A Biblia 13. könyve – 1Krónika

Író: Ezsdrás

Írás helye: Jeruzsálem (?)

Írás befejezése: i. e. kb. 460

Megírt időtartam: Az 1Krónika 9:44-től: i. e. 1077–1037

 1. Mi módon lényeges és hasznos része az isteni beszámolónak a Krónikák első könyve?

VAJON a Krónikák első könyve pusztán a nemzetségtáblázatok unalmas felsorolása? Vagy egyszerűen a Sámuel és a Királyok könyveinek megismétlése? Távolról sem! Ez a könyv az isteni beszámoló felvilágosító és lényeges részét alkotja. Keletkezése idején a nemzet és a nemzeti imádat újjászervezése szempontjából volt fontos. A későbbi napokat és napjainkat illetően pedig azért hasznos és lényeges, mert mintát ad az Isten imádatára vonatkozólag. A Krónikák első könyve Jehova Isten dicséretével kapcsolatban a legszebb kifejezéseket tartalmazza az egész Írásban. Csodálatosan előrevetíti Jehova igazságos Királyságát, s mindazok számára hasznos a tanulmányozása, akik reménykednek ebben a Királyságban. A Krónikák első és második könyvét mind a zsidók, mind a keresztények nagyra becsülték az elmúlt korszakokban. Jeromos bibliafordító igen kiválónak tartotta és az egész Ószövetség rövid kivonatának tekintette a Krónikák első és második könyvét. Azt állította, hogy „oly nagy jelentőségű és fontosságú, hogy az, aki azzal dicsekszik, hogy ismeri a szent iratokat, de nem ismeri ezeket [ezt a két könyvet], csak áltatja magát”.a

 2. Miért írták a Krónikák könyvét?

² A Krónikák első és második könyve nyilvánvalóan eredetileg egy könyvet vagy tekercset alkotott; később osztották két részre a könnyebb használat végett. Miért írták a Krónikák könyvét? Nézzük meg a történelmi hátteret: körülbelül 77 évvel a megírása előtt ért véget a babiloni száműzetés. A zsidók újra letelepedtek országukban. Veszélyesen hajlottak azonban arra, hogy eltérjenek Jehova imádatától, amely az újjáépített jeruzsálemi templomban folyt. Perzsia királya megbízta Ezsdrást, hogy jelöljön ki bírókat és tanítókat, akik Isten törvénye szerint (valamint a király törvénye szerint) tanítanak és bíráskodnak, továbbá szépítse meg Jehova házát. A pontos nemzetségtáblázatokra azért volt szükség, hogy megállapíthassák, kik szolgálhatnak jogosan a papságban, és hogy megerősíthessék a törzsi örökséget, ahonnan a papság a támogatását kapta. Tekintettel Jehovának a Királyságra vonatkozó jövendöléseire, életfontosságú volt, hogy világos és megbízható feljegyzés álljon rendelkezésre Júda és Dávid nemzetségi vonaláról.

 3. a) Mit szeretett volna Ezsdrás a zsidókba belecsöpögtetni? b) Elsősorban miért Júda történetére világított rá, és hogyan hangsúlyozta a tiszta imádat fontosságát?

³ Ezsdrás őszintén vágyott arra, hogy a helyreállított zsidókat felrázza közönyösségükből és beléjük csöpögtesse annak felismerését, hogy Jehova szövetsége értelmében ők az örökösei Isten szerető jóságának. A Krónikák könyvében tehát teljes részletességgel feltárta előttük a nemzet történetét, valamint az emberiség eredetét, vissza egészen az első emberig, Ádámig. Minthogy Dávid királysága állt a középpontban, elsősorban Júda történetét hangsúlyozta, s majdnem teljesen kihagyta a velejéig romlott tíztörzs-királyságról szóló beszámolót. Lefestette, hogy Júda legnagyobb királyai miként vettek részt a templom építésében és helyreállításában, s hogyan buzgólkodtak Isten imádatában. Rámutatott azokra a vallási bűnökre, amelyek a királyság összeomlásához vezettek, de ugyanakkor hangsúlyozta a helyreállítás isteni ígéretét is. A tiszta imádat fontosságát azáltal érzékeltette, hogy a figyelmet sok olyan részletre irányította, amely a templommal, annak papságával, a lévitákkal, az énekmesterekkel kapcsolatos. Nagyon bátorító lehetett az izraeliták számára, hogy rendelkeztek egy történelmi beszámolóval, amely rávilágított arra az okra, amiért ők visszatértek a száműzetésből – s ez nem más, mint Jehova imádatának a helyreállítása Jeruzsálemben.

 4. Milyen bizonyíték támogatja, hogy Ezsdrás volt a Krónikák írója?

⁴ Mi a bizonyíték arra, hogy Ezsdrás írta a Krónikák könyvét? A Krónikák második könyvének két befejező verse azonos Ezsdrás könyvének első két versével. A Krónikák második könyve egy mondat közepén ér véget, amely az Ezsdrás 1:3-ban fejeződik be. A Krónikák írója minden bizonnyal maga Ezsdrás. Ezt bizonyítja még maga a stílus, a nyelvezet, a szófűzés és a helyesírás, amely a Krónikák és az Ezsdrás könyvében azonos. Bizonyos kifejezések, amelyek a két könyvben előfordulnak, sehol másutt nem találhatók a Bibliában. Így tehát bizonyos, hogy az Ezsdrás könyvének írója, azaz maga Ezsdrás írta a Krónikák könyvét is. A zsidó hagyomány is támogatja ezt a következtetést.

 5. Milyen szellemi és világi képzettsége volt Ezsdrásnak?

⁵ Senki sem volt alkalmasabb egy ilyen hiteles és pontos történelmi beszámoló összeállítására, mint Ezsdrás. „Mert Ezsdrás felkészítette a szívét, hogy figyelembe vegye és gyakorolja Jehova törvényét, és tanítsa Izraelben a rendeléseket és a jogosságot” (Ezsd 7:10). Jehova szent szellemével segítette őt ebben. A perzsa világuralkodó is elismerte Isten Ezsdrásban működő bölcsességét. Széles körű polgári jogkört ruházott rá, hogy Júda jogszolgáltatási területén működjék (Ezsd 7:12–26). Ezsdrás tehát az isteni és a birodalmi felhatalmazás birtokában a rendelkezésére álló legjobb okiratokból állíthatta össze beszámolóját.

 6. Miért lehet bizalmunk a Krónikák könyveinek a pontosságát illetően?

⁶ Ezsdrás kiváló kutató is volt. Átkutatta a zsidó történelem régebbi feljegyzéseit, amelyeket megbízható próféták, valamint hivatali jegyzőkönyvvezetők és beszámolókészítők állítottak össze abban az időben. A megvizsgált írások Izrael és Júda állami okiratai, nemzetségtáblázatai, a próféták által írt, történelmi tettekről készült dokumentumok, valamint a törzsfők és családfők birtokában levő dokumentumok voltak. Ezsdrás legalább 20 forrásra hivatkozik.b Ezen hivatkozások által megadta a lehetőséget kortársainak arra, hogy – amennyire kívánják – ellenőrizzék ezeket a forrásokat. Ez jelentősen alátámasztja az Ezsdrás szavahihetősége és hitelessége mellett szóló érveket. Ma tehát a Krónikák könyveinek pontossága felől éppúgy biztosak lehetünk, ahogy az Ezsdrás idejében élő zsidók biztosak voltak.

 7. Mikor írták a Krónikák könyvét, kik tekintették hitelesnek, és milyen időszakot ölel fel?

⁷ Mivel Ezsdrás Artaxerxes Longimanus perzsa király hetedik évében, i. e. 468-ban „jött fel Babilonból”, és mivel feljegyzésében nem említi Nehémiás jelentőségteljes megérkezését i. e. 455-ben, így a Krónikák könyvét bizonyára a két időpont között fejezte be, valószínűleg i. e. 460 táján Jeruzsálemben (Ezsd 7:1–7; Neh 2:1–18). Ezsdrás zsidó kortársai elfogadták a Krónikák könyvét az ’Istentől ihletett és hasznos teljes Írás’ részének. A könyvet Div·rehʹ Hai·ya·mimʹ-nak nevezték, aminek jelentése: a „napok ügyei”, azaz a napok vagy idők története. Kétszáz évvel később a görög Septuaginta fordítói a Krónikák könyvét bevették a kanonikus könyvek közé. Ők osztották két részre a könyvet, arra gondolva, hogy a Sámuel és a Királyok könyveinek vagy az akkori teljes Bibliának kiegészítő részét alkotják. Pa·ra·lei·po·meʹnon-nak nevezték, aminek jelentése: „kihagyott (kimondatlanul maradt; kifelejtett) dolgok”. Bár ez az elnevezés nem egészen helytálló, eljárásmódjuk mégis azt mutatja, hogy a Krónikák könyvét hitelesnek, az ihletett Írások részének tekintették. A latin Vulgata-fordítás elkészítésénél Jeromos ezt javasolta: „A legkifejezőbben az egész isteni történet Khro·ni·konʹ-jának nevezhetjük őket.” Innét ered valószínűleg a „Krónikák” cím. A krónika olyan feljegyzés, amely bekövetkezésük sorrendjében sorolja fel a történéseket. A nemzetségtáblázat felsorolása után a Krónikák első könyve főleg Dávid király idejével foglalkozik, vagyis az i. e. 1077-től Dávid haláláig terjedő idővel.

A KRÓNIKA ELSŐ KÖNYVÉNEK TARTALMA

 8. Milyen két részre tagozódik a Krónikák első könyve?

⁸ A Krónikák első könyve két természetes részre osztható fel: az első rész 9 fejezetből áll, s főleg nemzetségtáblázatokkal foglalkozik, a második rész pedig 20 fejezetből, s ez a Saul halálától kezdődő és Dávid uralkodásának végéig terjedő negyven év eseményeit tartalmazza.

 9. Miért nincs ok arra, hogy a Krónikák megírásának egy későbbi dátumát fogadjuk el?

⁹ Nemzetségtáblázatok (1:1–9:44). Ezek a fejezetek a nemzetségtáblázatot sorolják fel Ádámtól Zorobábel leszármazási vonaláig (1:1; 3:19–24). Sok fordítás Zorobábel leszármazási vonalát a tizedik generációig adja meg. Mivel azonban ő i. e. 537-ben tért vissza Jeruzsálembe, i. e. 460-ig, amikor Ezsdrás befejezte az írást, nem születhetett ilyen sok generáció. A héber szöveg viszont ennél a szakasznál fejeződik be, és ezért nem lehet meghatározni, hogy a felsorolt emberek közül hányan voltak rokonságban Zorobábellel. Így hát nincs okunk a Krónikák írására vonatkozó későbbi dátumot elfogadni, amint azt néhányan teszik.

10. a) Milyen nemzedékekkel foglalkozik először a könyv? b) Milyen nemzetségtáblázatot vezet le logikusan a második fejezet elején? c) Milyen további felsorolás következik és hogyan végződik?

¹⁰ Először az Ádámtól Noéig terjedő tíz nemzedéket sorolja fel, utána a következő tíz nemzedéket Ábrahámig. Ezután Ábrahám fiai és azok utódai, a Széir hegyvidékén lakó Ézsau és Széir leszármazottai, és Edom egykori királyai következnek a felsorolásban. A második fejezettől kezdve a feljegyzés főleg Izrael vagy Jákob leszármazottaival foglalkozik, akiknek a nemzetségtáblázatát először Júdán keresztül vezeti le, onnan pedig tíz nemzedéket Dávidig (2:1–14). Más törzsekről is készít felsorolást, különös tekintettel Lévi törzsére és a főpapokra. Ezt a részt a Benjámin törzsének nemzetségtáblázatával fejezi be, amelyet mintegy átvezetésként használ Saulig, a benjáminita királyig. Vele kezdődik tulajdonképpen a szó igazi értelmében vett történelmi elbeszélés. Néha ellentmondás látszik Ezsdrás nemzetségtáblázata és más bibliai szövegrészek között. Itt figyelembe kell vennünk, hogy egyes személyeket több néven is ismertek, ezenkívül az idő múlásával és a nyelvezet változásával az egyes nevek kiejtése is változott. A gondos tanulmányozás a nehézségek legnagyobb részét eloszlatja.

11. Közölj példákat az egyéb hasznos tudnivalókról, amelyeket Ezsdrás a nemzetségtáblázatokról szóló feljegyzésben elbeszél!

¹¹ Ezsdrás a nemzetségtáblázatait itt-ott néhány történelmi és földrajzi adattal tarkítja, hogy megvilágítsa az akkori helyzetet és megörökítsen fontos dolgokat. Például Ruben leszármazottainak a felsorolásánál Ezsdrás egy fontos részlettel gazdagítja a feljegyzést: „És Rubennek, Izrael elsőszülöttjének fiai – mivel ő volt az elsőszülött; de mivel megszeplősítette atyjának pihenőágyát, az ő elsőszülötti jogát Izrael fiának, Józsefnek fiai kapták, ezért nem kellett őt bejegyezni az elsőszülötti jog tekintetében a nemzetségtáblázatokba. Mert Júda különbnek bizonyult a testvéreinél, és tőle származott a vezető, de az elsőszülötti jog Józsefé lett” (5:1, 2). Ezsdrás sok mindent megmagyaráz e néhány szóban. Továbbá csupán a Krónikák könyvében értesülünk arról, hogy Joáb, Amasa és Abisái Dávid unokaöccsei voltak. Így mindjárt könnyebben meg tudjuk érteni a velük kapcsolatos különböző eseményeket (2:16, 17).

12. Mondd el Saul halálának körülményeit!

¹² Saul hűtlensége a halálát eredményezi (10:1–14). Az elbeszélés a Gilboa-hegyi csatában a filiszteusok erőteljes támadásával kezdődik. Saul három fia, köztük Jonatán is, elesik. Maga Saul megsebesül. Mivel nem akarja, hogy ellenségei elfogják, fegyverhordozóját sürgeti: „Húzd ki kardodat és szúrj vele keresztül, nehogy ezek a körülmetéletlenek eljöjjenek és meggyalázzanak engem.” Mikor fegyverhordozója vonakodik parancsának engedelmeskedni, Saul megöli magát. Így hal meg, mivel „hűtlenül cselekedett Jehova ellen, Jehova szavát illetően, amelyet nem tartott meg, s mivel szellemmédiumtól kért tanácsot és nem Jehovától tudakozódott” (10:4, 13, 14). Jehova ezért Dávidnak adja a királyságot.

13. Hogyan boldogul Dávid a királyságában?

¹³ Dávid megszilárdítja királyságát (11:1–12:40). Idővel a 12 törzs egybegyűlik Hebronban és királlyá keni Dávidot az egész Izrael fölé. Dávid elfoglalja Siont és ’egyre nagyobb és nagyobb lesz, mert a seregek Jehovája vele van’ (11:9). Vitézeket sorol hadseregébe, akik által Jehova megszabadítja őket „nagy szabadítással” (11:14). Dávid egységes támogatást kap, mivel katonái szívvel-lélekkel azon vannak, hogy őt királlyá tegyék. Nagy az ünneplés és a vigadozás Izraelben.

14. Milyen eredményeket ér el Dávid a filiszteusokkal folytatott csatájában, és milyen hiterősítő alkalom vezet örvendő énekéhez?

¹⁴ Dávid és Jehova szövetségének ládája (13:1–16:36). Dávid tanácskozásra hívja meg a nemzet vezetőit és megegyeznek abban, hogy a szövetségládát Kirját-Jeárimból, ahol körülbelül hetven évig volt, elhozzák Jeruzsálembe. Útközben Uzza meghal, mivel tiszteletlenül figyelmen kívül hagyja Isten utasításait. A szövetségláda egy időre Obed-Edom házában marad (4Móz 4:15). A filiszteusok be-betörnek, de Dávid két ízben is döntő vereséget mér rájuk, egyszer Baál-Perázimban, másodszor Gibeonban. Dávid utasításainak megfelelően a léviták most a teokratikus eljárást követik, miközben a szövetségládát biztonságosan Jeruzsálembe hozzák nagy tánc és vigalom közepette. Itt egy sátorban helyezik el, amelyet Dávid előre kijelölt számára. Áldozatokat mutatnak be és énekelnek, miközben maga Dávid is szerez egy hálaadó éneket erre az alkalomra. Az ének a következő szavakban éri el a tetőpontját: „Örvendjenek az egek, örüljön a föld és mondják a nemzetek között: Jehova maga lett király!” (1Krón 16:31). Micsoda felvillanyozó, hiterősítő alkalom! Később Dávidnak ezt az énekét használják fel alapul az új énekekhez, melyek közül az egyik a Zsoltárok 96-ban, a másik a Zsoltárok 105. rész első 15 versében van feljegyezve.

15. Milyen csodálatos ígérettel hallgatja meg Jehova Dávid ama kívánságát, hogy az egységes imádat érdekében házat akar neki építeni?

¹⁵ Dávid és Jehova háza (16:37–17:27). Rendkívüli elrendezést kap most Izrael. A szövetségláda Jeruzsálemben van, egy sátorban, ahol Aszáf és testvérei szolgálnak; Jeruzsálemtől néhány mérföldre északra pedig Gibeonban Sádók főpap és testvérei végzik az előírt áldozatokat a sátorban. Dávid, aki mindig Jehova imádatának az egyesítésére és Jehova nevének a magasztalására törekedett, kifejezi vágyát, miszerint házat akar építeni Jehova szövetségládája számára. Jehova azonban kijelenti, hogy nem ő, hanem fia épít majd neki házat, ő pedig „bizonyára megszilárdítja trónját meghatározatlan ideig” és szerető jóságot tanúsít iránta, mint apa a gyermekei iránt (17:11–13). Jehovának ez a csodálatos ígérete – a maradandó Királyságra vonatkozó szövetsége – meghatja Dávid szívét. Hálája túlcsordul, amikor azt kéri, hogy Jehova neve „bizonyuljon hűnek és váljon naggyá határtalan ideig”, és áldása legyen az ő házán (17:24).

16. Milyen ígéretét teljesíti be Jehova Dávid által, de hogyan vétkezik Dávid?

¹⁶ Dávid hódításai (18:1–21:17). Jehova teljesíti Dávidon keresztül azt az ígéretét, hogy az egész Ígéret földjét Ábrahám magvának adja (18:3). A gyors hadjáratsorozatokban Jehova „megszabadítást” szerez Dávidnak, bárhova megy is az (18:6). Megsemmisítő katonai győzelmek révén Dávid leigázza a filiszteusokat, leveri a moabitákat, csapást mér a cóbahitákra, sarc fizetésére kényszeríti a szíriaiakat, meghódítja Edomot, Ammont és Amáleket. Sátán azonban arra indítja Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt, aki ezzel bűnt követ el. Jehova büntetésképpen pestist küld, de irgalmasan megszünteti a csapást Ornán szérűjén, miután 70 000-en meghalnak.

17. Milyen előkészületeket tesz Dávid Jehova házának építésére, s hogyan bátorítja Salamont?

¹⁷ Dávid előkészületei a templomépítésre (21:18–22:19). Dávid angyali figyelmeztetést kap Gád prófétán keresztül, hogy „emeljen oltárt Jehovának a jebuzeus Ornán szérűskertjében” (21:18). Miután megvásárolta a helyet Ornántól, engedelmesen áldozatot mutat be és segítségül hívja Jehovát, aki azzal válaszol, hogy „az égből tüzet hoz az égőáldozati oltárra” (21:26). Dávid ebből arra következtet, hogy Jehova ott akarja házát megépíttetni és ezért munkához lát, előkészítteti és összegyűjti az anyagokat, mondván: „Fiam, Salamon ifjú és gyenge; és a Jehovának építendő háznak kiemelkedően fenségesnek és megkülönböztető szépségűnek kell lennie minden ország előtt. Hadd készítsek elő tehát mindent számára” (22:5). Megmagyarázza Salamonnak, hogy azért nem engedi neki Jehova a házat felépíteni, mivel a háborúk és a vér embere volt. Ezután buzdítja fiát, hogy legyen bátor és erős ebben a vállalkozásban, mondván: „Kelj fel és cselekedj, és Jehova legyen veled!” (22:16).

18. Milyen célból tartanak népszámlálást?

¹⁸ Dávid megszervezi Jehova imádatát (23:1–29:30). Népszámlálást tartanak, de ez alkalommal Isten akaratából, hogy újjászervezzék a papi és a lévita szolgálatot. A lévita szolgálat itt sokkal részletesebben kerül leírásra, mint bárhol másutt az Írásokban. Ezután a király szolgálatának felosztása következik.

19. Milyen szavakkal bízza meg Dávid Salamont, milyen terveket ad át neki és milyen ragyogó példát állít fel?

¹⁹ Eseménydús uralkodásának végéhez közeledve Dávid összegyűjti az egész nemzetet, „Jehova gyülekezetének” képviselőit (28:8). A király most felkel és így szól: „Hallgassatok meg, testvéreim és népem!” Ezután beszél nekik szíve óhajáról, „az igaz Isten házáról”. Jelenlétükben megbízza Salamont: „És te, Salamon fiam, ismerd meg atyáid Istenét és szolgáld teljes szívvel és odaadó lélekkel, mert Jehova minden szívet kifürkész és a gondolatok minden hajlamát ismeri. Ha keresed őt, hagyja, hogy megtaláld, de ha elhagyod, örökre elvet téged. Most lásd meg hát, mert maga Jehova választott téged, hogy házat építs szentélyként. Légy bátor és cselekedjél!” (28:2, 9, 10, 12). Az ifjú Salamonnal közli a részletes építészeti terveket, amelyeket ihletés útján Jehovától kapott; az építkezés költségeihez pedig mérhetetlenül nagy személyi vagyonával, 3000 talentum arannyal és 7000 talentum ezüsttel járul hozzá. Ennyit takarított meg erre a célra. A fejedelmeket és a népet az ilyen ragyogó példa arra ösztönzi, hogy 5000 talentum és 10 000 dárik értékű aranyat és 10 000 talentum értékű ezüstöt, valamint sok vasat és rezet ajándékozzanak (29:3–7).c Mindannyian örvendeznek ennek a kiváltságnak.

20. Miben éri el Dávid utolsó imája magasztos tetőfokát?

²⁰ Dávid Jehovát dicsőíti imájában, elismeri, hogy mindez a bőséges ajándék ténylegesen az Ő kezéből származott. Kéri az Ő további áldását népére és Salamonra. Dávidnak ez az utolsó imája magasztos tetőfokát Jehova Királyságának és fenséges nevének a magasztalásában éri el. „Áldott vagy, ó, Jehova, Izraelnek, a mi atyánknak Istene, határtalan időtől határtalan ideig. Tied, ó, Jehova, a nagyság, a hatalom, a szépség, a kiválóság és a méltóság; hisz a tied minden az egekben és a földön. Tied a királyság, ó, Jehova, aki felmagasztalod magad mint fő mindenek fölé. A gazdagság és a dicsőség mind tőled van és te uralkodsz mindenen; a te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezedben van az a képesség, hogy naggyá tégy és erőt adj mindenkinek. Most azért, ó, Istenünk, hálát adunk neked és dicsérjük a te szépséges nevedet” (29:10–13).

21. Milyen fennkölt megjegyzéssel fejeződik be a Krónikák első könyve?

²¹ Salamont másodszor is királlyá kenik és az éltes Dávid helyett ő ül „Jehova trónján”. Negyvenéves uralkodás után Dávid meghal „jó vénségben, kielégítve napokkal, gazdagsággal és dicsőséggel” (29:23, 28). Ezsdrás ezzel a fennkölt megjegyzéssel fejezi be a Krónikák első könyvét, és kiemeli Dávid királyságának felsőbbrendűségét a nemzetek összes királyságaival szemben.

MIÉRT HASZNOS?

22. Ezsdrás izraelita testvéreit hogyan bátorította ez a beszámoló?

²² Ezsdrás izraelita testvérei ebből a könyvből sok hasznot merítettek. Ez a tömör történelem üde, derűlátó szemléletével segítségükre volt, hogy értékelni tudják Jehova irántuk megnyilvánuló szerető irgalmasságát, amit a Dávid királlyal kötött Királyság-szövetség iránti hűségéért és az ő nevéért tett. Felbátorodva, újult buzgalommal tudtak Jehova tiszta imádatához kezdeni. A nemzetségtáblázatok helyreállították bizalmukat az újjáépült templomban szolgáló papok iránt.

23. Hogyan fordította a javára Máté, Lukács és István a Krónikák első könyvének beszámolóját?

²³ A Krónikák első könyve igen hasznosnak bizonyult a korai keresztény gyülekezet számára is. Máté és Lukács a nemzetségtáblázatukat innen vezették le és ebből bizonyították be világosan, hogy Jézus Krisztus „Dávid fia” és a jog szerinti Messiás (Máté 1:1–16; Luk 3:23–38). István az utolsó bizonyságtevése során Dávid ama óhajáról beszélt, miszerint házat akar építeni Jehovának, valamint hogy Salamon építse fel a házat. Azután kimutatta, hogy ’a Legfelségesebb nem lakik kézzel csinált házakban’, jelezve ezáltal, hogy Salamon temploma sokkal dicsőségesebb égi dolgokat árnyékolt elő (Csel 7:45–50).

24. Mit utánozhatunk ma Dávid ragyogó példájából?

²⁴ És mit mondjunk a mai igaz keresztényekről? A Krónikák első könyve bizonyára építi és serkenti a mi hitünket is. Sok mindent utánozhatunk Dávid ragyogó példájából. A hűtlen Saullal ellentétben mennyire törekedett arra, hogy mindig Jehovától tudakozódjék! (1Krón 10:13, 14; 14:13, 14; 17:16; 22:17–19). Dávid, amikor Jehova szövetségének ládáját felhozta Jeruzsálembe, amikor dicsőítő zsoltárait megírta, amikor megszervezte a lévitákat a szolgálatra, és amikor kifejezte vágyát, hogy Jehovának dicsőséges házat akar építeni, kimutatta, hogy Jehova és az ő imádata foglalta el az első helyet elméjében (16:23–29). Nem panaszkodott. Nem kereste a különleges kiváltságokat a maga számára. Mindig csak Jehova akaratának cselekvésére törekedett. Így, amikor Jehova Salamonra, a fiára bízta a templom építését, teljes szívvel oktatta fiát és idejéből, energiájából és gazdagságából mindent az építési munka előkészítésére szentelt, hogy az a halála után simán megkezdődhessék (29:3, 9). Dávid valóban a teljes odaadás ragyogó példája volt! (Zsid 11:32).

25. Jehova nevének és Királyságának milyen értékelésére ösztönöz ez a beszámoló?

²⁵ S most eljutottunk a tetőpontig vivő befejező fejezetekhez. A fenséges nyelvezet, ahogyan Dávid dicsőíti Jehovát és magasztalja „szépséges nevét”, bizonyára mibennünk is felkelti a vágyat, hogy boldogan értékeljük azt a kiváltságot, hogy ismertethetjük Jehova és az ő Krisztus általi Királysága dicsőségét napjainkban (1Krón 29:10–13). Bárcsak olyan lenne a hitünk és az örömünk mindig, mint Dávidé, amikor hálánkat fejezzük ki Jehova maradandó Királyságáért és egész valónkat átadjuk a szolgálatára (17:16–27). Valóban, a Krónikák első könyve a Biblia központi témáját: Jehovának a Magva alatti Királyságát sokkal gyönyörűbben ragyogtatja, mint valaha, és vágyat ébreszt bennünk, hogy Jehova elhatározásainak még további nagyszerű kibontakozásait várjuk.

[Lábjegyzetek]