48. fejezet
Elhagyja Jairus házát és újra felkeresi Názáretet
ESEMÉNYDÚS nap áll Jézus mögött — tengeri utazás Dekapoliszból, a vérfolyásos asszony meggyógyítása és Jairus lányának feltámasztása. De a nap még nem ért véget. Szemmel láthatóan két vak szegődik Jézus nyomába, ahogy kilép Jairus házából, és ezt kiáltják: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!”
Azzal, hogy a „Dávid Fia” megszólítással illetik Jézust, ezek az emberek annak a hitüknek adnak hangot, hogy Jézus Dávid trónjának örököse, ennélfogva ő a megígért Messiás. Jézus azonban úgy tűnik, nem vesz tudomást segélykiáltásaikról, talán az állhatatosságukat akarja próbára tenni. De a férfiak nem adják fel. Követik Jézust, bárhová megy, és amikor ő belép a házba, oda is követik.
Akkor Jézus megkérdezi: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?”
„Igen, uram” — válaszolják bizalommal eltelve.
Így hát Jézus, szemüket megérintve, ezt mondja: „Legyen a ti hitetek szerint!” Hirtelen látnak! Jézus ekkor keményen rájuk parancsol: „Vigyázzatok, meg ne tudja senki!” Nagy örömükben azonban figyelmen kívül hagyják Jézus parancsát, és mindenütt beszélnek őróla azon a vidéken.
Amint ezek a férfiak távoznak, az emberek egy démontól megszállt férfit hoznak, akit a démon megfosztott beszédképességétől. Jézus kiűzi a démont, és a férfi azonnal beszélni kezd. A tömeg nagyon meglepődik ezeken a csodákon, és ezt mondja: „Sohasem láttak még ilyet Izraelben!”
Farizeusok is jelen vannak. A csodákat ugyan nem tudják letagadni, de gonosz hitetlenségükben a Jézus csodatetteinek forrására vonatkozó vádjukat ismételgetik, mondván: „A démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.”
Az események után nem sokkal Jézus, tanítványai társaságában, visszatér szülővárosába, Názáretbe. Egy éve lehet annak, hogy a zsinagógába látogatott és tanított. Bár az emberek először csodálkoztak kellemes szavain, később azonban megbotránkoztak a tanításán, és meg akarták őt ölni. Jézus most irgalmasan egy újabb kísérletet tesz, hogy segítsen egykori szomszédain.
Míg másutt Jézust nagy sokaság veszi körül, itt szemmel láthatóan nem. Ezért sabbath napon a zsinagógába megy tanítani. Legtöbb hallgatója meghökken: „Honnan vette ez az ember ezt a bölcsességet és ezeket a hatalmas cselekedeteket? — kérdezik. — Nem az ácsmester fia ez? Nem Máriának hívják az ő anyját, a testvéreit pedig Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak-e? És a nőtestvérei is nem mind nálunk vannak-e? Akkor honnan vette ez az ember mindezeket?”
’Jézus épp olyan idevalósi, mint mi — érvelnek. — Láttuk felnőni és ismerjük a családját. Hogyan lehetne ő a Messiás?’ Minden bizonyíték ellenére — nagy bölcsessége és csodatettei — elutasítják őt. Meghitt, bizalmas viszonyuk miatt még saját rokonai is megütköznek benne, amely ilyen következtetés levonására készteti Jézust: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában, a rokonai között és házában.”
Jézus valóban csodálkozik hitetlenségük láttán. Ezért nem is tesz több csodát ott, azonkívül, hogy kezét néhány betegre teszi és meggyógyítja őket. Máté 9:27–34; 13:54–58; Márk 6:1–6; Ésaiás 9:7.
▪ Mit bizonyít a két vak hitéről az, hogy Jézust a „Dávid Fia” megszólítással illetik?
▪ Milyen magyarázatot adnak a farizeusok Jézus csodáira?
▪ Miért irgalmas tett Jézus visszatérése Názáretbe az ottaniak megsegítésére?
▪ Milyen fogadtatásban részesül Jézus Názáretben és miért?