„Várj rá”

1–2. a) Milyen kérdéseket tehetsz fel magadnak? b) Milyen időben élt a 12 próféta némelyike, és hogyan viselkedett Mikeás?

MIÓTA várod, hogy Jehova napja megtisztítsa a földet a gonoszságtól? Meddig vagy kész várni rá? Közben milyen lesz a gondolkodásmódod, és annak hatására a viselkedésed? Válaszaid egészen biztosan eltérnek azoknak a templomba járó embereknek a válaszaitól, akik úgy élnek, ahogy nekik tetszik, és arra számítanak, hogy a mennybe jutnak.

² Miközben a nagy napot várod, a 12 próféta könyvei nagyon sokat tudnak segíteni neked. Közülük többen olyan időben éltek, amikor közeledett Isten bírói beavatkozása. Mikeás például nem sokkal azelőtt szolgált, hogy Szamária i. e. 740-ben elszenvedte a büntetést az asszíroktól. (Lásd a 20–21. oldalon lévő időegyenest.) Júda ellen később, de éppoly biztosan jött el Jehova napja. Minthogy Mikeás nem tudta pontosan, mikor fog cselekedni Isten, vajon csak tétlenül várt, reménykedve, hogy hamarosan eljön ez az idő? Nézzük, mit is mondott: „Jehovára figyelek szüntelen. Megmentésem Istenére várakozom. Meghall engem az én Istenem” (Mikeás 7:7). Igen, Mikeás biztos volt abban, hogy mi következik, és úgy viselkedett, mint egy őrszem, aki éppen szolgálatot teljesít az őrtoronyban (2Sámuel 18:24–27; Mikeás 1:3, 4).

 3. Milyen szemléletmódot nyilvánított ki Habakuk és Sofóniás Jeruzsálem pusztulása előtt?

³ Most keressük meg Sofóniás és Habakuk nevét az időegyenesen. Az ő szolgálatuk időben közelebb esett Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulásához. Csakhogy ők nem tudták, hogy Isten ítélet-végrehajtása a küszöbön áll-e, vagy csak évtizedekkel később kerül rá sor (Habakuk 1:2; Sofóniás 1:7, 14–18). Sofóniás ezt írta: ’várjatok rám – ez Jehova kijelentése – addig a napig, amelyen prédára kelek, mert bírói döntésem az, hogy kiöntöm rájuk ítéletemet, izzó haragomat mind’ (Sofóniás 3:8). Habakuk pedig, aki nem sokkal Sofóniás után élt, a következőket írta: „a látomás a meghatározott időre vonatkozik, és siet a vég felé, és nem fog hazudni. Még ha késlekedne is, várj rá, mert mindenképpen valóra válik. Nem késik el” (Habakuk 2:3).

 4. Milyen körülmények között prófétált Sofóniás és Habakuk, és milyen magatartást tanúsítottak?

⁴ Sok mindent elárul, hogy milyen körülmények között hangzottak el a Sofóniás 3:8-ban és a Habakuk 2:3-ban feljegyzett kijelentések. Amikor egyes zsidók azt mondogatták, hogy „nem tesz Jehova sem jót, sem rosszat”, Sofóniás ’Jehova haragjának napját’ hirdette. Azon a napon Isten mind az ellenséges nemzetek, mind pedig a nyakas zsidók ellen kifejezte nemtetszését (Sofóniás 1:4, 12; 2:2, 4, 13; 3:3, 4). Gondolod, hogy Sofóniás megijedt Isten ítéletétől és haragjától? Ellenkezőleg, azt a tanácsot kapta, hogy ’várja’. Hát Habakuk? Neki is ’várnia kellett rá’. Sofóniás és Habakuk tehát nem vette félvállról a várható eseményeket, és nem élték úgy az életüket, mintha szerintük soha nem változna meg a dolgok menete (Habakuk 3:16; 2Péter 3:4). Ahogy már említettük, volt bennük valami közös, ami nagyon fontos: mindkét prófétának ’várnia’ kellett. És tudjuk, hogy amire vártak, az i. e. 607-ben történelmi ténnyé vált. Bölcsen tették hát, hogy várakoztak.

5–6. Tudva azt, hogy hol tart Isten szándékának a megvalósulása, hogyan éljünk?

⁵ Te is éppilyen biztos lehetsz abban, hogy „Jehova haragjának napja” el fog jönni a jelenlegi világrendszer ellen; megkérdőjelezhetetlen tény lesz. Efelől valószínűleg nincs is kétséged. Sofóniáshoz és Habakukhoz hasonlóan te sem tudod, hogy pontosan mikor jön el az a nap (Márk 13:32). De el fog jönni, és a mi időnkben teljesedő bibliai próféciák egyértelműen arra utalnak, hogy hamarosan. Amit tehát Jehova ezeknek a prófétáknak a lelkére kötött, az rád is vonatkozik: „várj rá”. És ne feledd el ezt a sarkigazságot: a mi Istenünk az egyetlen, aki „a rá várakozó javára cselekszik” (Ézsaiás 64:4).

⁶ Várakozás közben az a helyes magatartás, hogy tetteiddel kifejezed az abba vetett bizalmadat, hogy „Jehova haragjának napja” pontosan a kellő időben jön el. Ha meg vagy győződve erről, és ennek megfelelően éled az életed, akkor megfogadod Jézus tanácsát, aki a következőkre buzdította az apostolokat és az összes többi felkent keresztényt: „Legyen felövezve derekatok, és égjen a lámpátok, ti magatok pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják urukat . . . Boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál! Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és szolgál nekik” (Lukács 12:35–37). Igen, az a helyes magatartás, hogy miközben várakozol, bízol benne, hogy Jehova nagy napja pontosan akkor jön el, amikorra ő tervezte, egy pillanatot sem fog késni.

7–8. a) Mit eredményez Isten türelme? b) Mire buzdít minket Péter?

⁷ Isten modern kori szolgái azelőtt is várakoztak, hogy Isten Királysága 1914-ben létrejött az égben, és azóta is ezt teszik. Ez persze nem jelenti azt, hogy tétlenek. Ellenkezőleg, buzgón végzik a tanúskodómunkát, mellyel Isten bízta meg őket (Cselekedetek 1:8). De gondolkodj csak el a következő kérdéseken: Ha Jehova nagy napja 1914-ben jött volna el, milyen helyzetben lettél volna? Vagy ha 40 évvel ezelőtt következett volna be? Vajon akkor „a szent viselkedés és az Isten iránti odaadás tetteiben” jártál? (2Péter 3:11). Mit mondhatsz a családtagjaidról, akik Tanúk, vagy a gyülekezetben lévő jó barátaidról? Nyilvánvaló, hogy ez a várakozási idő lehetővé tette neked és sok hozzád hasonló embernek a megmenekülést, a 2Péter 3:9-cel összhangban. Mivel Jehova nem pusztította el az egész gonosz rendszert nyomban a Királyság megszületése után, sokan megbánást tanúsíthattak, mint ahogyan Ninive lakói is megbánhatták bűneiket, és életben maradhattak. Minden okunk megvan rá, hogy Péter apostollal együtt elmondjuk: „Tekintsétek . . . megmentésnek a mi Urunk türelmét” (2Péter 3:15). Még most is van arra lehetőség, hogy ki-ki megbánja bűneit, illetve változtasson az életén és a gondolkodásmódján.

⁸ Meglehet, hogy egy keresztény nem igazán érzi érdekesnek azt, ami Mikeás, Sofóniás és Habakuk idejét jellemezte. „Hisz olyan régen történt mindez!” – mondhatja. De mi az, amit tanulhatunk? Az imént utaltunk Péter tanácsára, mely szerint a keresztényeknek „a szent viselkedés és az Isten iránti odaadás tetteiben” kell járniuk. Péter közvetlenül e szavak után egy másik fontos teendőre hívja fel a figyelmünket, mégpedig arra, hogy ’várjuk és élénken tartsuk elménkben Jehova napjának jelenlétét’ (2Péter 3:11, 12). Eszerint ’élénken elménkben kell tartanunk’ azt a napot, vagyis ’várnunk kell rá’.

 9. Miért kell ’szüntelen figyelnünk’?

⁹ Elmondható-e rólunk – akár néhány éve, akár évtizedek óta szolgáljuk Jehovát –, hogy ’szüntelen figyelünk és várakozunk’, ahogy annak idején Mikeás tette? (Róma 13:11). Persze emberek vagyunk, és talán szeretnénk tudni, mikor jön el a vég, mennyi idő van még hátra addig. De ezt egyszerűen nem áll módunkban megtudni. Jussanak eszünkbe Jézus szavai: „ha a házigazda tudta volna, melyik őrszolgálatkor jön a tolvaj, ébren maradt volna, és nem engedte volna, hogy betörjenek a házába. Emiatt ti is legyetek készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondolnátok” (Máté 24:43, 44).

10. Mit tanulhatsz János apostol életéből és szemléletmódjából?

¹⁰ Jézus gondolatai nagyon hasonlítanak ahhoz, amit Mikeás, Sofóniás és Habakuk írt. Jézus azonban nem az ókor emberéhez szólt, hanem a követőihez, mihozzánk. Sok odaadó keresztény meg is fogadta a tanácsát, „készen” állt, és kitartóan várakozott. János apostol jó példa volt erre. Ő ott volt, amikor az Olajfák hegyén négyen a világrendszer befejezéséről kérdezték Jézust (Máté 24:3; Márk 13:3, 4). Ez i. sz. 33-ban történt, de János előtt nem volt ott egy időegyenes, amelyből megállapíthatta volna, hogy mikor következnek be a megjövendölt események. Most gondolatban ugorjunk vagy 60 évet. János már idős ember, de még nem fáradt bele a várakozásba. Ellenkezőleg, Jézus azon kijelentésére, hogy „igen, hamar eljövök”, így válaszolt: „Ámen! Jöjj el, Uram Jézus.” János nem bánta meg azt, ahogyan leélte az életét. Meg volt róla győződve, hogy amikor Jehova végrehajtja az ítéletét, mindenkit megjutalmaz majd a cselekedetei szerint (Jelenések 22:12, 20). Bármikor kerüljön is sor az ítéletre, János „készen” akart állni az Úr Jézus tanácsával összhangban. Te is így érzel?

11. Miben különböztek Mikeástól és Hóseástól a kortársaik?

¹¹ Vizsgáljunk meg valami mást is, amit a prófétáktól tanulhatunk, akik olyan időben éltek, amikor közel volt Jehova ítélet-végrehajtása előbb Izrael, majd Júda ellen. Míg Mikeás ’szüntelen figyelt és várakozott’, körülötte sokan nem ezt tették. ’Gyűlölték a jót, és szerették a rosszat.’ Mikeás figyelmeztette őket, hogy ha nem változnak meg, akkor hiába ’kiáltanak majd segítségért Jehovához, ő nem válaszol nekik’ (Mikeás 3:2, 4; 7:7). Mikeás kortársa, Hóseás földműveléssel kapcsolatos kifejezéseket használt, amikor a következőkre szólította fel Izrael északi királyságának lakóit: „Vessetek magatoknak igazságosságban, arassatok szerető-kedvesség szerint! Műveljetek magatoknak szántóföldet, amikor itt az ideje Jehova keresésének”. A legtöbbjük azonban a füle botját sem mozdította. ’Gonoszságot szántottak, így igazságtalanságot arattak’ (Hóseás 10:12, 13). Elnézték a romlott szokásokat, vagy maguk is részt vettek azokban, és inkább a saját ’útjukban bíztak’, mint Jehováéban. „Hogy történhetett meg ilyesmi az igaz imádókkal, akik ott éltek az Ígéret földjén?” – csodálkozhatsz el. Hóseás feltárta, hogy a baj egy olyasfajta gondolkodásmódban gyökerezett, amelytől nekünk is óvakodnunk kell, ha Jehova nagy napját várjuk. Miért, hogyan gondolkodtak? Csendesen éldegéltek, és „jóllaktak”.

12. a) Milyen káros irányzatról beszélt Hóseás, amely az izraeliták között volt megfigyelhető i. e. 740 előtt? b) Hogyan nyilvánult meg az, hogy az emberek „jóllaktak”?

¹² Miután Isten népe bement az Ígéret földjére, a tejjel és mézzel folyó földre, nagy jólétben élhetett. Mit váltott ki ez belőlük? Hóseás így tolmácsolta Jehova szavait: „Legelőiken jóllaktak. Jóllaktak, és szívük kezdett felfuvalkodni. Ezért felejtkeztek meg rólam” (Hóseás 13:6). Évszázadokkal korábban Isten pontosan erre a veszélyre figyelmeztette a népét (5Mózes 8:11–14; 32:15). Hóseás és Ámós napjaira azonban az izraeliták megfelejtkeztek Jehováról és a parancsolatairól; „jóllaktak”. Ámós részleteket is közöl erről. Megjegyzi, hogy sokaknak fényűzően volt berendezve a házuk, sőt némelyik családnak két háza is volt. Válogatott ételeket ettek, különleges serlegekből itták a jó bort, és „a legkiválóbb olajokkal” kenték magukat, valószínűleg illatos kozmetikumokként használva ezeket (Ámós 3:12, 15; 6:4–6). Bizonyára átlátod, hogy ezek a dolgok nem voltak helytelenek önmagukban, de az már bizony baj volt, ha túl fontos szerepet kaptak.

13. Milyen hiányosságuk volt az izraelitáknak az anyagi helyzetüktől függetlenül?

¹³ Tény, hogy az északi királyságban nem mindenki volt jómódú és ’jóllakott’. Akadtak szegények is, akiknek a családjuk megélhetéséért kellett küzdeniük (Ámós 2:6; 4:1; 8:4–6). Ma is sokfelé így van ez. Vajon a Hóseás 13:6-ban található megállapítás az ókori Izrael szegényeire is vonatkozott? És ma alkalmazható? Bizony az. Jehova rámutatott, hogy egy igaz imádónak – akár gazdag, akár nem – vigyáznia kell, nehogy annyira sokat foglalkozzon az anyagiakkal, hogy ’megfelejtkezzen Istenről’ (Lukács 12:22–30).

14. Miért jó, ha mindannyian átgondoljuk, hogyan állunk a várakozással?

¹⁴ Mivel mi visszatekintve láthatjuk, hogy milyen sok bibliai prófécia beteljesedett már, nekünk még inkább ébernek kell lennünk, készen kell állnunk, és várakoznunk kell. De lehet, hogy már egy ideje várakozunk, talán évtizedek óta. Régebben megfeszített erővel végeztük a szolgálatot, és a döntéseink azt tükrözték, hogy meg vagyunk győződve Jehova napjának közelségéről. Ám ez a nap még mindig nem jött el. Kitartunk-e a várakozásban ennek ellenére? Felteheted magadnak ezt az igen személyes jellegű kérdést: „Élénk még bennem a várakozás, vagy már igencsak ellanyhult?” (Jelenések 2:4).

15. Milyen jelei lehetnek annak, hogy már nem várakozunk olyan lelkesen?

¹⁵ Sokféleképpen felmérhetjük, hogy éberen várakozunk-e, de induljunk ki most abból, amit Ámós írt azokról, akik az ő idejében „jóllaktak”. Eközben elemezhetjük, hogy észreveszünk-e magunkban arra való hajlamot, hogy ’jóllakjunk’. Előfordulhat, hogy egy keresztény, akinek a gondolkodásában és a tetteiben korábban a várakozás nyilvánult meg, elkezd arra törekedni, hogy fényűzőbb otthona vagy autója legyen, a legújabb divat szerint öltözködjön, sokat költsön kozmetikai szerekre és ékszerre, illetve kitűnő borokat és pazar ételeket fogyasszon. A Biblia sehol sem sugallja azt, hogy aszkéta életet éljünk, és még ésszerű mértékben se legyen részünk az élvezetekben. Aki keményen dolgozik, az igenis „egyen, igyon, és élvezze a fáradságos munkájából fakadó jót” (Prédikátor 3:13). De fennáll a veszélye annak, hogy egy keresztény egyre többet foglalkozik az evéssel-ivással és a megjelenésével (1Péter 3:3). Jézus megjegyezte, hogy Kis-Ázsiában néhány felkent életében eltolódott a hangsúly. Ez is azt bizonyítja, hogy a keresztényeket csakugyan fenyegeti ilyesfajta veszély (Jelenések 3:14–17). Velünk is valami hasonló történt? Igaz-e ránk, hogy ’jóllaktunk’, és talán túlságosan lekötnek minket az anyagi dolgok? Lehet, hogy nem várakozunk már olyan lelkesen? (Róma 8:5–8).

16. Miért nem válna a gyermekeink javára, ha kényelmes életvitelre ösztönöznénk őket?

¹⁶ Abban is megmutatkozhat, hogy kevésbé várjuk Jehova nagy napját, hogy milyen tanácsokat adunk gyermekeinknek vagy másoknak. Egy keresztény talán így érvel magában: „Én annak idején lemondtam a továbbtanulási lehetőségekről és az előléptetésekről, mert úgy gondoltam, hogy nagyon közel van a vég. Most viszont azt akarom, hogy a gyermekeim tanuljanak annyit, hogy kényelmesen élhessenek.” Hóseás napjaiban is így gondolkodhattak némelyek. Vajon a gyermekeiknek igazán a javukra vált volna, ha olyan tanácsokat adnak nekik, amelyek kényelmes életvitelre ösztönzik őket? És ha a gyermekek csakugyan kényelmes életet éltek volna, mi lett volna a sorsuk i. e. 740-ben, amikor az asszírok feldúlták Szamáriát? (Hóseás 13:16; Sofóniás 1:12, 13).

17. Hogyan utánozhatjuk Mikeást?

¹⁷ A régen élt igaz imádókhoz hasonlóan mi is bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten ígéretei éppen idejében, az általa meghatározott időben fognak teljesedni (Józsué 23:14). Mikeás próféta bölcsen tette, hogy várakozott megmentése Istenére. Az időegyenesen láthatjuk, hogy amikor ő élt, már milyen kevés idő volt hátra Szamária leigázásáig. De mit mondhatunk magunkról és a mi időnkről? Ha visszatekintünk az életünkre, nyilvánvaló-e, hogy bölcs döntéseket hoztunk, mondjuk a szakmai előmenetelt, az életmódunkat és a teljes idejű szolgálatot illetően? Igaz, nem tudjuk „azt a napot és azt az órát” (Máté 24:36–42). Ám nem kétséges, hogy bölcsen járunk el, ha Mikeáshoz hasonlóan gondolkodunk, és ennek megfelelően éljük az életünket. Amikor majd Mikeás életet nyer a helyreállított földi paradicsomban, örömmel fog értesülni róla, hogy hasznot merítettünk prófétai üzenetéből és hűséges példájából. Mi leszünk az élő bizonyíték arra, hogy Jehova a megmentés Istene.

18–19. a) Milyen közelgő vészt jövendölt meg Abdiás? b) Hogyan csillantotta fel a reményt Abdiás Izrael előtt?

¹⁸ Bizalmunk szilárd alapokon nyugszik. Gondoljunk például Abdiás rövid prófétai könyvére, mely kimondja Jehova ítéletét az ókori Edomra, amiért az rosszul bánt ’testvérével’, Izraellel (Abdiás 12). A megjövendölt pusztulás be is következett, amint arról könyvünk 10. fejezetében már szóltunk. A babilóniaiak Nabú-naid vezetésével az i. e. hatodik század közepén legyőzték Edomot, és Edom mint nemzet megszűnt létezni. De Abdiás üzenetében van egy másik fontos gondolat is, mely kapcsolódik ahhoz, hogy várjuk Jehova nagy napját.

¹⁹ Te is tudod, hogy az ellenséges nemzet, Babilon, amely elpusztította Edomot, Isten ítéletét korábban az ő hűtlen népén is végrehajtotta. A babilóniaiak i. e. 607-ben lerombolták Jeruzsálemet, és fogságba hurcolták a zsidókat. Az ország lakatlan pusztasággá lett. Itt vajon véget is ért a történet? Nem. Jehova Abdiás által megjövendölte, hogy az izraeliták újra elfoglalják majd földjüket. Az Abdiás 17-ben ezt a bátorító ígéretet olvashatjuk: „Sion hegyén lesznek a menekülők, és szent lesz az, Jákob háza pedig birtokba veszi, ami az övé.”

20–21. Hogyan vigasztal minket az Abdiás 17?

²⁰ A történelem tanúsítja, hogy valóra vált Jehova szava, melyet Abdiás által mondott. Isten megjövendölte, és úgy is lett. I. e. 537-ben több ezer Júdából és Izraelből származó fogoly tért vissza a földjére. Jehova áldásával a hazatérők viruló paradicsommá alakították a pusztaságot. Erről a mesés újjászületésről olvashatunk az Ézsaiás 11:6–9-ben és 35:1–7-ben feljegyzett próféciákban. Kiemelkedő jelentősége volt a Jehova újjáépített temploma köré szerveződő igaz imádat helyreállításának. Így az Abdiás 17 újabb bizonyítéka annak, hogy Jehova ígéretei megbízhatók. Mindig beteljesednek.

²¹ Abdiás ezekkel a sokatmondó szavakkal fejezi be próféciáját: „a királyság Jehováé lesz” (Abdiás 21). Ebben bízva már biztosan várod azt a dicsőséges kort, amikor Jehova úgy uralkodik majd Jézus Krisztus által, hogy egyetlen ellensége sem lesz az egész világon, így a földön sem. Akár nem régóta, akár évtizedek óta várod Jehova nagy napját és az abból származó áldásokat, teljesen biztosra veheted, hogy Biblián alapuló reményeid valóra fognak válni.

22. Miért szeretnéd, ha a szemléletmódod a Habakuk 2:3 és a Mikeás 4:5 gondolatait tükrözné?

²² Idekívánkozik Habakuk ígéretének megismétlése, hiszen az kétségkívül érvényes a mi időnkre: „a látomás a meghatározott időre vonatkozik, és siet a vég felé, és nem fog hazudni. Még ha késlekedne is, várj rá, mert mindenképpen valóra válik. Nem késik el” (Habakuk 2:3). Még ha emberi szemszögből késni látszik is Jehova nagy napja, mindenképpen idejében fog eljönni. Jehova megígéri, hogy így lesz. Ezért azok, akik évek hosszú sora óta szolgálják Istent, és azok is, akik mostanában váltak az imádóivá, együtt haladhatnak előre a Mikeás 4:5-ben megfogalmazott meggyőződéssel: „Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké.”