Mit vár el tőlünk Jehova?
„Hát nem azt kívánja meg tőled Jehova, hogy igazságosságot gyakorolj, szeresd a kedvességet, és szerényen járj Isteneddel?” (MIKEÁS 6:8, NW).
1—2. Miért csüggedhetnek el némelyek Jehova szolgái közül, és mi az, ami biztosan segít nekik?
VERA 75 év körüli, hűséges keresztény asszony, aki nem örvend jó egészségnek. „Néha kinézek az ablakon — meséli —, és látom keresztény testvéreimet, amint házról házra prédikálnak. Ilyenkor könny szökik a szemembe, mert szeretnék én is ott lenni velük, de a betegségem korlátozza a Jehovának végzett szolgálatomat.”
2 Neked is voltak már ilyen érzéseid? Természetesen mindenki, aki szereti Jehovát, arra vágyik, hogy az ő nevében járjon, és megfeleljen a követelményeinek. De mi a helyzet akkor, ha romlik az egészségi állapotunk, előrehaladott korban vagyunk, vagy családi kötelezettségeink vannak? Egy kicsit talán elcsüggedünk, mert a körülményeink miatt lehet, hogy nem tudunk annyit tenni Isten szolgálatában, amennyire a szívünk indít. Ha ez ránk is igaz, biztosan bátorítónak fogjuk érezni Mikeás könyve 6. és 7. fejezetének a megvizsgálását. Ezek a fejezetek kiemelik, hogy Jehova követelményei ésszerűek, és meg lehet nekik felelni.
Hogyan bánik Isten a népével?
3. Hogyan bánik Jehova a lázadó izraelitákkal?
3 Először nézzük a Mikeás 6:3–5-öt, és figyeljük meg, hogyan bánik Jehova a népével. Ne felejtsük el, hogy Mikeás idejében az izraeliták lázadók voltak. Jehova ennek ellenére könyörületesen ’én népemnek’ szólítja őket. Kérlelőn ezt mondja: „Én népem! Emlékezzél csak.” Nem vádolja őket keményen, hanem megpróbál a szívükre hatni a kérdésével: „mit vétettem te ellened?” Sőt, arra buzdítja őket, hogy ’tegyenek vallást ellene’.
4. Hogyan hasson ránk Istennek a könyörületben mutatott példája?
4 Milyen remek példát mutat Isten mindannyiunknak! Mikeás idejében még Izrael és Júda lázadó népét is könyörületesen ’én népemnek’ hívta, és kérlelte őket. Akkor nekünk mennyivel inkább könyörületesen és kedvesen kell bánnunk a gyülekezet tagjaival! Igaz, némelyekkel talán nem olyan könnyű kijönni, és vannak, akik szellemileg gyengék. De mivel szeretik Jehovát, mi igyekszünk segíteni nekik, és könyörületesen bánni velük.
5. Mi a mondanivalója a Mikeás 6:6, 7-nek?
5 Most nézzük a Mikeás 6:6, 7-et! Mikeás kérdéseket tesz fel egymás után: „Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?! Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!” Nem, ’ezernyi kossal vagy tízezernyi olajpatakkal’ nem járhatunk Jehova kedvében. De van valami, amiben kedvét leli. Vajon micsoda?
Gyakoroljunk igazságosságot!
6. Mely három isteni követelmény fogalmazódik meg a Mikeás 6:8-ban?
6 A Mikeás 6:8-ból (NW) megtudhatjuk, hogy mit vár el tőlünk Jehova. Mikeás ezt kérdezi: „Hát nem azt kívánja meg tőled Jehova, hogy igazságosságot gyakorolj, szeresd a kedvességet, és szerényen járj Isteneddel?” Ez a három követelmény magában foglalja az érzéseinket, a gondolatainkat és a tetteinket. Késztetést kell éreznünk, hogy kimutassuk ezeket a tulajdonságokat, gondolkodnunk kell azon, hogy miként nyilváníthatjuk ki őket, és kifejezésre is kell juttatnunk őket. Vegyük szemügyre külön-külön ezt a három követelményt!
7—8. a) Mit jelent ’igazságosságot gyakorolni’? b) Milyen igazságtalanságokat gyakoroltak Mikeás napjaiban?
7 Ha valaki ’igazságosságot gyakorol’, az azt teszi, ami helyes. Az igazságosság mércéje az, ahogyan Jehova cselekszik. Mikeás kortársai azonban nem igazságosságot, hanem igazságtalanságot cselekedtek. Hogyan? Vizsgáljuk meg a Mikeás 6:10-et! A vers végén Mikeás azt mondja a kereskedőkről, hogy ’ösztövér vékát’, vagyis túl kicsi mérőeszközt használnak. A 11. vers hozzáteszi, hogy ’csalárd fontokkal’, azaz hamis súlyokkal mérnek. A 12. vers szerint pedig „nyelvök csalárd”. Mikeás napjainak kereskedelmi világában tehát megszokottak a hamis mértékek és súlyok, valamint a csalárd beszéd.
8 Nemcsak a piacon gyakorolnak igazságtalanságot, hanem a bíróságon is megszokott az ilyesmi. A Mikeás 7:3 arra utal, hogy „a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár”. A bírákat megvesztegetik, hogy ártatlan embereket ítéljenek el igazságtalanul. „A főember”, vagy más szóval a befolyásos polgár is részt vesz a bűntettekben. Sőt, Mikeás azt mondja, hogy a fejedelem, a bíró és a főember „összeszövik”, vagyis egybehangolják gonosztetteiket.
9. Milyen hatással vannak a gonoszok igazságtalanságai Júdára és Izraelre?
9 A gonosz vezetők igazságtalanságai egész Júdára és Izraelre hatással vannak. A Mikeás 7:5 elmondja, hogy az igazságosság hiánya ahhoz vezetett, hogy megszűnt a bizalom a társak, a bizalmas barátok, sőt még a házastársak között is. A 6. versben arról olvashatunk, hogy ez odavezetett, hogy az olyan közeli rokonok is bolondnak tartják egymást, mint az apa és a fia, vagy az anya és a lánya.
10. Hogyan viselkednek a keresztények napjaink mindent átható igazságtalan légkörében?
10 Mit mondhatunk a mi időnkről? Hasonló a helyzet, nem igaz? Úgy, mint Mikeást, minket is igazságtalanság és a bizalmatlanság légköre vesz körül, és összeomlani látjuk a társadalmat és a családi életet. De mint Isten szolgái, akik ebben az igazságtalan világban élünk, nem engedhetjük, hogy a világ igazságtalan eljárásmódjainak szelleme beszivárogjon a keresztény gyülekezetbe. Ehelyett inkább támogatjuk a becsületességre és a feddhetetlenségre vonatkozó alapelveket, és kimutatjuk ezeket a tulajdonságokat a mindennapi életünkben. Igen, ’tisztességesen viselkedünk mindenben’ (Héberek 13:18). Ugye, te is úgy látod, hogy igazságosságot gyakorolva gazdag áldásokban van részünk, melyek abból fakadnak, hogy egy bizalomra épülő testvériségnek vagyunk a tagjai?
Hogyan hallják az emberek ’Jehova hangját’?
11. Hogyan teljesedik a Mikeás 7:12?
11 Mikeás megjövendöli, hogy az igazságtalanság elterjedtsége ellenére mindenfajta emberhez el fog jutni az igazságosság. A próféta azt jövendöli, hogy az emberek „tengertől tengerig és hegytől hegyig” egybe lesznek gyűjtve Jehova imádatára (Mikeás 7:12). Ma, ennek a próféciának a végső beteljesedésekor nem egy bizonyos nemzet merít hasznot Isten pártatlan igazságosságából, hanem minden nemzetből való emberek (Ézsaiás 42:1). Hogyan?
12. Hogyan hallható ma „Jehova hangja”?
12 Mikeás korábbi szavai választ adnak erre a kérdésre. „Jehova hangja szól a városhoz, és akinek gyakorlati bölcsessége van, féli a nevedet” — olvassuk a Mikeás 6:9-ben (NW). Hogyan hallják minden nemzetből való emberek ’Jehova hangját’, és ez hogyan függ össze azzal, hogy igazságosságot gyakorolunk? Ma az emberek természetesen nem a szó szoros értelmében hallják Isten hangját. De a világméretű prédikálómunkánk által minden rendű és rangú ember hallja Jehova hangját. Ennek eredményeként azok, akik odafigyelnek rá, félik Isten nevét, vagyis hódolatteljes tiszteletet fejlesztenek ki iránta. Azáltal, hogy buzgó Királyság-hirdetőkként szolgálunk, mindenképpen igazságosan és szeretetteljesen járunk el. Mivel részrehajlás nélkül mindenkivel megismertetjük Isten nevét, ’igazságosságot gyakorolunk’.
Szeressük a kedvességet!
13. Mi a különbség a szerető-kedvesség és a szeretet között?
13 Most beszéljünk a Mikeás 6:8-ban (NW) másodikként említett követelményről. Jehova elvárja tőlünk, hogy ’szeressük a kedvességet’. Az itt „kedvesség” szóval visszaadott héber szót „szerető-kedvességnek” és „lojális szeretetnek” is szokták fordítani. A „szerető-kedvességet” úgy határozhatjuk meg, mint ami aktív, könyörületes törődés másokkal, illetve figyelem mások iránt. A szerető-kedvesség különbözik a szeretettől. Miben? A „szeretet” tágabb értelmű szó. Szeretni dolgokat és fogalmakat is lehet. Például a Szentírás beszél arról az emberről, aki „szereti a bort és az olajat”, és ’a bölcsességszerető emberről’ is (Példabeszédek 21:17; 29:3). A „szerető-kedvesség” ellenben mindig emberekre vonatkozik, különösen azokra, akik Istent szolgálják. A Mikeás 7:20 (NW) ezért „az Ábrahám iránti szerető-kedvességet” említi; Ábrahámról pedig tudjuk, hogy Jehova Istent szolgálta.
14—15. Hogyan lehet kimutatni a szerető-kedvességet, és milyen példát láttunk erre?
14 A Mikeás 7:18 (NW) szerint a próféta azt mondja Istenről, hogy „gyönyörködik a szerető-kedvességben”. A Mikeás 6:8-ban arra kapunk felszólítást, hogy ne csak kimutassuk a szerető-kedvességet, hanem szeressük is ezt a tulajdonságot. Mit tanulhatunk ezekből az írásszövegekből? Azt, hogy a szerető-kedvességet önként és nagylelkűen gyakoroljuk, mert ezt szeretnénk tenni. Jehovához hasonlóan örömünket leljük, vagyis gyönyörködünk abban, hogy szerető-kedvességet tanúsítunk a rászorulók iránt.
15 Az ilyen szerető-kedvesség ma Isten népének egyik jellemzője. Nézzünk erre most csak egyetlen példát! 2001 júniusában egy trópusi vihar súlyos árvizet okozott Texas államban, az Egyesült Államokban; házak ezrei rongálódtak meg, beleértve több száz olyat, amelyben Jehova Tanúi laktak. Körülbelül 10 000 Tanú ajánlotta fel önként és ingyen az idejét és erejét, hogy segítsen bajba jutott keresztény testvérein. Az önkéntesek több mint fél éven át szünet nélkül dolgoztak, azzal töltve nappalaikat, éjszakáikat és hétvégéiket, hogy 8 Királyság-termet és több mint 700 otthont újra felépítsenek keresztény testvéreiknek. Akik nem tudtak részt venni ebben a munkában, azok élelmet, felszereléseket és pénzt adományoztak. Miért segítettek Tanúk ezrei a testvéreiknek? Azért, mert ’szeretik a kedvességet’. És mennyire jóleső érzés tudni azt, hogy testvéreink az egész világon hasonló tettekkel nyilvánítanak ki szerető-kedvességet! Méltán mondhatjuk, hogy a ’kedvesség szeretete’ nem megterhelő követelmény, hanem inkább olyan, amelynek teljesítéséből öröm fakad!
Járjunk szerényen Istennel!
16. Milyen szemléltetés emeli ki, hogy fontos ’szerényen járni Istennel’?
16 A Mikeás 6:8-ban (NW) felsorolt követelmények közül a harmadik az, hogy ’szerényen járjunk Istenünkkel’. Ez azt jelenti, hogy elismerjük a korlátainkat, és Istenre támaszkodunk. Figyeljünk meg erre vonatkozóan egy szemléltetést! Egy pillanatra képzeljünk magunk elé egy kislányt, aki a viharban erősen kapaszkodik az édesapja kezébe, így haladnak együtt. A kislány tudja, hogy korlátozott az ereje, de bízik az apukájában. Hozzá hasonlóan nekünk is ismernünk kell a korlátainkat, és bíznunk kell égi Atyánkban. Hogyan őrizhetjük meg a belé vetett bizalmunkat? Először is úgy, hogy sosem felejtjük el, miért bölcs dolog közel maradni Istenhez. Mikeás három okra emlékeztet minket: Jehova a Szabadítónk, Vezetőnk és Védelmezőnk.
17. Hogyan szabadította meg, vezette és védelmezte Jehova az ókori népét?
17 A Mikeás 6:4, 5 szerint Isten kijelenti: „felhoztalak Égyiptom földjéről.” Igen, Jehova Izrael Szabadítója volt ekkor. Jehova így folytatja: „előtted küldém Mózest, Áront és Máriát [Mirjámot, Katolikus fordítás]!” Jehova felhasználta Mózest és Áront a nép vezetésére, Mirjám pedig az izraeli nők győzelmi táncát vezette (2Mózes 7:1, 2; 15:1, 19–21; 5Mózes 34:10). Jehova a szolgái által gondoskodott vezetésről. Az 5. versben Jehova arra emlékezteti Izrael népét, hogy megvédte őket Báláktól és Bálámtól, és védelmezte őket utazásuk utolsó szakaszában, a moábbeli Sittimtől fogva az Ígéret földjén elhelyezkedő Gilgálig.
18. Hogyan bizonyul Isten ma a Szabadítónknak, Vezetőnknek és Védelmezőnknek?
18 Miközben Istennel járunk, ő kiszabadít minket Sátán világából, vezet a Szava és a szervezete által, és mint csoportot, védelmez az ellenségeinktől. Jó okunk van tehát arra, hogy erősen kapaszkodjunk égi Atyánk kezébe, miközben vele együtt haladunk utazásunk utolsó, viharos szakaszában valami sokkal nagyszerűbb felé, mint az ókorban az Ígéret földje volt — Isten igazságos új világa felé.
19. Hogyan függ össze a szerénység a korlátainkkal?
19 Ha szerényen járunk Istennel, az abban is segít, hogy a valóságnak megfelelően lássuk a körülményeinket. Azért jelenthetjük ki ezt, mert a szerénységben benne van, hogy tudatában vagyunk korlátainknak. Lehet, hogy valamelyest korlátoz minket Jehova szolgálatában az előrehaladott korunk vagy a gyenge egészségünk. De ne keseredjünk el! Ne feledjük, hogy Isten elfogadja erőfeszítéseinket és áldozatainkat, ’aszerint amink van, nem pedig aszerint, amink nincs’ (2Korintus 8:12). Jehova csakugyan azt várja el tőlünk, hogy egész lélekkel szolgáljuk őt, megtéve mindent, amit a körülményeink lehetővé tesznek (Kolosszé 3:23). Amíg őszintén és buzgón minden tőlünk telhetőt megteszünk a szolgálatában, Isten gazdagon megáld bennünket (Példabeszédek 10:22).
A türelmes várakozás áldásokkal jár
20. Mi segít nekünk abban, hogy Mikeáshoz hasonlóan türelmesen várakozzunk?
20 Isten áldását tapasztalva arra érzünk indíttatást, hogy utánozzuk Mikeás magatartását, aki kijelenti: „várom az én szabadításom Istenét” (Mikeás 7:7). Hogyan kapcsolhatók össze ezek a szavak azzal, hogy szerényen járunk Istennel? Ha türelmesen várunk, akkor nem leszünk csalódottak amiatt, hogy még nem jött el Jehova napja (Példabeszédek 13:12). Persze mindannyian sóvárogva várjuk ennek a gonosz világnak a végét, de mivel tudjuk, hogy minden héten több ezer ember kezd el Istennel járni, jó okunk van arra, hogy várjunk. Egy Tanú, aki már régóta az igazságban van, ezt mondta: „Ha visszatekintek arra az 55 évre, melyet a prédikálómunkában töltöttem, meg vagyok róla győződve, hogy semmit sem veszítettem azzal, hogy vártam Jehovára. Ellenkezőleg, megmenekültem sok-sok bánattól.” Neked is hasonló érzéseid vannak?
21—22. Hogyan teljesedik a Mikeás 7:14 a mi időnkben?
21 Az, hogy Jehovával járunk, kétségtelenül a javunkra válik. A Mikeás 7:14-ben (Kat.) a próféta olyan nyájhoz hasonlítja Isten népét, mely biztonságban van, mert vele van a pásztora. Ma ennek a próféciának a nagyobb beteljesedéseként a szellemi Izrael maradéka a ’más juhokkal’ együtt biztonságban van Pásztorával, Jehovával, akiben megbízik. ’Egyedül élnek az erdőben, egy gyümölcsöskertnek a közepén’, ami azt jelenti, hogy szellemi értelemben el vannak különítve ettől az egyre zaklatottabb és veszélyesebb világtól (János 10:16; 5Mózes 33:28; Jeremiás 49:31; Galácia 6:16).
22 Isten népe ezenfelül jólétnek örvend, amit a Mikeás 7:14 szintén megjövendölt. Isten juhairól, vagyis a népéről szólva Mikeás kijelenti: „Legeljenek Básánban és Gileádban.” Ahogyan Básánban és Gileádban gazdag legelőkön legelhettek a juhok, és ezért jó dolguk volt, úgy ma Isten népe is szellemi jólétnek örvend. Ez egy újabb áldás azoknak, akik szerényen járnak Istennel (4Mózes 32:1; 5Mózes 32:14).
23. Milyen tanulságot vonhatunk le abból, ha átgondoljuk a Mikeás 7:18, 19-et?
23 A Mikeás 7:18, 19-ben a próféta kiemeli, hogy Jehova szeretne megbocsátani azoknak, akik megbánást tanúsítanak. A 18. vers azt mondja, hogy Jehova „megbocsátja a bűnt”, és ’elengedi a vétket’. És ahogyan a 19. versben olvashatjuk, ’a tenger mélységébe veti minden bűnüket’. Mi ebből a tanulság? Kérdezzük meg magunktól, hogy utánozzuk-e Jehovát ebben. Megbocsátjuk mások bűneit, melyeket ellenünk követnek el? Amikor az ellenünk vétkező személy megbánást tanúsít, és igyekszik jóvátenni, amit elkövetett, akkor mi szeretnénk visszatükrözni Jehovának azt a vonását, hogy kész teljesen és véglegesen megbocsátani.
24. Milyen hasznot merítettél Mikeás próféciájából?
24 Milyen hasznot merítettünk Mikeás próféciájának a megvizsgálásából? Arra emlékeztetett minket, hogy Jehova valódi reménységet ad azoknak, akik vonzódnak hozzá (Mikeás 2:1–13). Arra buzdított, hogy minden tőlünk telhetőt tegyünk meg az igaz imádat előmozdítására, hogy örökké Isten nevében járhassunk (Mikeás 4:1–4). És arról biztosított mindannyiunkat, hogy a körülményeinktől függetlenül képesek vagyunk megfelelni Jehova követelményeinek. Igen, Mikeás próféciája valóban erőt ad ahhoz, hogy Jehova nevében járjunk.
Hogyan válaszolnál?
• Mit kíván meg tőlünk Jehova a Mikeás 6:8 szerint?
• Mit kell tennünk ahhoz, hogy ’igazságosságot gyakoroljunk’?
• Hogyan fejezhetjük ki, hogy ’szeretjük a kedvességet’?
• Mit jelent ’szerényen járni Istennel’?
[Képek a 21. oldalon]
Bár gonoszság vette körül, Mikeás megfelelt Jehova követelményeinek. Te is képes vagy rá!
[Kép a 23. oldalon]
Gyakoroljunk igazságosságot azáltal, hogy minden rendű és rangú embernek tanúskodunk
[Képek a 23. oldalon]
Szeressük a kedvességet, törődve mások szükségleteivel
[Kép a 23. oldalon]
Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, miközben szerényen felismerjük a korlátainkat