges egyének Jehovától várták a megmentést (Lukács 2:25; 3:15). Lukács evangéliumának beszámolója kifejezetten olyan özvegynek írja le a 84 éves Annát, mint aki „nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal” (Lukács 2:37).
11 „Az én eledelem az — mondta Jézus —, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem” (János 4:34). Emlékezz vissza, hogyan reagált Jézus, amikor szembetalálkozott a pénzváltókkal a templomban. Feldöntötte az asztalaikat, valamint a galambárusok székeit. Márk elmondja: „[Jézus] nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt” (Márk 11:15–17). Igen, Jézus még azt sem engedte meg, hogy átvágjon valaki a templom udvarán, amikor holmikat visz a város egy másik részébe. Jézus cselekedetei megerősítették a korábban adott tanácsát: „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát” (Máté 6:33). Jézus csodálatos példát hagyott nekünk abban, hogy kizárólagos odaadást tanúsított Jehova iránt. Igazán azt gyakorolta, amit prédikált (1Péter 2:21).
12. Hogyan adták bizonyságát Jézus tanítványai annak az elsőbbségnek, amelyet Jehova imádatának biztosítottak?
12 Jézus azzal is követendő példát mutatott tanítványainak, ahogyan teljesítette arra vonatkozó megbízatását, hogy megszabadítsa az elnyomott, de hűséges zsidókat a hamis vallásos gyakorlatok terheitől (Lukács 4:18). Engedelmeskedve Jézus azon parancsának, hogy képezzenek tanítványokat és kereszteljék meg őket, a korai keresztények bátran hirdették Jehova akaratát feltámasztott Urukkal kapcsolatban. Jehova nagyon meg volt elégedve azzal az elsőbbséggel, amelyet az Ő imádatának biztosítottak. Így Isten saját angyala csodálatos módon kiszabadította Péter és János apostolt a fogságból, és erre utasította őket: „Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.” Új erőre kapva, engedelmeskedtek. „Nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust” a Jeruzsálemi „templomban és házanként” is (Cselekedetek 1:8; 4:29, 30; 5:20, 42, Újfordítású revideált Biblia; Máté 28:19, 20).
13., 14. a) Mit próbál tenni Sátán az Isten szolgáival a keresztényi idők korai szakasza óta? b) Mit tettek továbbra is Isten hű szolgái?
13 Amint erősödött a prédikálásukkal szembeni ellenállás, Isten úgy irányította hűséges szolgáit, hogy időszerű tanácsot írjanak le. „Minden gondotokat ő reá [Jehovára] vessétek, mert néki gondja van reátok” — írta Péter röviddel i. sz. 60 után. „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: a kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” A korai keresztények kétségkívül bátorítónak találták e szavakat. Tudták, hogy miután szenvedtek egy kis ideig, Isten befejezi majd kiképzésüket (1Péter 5:7–10). A dolgok zsidó rendszerének e végső napjaiban az igaz keresztények új magaslatokig magasztalták fel Jehova szeretetet mutató imádatát (Kolossé 1:23).
14 Miként azt Pál apostol megjövendölte, hitehagyás, az igaz imádattól való elfordulás következett be (Cselekedetek 20:29, 30; 2Thessalonika 2:3). Az első század utolsó évtizedeinek tanúsága révén sok bizonyíték gyűlt össze erre (1János 2:18, 19). Sátán sikeresen vetett álkeresztényeket az igazak közé, megnehezítve a különbségtételt e „konkolyok” és a búzaszerű keresztények között. Mindazonáltal az elmúló századok során egyes személyek még életük kockáztatásával is első helyre tették Isten imádatát. De Isten csak „a nemzetek meghatározott idejének” utolsó évtizedeiben gyűjtötte újra egybe szolgáit, hogy felmagasztalja az igaz imádatot (Máté 13:24–30, 36–43; Lukács 21:24, NW).
Jehova imádata felmagasztalva napjainkban
15. Hogyan teljesednek 1919 óta az Ésaiás 2:2–4 és a Mikeás 4:1–4 próféciái?
15 1919-ben Jehova erőt adott a felkent maradéknak ahhoz, hogy belefogjon egy bátor, világméretű tanúskodókampányba, amely felmagasztalta az igaz Isten imádatát. A jelképes „más juhok” 1935-től folyamatban lévő beözönlésével az emberáradat, amely szellemi értelemben felmegy „az Úr házának hegyére”, nőttön nőtt mindeddig. Az 1993-as szolgálati év alatt Jehova 4 709 889 Tanúja dicsérte őt azáltal, hogy másokat is meghívott, hogy csatlakozzanak felmagasztalt imádatához. Micsoda ellentétet teremt ez a hamis vallás világbirodalma — főleg a kereszténység — szektás „halmainak” szellemileg lealacsonyodott állapotával szemben! (János 10:16; Ésaiás 2:2–4; Mikeás 4:1–4).
16. Mit kell tennie Isten minden szolgájának, tekintettel az Ésaiás 2:10—3:1 jövendölésére?
16 A hamis vallás hívei úgy tekintik templomaikat és székesegyházaikat, sőt papságukat is, mint „magasztos” dolgokat, amelyeket fennkölt nevekkel és rangokkal ruháznak fel. De figyeld meg, mit jövendölt Ésaiás: „A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr [Jehova, NW] magasztaltatik fel ama napon.” Mikor lesz ez? A küszöbön álló nagy nyomorúság idején, amikor „a bálványok . . . semmivé lesznek” (Úf). Tekintettel e félelmet keltő idő közelségére, Isten minden szolgájának komolyan meg kell vizsgálnia, milyen helyet foglal el életében Jehova imádata (Ésaiás 2:10—3:1).
17. Hogyan adják ma bizonyságát Jehova szolgái annak az elsőbbségnek, amelyet Jehova imádatának biztosítanak?
17 Mint nemzetközi testvériség, Jehova Tanúi jól ismertek a Királyság prédikálásában mutatott buzgalmukról. Imádatuk nem pusztán színleges vallás, amelyre úgy egy órányi időt szánnak hetente. Nem, hanem az egész életutukat jelenti (Zsoltárok 145:2). Tavaly valójában több mint 620 000 Tanú rendezte úgy dolgait, hogy teljes időben vegyen részt a keresztényi szolgálatban. A többiek semmi esetre sem hanyagolják el Jehova imádatát. Kiemelkedő fontosságúnak számít mind a naponkénti beszélgetéseik, mind a nyilvános prédikálásuk során, még abban az esetben is, ha családi kötelezettségeik megkövetelik, hogy kemény világi munkát végezzenek.
18., 19. Ha buzdítást nyertél a Tanúk élettörténeteinek olvasásából, említs erre példákat.
18 A Tanúk élettörténetei, amelyek Az Őrtoronyban jelentek meg, betekintést engednek abba, hogy milyen módokon tartották különböző testvérek és testvérnők első helyen életükben Jehova imádatát. Egy fiatal testvérnő, aki hatéves korában adta át életét Jehovának, a misszionáriusi szolgálatot tűzte ki céljául. Ti, fiatal testvérek és testvérnők, milyen célt tudtok választani, amely segíteni fog a legfőbb helyen tartani életetekben Jehova imádatát? (Lásd a „Törekvés egy hatéves korban kitűzött cél elérésére” című cikket Az Őrtorony 1992. március 1-jei számának 26—30. oldalán.)
19 Egy megözvegyült idősebb testvérnő további nagyszerű példát mutat a tekintetben, hogy megfelelő helyére teszi Jehova imádatát. Nagy buzdítást kapott a kitartáshoz azoktól, akiknek segített megismerni az igazságot. Ők voltak a „családja” (Márk 3:31–35). Ha hasonló helyzetben találod magadat, elfogadod majd a gyülekezet fiatalabb tagjaitól a támogatást és a segítséget? (Kérjük, figyeld meg, hogyan beszélt életéről Winifred Remmie testvérnő „Az aratás idején válaszoltam a felhívásra” című cikkben, amely Az Őrtorony 1992. július 1-jei számában jelent meg a 21—23. oldalon.) Ti, teljes idejű szolgák, azzal mutassátok ki, hogy valóban első helyen áll Jehova imádata életetekben, hogy alázatosan szolgáltok ott, ahova kijelöltek, készségesen alávetve magatokat a teokratikus irányításnak. (Kérjük, figyeljétek meg Roy Ryan testvér példáját, ahogy arról a „Hű ragaszkodás Isten szervezetéhez” című cikk szól Az Őrtorony 1991. december 1-jei számában, a 24—27. oldalon.) Emlékezzetek, hogy amikor elsőbbséget biztosítunk Jehova imádatának, biztosítékunk van arra, hogy gondot visel ránk. Nem kell aggodalmaskodnunk amiatt, hogy miként válnak elérhetővé számunkra az életszükségletek. Olive és Sonia Springate testvérnő tapasztalatai rávilágítanak erre. (Lásd „A Királyságot kerestük először” című cikket Az Őrtorony 1994. február 1-jei számának 20—25. oldalán.)
20. Milyen mélyreható kérdéseket kellene most feltennünk magunknak?
20 Vajon akkor nem kellene feltennünk magunknak egyénileg néhány mélyreható kérdést? Milyen helyet foglal el életemben Jehova imádata? Vajon önátadásomnak megfelelően élek, amelynek értelmében Isten akaratát cselekszem a legjobb képességeim szerint? Az élet milyen területein érhetek el javulást? A következő cikk gondos megvizsgálása lehetőséget kínál arra, hogy elgondolkodjunk azon, miként használjuk fel erőforrásainkat azzal összhangban, amelyet elsődleges fontosságúnak választottunk az életben, s amely a Szuverén Úr, Jehova, a mi szerető Atyánk imádata (Prédikátor 12:15; 2Korinthus 13:5).
Áttekintésként
◻ Mit vár el Jehova az imádatot illetően?
◻ Mire szolgált emlékeztetőül a hajlék?
◻ Kik mutattak kiemelkedő példát az igaz imádat iránti buzgalomban az i. sz. első században, és hogyan?
◻ Hogyan magasztaltatik fel Jehova imádata 1919 óta?