A legnagyobb név rejtélye megoldódik

Érdekes, hogy a muzulmán Korán és a keresztény Biblia egyaránt utal a legnagyobb névre. Ez a fejtegetés megmagyarázza a legnagyobb név jelentését és fontosságát. Arra is rámutat, hogy milyen kihatással van e név az emberiség egészére és a jövőnkre itt a földön.

SOK millió férfi és nő élt már s halt meg ezen a földön. A legtöbb esetben nevük is feledésbe merült velük együtt, és nem él többé emlékük. De van néhány nagy név — mint például Avicenna, Edison, Pasteur, Beethoven, Gandhi és Newton —, amely fennmaradt. Az ilyen nevek azon személyek teljesítményeihez, felfedezéseihez és találmányaihoz kapcsolódnak, akik viselték azokat.

Van azonban egy olyan név, amely minden más névnél nagyobb. Az egész világegyetem összes múltbeli és jelenlegi csodája összefügg vele. Hiszen ezzel a névvel van kapcsolatban az emberiség hosszú és boldog életbe vetett reménye!

Sokan szerették volna megismerni e nevet. Kutattak utána, kérdezősködtek felőle, de nem találták meg. Rejtély maradt számukra. Tulajdonképpen senki emberfia nem fedezheti fel ezt a nevet, hacsak fel nem tárja neki azt a név Tulajdonosa. Boldogan mondhatjuk, hogy e páratlan név rejtélye megoldódott. Maga Isten gondoskodott erről, hogy akik hisznek őbenne, ismerettel rendelkezzenek róla. Feltárta a nevét Ádámnak, azután Ábrahámnak, Mózesnek és másoknak, akik hűséges szolgái voltak a régmúltban.

A legnagyobb név után kutatva

A Korán beszél valakiről, „akinek tudása volt az Írásból” (27:40, Simon Róbert fordítása). Ezt a verset magyarázva egy Tafsīr Jalālayn néven ismert szövegmagyarázat ezt mondja: „Asaf, Barkhiyā fia igazságos ember volt. Ismerte Isten mindenekfelett álló nevét, és bármikor hívta is segítségül, választ kapott.” Ez Aszáfra, a bibliaíróra emlékeztet minket, aki ezt mondta a Zsoltárok 83:19-ben: „Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.”

A Koránban a 17:2-ben ezt olvassuk: „És mi adtuk Mózesnek az Írást és útmutatássá tettük az Izráel fiainak” (Simon). Ezekben az Írásokban így szól Mózes az Istenhez: „Imé, ha elmegyek Izrael’ fiaihoz, és azt mondom nékik, a ti atyáitok’ Istene küldöt engem hozzátok, ők pedig kérdik tőlem: Mi neve? mit feleljek nékik? Monda ismég Isten Mósesnek: Ekképen szólj Izrael’ fiainak; Jehova a ti atyáitok’ Istene, Ábrahám’ Istene, Izák’ Istene, Jákob’ Istene küldöt engem hozzátok. Ez az én nevem mind öröké” (2Mózes 3:13, 15, Báró Szepesy féle fordítás, 1835).

Az ősi időkben az izraeliták ismerték Isten e nagy nevét. Sőt még a saját nevükbe is beépítették. Ahogy napjainkban mi az Abdullah névvel szoktunk találkozni — amelynek jelentése: ’Isten szolgája’ —, úgy az ősi Izrael népénél is meg lehetett találni az Abdiás nevet, amelynek jelentése: ’Jehova szolgája’. Mózes próféta édesanyja a Jókébed nevet kapta, amely azt jelentheti, hogy ’Jehova dicsőség’. A János név jelentése: ’Jehova kegyes volt’. És Illés próféta neve azt jelenti: ’Jehova az Istenem’.

A próféták ismerték e nagy nevet és mélységes tisztelettel használták. Több mint 7000-szer található meg a Szent Iratokban. Jézus Krisztus, aki Mária fia volt, kiemelte e nevet, amikor ezt mondta Istenhez intézett imájában: „Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál . . . megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél” (János 17:6, 26). A Koránhoz fűzött híres szövegmagyarázatában Bayḍāwī a Korán 2:87-et magyarázva azt mondja, hogy Jézus „halott személyeket keltett életre Isten mindenekfelett álló neve által”.

De hát mi történt, hogy rejtély lett e névből? Hogyan érinti ez a név mindegyikünk jövőjét?

Hogyan vált rejtéllyé a név?

Egyesek úgy gondolják, hogy a héber „Jehova” név azt jelenti, hogy „Allah” (Isten). De az „Allah” szó héber megfelelője az Elohim, amely az elohah (isten) szó királyi többese. Egy olyan babona alakult ki a zsidók körében, amely megakadályozta őket abban, hogy kiejtsék az isteni nevet: Jehova. Ennélfogva, amikor a Szent Iratok olvasásakor meglátták a Jehova nevet, szokásukká vált azt mondani, hogy Adhonai, amely szó jelentése: ’Úr’. Egyes helyeken még azt is megtették, hogy az eredeti héber szövegben a „Jehova” nevet Adhonaira változtatták.

A kereszténység vallásvezetői ugyanezt az utat követték. Ők a Jehova nevet az „Isten” (arab nyelven „Allah”) és az „Úr” szavakkal cserélték fel. Ez hozzájárult ahhoz, hogy kifejlődjön a Háromság hamis tantétele, amelynek nincs alapja a Szent Iratokban. Ennek következtében emberek milliói imádják tévesen Jézust és a szent szellemet, s mindkettőt egyenlőnek tekintik Istennel.a

Ennélfogva a judaizmus és a kereszténység vezetőit is felelősség terheli azért, hogy a legnagyobb nevet illetően széles körű a tudatlanság. De Isten megjövendölte: „bizonyosan megszentelem az én nagy nevemet . . ., és a nemzeteknek meg kell tudniuk, hogy én vagyok Jehova.” Igen, Jehova ismertté fogja tenni nevét mindenütt a nemzetek között. Miért? Mert ő nem csupán a zsidók vagy valamely más meghatározott nemzet, illetve nép Istene. Jehova az egész emberiség Istene (Ezékiel 36:23, New World Translation; 1Mózes 22:18; Zsoltárok 145:21; Malakiás 1:11).

A legnagyobb név és a jövőnk

A Szent Iratok ezt mondják: „minden, a ki segítségül hívja az Úr [Jehova, NW] nevét, megtartatik” (Róma 10:13). Az ítélet napján a megmentésünk összefügg majd azzal, hogy ismerjük-e Isten nevét. Nevének ismerete magában foglalja, hogy ismerjük a jellemvonásait, munkáit és szándékait, s összhangban van az életünk az ő magas szintű alapelveivel. Ábrahám például ismerte Isten nevét, és segítségül hívta ezt a nevet. Ennek eredményeként megvolt az az öröme, hogy jó kapcsolat fűzte Istenhez, kinyilvánította a belé vetett hitét, bízott benne és engedelmeskedett neki. Ábrahám ilyenformán Isten barátjává vált. Hasonlóképpen, Isten nevének ismerete közel von minket Őhozzá, segít nekünk, hogy személyes kapcsolatot építsünk ki vele, miközben ragaszkodván ragaszkodunk a szeretetéhez (1Mózes 12:8; Zsoltárok 9:11; Példabeszédek 18:10; Jakab 2:23).

A Bibliában ezt olvassuk: „Jehova pedig figyelte és hallgatta őket. És egy emlékkönyvet kezdtek írni őelőtte azok számára, akik félik Jehovát, és akik gondolnak az ő nevére” (Malakiás 3:16, NW). Miért kell ’gondolnunk’ a legnagyobb névre? A Jehova név szó szerinti jelentése: ’Előidézi, hogy legyen’. Ez olyan Személynek mutatja be Jehovát, aki előidézi, hogy maga legyen az ígéretek Beteljesítője. Ő mindig megvalósítja szándékait. Ő a mindenható Isten, az egyedüli Teremtő, aki a nagyszerű jellemvonások mindegyikével rendelkezik. Nincsen olyan szó, amely önmagában véve teljes mértékben le tudná írni Isten isteni természetét. De Isten kiválasztotta magának a mindenekfelett álló nevet — Jehova — és e név emlékezetünkbe idézi összes jellemvonását, tulajdonságát és szándékát.

A Szent Iratokban Isten beszél nekünk az emberiséggel kapcsolatos szándékairól. Jehova Isten azért teremtett embert, hogy az vég nélküli, boldog életnek örvendjen a Paradicsomban. Az az emberiségre vonatkozó akarata, hogy mindenki egyetlen családot alkosson, amelyet a szeretet és a béke egyesít. A szeretet Istene meg fogja valósítani e szándékot a közeljövőben (Máté 24:3–14, 32–42; 1János 4:14–21).

Isten megmagyarázza, hogy mi az oka az emberiség szenvedésének, és megmutatja, hogy van lehetőség a megmentésre (Jelenések 21:4). A Zsoltárok 37:10, 11-ben ezt olvassuk: „Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.” (Lásd még: Korán 21:105, Simon.)

Igen, Istent az ő nagy nevén fogják ismerni. A nemzeteknek meg kell tudniuk, hogy ő Jehova. Milyen csodálatos kiváltság ismerni a legnagyobb nevet, bizonyságot tenni róla és ragaszkodni hozzá! Ily módon mindannyiunk esetében teljesedni fog Isten örömteli szándéka: „Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt . . . Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat” (Zsoltárok 91:14–16).

[Lábjegyzet]

[Kép az 5. oldalon]

Az égő bokornál Isten úgy azonosította magát Mózes előtt, mint ’Jehova, Ábrahámnak Istene’

[Forrásjelzés]

Moses and the Burning Bush, by W. Thomas, Sr.