65. fejezet

Egy titkos utazás Jeruzsálembe

ŐSZ van, i. sz. 32, és közeledik a sátorok ünnepe. Jézus főleg Galileára korlátozta tevékenységét i. sz. 31 pászkája óta, amikor a zsidók meg akarták őt ölni. Azóta valószínűleg csak háromszor látogatott Jeruzsálembe a zsidók évenkénti ünnepe alkalmából.

Jézus testvérei most így sürgetik: „Menj tovább innen és menj Júdeába.” Jeruzsálem Júdea fővárosa és az egész ország vallási központja. Testvérei így érvelnek: „Senki sem cselekszik valamit titokban, ha azt akarja, hogy ismertté legyen.”

Bár Jakab, Simon, József és Júdás nem hiszik, hogy idősebb testvérük, Jézus valóban a Messiás, mégis azt akarják, hogy tegyen csodákat az ünnepre egybegyűlt sokaság előtt. Jézus azonban tisztában van a veszéllyel. „A világnak semmi oka sincs arra, hogy gyűlöljön titeket — mondja —, engem azonban gyűlöl, mert arról teszek tanúbizonyságot, hogy a cselekedetei gonoszak.” Ezért Jézus ezt mondja testvéreinek: „Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre.”

A sátorok ünnepe hét napig tart. A nyolcadik napon ünnepélyes tevékenységekkel szokott zárulni. Az ünnep a mezőgazdasági év végét jelzi, s egyben a nagy örvendezés és hálaadás ideje. Néhány nappal azután, hogy Jézus testvérei az utazók nagy csoportjával indulnak el, hogy részt vegyenek az ünnepen, ő és tanítványai is titokban elindulnak, elkerülve a nyilvánosság figyelmét. Az utat inkább Szamárián keresztül teszik meg, nem a Jordán folyó közelében levő úton, mint a legtöbb ember.

Mivel Jézusnak és társaságának szállásra van szüksége egy szamaritánus faluban, hírnököket küld előre, hogy tegyenek előkészületeket. Az emberek azonban, amikor megtudják, hogy Jézus Jeruzsálembe készül, semmit sem hajlandók érdekében tenni. Jakab és János felháborodva kérdezi: „Uram, akarod, hogy mondjuk: tűz jöjjön le az égből és semmisítse meg őket?” Jézus megdorgálja őket, amiért ilyet javasolnak, és továbbmennek egy másik faluba.

Útközben egy írástudó ezt mondja Jézusnak: „Tanító, követlek téged, bárhová mész.”

„A rókáknak van barlangjuk, az ég madarainak fészkük — válaszolja Jézus —, de az Emberfiának nincs hová lehajtani a fejét.” Jézus elmagyarázza, hogy az írástudó megpróbáltatásokkal fog szembenézni, ha a követője lesz. És ahogy sejteni lehet, az írástudó túl büszke ahhoz, hogy elfogadja ezt az életformát.

Egy másik embernek Jézus ezt mondja: „Légy a követőm!”

„Engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem atyámat” — feleli a férfi.

„Hadd temessék el a halottak halottaikat — válaszolja Jézus —, te pedig menj el, és széles körben hirdesd az Isten királyságát.” A férfi apja nyilvánvalóan még nem halt meg, különben nem valószínű, hogy a fia itt hallgatná Jézust. A fiú nyilván addig kér időt, amíg apja meg nem hal. Nincs felkészülve arra, hogy Isten Királyságát tegye életében az első helyre.

Jeruzsálem felé haladva, egy másik férfi ezt mondja Jézusnak: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.”

Jézus így válaszol: „Senki, aki az eke szarvára teszi kezét és hátratekint, nem alkalmas Isten királyságára.” Azoknak, akik Jézus tanítványai akarnak lenni, a Királyság-szolgálatra kell összpontosítaniuk a figyelmüket. Épp úgy, ahogy egy barázda is valószínűleg görbe lenne, ha a szántó nem nézne egyenesen előre, ugyanígy az is, aki hátratekint a dolgok jelen rendszerére, letérhet az örökké tartó élethez vezető útról. János 7:2–10; Lukács 9:51–62; Máté 8:19–22.

▪ Kik Jézus testvérei, és hogyan vélekednek róla?

▪ Miért olyan barátságtalanok a szamaritánusok, és mit akar tenni János és Jakab?

▪ Milyen három beszélgetésre kerül sor az úton Jézussal, és hogyan hangsúlyozza az önfeláldozó szolgálat szükségességét?