Jeruzsálem, „a nagy királynak városa”

„Ne esküdjetek . . . Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa” (MÁTÉ 5:34, 35).

„Az ÚR trónjának” helye

 4., 5. Milyen része volt Dávidnak abban, hogy Jeruzsálem kulcsfontosságúvá legyen Isten szándékának a megvalósításában?

⁴ Időszámításunk előtt a XI. században Jeruzsálem egy békében és biztonságban élő nép fővárosaként lett világhírű. Jehova Isten a fiatal Dávidot kenette fel, hogy legyen ennek az ókori nemzetnek, Izráelnek a királya. Dávid és királyi utódai „az ÚR királyságának a trónjára”, vagyis „az ÚR trónjára” ültek, a kormányzás székhelye pedig Jeruzsálemben volt (1Krónika 28:5; 29:23, Újfordítású revideált Biblia).

⁵ Az istenfélő Dávid — egy Júda törzséből való izraelita férfi — a bálványimádó jebuzeusoktól foglalta el Jeruzsálemet. A város ekkor csak a Sionnak nevezett hegyen helyezkedett el, később viszont a Sion név Jeruzsálem szinonimája lett. Dávid idővel Isten Izráellel kötött szövetségének a ládáját Jeruzsálembe költöztette, ahol egy sátorban helyezték el. Évekkel korábban Isten a szent láda fölött lévő felhőből beszélt prófétájával, Mózessel (2Mózes 25:1, 21, 22; 3Mózes 16:2; 1Krónika 15:1–3). A láda Isten jelenlétét szimbolizálta, hiszen Jehova volt Izráel igazi Királya. Kétszeres értelemben is elmondhatjuk tehát, hogy Jehova Isten uralkodott Jeruzsálem városából.

 6. Milyen ígéretet tett Jehova Dávidra és Jeruzsálemre vonatkozóan?

⁶ Jehova azt ígérte Dávidnak, hogy a Sion vagy Jeruzsálem által szemléltetett királyi házának a királysága nem ér véget. Ez azt jelentette, hogy Dávid leszármazottja fogja örökölni a jogot, hogy Isten Felkentjeként, vagyis a Messiásként, a Krisztusként uralkodjon örökké (Zsoltárok 132:11–14; Lukács 1:31–33).a A Biblia azt is feltárja, hogy „az ÚR trónjának” ez az állandó örököse minden nemzet felett fog uralkodni, nem csak Jeruzsálem felett (Zsoltárok 2:6–8; Dániel 7:13, 14).

 7. Hogyan mozdította elő Dávid király a tiszta imádatot?

⁷ Hiába próbálkoztak, nem sikerült megfosztani Isten felkentjét, Dávid királyt a trónjától. Sőt inkább leigázottá váltak az ellenséges nemzetek, és az Ígéret földjének a határa azt a területet fogta közre, amelyet Isten meghatározott. Dávid felhasználta ezt a helyzetet, hogy előmozdítsa a tiszta imádatot. Dávid sok zsoltára Jehovát dicsőíti Sion igazi Királyaként (2Sámuel 8:1–15; Zsoltárok 9:2, 12; 24:1, 3, 7–10; 65:2, 3; 68:2, 25, 30; 110:1, 2; 122:1–4).

 8., 9. Hogyan terjesztették ki Jeruzsálemben az igaz imádatot Salamon király uralma alatt?

⁸ Dávid fiának, Salamonnak az uralkodása idején Jehova imádata új csúcsokat ért el. Salamon kiterjesztette Jeruzsálemet észak felé, hogy magában foglalja Mórija hegyét is (ahol ma a Sziklamecset áll). Az ő kiváltsága volt, hogy ezen a magasabb dombon felépítsen egy pompás templomot Jehova dicsőségére. A szövetségládát ennek a templomnak a Legszentebbjében helyezték el (1Királyok 6:1–38).

⁹ Izráel nemzete békében élt, amikor teljes szívvel támogatta Jehova imádatát, melynek a központja Jeruzsálemben volt. A Szentírás e helyzetet gyönyörű szavakkal írja le: „Júda és Izráel megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való fövény, és ettek, ittak és vigadtak . . . és békessége volt néki [Salamonnak] minden alattvalóitól köröskörül. És lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt” (1Királyok 4:20, 24, 25).

10., 11. Hogyan erősíti meg a régészet, amit a Biblia mond arról, hogy milyen volt Jeruzsálem Salamon uralkodásának az idejében?

¹⁰ A régészeti leletek alátámasztják ezt a beszámolót, mely Salamon virágzó uralmáról szól. Yohanan Aharoni professzor a könyvében kijelenti: „A bőség, mely mindenfelől a királyi udvarba áradt, és a virágzó kereskedelem . . . gyors és figyelemre méltó változást eredményezett az anyagi kultúra minden területén . . . Az anyagi kultúra fejlődése . . . nem csupán a luxuscikkekben fedezhető fel, hanem főleg a kerámiáknál . . . A cserépáruk minősége és azoknak az égetése minden elismerésen felül áll” (The Archaeology of the Land of Israel).

¹¹ Jerry M. Landay ehhez hasonlóan ezt írta: „Salamon uralma alatt az izraeliták anyagi kulturája többet fejlődött három évtized alatt, mint az előző kétszáz év alatt. A Salamon idejéből való geológiai rétegben hatalmas építmények, erős falakkal körülvett nagy városok, jól megépített házcsoportok álló lakónegyedek, ahol a jómódú emberek laktak, a fazekasipar technikai eredményeinek és termelési folyamatainak maradványait találjuk. De találunk ott távoli helyekről származó ipari termékekből is maradványokat, amelyek az élénk nemzetközi kereskedelem és üzleti élet biztos jelei” (The House of David).

Békétől a pusztulásig

12., 13. Miért nem folytatódott az igaz imádat fellendítése Jeruzsálemben?

¹² Helyénvaló volt Jeruzsálemnek, annak a városnak a békéjéért és jólétéért imádkozni, amelyben Jehova szentélye volt. Dávid ezt írta: „Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők! Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!” (Zsoltárok 122:6–8). Igaz ugyan, hogy Salamon kiváltsága volt felépíteni ezt a csodálatos templomot ebben a békés városban, de végül sok pogány nőt vett feleségül. Idős korában pedig ezek az asszonyok arra csábították, hogy támogassa az akkori idők hamis isteneinek imádatát. Ez a hitehagyás romboló hatással volt az egész nemzetre, megfosztva e nemzetet és annak lakosságát az igazi békétől (1Királyok 11:1–8; 14:21–24).

¹³ Salamon fia, Roboám uralkodásának a kezdetén fellázadt tíz törzs, és megalapította Izráel északi királyságát. Bálványimádatuk miatt Isten megengedte, hogy Asszíria megdöntse ezt a királyságot (1Királyok 12:16–30). Júda déli kéttörzs-királyságának a központja továbbra is Jeruzsálem maradt. De idővel ők is elfordultak a tiszta imádattól, ezért Isten megengedte, hogy i. e. 607-ben a babiloniak elpusztítsák ezt az önfejű várost. A zsidó foglyok 70 évet sínylődtek Babilonban. Ezután Isten irgalmából visszatérhettek Jeruzsálembe, és helyreállíthatták az igaz imádatot (2Krónika 36:15–21).

14., 15. Hogyan nyerte vissza Jeruzsálem kulcsfontosságú szerepét a babiloni fogság után, de mégis mi volt más?

¹⁴ Hetvenévnyi elnéptelenedés után a lerombolt épületeket biztosan benőtte a gyom. Jeruzsálem falait lerombolták, és hatalmas rések voltak ott, ahol egykor kapuk és támaszul szolgáló tornyok álltak. A visszatérő zsidók azonban bizakodók voltak. Oltárt építettek a korábbi templom helyén, és kezdtek naponkénti áldozatokat bemutatni Jehovának.

¹⁵ Ez ígéretes kezdet volt, de a helyreállított Jeruzsálem sosem lesz többé olyan királyság fővárosa, amelyben Dávid király leszármazottja ül a trónon. Sőt, inkább olyan kormányzó uralkodott a zsidók felett, akit Babilon legyőzői neveztek ki, és adót kellett fizetniük perzsa uraiknak (Nehémiás 9:34–37). Bár Jeruzsálem ’megtapodott’ állapotban volt, Jehova Isten az egész földön még mindig egyedül ezt a várost részesítette különös kegyben (Lukács 21:24). A tiszta imádat központjaként a város azt is jelképezte, hogy Istennek joga van az egész föld felett gyakorolni a szuverenitását Dávid király leszármazottja által.

Hamis vallást gyakorló szomszédok vannak ellenük

16. Miért hagyták abba Jeruzsálem helyreállítását a Babilonból visszatérő zsidók?

¹⁶ A zsidók, akik visszatértek a fogságból Jeruzsálembe, nem sokkal később lefektették az új templom alapját. De a szomszédjukban élő, hamis vallást gyakorló emberek rágalmazó levelet küldtek a perzsa Artaxerxes királynak, azzal vádolva a zsidókat, hogy fel fognak lázadni. Artaxerxes erre reagálva megtiltotta, hogy tovább építkezzenek Jeruzsálemben. Próbáljuk elképzelni, hogy ha akkoriban a városban éltünk volna, biztosan szerettük volna tudni, mit is tartogat a jövő a városra nézve. A zsidók végül abbahagyták a templom építését, és saját anyagi törekvéseikben merültek el (Ezsdrás 4:11–24; Aggeus 1:2–6).

17., 18. Milyen eszközökkel biztosította Jehova, hogy újjáépüljön Jeruzsálem?

¹⁷ Mintegy 17 évvel a visszatérésük után Isten támasztotta Aggeus és Zakariás prófétát, hogy kiigazítsa népének a gondolkodását. A megbánást érző zsidók ismét megkezdték a templom újjáépítését. Időközben Dárius lett Perzsia királya. Megerősítette Czírus király parancsát, hogy Jeruzsálem templomát újjá kell építeni. Dárius küldött egy levelet a zsidók szomszédságában élőknek, figyelmeztetve őket, hogy ’legyenek távol Jeruzsálemtől’, és hogy támogassák anyagilag a királynak fizetett adóból az építkezési munkát, hogy így be lehessen fejezni (Ezsdrás 6:1–13).

¹⁸ A zsidók visszatérésük 22. évében befejezték a templom építését. El tudjuk képzelni, hogy ezt a mérföldkőnek számító eseményt nagy örömmel ünnepelték. Jeruzsálem és a falak azonban még mindig eléggé romosak voltak. A város „Nehémiásnak, a helytartónak és Ezsdrásnak, a törvénytudó papnak napjaiban” kapta meg újra a kellő figyelmet (Nehémiás 12:26, 27). A bizonyítékok szerint i. e. az ötödik század végére fejezték be teljes mértékben Jeruzsálemnek, az ókori világ egyik jelentős városának az újjáépítését.

Megjelenik a Messiás!

19. Hogyan ismerte el a Messiás Jeruzsálem egyedülálló helyzetét?

¹⁹ De ugorjunk néhány évszázadot, és az egész világegyetem számára fontos eseményhez érkezünk, Jézus Krisztus megszületéséhez. Jehova Isten angyala ezt mondta Jézus szűz anyjának: „néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét . . . és az ő királyságának vége nem lészen!” (Lukács 1:32, 33). Évekkel később Jézus elmondta híres Hegyi beszédét, amelyben buzdított és sokféle tanácsot adott. Arra intette például a hallgatóit, hogy teljesítsék Istennek tett fogadásaikat, és vigyázzanak, nehogy könnyelműen esküdözzenek. Ezt mondta Jézus: „hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa” (Máté 5:33–35). Érdekes, hogy Jézus elismerte Jeruzsálem egyedülálló helyzetét, mely már évszázadok óta megvolt. Igen, Jeruzsálem „a nagy Királynak [Jehova Istennek a] városa” volt.

20., 21. Milyen drámai változás következett be a Jeruzsálemben élők közül sokak magatartásában?

²⁰ Jézus földi életének a vége felé jogosan felkent Királyukként mutatkozott be Jeruzsálem lakosainak. E lelkesítő esemény hatására sokan örömmel kiáltották: „Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő!” (Márk 11:1–10; János 12:12–15).

²¹ Még egy hét sem telt el azonban, és a tömegek hagyták magukat, hogy Jeruzsálem vallásvezetői Jézus ellen fordítsák őket. Jézus figyelmeztette őket, hogy Jeruzsálem városa és az egész nemzet el fogja veszteni Isten előtti kegyelt helyzetét (Máté 21:23, 33–45; 22:1–7). Jézus egyszer például kijelentette: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok” (Máté 23:37, 38). I. sz. 33 pászkájának az idején Jézust az ellenségei igazságtalanul kivégeztették Jeruzsálemen kívül. Jehova azonban feltámasztotta az ő Felkentjét és dicsőségre emelte, halhatatlan szellemi életet adva neki az égi Sionban, aminek mindannyian a hasznát vehetjük (Cselekedetek 2:32–36).

22. Jézus halála után mire vonatkozik a sok, Jeruzsálemre való utalás?

²² Ettől kezdve a Sionról, vagyis Jeruzsálemről szóló még be nem teljesedett próféciák legtöbbjét úgy értelmezhetjük, hogy vagy az égi elrendezésekre, vagy Jézus felkent követőire vonatkozik (Zsoltárok 2:6–8; 110:1–4; Ésaiás 2:2–4; 65:17, 18; Zakariás 12:3; 14:12, 16, 17). Számos utalás, melyet Jézus halála után írtak „Jeruzsálemről” vagy „Sionról”, nyilvánvalóan jelképes értelmű, és nem a szó szerinti városra vagy helyre vonatkozik (Galátzia 4:26; Zsidók 12:22; 1Péter 2:6; Jelenések 3:12; 14:1; 21:2, 10). A végső bizonyíték arra, hogy Jeruzsálem már nem volt többé „a nagy Királynak városa”, i. sz. 70-ben vált láthatóvá, amikor a római seregek elpusztították, ahogyan Dániel és Jézus Krisztus próféciája megjövendölte (Dániel 9:26; Lukács 19:41–44). Sem a Biblia írói, de maga Jézus sem jövendölt arról, hogy később majd helyreállítják a földi Jeruzsálemet, és olyan különleges kegyben részesül újra Jehova Istennél, mint korábban volt (Galátzia 4:25; Zsidók 13:14).

se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa” (Máté 5:33–35). Érdekes, hogy Jézus elismerte Jeruzsálem egyedülálló helyzetét, mely már évszázadok óta megvolt. Igen, Jeruzsálem „a nagy Királynak [Jehova Istennek a] városa” volt.

A végső bizonyíték arra, hogy Jeruzsálem már nem volt többé „a nagy Királynak városa”, i. sz. 70-ben vált láthatóvá, amikor a római seregek elpusztították, ahogyan Dániel és Jézus Krisztus próféciája megjövendölte (Dániel 9:26; Lukács 19:41–44). Sem a Biblia írói, de maga Jézus sem jövendölt arról, hogy később majd helyreállítják a földi Jeruzsálemet, és olyan különleges kegyben részesül újra Jehova Istennél, mint korábban volt (Galátzia 4:25; Zsidók 13:14).