Folyton tegyünk jót

„Tegyetek jót” (LUK 6:35)

 1–2. Sokszor miért nem könnyű jót tenni másokkal?

NEM mindig könnyű jót tenni másokkal. Előfordulhat, hogy azok, akik iránt szeretetet mutatunk, nem viszonozzák ezt. Noha az emberek szellemi jóléte érdekében törekszünk megosztani velük „a boldog Isten” és az ő Fia ’dicsőséges jó hírét’, ők talán mégis közönyösek vagy hálátlanok (1Tim 1:11). Mások pedig gyűlöletes ’ellenségei Krisztus kínoszlopának’ (Fil 3:18). De keresztényekként hogyan bánjunk velük?

² Jézus Krisztus ezt mondta a tanítványainak: „szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót” (Luk 6:35). Most vizsgáljuk meg közelebbről ezt a buzdítást. Jézus más kijelentéseiből is hasznot fogunk meríteni, melyek szintén arról szólnak, hogy tegyünk jót másokkal.

„Szeressétek ellenségeiteket”

 3. a) Foglald össze a saját szavaiddal Jézus gondolatait, melyek a Máté 5:43–45-ben vannak feljegyezve! b) Milyen gondolkodásmód alakult ki az első századi zsidó vallási vezetőkben a zsidókról és a nem zsidókról?

³ Híres hegyi beszédében Jézus azt mondta a hallgatóinak, hogy szeressék ellenségeiket, és imádkozzanak azokért, akik üldözik őket. (Olvassátok fel: Máté 5:43–45.) A jelenlévők zsidók voltak, akik jól ismerték Isten parancsát: „Ne légy bosszúálló, és haragot se táplálj néped fiai ellen; szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Móz 19:18). Az első századi zsidó vallási vezetők úgy vélték, hogy a „néped fiai” és a „felebarátod” kifejezések csakis a zsidókra vonatkoznak. A mózesi törvény megkövetelte, hogy az izraeliták különüljenek el más nemzetektől, de kialakult bennük az a gondolkodásmód, hogy minden nem zsidó ellenség, és mindegyiküket gyűlölni kell.

 4. Hogyan kellett Jézus tanítványainak bánniuk az ellenségeikkel?

⁴ Jézus ezzel ellentétben kijelentette: „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:44). A tanítványainak szeretettel kellett bánniuk mindazokkal, akik ellenségesek voltak velük. Az evangéliumíró Lukács így írta le Jézus szavait: „azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket” (Luk 6:27, 28). Azokhoz az első századi emberekhez hasonlóan, akik megszívlelték Jézus szavait, mi is ’jót teszünk azokkal, akik gyűlölnek minket’, mégpedig úgy, hogy kedves tettekkel viszonozzuk a gyűlöletüket. ’Áldjuk azokat, akik átkoznak minket’, vagyis kedvesen beszélünk velük. És ’imádkozunk azokért, akik üldöznek bennünket’, akik tettlegesen vagy más módon „bántanak”. Az ilyen imákban azt fejezzük ki, hogy szeretnénk, ha az üldözők szívállapota megváltozna, és olyan lépéseket tennének, melyekkel elnyerik Jehova helyeslését.

 5–6. Miért kell szeretnünk az ellenségeinket?

⁵ De miért szeressük az ellenségeinket? „Hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok” – mondta Jézus (Máté 5:45). Ha megszívleljük ezt a tanácsot, Isten ’fiaivá’ válunk, olyan értelemben, hogy utánozzuk Jehovát, aki „felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is”. Ahogyan azt Lukács beszámolója megfogalmazza, Isten „kedves a hálátlanokhoz és gonoszokhoz” (Luk 6:35).

⁶ Jézus kiemelte, hogy mennyire fontos a tanítványainak ’szeretniük az ellenségeiket’: „ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van? Nemde az adószedők is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket üdvözlitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde ugyanezt teszik a nemzetekből valók is?” (Máté 5:46, 47). Ha csupán azokra korlátozzuk a szeretetünket, akik viszontszeretnek minket, akkor nem kapunk semmiféle ’jutalmat’ Istentől, vagyis nem tekint ránk helyeslően. Még az adószedők is, akiket általában megvetettek, szerették azokat, akik őket szerették (Luk 5:30; 7:34).

 7. Miért mondhatjuk, hogy nem tennénk semmi rendkívülit, ha csak a ’testvéreinket’ köszöntenénk?

⁷ A bevett zsidó köszönési formában szerepelt a „béke” szó (Bír 19:20; Ján 20:19). A köszöntés azt jelentette, hogy egészséget és jólétet kívánnak a személynek. Nem tennénk semmi „rendkívülit”, ha csak azokat köszöntenénk, akiket a ’testvéreinknek’ tartunk. Ahogyan arra Jézus rámutatott, valami hasonlót tettek „a nemzetekből valók”.

 8. Mire buzdította Jézus a hallgatóit, amikor azt mondta, hogy „legyetek tökéletesek”?

⁸ Az örökölt bűn miatt Krisztus tanítványai nem tudnak makulátlanok, tökéletesek lenni (Róma 5:12). Jézus azonban beszédének ezt a részét a következőképpen zárta: „Ezért hát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti égi Atyátok tökéletes” (Máté 5:48). Ezekkel a szavakkal arra buzdította a hallgatóit, hogy utánozzák ’égi Atyjukat’, Jehovát, azáltal hogy tökéletesítik, vagyis teljessé teszik a szeretetüket, és még az ellenségeiket is szeretik. Nekünk ugyanezt kell tennünk.

Miért legyünk megbocsátók?

 9. Többek között hogyan tehetünk jót másokkal Jézus mintaimája szerint?

⁹ Akkor is jót teszünk, amikor irgalmasan megbocsátunk valakinek, aki bűnt követett el ellenünk. Jézus a mintaimájába ezeket a szavakat is belefoglalta: „bocsásd meg bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek” (Máté 6:12).

10. Hogyan utánozhatjuk Istent a megbocsátásban?

¹⁰ Nekünk Istent kell utánoznunk, aki készségesen megbocsát a bűnbánó vétkeseknek. Pál apostol ezt írta: „Legyetek . . . egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak, mint ahogy az Isten is készséggel megbocsátott nektek Krisztus által” (Ef 4:32). A zsoltáríró Dávid így énekelt: „Jehova irgalmas és könyörületes, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben . . . Nem bűneink szerint bánik velünk, s nem vétkeink szerint hozza el ránk, amit megérdemlünk . . . Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messzire veti el tőlünk törvényszegéseinket. Ahogy az apa irgalmaz fiainak, úgy irgalmaz Jehova az őt félőknek. Mert ő jól ismeri formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsolt 103:8–14).

11. Kiknek bocsát meg Isten?

¹¹ Az emberek csak akkor nyerhetik el Isten megbocsátását, ha ők is megbocsátottak azoknak, akik bűnt követtek el ellenük (Márk 11:25). Ezt hangsúlyozva Jézus még hozzátette: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek a vétségeiket, égi Atyátok is megbocsát tinektek; míg ha nem bocsátjátok meg az embereknek a vétségeiket, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétségeiteket” (Máté 6:14, 15). Igen, Isten csak azoknak bocsát meg, akik készségesen megbocsátanak másoknak. Tehát azáltal tehetünk jót másokkal, ha megfogadjuk Pál tanácsát: „Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is” (Kol 3:13).

„Ne ítéljetek többé”

12. Milyen tanácsot adott Jézus a mások feletti ítélkezéssel kapcsolatban?

¹² A hegyi beszédben Jézus egy másik módját is kiemelte annak, ahogyan jót tehetünk másokkal. Azt mondta a hallgatóinak, hogy többé ne ítéljenek másokat, és ezt egy erőteljes szemléltetéssel is hangsúlyozta. (Olvassátok fel: Máté 7:1–5.) Nézzük meg, hogy mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy „ne ítéljetek többé”.

13. Mit kellett tenniük Jézus hallgatóinak?

¹³ Máté evangéliuma így idézi Jézust: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek” (Máté 7:1). Lukács így fogalmazta meg Jézus szavait: „ne ítéljetek többé, és semmiképpen nem ítélnek meg benneteket; és ne ítéljetek el többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek el titeket. Mindig bocsássatok meg, és nektek is meg fognak bocsátani” (Luk 6:37). Az első századi farizeusok Írás-ellenes hagyományok alapján könyörtelenül elítéltek másokat. Ha Jézus hallgatói közül bárki ilyet tett, meg kellett fogadnia a felszólítást, hogy ’ne ítéljen többé’. Inkább ’mindig meg kellett bocsátaniuk’ mások hiányosságait. Pál apostol hasonló tanácsot adott a megbocsátással kapcsolatban, ahogyan arról az előzőekben már olvashattunk.

14. Mire indított másokat az, hogy Jézus tanítványai megbocsátók voltak?

¹⁴ Az, hogy Jézus tanítványai megbocsátók voltak, arra indított másokat, hogy ők is legyenek azok. „Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak ítélni titeket – mondta Jézus –, és amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek” (Máté 7:2). A másokkal való bánásmódunkban azt aratjuk, amit vetünk (Gal 6:7).

15. Hogyan mutatott rá Jézus, hogy helytelen túlzottan kritikusnak lenni?

¹⁵ Figyeljük meg, hogy Jézus milyen kérdéssel világított rá, hogy mennyire helytelen túlzottan kritikusnak lenni: „Miért is nézed a testvéred szemében levő szálkát, a saját szemedben levő gerendát pedig miért nem veszed figyelembe? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: »Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből«, amikor íme, a saját szemedben gerenda van?” (Máté 7:3, 4). Az, aki hajlamos másokat kritizálni, egy kisebb hiányosságot is észrevesz a testvére „szemében”. A kritikával tulajdonképpen azt sugallja, hogy a testvére nem jól látja a dolgokat, nem lát élesen. Noha a hiányosság apró, akárcsak egy szálka, a kritikus személy felajánlja, hogy ’kiveszi a szálkát’. Képmutatóan ajánlkozik, hogy segít a testvérének tisztábban látni.

16. Miért mondhatjuk, hogy a farizeusok szemében „gerenda” volt?

¹⁶ A zsidó vallási vezetőkről kiváltképp elmondható, hogy felettébb kritikusak voltak másokkal szemben. Nézzünk egy példát. Amikor egy vak férfi, akit Krisztus meggyógyított, kijelentette, hogy Jézus biztosan Istentől van, a farizeusok mérgükben ezt mondták neki: „Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?” (Ján 9:30–34). Ami a tiszta szellemi látást és a helyes ítélőképességet illeti, a farizeusoknak „gerenda” volt a szemükben, és teljesen vakok voltak. Éppen ezért Jézus így kiáltott fel: „Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor tisztán fogod látni, hogyan vedd ki a szálkát a testvéred szeméből” (Máté 7:5; Luk 6:42). Ha eltökélt szándékunk, hogy jót teszünk, és jól bánunk másokkal, akkor nem fogjuk könyörtelenül kritizálni a testvéreinket, folyton „szálkát” keresve a szemükben. Inkább elismerjük, hogy tökéletlenek vagyunk, és óvakodunk attól, hogy ítélkezzünk a hívőtársaink felett, vagy kritikusak legyünk velük.

Hogyan bánjunk másokkal?

17. Hogyan bánjunk másokkal, figyelembe véve a Máté 7:12-t?

¹⁷ Jézus a hegyi beszédében kiemelte, hogy Isten atyai érzésekkel van a szolgái iránt, amikor válaszol az imáikra. (Olvassátok fel: Máté 7:7–12.) Figyelemre méltó, hogy Jézus a következő viselkedési szabályt állította fel: „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Csak azáltal bizonyíthatjuk, hogy Jézus Krisztus valódi követői vagyunk, ha így bánunk az embertársainkkal.

18. Hogyan mutatott rá „a Törvény”, hogy úgy kell bánnunk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak?

¹⁸ Miután Jézus elmondta, hogy úgy kell bánnunk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak, hozzátette: „mert ezt jelenti a Törvény és a Próféták.” Ha úgy bánunk másokkal, ahogyan azt Jézus parancsolta, összhangban cselekszünk „a Törvény” – azaz a Mózes öt könyvében leírtak – szellemével. Ezek a könyvek nemcsak Isten szándékát tárják fel, vagyis hogy gondoskodni fog egy magról, mely eltörli majd a gonoszt, hanem tartalmazzák azt a Törvényt is, melyet Isten adott Izrael nemzetének Mózesen keresztül i. e. 1513-ban (1Móz 3:15). A Törvény többek között azt is világossá tette, hogy az izraelitáknak igazságosnak kell lenniük, nem lehetnek részrehajlók, és jót kell tenniük a nehéz sorúakkal és a jövevényekkel (3Móz 19:9, 10, 15, 34).

19. Hogyan mutatnak rá „a Próféták”, hogy jót kell tennünk?

¹⁹ Amikor Jézus ’a Prófétákra’ utalt, a Héber Iratok prófétai könyveire gondolt. Ezek messiási próféciákat tartalmaznak, melyek magában Krisztusban teljesedtek. Ezek a könyvek arra is rámutatnak, hogy Isten megáldja a népét, ha azt teszik, ami helyes a szemében, és megfelelően bánnak másokkal. Ézsaiás próféciája például ezt parancsolta az izraelitáknak: „Ezt mondja Jehova: »Őrizzétek meg a jogot, és azt tegyétek, ami igazságos . . . Boldog az a halandó, aki ezt teszi, és az ember fia, aki ehhez ragaszkodik . . . tisztán tartva kezét, hogy semmi rosszat ne tegyen«” (Ézs 56:1, 2). Igen, Isten elvárja a népétől, hogy folyton jót tegyen.

Mindig tegyünk jót másokkal

20–21. Hogyan reagált a tömeg Jézus hegyi beszédére, és miért elmélkedjünk ezen a beszéden?

²⁰ Most csupán néhányat vizsgáltunk meg Jézus páratlan hegyi beszédének fontos gondolataiból. Ennek ellenére könnyen megérthetjük azoknak a reakcióját, akik hallották az akkor elhangzottakat. Az ihletett beszámolóban ezt olvashatjuk: „Mikor pedig Jézus befejezte ezeket a beszédeket, olyan hatást ért el, hogy a sokaság ámult a tanítási módján; mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik” (Máté 7:28, 29).

²¹ Jézus Krisztus kétséget kizáróan bizonyította, hogy ő a megjövendölt „Csodálatos Tanácsadó” (Ézs 9:6). A hegyi beszéd ékes példa arra, hogy Jézus tudja, miként gondolkodik égi Atyja különböző dolgokról. A megvizsgált gondolatok mellett ez a beszéd sok mindent elmond az igazi boldogságról, arról, hogy hogyan kerülhetjük el az erkölcstelenséget és gyakorolhatunk igazságosságot, hogy mit kell tennünk, ha biztonságos, örömteli jövőt szeretnénk, és még sorolhatnánk. Miért ne olvasnád el ismét a Máté evangéliumának 5–7. fejezeteit figyelmesen, imával kísérve? Elmélkedj Jézus csodálatos tanácsain. Alkalmazd az életedben, amit Krisztus a hegyi beszédben mondott. Így még inkább elnyered Jehova tetszését, helyesen tudsz bánni másokkal, és folyton jót tudsz tenni.

Hogyan válaszolnál?

• Hogyan bánjunk az ellenségeinkkel?

• Miért kell megbocsátónak lennünk?

• Mit mondott Jézus a mások feletti ítélkezésről?

• A Máté 7:12 szerint hogyan bánjunk másokkal?

[Oldalidézet a 10. oldalon]

Tudod, miért mondta Jézus, hogy „ne ítéljetek többé”?

[Kép a 8. oldalon]

Miért kell imádkoznunk azokért, akik üldöznek minket?

[Kép a 10. oldalon]

Mindig úgy bánsz másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak?