Az imák cselekedeteket követelnek
„Jehova távol van a gonoszoktól, de az igazságosak imáját meghallgatja” (PÉLDABESZÉDEK 15:29).
1. Milyen feltételnek kell megfelelnünk ahhoz, hogy Jehova meghallgassa imáinkat?
JEHOVA minden követelménye bölcs, igazságos, és szerető. Semmi esetre sem terhes (1János 5:3). Ez vonatkozik az imával kapcsolatos követelményeire is, amelyek közül az egyik az, hogy az imáinkkal összhangban levő életet éljünk. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a cselekvési módunk elnyerje Jehova tetszését. Máskülönben hogyan várhatjuk el, hogy figyelembe vegye és kegyesen fogadja kéréseinket és könyörgéseinket?
2., 3. Miért nem hallgatta meg Jehova az izraeliták imáit, ahogy Ésaiás, Jeremiás, és Mikeás szavaiból kitűnik?
2 Az imának ezt a vonatkozását rendszerint figyelmen kívül hagyják az úgynevezett kereszténységhez tartozók, mint ahogyan mellőzték, figyelmen kívül hagyták a hitehagyott izraeliták is Ésaiás napjaiban. Ezért mondatta el Jehova az őt képviselő prófétával: „Még ha sokat imádkoztok is, én nem hallgatom meg . . . Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el cselekedeteitek gonoszságát a szemeim elől; szűnjetek meg rosszat cselekedni. Tanuljatok meg jót tenni” (Ésaiás 1:15–17). Igen, ha azok az izraeliták Isten kegyét óhajtották, úgy kellett cselekedniük, hogy az elnyerje a tetszését. Jól mondották egykor: „Ha azt óhajtod, hogy Isten meghallgasson, amikor imádkozol, hallgatnod kell, amikor ő beszél.”
3 Tény az, hogy Jehova ismételten szükségesnek látta figyelmeztetni népét, Izraelt ezekre az igazságokra. Ezt olvassuk: „Aki elfordítja a fülét a törvény meghallgatásától — annak még az imája is utálatos” Isten előtt. „Jehova távol van a gonoszoktól, de az igazságosak imáját meghallgatja” (Példabeszédek 28:9; 15:29). Jeremiás így siránkozott ezek miatt az állapotok miatt: „Felhőtömeggel zártál el minden hozzád vezető utat, hogy az imádság ne hatolhasson át” (Jeremiás siralmai 3:44). Bizony valóra vált az a figyelmeztetés, amelynek közlésére Mikeást ihlette Isten: „Jehovához kiáltanak majd segítségért, de ő nem válaszol nekik. És elrejti arcát előlük abban az időben, a gonoszság szerint, amit eljárásmódjukban cselekedtek” (Mikeás 3:4; Példabeszédek 1:28–32).
4. Mi mutatja, hogy még Jehova népe közt is vannak olyanok, akik nem értik meg az imáikkal összhangban levő cselekedetek szükségességét?
4 Ezért szükséges, hogy imáinkkal összhangban éljünk. De vajon lényeges ezt ma is hangsúlyozni? Igen, lényeges, mégpedig nem csupán a kereszténység mai állapota miatt, hanem Jehova önátadott népe némelyik tagjának az állapota miatt is. A jó hír több mint 3 000 000 hírnöke közül a múlt évben közel 37 000-et kellett kiközösíteni keresztényhez nem illő magaviselet miatt. Ez az arány: minden 80 közül körülbelül egy. Ezek közül az egyének közül a legtöbben minden bizonnyal imádkoztak legalább néha-néha. De vajon összhangban cselekedtek-e az imáikkal? Semmi esetre sem! Még olyan vének is voltak az ilyen vagy olyan módon fegyelmezésben részesítettek között, akik évtizedek óta teljes idejű szolgálatban álltak. Milyen szomorú ez! Igen, „Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen”, és ne cselekedjék úgy, hogy az imái elfogadhatatlanokká váljanak Teremtője előtt! (1Korinthus 10:12).
Miért követelnek az imák cselekedteket?
5. Hogyan kell bebizonyítani őszinteségünket ahhoz, hogy Jehova meghallgassa imáinkat?
5 Ahhoz, hogy Jehova Isten meghallgassa imáinkat, nem csupán tisztáknak kell lennünk erkölcsi és szellemi téren, hanem bizonyítanunk is kell imáink őszinteségét azáltal, hogy azon munkálkodunk, amiért imádkozunk. Az ima önmagában nem pótolhatja a becsületes, értelmes erőfeszítéseket. Jehova nem fogja megtenni helyettünk azt, amit mi magunk meg tudunk tenni, ha komolyan alkalmazzuk az ő Szavának tanácsait és követjük szent szellemének vezetését. Késznek kell lennünk megtenni mindent, amit tehetünk ebben a tekintetben, hogy legyen alapja imánk meghallgatásának. Így ’nem kell majd többet kérnünk, mint amiért dolgozni is készek vagyunk’, ahogy helyesen megállapították.
6. Milyen két okból kell imádkoznunk?
6 Mindamellett fevetődhet a kérdés: ’Miért imádkozzunk, ha úgyis dolgoznunk kell azért, amit kérünk?’ Legalább két jó okból kell imádkoznunk. Először is, imáinkkal elismerjük, hogy minden jó Istentől származik. Tőle jön minden jó és tökéletes adomány — a napfény, az eső, a gyümölcstermő időszakok, és még sok egyéb! (Máté 5:45; Cselekedetek 14:16, 17; Jakab 1:17). Másodszor, Jehova áldásától függ, hogy a törekvéseinket siker koronázza vagy nem. A Zsoltárok 127:1-ben azt olvassuk: „Ha Jehova nem építi a házat, hiába dolgoznak azon keményen annak építői. Ha Jehova nem őrzi a várost, hiába éber annak őrizője.” Pál apostolnak az 1Korinthus 3:6, 7-ben írott szavai ugyanerre mutatnak rá: „Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten az, aki a növekedést adja; tehát nem az számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja.”
Néhány ősi példa
7., 8. a) Milyen esemény mutatja Jákób életében, hogy ő megértette: az imák cselekedeteket követelnek? b) Milyen példát mutatott Dávid király ebben a tekintetben?
7 Az Írások sok esetről beszámolnak, amelyekből kitűnik, hogy Jehova hű szolgái dolgoztak azon, amiért imádkoztak. Vizsgáljunk meg néhány jellemző példát. Mivel Ábrahám unokája, Jákób elnyerte az elsőszülöttségi jogot, bátyja, Ézsau gyilkos gyűlöletet táplált iránta (1Mózes 27:41). Mintegy 20 évvel később, amint Jákób visszatért Paddan-Arámból szülőföldjükre népes családjával és sok lábasjószággal, meghallotta, hogy Ézsau jön, hogy találkozzék vele. Emlékezvén Ézsau ellenséges magatrtására, Jákób buzgón könyörgött Jehovához, hogy védje meg testvére haragjától. De vajon beérte-e ő ennyivel? Nem, bizony nem. Bőséges ajándékot küldött maga előtt, így okoskodva: „Talán megbékítem őt a magam előtt küldött ajándékkal.” És így is történt, mert amikor a két testvér összetalálkozott, Ézsau átölelte Jákóbot és megcsókolta (1Mózes 32, 33. rész).
8 Dávid mutatott további példát arra, hogy dolgozzunk annak érdekében, amiért imádkozunk. Amikor fia, Absolon trónbitorlóvá lett, Akhitófel, Dávid tanácsosa, Absolonhoz kötötte a sorsát. Dávid ezért buzgón könyörgött, hogy hiúsuljon meg Akhitófel tanácsa. De vajon csupán imádkozott ezért Dávid? Nem, hanem utasította lojális tanácsosát, Khusait, hogy csatlakozzon Absolonhoz, hogy meghiúsíthassa Akhitófel tanácsát. És ez is lett a dolog kimenetele. Absolon megfogadta a Khusaitól kapott rossz tanácsot, és elvetette Akhitófel tanácsát (2Sámuel 15:31–37; 17:1–14; 18:6–8).
9. Hogyan mutatta meg Nehémiás, hogy értékelte azt az alapelvet, amely szerint az imák cselekedeteket követelnek?
9 Egy következő példa, amelyet felidézhetünk a figyelmeztetésünkre, a Nehémiásé. Nagy tervet kellett végrehajtania: Jeruzsálem falainak újraépítését. Azonban sok ellenség esküdött össze ellene. Nehémiás imádkozott és dolgozott is, ahogy olvassuk: „Imádkoztunk a mi Istenünkhöz és őrséget állítottunk ellenük éjjel-nappal.” Attól fogva Nehémiás ifjainak fele készenlétben állt, hogy megvédje a másik felet; azokat, akik építették a falat (Nehémiás 4:9, 16).
Jézus példája
10., 11. Jézus milyen saját példái mutatják, hogy ő mindig az imával összhangban cselekedett?
10 Jézus Krisztus is szép példát mutatott nekünk arra, hogy dolgozzunk azon, amiért imádkozunk. Ő tanított így imádkozni: „Szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9). De Jézus mindent el is követett azért, hogy hallgatói megszentelhessék Atyjának a nevét. Jézus nem is korlátozta a tevékenységét csupán az imára: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet” (János 12:28). Nem, hanem ő maga is megtett mindent, amit tudott, hogy dicsőítse Atyja nevét, és hogy másokat is erre indítson (Lukács 5:23–26; 17:12–15; János 17:4).
11 Amikor látta a nép nagyfokú szellemi szükségletét, Jézus azt mondta tanítványainak: „Az aratás nagy, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát [Jehova Istent], hogy küldjön munkásokat az aratásába” (Máté 9:37, 38). Vajon ezzel magára is hagyta Jézus a dolgokat? Egyáltalán nem! Nyomban ezután kiküldte a 12 apostolát párosával a prédikáló, vagy ’arató’ munkába. Később kiküldte Jézus a 70 evangéliumhirdetőt ugyanennek a munkának a végzésére (Máté 10:1–10; Lukács 10:1–9).
Az alapelv alkalmazása
12. Hogyan vonatkoznak a cselekedeteink arra az imára, hogy Isten adja meg nekünk a mindennapi kenyerünket?
12 Jehova Isten nyilvánvalóan elvárja tőlünk, hogy imáinkkal összhangban cselekedjünk, így bizonyítva öszinteségünket. Jézus azt mondta, hogy így imádkozzunk: „Add meg nekünk ma az erre a napra való kenyerünket” (Máté 6:11). Helyes tehát, ha minden követője erre kéri Istent. De vajon elvárjuk-e mennyei Atyánktól, hogy meghallgassa kérésünket anélkül, hogy mi valamit is tennénk érte? Természetesen nem. Ezért olvassuk: „A lusta vágyakozik” — sőt talán éppen imádkozás által — „de lelkének semmije sincs” (Példabeszédek 13:4). Pál apostol ugyanezt hangsúlyozta a 2Thessalonika 3:10-ben, amikor ezt mondta: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” A mindennapi kenyérért való imádsághoz a munkához való készségnek, akarásnak is társulnia kell. Pál érdekes módon, bölcsen mondja, hogy aki „nem akar dolgozni”, ne is egyék. Vannak, akik akarnának dolgozni, de nem kapnak munkát, betegek vagy túl öregek már a munkához. Némelyek akarnak dolgozni, de a körülményeik nem teszik lehetővé. Éppen ezért joggal imádkoznak a mindennapi kenyérért és remélik, hogy megkapják azt.
13. Mit kell tennünk azért, hogy Jehova meghallgassa a szent szelleméért mondott imáinkat?
13 Jézus azt is tanácsolta nekünk, hogy kérjünk az ő mennyei Atyjától szent szellemet. Ahogy Jézus biztosít róla minket, Isten készségesebben adja nekünk szent szellemét, mint ahogy a földi szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek (Lukács 11:13). De vajon elvárhatjuk-e, hogy Jehova Isten csodálatos módon részesítsen minket szent szellemében anélkül, hogy mi bármilyen erőfeszítést tennénk ennek érdekében? Semmiképpen! Mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, hogy elnyerhessük a szent szellemet. Az érte való imádkozás mellett szorgalmasan táplálkoznunk kell az Isten Szavával. Vajon miért? Azért, mert Jehova Isten nem adja a szent szellemét a Szavától függetlenül, így nem is remélhetjük, hogy elnyerjük a szent szellemet, ha megvetjük azt a földi csatornát, amelyet Jehova ma felhasznál, vagyis „a hű és értelmes rabszolgát”, amelyet Jehova Tanúinak Vezető Testülete képvisel. Ennek a „rabszolgának” segítsége nélkül sem megérteni nem tudnánk a maga teljességében, amit olvasunk, sem alkalmazni nem tudnánk, amit tanultunk (Máté 24:45–47).
14., 15. a) Hogyan kell közreműködnünk abban, hogy Jehova meghallgassa a bölcsességért mondott imáinkat? b) Hogyan tűnik ez ki Salamon király példájából?
14 Az az alapelv pedig, hogy az imák cselekedeteket is követelnek, Jakab tanítványnak, Jézus testvérének alábbi szavaiban is érvényesül: „Ha . . . bármelyikőtök hiányt szenved bölcsességben, kitartóan kérje Istent, mert ő bőkezűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és megadja azt neki” (Jakab 1:5; Máté 13:55). De vajon Isten valamilyen csoda által adja meg nekünk ezt a bölcsességet? Nem. Mindenekelőtt helyes magatartásra van szükségünk ehhez, hiszen ezt olvassuk: „A szelídeket megtanítja útjára” (Zsoltárok 25:9). De vajon hogyan tanítja Isten „a szelídeket”? Az ő Szava által. És megint erőfeszítésre van szükség, hogy megértsük és alkalmazzuk azt, ahogy a Példabeszédek könyve 2:1–6 javasolja: „Fiam, ha befogadod az én beszédeimet és gondosan megőrzöd magadnál az én parancsolataimat, úgy, hogy füleddel figyelmet fordítasz a bölcsességre, és szívedet hajlamossá teszed a megkülönböztető képességre; ha továbbá értelemért kiáltasz és a megkülönböztető képességért emeled fel szavadat, ha folyton keresed, mint az ezüstöt, . . . akkor megérted Jehova félelmét, és Isten ismeretére jutsz. Mert maga Jehova ad bölcsességet.”
15 Midőn Salamon király bölcsességért imádkozott és Isten csodáaltos módon meghallgatta imáját, érvényesült-e az az alapelv, amely szerint az imák cselekedeteket is követelnek? Igen, érvényesült, mivel mint Izrael királya, Salamon köteles volt leírni magának a Törvényt és naponta olvasni belőle, valamint alkalmazni is az életére. De amikor Salamon Isten törvényének előírásaival ellentétbe került, amikor megsokasította feleségeit és lovait, a cselekedetei többé már nem voltak összhangban imáival. Ennek következtében Salamon hitehagyottá lett és úgy halt meg, mint „értelmetlen” (Zsoltárok 14:1; 5Mózes 17:16–20; 1Királyok 10:26; 11:3, 4, 11).
16. Milyen szemléltetés mutatja, hogy a testi gyengeségeink leküzdéséért mondott imáinkat cselekedeteknek kell kísérniük?
16 Az az alapelv, hogy az imákhoz cselekedeteknek is kell társulni, abban az esetben is érvényes, amikor Isten segítségét kérjük valamely megrögzött, önző szokásunk leküzdéséhez. Egy úttörő testvérnő elismerte, hogy rabjává vált a folytatásos tévé-műsorok nézésének, és mindennap de. 11-től du. 3-ig az ilyen műsort nézte. Midőn egy kongresszusi előadásból megértette, mennyire károsak ezek az erkölcstelen programok, Isten elé vitte a dolgot imában. De jó időbe telt, mire le tudta küzdeni ezt a rossz szokást. Vajon miért? Mert, ahogy mondja: ’Kész voltam imádkozni, hogy leküzdjem ezt a szokást, de valahogy mégis továbbra is néztem a programot. Elhatároztam hát, hogy egész nap a szántóföldi szolgálatban maradok, így nem vagyok kitéve a kísértésnek. Végül eljutottam addig, hogy el tudtam zárni a tv-t délelőtt és kikapcsolva hagyni egész nap.’
Az ima és a tanúskodásunk
17—19. a) Milyen tények mutatják, hogy Jehova Tanúi az imáikkal összhangban cselekedtek? b) Milyen egyéni példa bizonyítja ugyanezt?
17 Sehol nem helytállóbb az az alapelv, hogy az imák cselekedeteket követelnek, mint a Királyság-prédikálás munkájában. Ezért Jehova összes tanúi nemcsak imádkoznak az aratómunkások szaporodásáért, hanem maguk is részt vesznek ebben a munkában. Ennek eredményeként bámulatos növekedést érnek el egyik ország után a másikban. Figyelj meg csupán egyetlen példát: 1930-ban Jehova egyetlenegy tanúja prédikált Chilében. Ma ez az egy tanú nemcsak ezerré lett, hanem mintegy 30 000-ré (Ésaiás 60:22). Vajon mindez csupán az imádság eredménye? Nem, hanem munka, cselekedet is járult hozzá. Mennyiben? Egyedül 1986-ban Jehova Tanúi Chilében 6 492 000 órát fordítottak a prédikáló-munkára!
18 Ugyanez áll arra az időre is, amikor a prédikáló-munka tilalom alatt áll. A tanúk nemcsak imádkoznak a növekedésért, hanem földalatt is kitartanak a prédikálásban. Éppen ezért a hivatalos ellenállás ellenére is növekedés mutatkozik ilyen országokban. Így abban a 33 országban, ahol Jehova Tanúi hivatalos ellenállásba ütköztek, az 1986-os szolgálati év alatt több mint 32 600 000 órát töltöttek el a prédikáló-munkában és 4,6 százalékos növekedésnek örvendhettek!
19 Azt az alapelvet, hogy az ima cselekedeteket követel, természetesen egyénileg is alkalmazni kell. Kérhetjük Jehovától, hogy legyen házi bibliatanulmányozásunk, de esetleg nem tesszük meg mindazt, ami módunkban állna, hogy szerezzünk magunknak ilyen tanulmányozást. Ezt tapasztalta az egyik úttörő. Már volt egy bibliatanulmányozása, de azért imádkozott, hogy több is legyen. Nos, ennyiben hagyta a dolgot ez a testvérnő? Nem, hanem alaposan megvizsgálta szolgálatát és úgy találta, hogy az újralátogatásai alkalmával nem ajánlja fel a házi bibliatanulmányozást. Előre lépve ezen az úton, nemsokára még két bibliatanulmányozást sikerült beindítania.
20. Hogyan lehet összefoglalni azt az alapelvet, amely szerint: az imák cselekedeteket követelnek?
20 Még sokkal több példát is hozhatnánk fel annak bizonyítására, hogy az imák cselekedeteket követelnek. Vannak például olyan esetek, amelyek a személyes családi kapcsolatokra vagy a gyülekezetre vonatkoznak. Az előbbi példák azonban elegendők ahhoz, hogy teljesen világossá tegyék előttünk: az imák cselekedeteket követelnek. Ez nagyon is logikus, hiszen nem várhatjuk el Jehova Istentől, hogy kedvezően fogadja könyörgésünket, ha ugyanakkor mi megsértjük őt a saját viselkedésünkkel. Ebből az is következik, hogy nekünk mindent meg kell tennünk imáinkkal összhangban, amit csak megtehetünk, ha el akarjuk várni Jehovától, hogy megtegye értünk azt, amire mi magunk képtelenek vagyunk. Valóban, Jehova alapelvei bölcsek és igazságosak. Értelemesek, és a javunkra válik az, ha azzal összhangban cselekszünk.
Vissza tudsz-e emlékezni rá?
◼ Az imára vonatkozó milyen követelményt hagytak figyelmen kívül sokan az ősi Izraelben?
◼ Miért nem ésszerűtlen Istennek az a követelménye, hogy imádkozzunk és dolgozzunk is azért, amit kívánunk?
◼ Milyen ókori példák mutatják, hogy Jehova szolgái dolgoztak is azon, amiért imádkoztak?
◼ Mit kell tennünk annak érdekében, hogy Isten meghallgassa a szent szellemért és a bölcsességért mondott imáinkat?
◼ Hogyan alkalmazható a szántóföldi szolgálatunkra az az alapelv, amely szerint az imák cselekedeteket is követelnek?
[Kép a 10. oldalon]
Jézus arra buzdította a tanítványait, hogy még több aratómunkásért imádkozzanak. De ki is küldte őket a prédikáló vagy „arató” munkába
[Kép a 11. oldalon]
Vajon azért imádkozol, hogy segítséget kapj a televízió nézés korlátozásához? Akkor te is alkalmazd az alapelvet, amely szerint az imák tetteket követelnek és kapcsold ki a tv-készüléket