Törődik veled Isten?

SZERET téged valaki? Vagy olykor úgy érzed, senki sem törődik veled? Ebben a mai rohanó, énközpontú világban könnyen úgy tűnhet, hogy túl jelentéktelen vagy, és senki sem figyel oda rád. Amint azt a Biblia napjainkra vonatkozóan megjövendölte, sokan annyira el vannak foglalva magukkal, hogy nem törődnek másokkal (2Timóteusz 3:1, 2).

Életkortól, kultúrától, nyelvtől és faji hovatartozástól függetlenül mindannyiunknak természetünkből fakadó vágya, hogy szeressünk, és hogy minket is szeressenek. Egyes beszámolók szerint az idegrendszerünk kifejezetten úgy lett megtervezve, hogy érzékelje a szeretetet és a gyengédséget. Jehova Isten, aki megalkotott bennünket, mindenki másnál jobban tudja, hogy szükségünk van arra, hogy szeressenek és nagyra becsüljenek minket. Mit éreznél, ha Isten biztosítana arról, hogy nagyon értékes vagy a számára? Az ő elismerése kétségkívül mindennél többet érne neked. De hogyan győződhetünk meg arról, hogy Jehova odafigyel ránk, tökéletlen emberekre? Vajon egyénenként törődik velünk? Ha igen, mitől lesz valaki értékes a számára?

Jehova törődik veled

Mintegy 3000 évvel ezelőtt egy istenfélő zsoltárírót bámulattal töltött el a csillagos ég káprázatos látványa. Teljesen meg volt győződve arról, hogy nincs fenségesebb annál a személynél, aki ezt a számtalan csillagot megalkotta. Amikor a zsoltáríró elgondolkodott Jehova nagyságán és azon, mennyire jelentéktelen az ember, így fogalmazta meg, milyen csodálatot kelt benne Jehova szerető törődése: „Amikor látom egeidet, ujjaidnak műveit, a holdat és a csillagokat, melyeket készítettél: micsoda a halandó, hogy gondolsz rá, és a földi ember fia, hogy gondját viseled?” (Zsoltárok 8:3, 4). Elhamarkodottan azt gondolhatnánk, hogy a Legfőbb Úr túl messze van tőlünk, vagy túl elfoglalt ahhoz, hogy odafigyeljen a tökéletlen emberekre. A zsoltáríró azonban tudta, hogy mi, emberek igenis fontosak vagyunk Istennek, még akkor is, ha hozzá képest jelentéktelenek vagyunk, és rövid ideig élünk.

Egy másik zsoltáríró ezt a buzdító gondolatot jegyezte fel: „Jehova az őt félőkben leli örömét, azokban, akik szerető-kedvességére várnak” (Zsoltárok 147:11). Mindkét zsoltár nagyon megható gondolatot tartalmaz: bármennyire magasztos is Jehova, nem csupán tudja, hogy létezünk, hanem ’gondunkat is viseli’, és ’örömét leli bennünk’.

Ezt megerősíti egy bibliai prófécia, mely megjövendölte, hogy milyen fejlemények mennek majd végbe napjainkban. Jehova Aggeus prófétán keresztül tudatta, hogy Királyságának a jó hírét az egész világon prédikálni fogják. És mennyire lesz sikeres ez a munka? Nos, figyeld meg, mi lesz az egyik eredménye: „minden nemzet kívánatos kincsei bejönnek, és megtöltöm e házat dicsőséggel” (Aggeus 2:7).

Milyen ’kívánatos kincsek’ kerülnek begyűjtésre minden nemzetből? Ezek aligha lehetnek anyagi javak (Aggeus 2:8). Jehova szívének nem az arany és az ezüst szerez örömet, hanem olyan emberek, akik noha nem tökéletesek, szeretetből szolgálják őt (Példabeszédek 27:11). Ők a ’kívánatos kincsek’, akik dicsőséget szereznek Jehovának, és ő nagyra értékeli szívből jövő odaadásukat és buzgó szolgálatukat. Te is közéjük tartozol?

Talán hihetetlennek tűnik, hogy gyarló emberek kívánatosak, azaz értékesek lehetnek a világegyetem Teremtőjének. Ám valójában ennek arra kell ösztönöznie minket, hogy elfogadjuk azt a kedves meghívást, hogy közeledjünk hozzá (Ézsaiás 55:6; Jakab 4:8).

„Nagyon kedvelt személy vagy”

Egyszer, miközben az idős Dániel próféta kora este imádkozott, különleges élményben volt része. Váratlanul egy kivételes személy jelent meg neki. Gábriel volt az. Dániel korábban már találkozott vele, és felismerte, hogy Jehova angyala. Gábriel elmagyarázta neki jövetelének a célját: „Dániel, azért jöttem, hogy értelemmel együtt éleslátást adjak neked . . . , mert nagyon kedvelt személy vagy” (Dániel 9:21–23).

Egy másik alkalommal Jehovának szintén egy angyala így szólt Dánielhez: „Dániel, te nagyon kedvelt férfiú”. Majd ezekkel a szavakkal bátorította őt: „Ne félj, te nagyon kedvelt férfiú! Béke legyen veled!” (Dániel 10:11, 19). Tehát Dánielt háromszor is „nagyon kedvelt” személynek nevezték. Ez a kifejezés azt is jelentheti, hogy ’nagyon szeretett’, ’nagyra becsült’, vagy hogy ’az egyik legkedvesebb’.

Dániel biztosan közel érezte magát Istenéhez, és tudta, hogy helyesli az odaadó szolgálatát. De ez kétségkívül még inkább megerősödött benne, amikor Isten az angyali hírvivőin keresztül kifejezte az iránta érzett szeretetét. Nem csoda, hogy Dániel mindezeket hallva ezt mondta: „megerősítettél” (Dániel 10:19).

Ez a megható beszámoló, melyben Jehova kifejezte a gyengéd érzéseit hűséges prófétája iránt, a mi javunkra lett feljegyezve Isten Szavában (Róma 15:4). Ha elmélkedünk Dániel példáján, az segít megértenünk, hogy mitől lesz valaki értékes szerető égi Atyánk szemében.

Rendszeresen tanulmányozd Isten Szavát

Dániel szorgalmasan tanulmányozta az Írásokat. Ezt abból tudjuk, amit ő maga jegyzett fel: „felfigyeltem a könyvekben az évek számára . . . , hogy hetven évig tart Jeruzsálem pusztán hagyása” (Dániel 9:2). Akkoriban már valószínűleg hozzáférhetők voltak Mózes, Dávid, Salamon, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, és más próféták ihletett írásai is. Képzeljük el, amint Dániel elmélyülten olvassa a tekercseket, és összeveti azokat a prófétai kijelentéseket, melyek kapcsolatban vannak az igaz imádat helyreállításával Jeruzsálemben. Zavartalan körülmények között, valószínűleg a tetőszobájában, mélyen elgondolkodott ezeknek a részeknek a jelentésén. A céltudatos tanulmányozás megerősítette a hitét, és közelebb vitte Jehovához.

Isten Szavának a tanulmányozása Dániel személyiségére és egész életére is hatással volt. A gyermekként kapott szentírási útmutatások minden bizonnyal fiatalkorában is erőt adtak neki ahhoz, hogy betartsa Istennek az akkoriban érvényes, étkezésre vonatkozó törvényét (Dániel 1:8). Később félelem nélkül tudatta Isten üzenetét a babiloni uralkodókkal (Példabeszédek 29:25; Dániel 4:19–25; 5:22–28). Mindenki szorgalmasnak, becsületesnek és megbízhatónak ismerte (Dániel 6:4). De a legfontosabb, hogy teljes mértékben bízott Jehovában, és nem alkudott meg, hogy mentse az életét (Példabeszédek 3:5, 6; Dániel 6:23). Nem csoda, hogy „nagyon kedvelt” volt Isten szemében!

Nekünk bizonyos szempontból könnyebb tanulmányoznunk a Bibliát, mint Dánielnek. A vaskos tekercsek helyébe könnyen forgatható könyvek léptek. Ma már a teljes Biblia a rendelkezésünkre áll, és vannak benne olyan feljegyzések is, melyek rámutatnak, hogyan teljesedett be Dániel néhány próféciája. Emellett rengeteg bibliatanulmányozási és kutatási segédeszközünk van.a Használod őket? Rendszeresen olvasod a Bibliát, és elmélkedsz rajta? Ha igen, akkor te is hasonló eredményekre számíthatsz, mint Dániel. Megszilárdíthatod a hited, és megerősítheted a Jehovával ápolt kapcsolatodat. Isten Szava határozott útmutatást fog nyújtani neked, és biztosít Isten szerető törődéséről.

Legyél állhatatos az imában

Dániel életében fontos szerepe volt az imának. Helyénvaló kérésekkel fordult Istenhez. Fiatalon egyszer megfenyegették, hogy kivégzik, ha nem tudja megfejteni Nabukodonozornak, a babilóniai királynak az álmát. Dániel ekkor rögtön Jehovához könyörgött, hogy segítsen neki, és védje meg (Dániel 2:17, 18). Évekkel később a hűséges próféta, alázatosan elismerve gyarlóságát, megvallotta mind a saját, mind a népe bűneit, és Jehova bocsánatáért esedezett (Dániel 9:3–6, 20). Amikor nem értette, amit ihletés által kapott, Isten segítségét kérte. Egyszer egy angyal így szólt hozzá, amikor egy ilyen kérést követően meglátogatta, hogy további felvilágosítást nyújtson neki: „[Isten] meghallgatta szavaidat” (Dániel 10:12).

A hűséges Dániel azonban nem csak kérésekkel fordult Istenhez. A Dániel 6:10 szerint „naponta háromszor is . . . imádkozott és dicsérte Istenét, mint . . . szokása volt”. Dánielnek sok oka volt rá, hogy hálát adjon Jehovának, és dicsérje őt, és ezt rendszeresen meg is tette. Igen, az imádkozás szerves részét alkotta az imádatának, mégpedig olyannyira, hogy még az életét is kész volt kockáztatni ezért. Jehova kétségtelenül nagyon szerette őt az állhatatosságáért.

Milyen csodálatos ajándék az ima kiváltsága! Ne hagyd, hogy egyetlen nap is elteljen úgy, hogy nem beszélsz égi Atyáddal. Ne felejts el hálát adni neki, és dicsérni mindazért a jóért, amit tőle kapsz. Bátran oszd meg vele a gondjaid és az aggodalmaid. Gondolkodj el azon, hogyan válaszolt a kéréseidre, és mondj köszönetet neki. Ne siesd el az imádkozást, szánj bőven időt rá. Ha imában kiöntöd a szívedet Jehovának, személyesen tapasztalhatod a szeretetét. Hát nem arra ösztönöz ez, hogy állhatatos legyél az imában? (Róma 12:12).

Dicsőítsd Jehova nevét

Egyetlen barátság sem lehet tartós és felhőtlen, ha valamelyik fél csak saját magával törődik. Ugyanez igaz a Jehovával ápolt kapcsolatunkra is. Dániel jól tudta ezt. Figyeld meg, mennyire a szívén viselte, hogy Jehova neve dicsőítve legyen.

Amikor Isten válaszolt Dániel imájára, és feltárta neki Nabukodonozor álmát és annak megfejtését, Dániel ezt mondta: „Legyen áldott Isten neve időtlen időktől fogva időtlen időkig, mert övé a bölcsesség és a hatalom!” Amikor Dániel elmondta Nabukodonozornak az álmot és annak jelentését, több ízben is rámutatott, hogy ez Jehova érdeme, és kiemelte, hogy egyedül Isten „a titkok Feltárója”. És amikor megbocsátásért és szabadításért esedezett, így imádkozott: „ó, Istenem . . . városod és néped a te nevedet viseli” (Dániel 2:20, 28; 9:19).

Sok lehetőségünk van rá, hogy utánozzuk Dánielt. Amikor imádkozunk, kifejezhetjük, hogy fontosnak tartjuk Isten nevének a megszentelését (Máté 6:9, 10). Sohase hozzunk szégyent a viselkedésünkkel Jehova szent nevére. És dicsőítsük őt úgy is, hogy megosztjuk másokkal, amit Királyságának a jó híréről tanulunk.

A mai világban az emberekből hiányzik a szeretet, és ritka, hogy igazán törődjenek egymással. De nagyon vigasztaló tudni, hogy Jehova minden egyes szolgájával törődik. A zsoltáríró így fogalmazta ezt meg: „Jehova örömét leli népében. Megmentéssel ékesíti a szelídeket” (Zsoltárok 149:4).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 21. oldalon]

Isten szeretetéről tanúskodott, hogy elküldte Gábriel angyalt, hogy erősítse meg Dánielt

[Oldalidézet a 23. oldalon]

A szorgalmas tanulmányozás és imádkozás formálta Dániel személyiségét, és kedvessé tette Isten szemében