„Figyeljétek meg gondosan az ég madarait”

A FÖLD minden szegletében élnek madarak, és a legkönnyebben megfigyelhető teremtmények közé tartoznak. A madármegfigyelés igen szórakoztató időtöltés lehet, hiszen rengetegféle madár van, ha a testalkatukra, a színükre, az énekükre, a játékos természetükre és a szokásaikra gondolunk.

Akár a konyhaablakból is elnézegethetjük őket: a kukacokat kereső fekete rigókat, a rovarokra vadászó cinegéket, a párjukkal turbékoló galambokat, a fészkük építésén szorgoskodó fecskéket vagy az éhes fiókáikat etető tengeliceket.

Amikor meglátunk egy sast vagy sólymot a magasban körözni, tiszteletet ébreszt bennünk. Más madarak megmosolyogtatnak minket: a morzsákon veszekedő verebek, a tollát felborzoló hím galamb, amely igyekszik elnyerni egy szemmel láthatóan közömbös tojó tetszését, vagy egy csapatnyi rikoltozó rózsás kakadu, melyek az egyensúlyukat elveszítve fejjel lefelé lógnak egy lengedező villanyvezetéken. Az pedig magával ragadó látvány, amikor a fejünk felett elhúz egy gólya-, daru- vagy lúdcsapat. Az emberek már évezredek óta figyelik a madarak vándorlását, és csak ámulnak rajta, hogy milyen pontosan időzítik a vonulásukat, holott óriási távolságokat tesznek meg. Maga a Teremtő is kijelentette: „Még a gólya az égen, az is jól ismeri a maga rendelt idejét. A gerle, a sarlósfecske és a bülbül is ügyel rá, mikor kell megérkeznie” (Jeremiás 8:7).

A Bibliában sokszor utalnak madarakra, gyakran tanító jelleggel. A hihetetlenül gyors struccról például Isten ezt mondta Jóbnak: „magasra emelve csapkodja szárnyát, nevet a lovon és lovasán” (Jób 39:13, 18).a Isten ezt is kérdezte Jóbtól: „Vajon a te értelmed műve, hogy felszáll a sólyom. . .? Vagy talán a te parancsodra történik, hogy fölemelkedik a sas. . .?” (Jób 39:26, 27). Mindebből azt tanulhatjuk, hogy a madaraknak nincs szükségük a segítségünkre a bámulatos teljesítményükhöz. A képességeik Isten bölcsességét dicsérik, nem az emberekét.

Salamon király írt a gerlebúgásról, amely a tavasz beköszöntét jelzi (Énekek éneke 2:12). A zsoltáríró a fecskéket említette meg, amikor azt az óhaját fejezte ki, hogy bárcsak Isten templomában szolgálhatna. Szavai némi irigységről árulkodnak: „Még a madár is talál házat, a fecske is fészket magának, ahová fiókáit rakja, a te fenséges oltárodnál, ó, seregek Jehovája” (Zsoltárok 84:1–3).

Jézus Krisztus is megkapóan beszélt a madarakról. A Máté 6:26 például így idézi a szavait: „Figyeljétek meg gondosan az ég madarait, mert nem vetnek, nem is aratnak, nem is gyűjtenek tárházakba, égi Atyátok mégis táplálja őket. Hát nem értek ti többet náluk?” Ez a megható szemléltetés arról biztosítja Jézus követőit, hogy Isten értékesnek tartja őket, és soha nem kell aggódniuk, hogy meglesz-e mindenük, amire szükségük van (Máté 6:31–33).

A madármegfigyelés méltán közkedvelt szabadidős tevékenység, hiszen ezek a teremtmények bámulatba ejtenek minket a bohóckodásukkal, szépségükkel, udvarlási szokásaikkal és az énekükkel. És ha egy kicsit elgondolkodunk, értékes tanulságokat is levonhatunk, miközben nézegetjük őket. Te is gondosan megfigyeled az ég madarait?