Jehova becsben tartja egész lélekkel végzett szolgálatodat

„Akármit tesztek, egész lélekkel tegyétek, mint Jehovának, és nem embereknek” (KOLOSSÉ 3:23, NW).

 1., 2. a) Mi a legnagyobb kiváltság, melyben csak részünk lehet? b) Miért fordulhat elő időnként, hogy Isten szolgálatában nem tudjuk megtenni mindazt, amit szeretnénk?

JEHOVÁT szolgálni a legnagyobb kiváltság, melyben csak részünk lehet. Ez a folyóirat jó okkal buzdítja már régóta arra a keresztényeket, hogy legyenek elfoglaltak a szolgálatban, sőt amikor csak lehetséges, szolgáljanak „mind jobban” (1Thessalonika 4:2, Kecskeméthy fordítás). Csakhogy Isten szolgálatában nem mindig tudjuk megtenni mindazt, amire a szívünk vágyik. Egy egyedül álló testvérnő, aki már majdnem 40 éve keresztelkedett meg, így fejti ki ezt: „Olyanok a körülményeim, hogy teljes időben kell dolgoznom. Nem olyan indítékból dolgozom, hogy mesés ruhatárra tegyek szert, vagy hogy tengeri utakra menjek vakációzni, hanem hogy fedezhessem a szükségleteimet, melybe az orvosi és fogászati költségek is beletartoznak. Úgy érzem, mintha csak a maradékot adnám Jehovának.”

² Az Isten iránti szeretet arra indít bennünket, hogy annyit kívánjunk tenni a prédikálómunkában, amennyit csak tudunk. Az életkörülményeink azonban sokszor korlátok közé szorítják, amit tenni tudunk. Más szentírási felelősségek ellátása — idetartoznak a családi kötelezettségek is — sokat felemészt az időnkből és az energiánkból (1Timótheus 5:4, 8). Ezekben a „nehéz időkben” az élet egyre inkább erőpróbát jelent (2Timótheus 3:1). Amikor a szolgálatban nem tudjuk megtenni mindazt, amit szeretnénk, a szívünk talán bizonyos fokú gyötrelmet okozhat nekünk. Esetleg azon tűnődünk, vajon tetszik-e Istennek az imádatunk.

Az egész lélekkel végzett szolgálat szépsége

 3. Mit vár el Jehova mindannyiunktól?

³ A Biblia arról biztosít bennünket szívélyesen a Zsoltárok 103:14-ben, hogy Jehova „tudja [jól, Katolikus fordítás] a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk”. Ő mindenki másnál jobban megérti korlátainkat. Nem kíván többet, mint amennyi telik tőlünk. Hogy mit vár el? Olyasmit, amit az életkörülményeitől függetlenül mindenki nyújthat: „Akármit tesztek, egész lélekkel tegyétek, mint Jehovának, és nem embereknek” (Kolossé 3:23, NW). Igen, Jehova azt várja el tőlünk — mindannyiunktól —, hogy egész lélekkel szolgáljuk őt.

 4. Mit jelent egész lélekkel szolgálni Jehovát?

⁴ Mit jelent egész lélekkel szolgálni Jehovát? Az a görög kifejezés, melyet így fordítanak: „egész lélekkel”, szó szerint azt jelenti: ’lélekből’. A „lélek” a teljes személyre utal, mindenféle fizikai és elmebeli képességével együtt. Egész lélekkel szolgálni ezért azt jelenti, hogy a magunkéból adunk, minden képességünket felhasználjuk, energiánk pedig a lehető legteljesebb mértékben Isten szolgálatára irányul. Egyszóval azt jelenti, hogy mindent megteszünk, ami a lelkünkből telik (Márk 12:29, 30).

 5. Hogyan tűnik ki az apostolok példájából az, hogy nem mindenkinek kell ugyanannyit tennie a szolgálatban?

⁵ Vajon ha egész lelkűek vagyunk, az azt jelenti, hogy mindannyiunknak ugyanannyit kell tennie a szolgálatban? Ez aligha lenne lehetséges, mivel a körülmények és a képességek minden léleknél mások és mások. Vizsgáljuk meg Jézus hűséges apostolait. Nem voltak képesek mindnyájan ugyanannyit tenni. Egy-két apostolról például nagyon keveset tudunk: Simonról, a kananeusról és Jakabról, Alfeus fiáról. Apostolként talán meglehetősen korlátozott volt a tevékenységük (Máté 10:2–4). Péter ezzel szemben sok súlyos felelősséget tudott elvállalni — hiszen Jézus még ’a Királyság kulcsait’ is neki adta! (Máté 16:19, Csia fordítás). Pétert mégsem emelték a többiek fölé. Amikor János megkapta a Jelenések könyvében szereplő, Új Jeruzsálemet bemutató látomást (körülbelül i. sz. 96-ban), 12 alapkövet látott, melyeken ’a tizenkét apostol nevei’a voltak felírva (Jelenések 21:14). Jehova mindegyik apostol szolgálatát értékelte, még ha némelyek nyilván többet tudtak is tenni, mint mások.

 6. Jézusnak a magvetőről szóló példázatában mi történik azzal a maggal, amelyik a „jó földbe” esik, és ez milyen kérdéseket vet fel?

⁶ Ehhez hasonlóan Jehova nem követeli meg, hogy mindannyian ugyanannyit prédikáljunk. Jézus utalt erre a magvetőről szóló példázatban, melyben a prédikálómunkát a magvetéshez hasonlította. A mag különböző típusú termőtalajokra hullott, melyek a különféle szívállapotokat szemléltetik, s azok esetében mutatkoznak meg, akik az üzenetet hallják. Jézus magyarázata így szólt: „A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit” (Máté 13:3–8, 18–23). Vajon mi is ez a gyümölcs, és miért különböző a terméshozam?

 7. Mi az elvetett mag gyümölcse, és miért változó a gyümölcshozam?

⁷ Mivel az elvetett mag a „királyság igéje”, a gyümölcstermés ennek az igének a terjesztésére utal, vagyis arra, hogy ezt másoknak is elmondjuk (Máté 13:19, Cs). A gyümölcshozam a harmincszorostól a százszorosig változik, mert a képességek és az életkörülmények különböznek. A jó egészségnek és fizikai állóképességnek örvendő személy talán több időt tud prédikálással tölteni, mint olyasvalaki, akit kimerít valamilyen krónikus betegség vagy az előrehaladott kor. Egy fiatal, egyedül álló személy, aki mentes a családi kötelezettségektől, talán többet tud tenni, mint olyasvalaki, akinek teljes időben kell dolgoznia, hogy gondoskodjon a családjáról. (Vö. Példabeszédek 20:29.)

 8. Hogyan tekint Jehova azokra, akik mindent megtesznek, ami csak a lelkükből telik?

⁸ Isten vajon kevésbé odaadónak tekinti az olyan teljes lelkű személyt, aki harmincszor annyit terem, mint azt, aki százszor annyit terem? Egyáltalán nem! A gyümölcshozam változhat, Jehova azonban mindaddig örül, míg a neki végzett szolgálat a legjobb, ami csak a lelkünkből telik. Ne feledd, hogy a különböző gyümölcshozamok mindegyike olyan szívekből származik, melyek „jó talaj”-ok. A „jó”-nak fordított görög kifejezés (ka·loszʹ) olyasmit ír le, ami ’gyönyörűséges’, és ami ’örömet szerez a szívnek, és élvezetes a szemnek’. Mennyire vigasztaló tudni, hogy ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, a szívünk gyönyörűséges Isten szemében!

Nem másokkal összehasonlítva

 9., 10. a) Miféle negatív érvelés felé vihet bennünket a szívünk? b) Hogyan tűnik ki az 1Korinthus 12:14–26-ban található szemléltetésből, hogy Jehova nem hasonlít össze bennünket másokkal az alapján, amit teszünk?

⁹ Tökéletlen szívünk azonban talán másképp ítéli meg a dolgokat. A szolgálatunkat esetleg másokéval hasonlítja össze. Lehet, hogy így érvel: „Mások sokkal többet tesznek a szolgálatban, mint én. Hogyan örvendeztethetné meg a szolgálatom valaha is Jehovát?” (Vö. 1János 3:19, 20).

¹⁰ Jehova gondolatai és útjai sokkal magasabbak a mieinknél (Ésaiás 55:9). Az 1Korinthus 12:14–26 némi betekintést nyújt abba, hogyan tekinti Jehova a személyes erőfeszítéseinket; a gyülekezetet itt a testhez hasonlítják, melyet sokféle tag alkot — szem, kéz, láb, fül és a többi. Vizsgáljuk meg egy pillanatra a szó szerinti testet. Mennyire nevetséges lenne, ha az ember összehasonlítaná a szemét a kezével, vagy a lábát a fülével! Mindegyik tag más és más feladatot lát el, mégis mindegyik hasznos, és mindegyiket értékelik. Hasonlóképpen, Jehova is becsben tartja egész lélekkel végzett szolgálatodat, akár többet tesznek nálad mások, akár kevesebbet (Galátzia 6:4).

11., 12. a) Miért érzik úgy néhányan, hogy talán ’erőtelenebbek’ vagy ’tisztességtelenebbek’? b) Hogyan tekinti Jehova a szolgálatunkat?

¹¹ Mivel a gyenge egészség, az előrehaladott kor vagy más körülmények korlátok közé szorítanak bennünket, néhányan időnként talán úgy érezzük, hogy ’erőtelenebbek’ vagy ’tisztességtelenebbek’ vagyunk. Jehova azonban nem így tekinti a dolgokat. A Bibliában ez áll: „a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk . . . De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván” (1Korinthus 12:22–24). Jehovának tehát minden személy drága lehet. Ő nagyra becsüli a saját korlátainkon belül végzett szolgálatot. Nem arra indít-e a szíved, hogy mindent, amit csak tudsz, meg kívánj tenni egy ilyen megértő és szerető Isten szolgálatában?

¹² Ezek szerint Jehovának nem az számít, ha annyit teszel, amennyit valaki más, hanem ha annyit teszel, amennyi személy szerint tőled — a lelkedtől — telik. Azt, hogy Jehova értékeli egyéni erőfeszítéseinket, nagyon meghatóan mutatta be Jézus azzal, ahogyan két igen különböző asszonnyal bánt földi élete utolsó napjaiban.

Egy értékelést mutató asszony „igen drága” ajándéka

13. a) Milyen körülmények között öntötte Mária Jézus fejére és lábára az illatosított olajat? b) Anyagiakban mekkora értéke volt Mária olajának?

¹³ Jézus niszán hó 8-án, pénteken este érkezett Bethániába, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén elterülő, Jeruzsálemtől mintegy három kilométerre lévő kicsiny faluba. Jézusnak drága barátai éltek ebben a városban: Mária, Mártha és a fivérük, Lázár. Jézus talán gyakran vendégeskedett az otthonukban. Szombaton este azonban Jézus a barátaival Simonnak, a korábban leprás férfinak az otthonában vacsorázott, akit valószínűleg Jézus gyógyított meg. Ahogy Jézus leheveredett az asztalhoz, Mária alázatos gesztust mutatott, melyben mély szeretete mutatkozott meg az iránt az ember iránt, aki feltámasztotta a fivérét. Mária feltört egy palackot, melyben illatosított, „igen drága” olaj volt. Bizony, drága volt! 300 dénárt ért, mely egy évi bérnek felelt meg. Mária Jézus fejére és lábára öntötte ezt az illatos olajat. Sőt a hajával szárazra is törölte Jézus lábát (Márk 14:3; Lukács 10:38–42; János 11:38–44; 12:1–3).

14. a) Hogyan reagáltak a tanítványok Mária gesztusára? b) Hogyan kelt Mária védelmére Jézus?

¹⁴ A tanítványok felháborodtak! ’Mire való ez a tékozlás?’ — kérdezték. Júdás, hogy tolvaj indítékát olyan javaslattal kendőzze el, hogy tegyenek jót a szükséget szenvedőkkel, ezt mondta: „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?” Mária egy szót sem szólt. Jézus viszont ezt mondta a tanítványoknak: „Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó [a ka·loszʹ egyik alakja] dolgot cselekedett én velem . . . Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre. Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.” Mennyire megnyugtathatták Mária szívét Jézus melegséget árasztó szavai! (Márk 14:4–9; János 12:4–8).

15. Miért hatotta meg annyira Jézust, amit Mária tett, és mit tanulhatunk ezért az egész lélekkel végzett szolgálatról?

¹⁵ Jézust nagyon meghatotta, amit Mária tett. Jézus megítélése szerint Mária dicséretre méltó tettet hajtott végre. Jézusnak nem az ajándék anyagi értéke számított, hanem az, hogy Mária ’azt tevé, ami tőle telt’. Megragadta az alkalmat, és azt adta, amit adhatott. Más fordítások úgy adják vissza ezeket a szavakat, hogy „mindent megtett, amit csak tehetett”, vagy hogy „megtette, amit hatalmában állt megtenni” (An American Translation; The Jerusalem Bible). Mária egész lélekkel adott, mert a tőle telhető legtöbbet adta. Tulajdonképpen ez az egész szívvel végzett szolgálat.

Az özvegyasszony ’két . . . kis pénzérméje’

16. a) Hogyan került sor arra, hogy Jézus észrevette a szegény özvegyasszony hozzájárulását? b) Mennyit értek az özvegyasszony pénzérméi?

¹⁶ Egy-két nappal később, niszán hó 11-én Jézus hosszú napot töltött a templomban, ahol tekintélyét kétségbe vonták, és ahol az adókra, a feltámadásra és más dolgokra vonatkozó, nehezen megválaszolható kérdésekre felelt meg. A többi között azért ítélte el az írástudókat és a farizeusokat, mert „az özvegyeknek házát fölemésztik” (Márk 12:40). Ezután Jézus helyet foglalt — nyilvánvalóan a nők udvarában, ahol a zsidó hagyomány szerint 13 persely állt. Jézus itt ült egy darabig, s nagy gonddal figyelte, amint az emberek a perselyekbe dobják hozzájárulásaikat. Sok gazdag ember jött el, egyesek megjelenése talán önelégültséget, sőt ezzel együtt hivalkodást is sugárzott. (Vö. Máté 6:2.) Jézus tekintete egy konkrét asszonyra szegeződött. Az átlagember szemével nézve lehet, hogy nem is lehetett volna semmi figyelemre méltót észrevenni rajta vagy az ajándékán. Jézus azonban, mivel ismerte mások szívét, tudta, hogy az asszony egy „szegény özvegy”. Az ajándéka pontos összegét is tudta — „két fillér [két, igen csekély értékű kis pénzérme, NW]”b (Márk 12:41, 42).

17. Hogyan értékelte Jézus az özvegyasszony hozzájárulását, s ezért mit tanulhatunk mi is az Istennek való adakozásról?

¹⁷ Jézus magához hívta a tanítványait, mivel azt szerette volna, hogy a saját szemükkel lássák, milyen leckét akar adni nekik. Jézus ezt mondta az asszonyról: „mindenkinél többet dobott a perselybe.” Jézus megítélése szerint az asszony többet tett a perselybe, mint a többiek együttvéve. Odaadta „amije csak volt” — utolsó pénzét is. Ezzel Jehova törődő kezére bízta magát. Ily módon az a személy, aki kiemelt példa az Istennek való adakozásban, olyasvalaki, akinek az ajándéka csaknem értéktelen volt az anyagiakat tekintve. Isten szemében azonban felbecsülhetetlen értékű volt! (Márk 12:43, 44, Újfordítású revideált Biblia; Jakab 1:27).

Tanuljunk abból, ahogyan Jehova tekinti az egész lélekkel végzett szolgálatot

18. Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jézus a két asszonnyal bánt?

¹⁸ Abból, ahogyan Jézus ezzel a két asszonnyal bánt, levonhatunk egy-két szívmelengető tanulságot arra vonatkozóan, hogyan tekinti Jehova az egész lélekkel végzett szolgálatot (János 5:19). Jézus nem hasonlította össze az özvegyasszonyt Máriával. Nem értékelte kevésbé az özvegyasszony két pénzérméjét, mint Mária „igen drága” olaját. Mivel mindkét asszony a tőle telhető legtöbbet adta, Isten szemében mindkét ajándék értékes volt. Ezért ha előtörnek belőled a értéktelenség érzései, mert Isten szolgálatában nem tudod megtenni mindazt, amit szeretnél, ne keseredj el. Jehovának örömet jelent elfogadni a tőled telhető legtöbbet. Ne feledd, Jehova „azt nézi, mi a szívben van”, így hát teljesen tisztában van a szíved vágyaival (1Sámuel 16:7).

19. Miért ne bírálgassuk, mit tesznek mások Isten szolgálatában?

¹⁹ Ahogyan Jehova tekinti az egész lélekkel végzett szolgálatot, annak befolyásolnia kellene azt, ahogyan egymást tekintjük és azt is, ahogy egymással bánunk. Mennyire nem tükrözne szeretetet, ha kritizálnánk mások erőfeszítéseit, vagy ha egyik személy szolgálatát a másikéval hasonlítanánk össze! Sajnos, amint egy keresztény írta, „némelyek időnként azt az érzést keltik benned, hogy az ember vagy úttörő, vagy egy senki. Azoknak is érezniük kell, hogy értékelik őket, akiknek közülünk küzdelmet jelent, hogy megmaradjanak »csupán« rendszeres Királyság-hírnöknek.” Ne feledjük, nem vagyunk felhatalmazva arra, hogy elbíráljuk, mi számít egész lélekkel végzett szolgálatnak egy keresztény hittársunk esetében (Róma 14:10–12). Jehova a milliónyi hűséges Királyság-hírnök mindegyikének az egész lélekkel végzett szolgálatát becsben tartja, és mi is tartsuk becsben.

20. Rendszerint mit volna a leghelyesebb feltételeznünk azokról, akik társaink az imádatban?

²⁰ Ámde mi a helyzet akkor, ha némelyek látszólag kevesebbet tesznek annál, mint amennyit tudnának tenni a szolgálatban? Hívőtársunk tevékenységének lanyhulása jól jelezheti a törődést tanúsító véneknek, hogy segítségre vagy bátorításra van szükség. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy némelyeknél az egész lélekkel végzett szolgálat talán közelebb áll az özvegyasszony kis pénzérméihez, mint Mária költséges olajához. Rendszerint az a leghelyesebb, ha feltételezzük, hogy testvéreink és testvérnőink szeretik Jehovát, és ez a szeretet arra fogja indítani őket, hogy megtegyék a lehető legtöbbet — ne pedig a lehető legkevesebbet. Biztos, hogy Jehova egyik lelkiismeretes szolgája sem fog úgy dönteni, hogy a lehető legkevesebbet teszi meg Isten szolgálatában! (1Korinthus 13:4, 7).

21. Milyen jutalommal járó életpályát követnek sokan, és ez milyen kérdéseket vet fel?

²¹ Az egész lélekkel végzett szolgálat azonban Isten népéből sokaknak azt jelenti, hogy egy módfelett jutalommal járó életpályát követhetnek — az úttörőszolgálatot. Ők vajon milyen áldásban részesülnek? És mi a helyzet azokkal, akik közülünk még nem tudnak úttörőszolgálatot végezni — ők hogyan mutathatnak ki úttörőszellemet? Ezeket a kérdéseket fogjuk megvizsgálni a következő cikkben.

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

◻ Mit jelent egész lélekkel szolgálni Jehovát?

◻ Hogyan tűnik ki az 1Korinthus 12:14–26-ban található szemléltetésből, hogy Jehova nem hasonlít össze bennünket másokkal?

◻ Mit tanulhatunk az egész lélekkel végzett adakozásról azokból a megjegyzésekből, amelyeket Jézus fűzött Mária drága olajához és az özvegyasszony két kis pénzérméjéhez?

◻ Ahogyan Jehova tekinti az egész lélekkel végzett szolgálatot, annak hogyan kellene befolyásolnia azt, ahogyan egymást tekintjük?

[Kép a 15. oldalon]

Mária a tőle telhető legtöbbet adta, amikor „igen drága” olajjal illatosította Jézus testét

[Kép a 16. oldalon]

Az özvegy pénzérméi — anyagiakban csaknem értéktelenek, Jehova szemében azonban felbecsülhetetlen értékűek