Közeledik az igaz imádat diadala

„Az Úr [Jehova, NW] lesz az egész földnek királya” (ZAKARIÁS 14:9).

 1. Mit éltek át a felkent keresztények az I. világháború alatt, és hogyan lett ez megjövendölve?

AZ ELSŐ világháború alatt a felkent keresztények sok nehézséget és bebörtönzést szenvedtek el a harcban álló nemzetek kezétől. Jehova dicséretére felajánlott áldozataikat szigorúan korlátozták, és szellemi fogság állapotába kerültek. Mindezt megjövendölte a Zakariás 14:2, amely Jeruzsálem elleni nemzetközi támadásról számol be. E próféciában szereplő város az „égi Jeruzsálem”, Isten égi Királysága, és ’az Isten és a Bárány királyi székének’ helye (Zsidók 12:22, 28, Vida fordítás; 13:14; Jelenések 22:3). Istennek a földön levő felkent szolgái képviselték ezt a várost. A közöttük levő hűségesek túlélték a támadást, és nem engedték, hogy fogságba vigyék őket „a városból”.a

 2., 3. a) Hogyan diadalmaskodik Jehova imádata 1919 óta? b) Mi bontakozik ki 1935 óta?

² A hűséges felkentek 1919-ben kiszabadultak fogolyszerű állapotukból, és azonnal felhasználták a háborút követő békeidőszakot. Az égi Jeruzsálem nagyköveteiként megragadták azt a nagyszerű lehetőséget, hogy prédikálják az Isten Királysága jó hírét, és segítsenek a 144 000 hátralevő tagjainak a begyűjtésében (Máté 24:14; 2Korinthus 5:20). 1931-ben felvették az illő, szentírási Jehova Tanúi nevet (Ésaiás 43:10, 12).

³ Azóta Isten felkent Tanúi soha nem tekintettek hátra. Még Hitler és náci hadigépezete sem tudta elhallgattatni őket. A világméretű üldözés ellenére munkájuk gyümölcsöt hozott a föld minden táján. Különösen 1935-től kezdve csatlakozik hozzájuk a Jelenések könyvében megjövendölt nemzetközi „nagy sokaság”. Ezek a személyek is önátadott, megkeresztelt keresztények, és „megmosták az ő ruháikat, és megfehéritették ruháikat a Bárány [Jézus Krisztus] vérében” (Jelenések 7:9, 14). Ők azonban nem felkentek, mint akiknek égi életre szól a reménységük. Az ő reménységük, hogy öröklik azt, amit Ádám és Éva elveszített, nevezetesen a tökéletes emberi életet egy paradicsomi földön (Zsoltárok 37:29; Máté 25:34). Napjainkban a nagy sokaság több mint ötmillió lelket számlál. Jehova igaz imádata diadalmaskodik, de a végső győzelem még előttünk áll.

Más nemzetbeli emberek Isten szellemi templomában

 4., 5. a) Hol imádja Jehovát a nagy sokaság? b) Milyen kiváltságoknak örvendenek, és melyik prófécia beteljesedéseként?

⁴ Ahogy megjövendölték, a nagy sokaság ’imádja Istent éjjel és nappal az ő templomában’ (Jelenések 7:15, Újfordítású Biblia, 1975). Mivel ők nem szellemi, papi izraeliták, János valószínűleg úgy látta őket, hogy a templom külső részében, a pogányok udvarában állnak (1Péter 2:5). Milyen dicsőségessé vált Jehova szellemi temploma: környéke hatalmas tömeggel telt meg, amely a szellemi Izráel maradékával együtt dicséri őt!

⁵ A nagy sokaság nem olyan állapotban szolgálja Istent, amelyet a belső papi pitvar ábrázol. Őket nem azzal a céllal nyilvánítják igazságosnak, hogy Isten fogadott szellemi fiai legyenek (Róma 8:1, 15). De mivel hitet gyakorolnak Jézus váltságában, tiszta állapotban vannak Jehova előtt. Igazságosnak nyilvánítják őket azzal a céllal, hogy Isten barátai legyenek. (Vö. Jakab 2:21, 23.) Abban a kiváltságban is részük van, hogy elfogadható áldozatokat mutatnak be Isten szellemi oltárán. Ezért erre a nagy sokaságra vonatkozóan dicsőséges beteljesedésre talál az Ésaiás 56:6, 7 próféciája: „az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét . . . szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában; egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!”

 6. a) Milyen áldozatokat ajánlanak fel a más nemzetbeli emberek? b) Mire emlékezteti őket a papi pitvarban levő víztároló?

⁶ Azok között az áldozatok között, amelyeket ezek a más nemzetbeli emberek felkínálnak, ott van ’az Isten nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcse’ mint a finomra őrölt gabonaáldozat, valamint a „jótékonyság” és az „adakozás” (Zsidók 13:15, 16). A hatalmas víztároló, amelyet a papoknak arra kellett használniuk, hogy megmosakodjanak, szintén fontos emlékeztetőként szolgál ezeknek a más nemzetbeli embereknek. Nekik is alá kell vetniük magukat a szellemi és erkölcsi megtisztításnak, amint Isten Szava fokozatosan egyre világosabbá válik számukra.

A szenthely és berendezése

 7. a) Hogyan tekinti a nagy sokaság a szent papság kiváltságait? b) Milyen további kiváltságokat kaptak egyes más nemzetbeli emberek?

⁷ Vajon van valamilyen jelentősége a szenthelynek és berendezésének e más nemzetbeli emberekből álló nagy sokaság számára? Nos, ők sohasem lesznek abban az állapotban, amelyet a szenthely ábrázol. Nem születnek újra Isten szellemi fiaiként, égi állampolgársággal. Vajon ez iriggyé vagy sóvárgóvá teszi őket? Nem. Inkább örülnek annak a kiváltságuknak, hogy támogathatják a 144 000 maradékát, és mélységes értékelést mutatnak Isten azon szándéka iránt, amellyel örökbe fogadta ezeket a szellemi fiakat, akik Krisztussal együtt részt vesznek abban, hogy tökéletességre emeljék az emberiséget. A más nemzetbeli emberekből álló nagy sokaság tagjai becsben tartják azt az Isten részéről megmutatkozó, nagyfokú ki nem érdemelt kedvességet is, hogy örökké tartó, földi, paradicsomi élet reménységét biztosítja nekik. E más nemzetbeli emberek közül egyesek az ókori időkben élt nétineusokhoz hasonlóan felvigyázói kiváltságokat kaptak, hogy segítsenek a szent papságnak (Ésaiás 61:5).b Jézus közülük „fejedelmeket” nevez ki „mind az egész földön” (Zsoltárok 45:17).

 8., 9. Hogyan fordítja javára a nagy sokaság a szenthely berendezésének megvizsgálását?

⁸ Bár ők sosem lépnek majd be az ellenképi szenthelyre, a más nemzetbeli emberekből álló nagy sokaság értékes tanulságot von le annak berendezésével kapcsolatban. Éppen úgy, ahogy a gyertyatartót állandóan fel kellett tölteni olajjal, a más nemzetbeli embereknek is szükségük van szent szellemre, hogy megértsék az Isten Szavából fokozatosan feltáruló igazságokat, amelyek „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül jönnek (Máté 24:45–47, Vi). Isten szelleme továbbá segít nekik, hogy válaszoljanak erre a felhívásra: „a Lélek és a menyasszony [a felkent maradék] ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17). Ezért a gyertyatartó arra a kötelezettségükre emlékezteti a nagy sokaság tagjait, hogy keresztényekként világítsanak, és kerüljenek mindent hozzáállásukban, gondolatukban, szavukban vagy tettükben, ami megszomorítaná Isten szent szellemét (Efézus 4:30).

⁹ A szent kenyerek asztala arra emlékezteti a nagy sokaságot, hogy a szellemi egészség megőrzése érdekében rendszeresen fogyasztania kell a Biblia és „a hű és értelmes rabszolga” kiadványai által kínált szellemi táplálékból (Máté 4:4). A füstölőoltár emlékezetükbe idézi, hogy fontos buzgón imádkozni Jehovához segítségért, hogy megőrizzék feddhetetlenségüket (Lukács 21:36). Imáiknak magukban kell foglalniuk a dicséret és a köszönet szívből jövő kifejezéseit (Zsoltárok 106:1). A füstölőoltár annak szükségességére is emlékezteti őket, hogy más módokon is dicsérjék Istent, például a Királyság-énekek teljes szívű éneklése által a keresztény összejöveteleken, és a jó felkészülésük által, hogy hatásosan ’tegyenek vallást az idvességre’ (Róma 10:10).

Az igaz imádat teljes diadala

10. a) Milyen nagyszerű kilátásra tekinthetünk előre? b) Milyen eseménynek kell először végbemennie?

¹⁰ Napjainkban minden nemzetből való „sok népek” özönlenek Jehova imádatának házához (Ésaiás 2:2, 3). Ezt megerősítve a Jelenések 15:4 a következőt jelenti ki: „Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.” A Zakariás könyve 14. fejezete leírja, mi következik ezután. A közeljövőben a földön levő emberek többségének ellenszenve eléri a tetőpontját, amint összegyűlnek, hogy utoljára harcoljanak Jeruzsálem ellen — az égi Jeruzsálem földön levő képviselői ellen. Akkor kezd cselekvésbe Jehova. Harcos Istenként „eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen”, amelyek ilyen támadást mernek intézni (Zakariás 14:2, 3).

11., 12. a) Hogyan válaszol Jehova arra a jövőbeni világméretű támadásra, amely a templomában levő imádóit veszi célba? b) Mi lesz Isten háborújának a kimenetele?

¹¹ „Ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban. És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét” (Zakariás 14:12, 13).

¹² Hogy ez a csapás szó szerinti vagy jelképes értelmű-e, azt majd meglátjuk. Egy azonban biztos. Miközben Isten ellenségei előrenyomulnak, hogy világméretű támadást intézzenek Jehova szolgái ellen, Isten mindenható hatalmának félelmet keltő megnyilvánulásai megállásra késztetik majd őket. Még a szavuk is eláll. Olyan lesz, mintha ellenségeskedő nyelvük megsenyvedne. Egyesült céljuk elmosódik szemük előtt, mintha megsenyvedne szemük. Fizikai erejük, amely bátorságot adott nekik a támadásra, elsorvad. Összezavartságukban egymásnak esnek nagy öldöklésben. Így Isten imádatának minden földi ellensége megsemmisül. Végül minden nemzet Jehova egyetemes szuverenitásának elismerésére kényszerül. Beteljesedik a következő prófécia: „az Úr [Jehova, NW] lesz az egész földnek királya” (Zakariás 14:9). Ezek után Sátánt és démonait megkötözik, amint Krisztus ezeréves uralma elkezdődik az emberiség számára tartogatott nagyszerű áldásokkal (Jelenések 20:1, 2; 21:3, 4).

A földi feltámadás

13. Kik azok, „a kik megmaradnak mindama népek közül”?

¹³ Zakariás próféciája így folytatódik a 14. fejezet 16. versében: „lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregeknek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét.” A Biblia szerint minden napjainkban élő ember, aki életben marad ennek a gonosz rendszernek a végéig, és akit az igaz imádat ellenségének ítélnek, az „örök pusztulás” bírói büntetését fogja elszenvedni (2Thessalonika 1:7–9, Újfordítású revideált Biblia; lásd még: Máté 25:31–33, 46). Nekik nem lesz feltámadásuk. Valószínű ezek után, hogy azok, „a kik megmaradnak”, magukban foglalják a nemzetek olyan tagjait, akik Isten végső háborúja előtt haltak meg, és akiknek a Biblia alapján reményük van a feltámadásra. „Eljő az óra — ígérte Jézus —, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” (János 5:28, 29).

14. a) Mit kell tenniük a feltámadottaknak, hogy örökké tartó életet nyerjenek? b) Mi fog történni minden olyan személlyel, aki visszautasítja, hogy átadja magát Jehovának, és hogy az igaz imádatot gyakorolja?

¹⁴ Mindezeknek a feltámadottaknak tenniük kell valamit, hogy feltámadásuk az élet, ne pedig a kedvezőtlen ítélet feltámadása legyen. Jehova templomának földi udvaraiba kell jönniük, és le kell borulniuk, átadva magukat Istennek Jézus Krisztuson keresztül. Minden olyan feltámadott, aki visszautasítja ezt, ugyanazt a csapást fogja elszenvedni, amely a napjainkban élő nemzetekre következik (Zakariás 14:18). Ki tudja, hány feltámadott fog örömmel csatlakozni a nagy sokasághoz az ellenképi sátoros ünnep megtartásában? Kétségtelenül sokan lesznek, és Jehova nagy szellemi temploma még dicsőségesebbé válik ennek eredményeként!

Az ellenképi sátoros ünnep

15. a) Többek között melyek voltak az ókori izraelita sátoros ünnep kiemelkedő jellegzetességei? b) Miért 70 tulkot áldoztak fel az ünnep alatt?

¹⁵ Az ókori Izráeltől megkövetelték, hogy minden évben tartsa meg a sátoros ünnepet. Egy hétig tartott az aratás befejezésekor. Ez a hálaadás örömteli ideje volt. Azon a héten egész végig ideiglenesen felállított sátorban kellett lakniuk, amelyet falevelek — főleg pálmaágak — borítottak. Ez az ünnep emlékeztette Izráelt, hogyan mentette meg Isten ősapáikat Egyiptomból, és hogyan gondoskodott róluk, amikor sátrakban laktak a 40 éves pusztai vándorlás alatt, amíg el nem érték az Ígéret földjét (3Mózes 23:39–43). Az ünnep alatt 70 tulkot áldoztak fel a templom oltárán. Ez nyilvánvalóan prófétai jellegzetessége volt az ünnepnek, amely előárnyékolta a Jézus Krisztus által végzett tökéletes és teljes életmentő munkát. Váltságáldozatának áldásai végül kiáradnak a Noétól származó emberiség 70 családjának számtalan leszármazottjára (1Mózes 10:1–29; 4Mózes 29:12–34; Máté 20:28).

16., 17. a) Mikor vette kezdetét az ellenképi sátoros ünnep, és hogyan folytatódott? b) Hogyan vesz részt a nagy sokaság az ünneplésben?

¹⁶ Így az ókori sátoros ünnep a megváltott bűnösök Jehova nagy szellemi templomába történő örömteli begyűjtésére mutatott előre. Ennek az ünnepnek az ellenképe i. sz. 33 pünkösdjén kezdődött, amikor kezdetét vette a szellemi izraeliták örömteli begyűjtése a keresztény gyülekezetbe (Cselekedetek 2:41, 46, 47). Ezek a felkentek értékelték, hogy „idegenek” Sátán világában, mert ’az ő országuk a mennyekben van’ (1Péter 2:11; Filippi 3:20). Ezt az örömteli ünnepet időlegesen beárnyékolta a hitehagyás, amely a kereszténység megalakulását eredményezte (2Thessalonika 2:1–3). Az ünnepet azonban újrakezdték 1919-ben a 144 000 szellemi izraelita maradék tagjainak örömteli begyűjtésével, amelyet a Jelenések 7:9-ben leírt nemzetközi nagy sokaság begyűjtése követett.

¹⁷ A nagy sokaság tagjait úgy ábrázolják, mint akiknek pálmaág van a kezükben, ami arra mutat, hogy ők is az ellenképi sátoros ünnep örvendező megtartói. Önátadott keresztényekként örömmel vesznek részt abban a munkában, hogy még több imádót gyűjtsenek be Jehova templomába. Továbbá bűnösökként megértik, hogy nincs maradandó tartózkodási joguk a földön. Nekik a jövőbeni feltámadókkal együtt továbbra is hitet kell gyakorolniuk Krisztus váltságáldozatában, amíg el nem érnek az emberi tökéletességre Krisztus ezeréves uralma végén (Jelenések 20:5).

18. a) Mi történik majd Jézus Krisztus ezeréves uralma végén? b) Hogyan diadalmaskodik végül Jehova igaz imádata?

¹⁸ Ezek után Isten földi imádói emberi tökéletességben fognak állni Isten előtt, és nem lesz szükségük az égi papságra. Eljön az idő, amikor Jézus Krisztus „átadja az országot az Istennek és Atyának” (1Korinthus 15:24). Sátánt „egy kevés időre” elengedik, hogy próbára tegye a tökéletessé vált emberiséget. Valamennyi hűtlen örökre elpusztul Sátánnal és démonaival együtt. Azok, akik hűségesek maradnak, örökké tartó életet nyernek. Állandó lakóivá válnak a földi Paradicsomnak. Így az ellenképi sátoros ünnep dicsőséges, sikeres befejezésre jut. Az igaz imádat akkorra diadalmaskodik Jehova örökké tartó dicsőségére és az emberiség örök boldogságára (Jelenések 20:3, 7–10, 14, 15).

[Lábjegyzetek]

Ismétlő kérdések

◻ Hogyan volt „Jeruzsálem” támadás alatt az első világháború idején? (Zakariás 14:2).

◻ Mi történt Isten népével 1919 óta?

◻ Kik vesznek részt napjainkban az ellenképi sátoros ünnep megtartásában?

◻ Hogyan diadalmaskodik teljesen az igaz imádat?

[Kép a 23. oldalon]

A sátoros ünnep megtartásához pálmaágakat használtak