POLYVA

Vékony védőhéj vagy burok a gabonaszemeken, például az árpa- és a búzaszemeken. Noha a Biblia csak jelképes értelemben utal a polyvára, a leírásai jól tükrözik az ókorban megszokott cséplési módszereket. Az aratás után az értékes gabonaszemeken lévő ehetetlen, hártyaszerű burkolat hasznavehetetlen volt, és így megfelelő szimbóluma lett valami könnyű, értéktelen és nemkívánatos dolognak, illetve olyasvalaminek, amit el kell választani a jótól, és meg kell semmisíteni.

Először csépléssel elválasztották a polyvát a magtól. Ezután következett a szórás, mely során a könnyű polyva tovaszállt, akárcsak a szélben a por. (Lásd: SZÓRÁS.) Ez jól szemlélteti, hogy Jehova Isten egyrészt hogyan távolítja el a hitehagyottakat a népe közül, másrészt hogyan semmisíti meg a gonosz embereket, illetve az ellenségeskedő nemzeteket (Jób 21:18; Zs 1:4; 35:5; Ézs 17:13; 29:5; 41:15; Hó 13:3). Isten Királysága olyan apró részekre fogja összetörni az ellenségeit, hogy könnyedén el lehet fújni őket, akár a polyvát (Dá 2:35).

Az értéktelen polyvát gyakran összegyűjtötték és elégették, nehogy visszafújja a szél, és nehogy beszennyezze a gabonahalmokat. Ehhez hasonlóan Keresztelő János arról jövendölt, hogy a gonosz hamis vallásos személyek mintegy elégetés által lesznek elpusztítva: Jézus Krisztus, aki végzi a jelképes cséplést, be fogja gyűjteni a búzát, „de a polyvát elégeti olthatatlan tűzzel” (Mt 3:7–12; Lk 3:17; lásd: CSÉPLÉS).