58. fejezet
A kenyerek és a kovász
NAGY tömeg sereglik Jézushoz Dekapoliszban. Sokan hosszú utat tettek meg e jobbára pogányok lakta vidékig, hogy hallgassák őt és meggyógyítsa gyengeségeiket. Szokásukhoz híven elemózsiás vagy fedett kosarakat hoznak magukkal, melyekben az élelmet tartják, amikor pogány területen utaznak át.
Végül azonban magához szólítja Jézus a tanítványait, és ezt mondja: „Szánalmat érzek a sokaság iránt, mivel már három napja, hogy a közelemben maradtak, és nincs mit enniük; és ha éhesen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton. Bizony némelyek közülük nagyon messziről jöttek.”
„Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt, ebben a pusztaságban?” — kérdezik a tanítványok.
Jézus erre megkérdezi: „Hány kenyeretek van?”
„Hét — válaszolják —, és van néhány kis halunk.”
Jézus arra utasítja az embereket, hogy telepedjenek le a földre, majd kezébe veszi a kenyereket és a halakat, Istenhez imádkozik, megtöri azokat, és kezdi tanítványainak adni. Ők pedig a sokaságnak adják, akik mind jóllaknak. Azután, amikor összegyűjtik a maradékot, hét élelmiszeres kosár telik meg, jóllehet mintegy 4000 férfi, valamint nők és gyermekek is ettek!
Jézus elbocsátja a sokaságot, hajóra száll tanítványaival, és átkel a Galileai-tenger nyugati partjára. Itt a farizeusok, most társulva a szadduceusok vallási szektájának tagjaival, próbálják megkísérteni Jézust égi jelt kérve tőle.
Jézus annak tudatában, hogy meg akarják őt kísérteni, ezt válaszolja: „Amikor esteledik, azt szoktátok mondani: ’Szép időnk lesz, mert tűzvörös az ég’; és reggel: ’ma télies, esős idő lesz, mert tűzvörös az ég, de komor kinézésű’. Az égbolt külsejéből tudtok következtetni arra, milyen idő várható, az idők jeleit viszont nem tudjátok értelmezni.”
Ezzel Jézus gonosz és házasságtörő nemzedéknek nevezi őket, és arra figyelmezteti valamennyit, ahogy korábban a farizeusoknak is megmondta, hogy ők sem kapnak jelt a Jónás jelén kívül. Ő és tanítványai elindulnak, hajóra szállnak, és Betsaida felé mennek a Galileai-tenger legészakibb partjára. Tanítványai útközben veszik észre, hogy elfelejtettek kenyeret hozni magukkal, csupán egy kenyerük van.
Jézus a farizeusokkal és a Heródest támogató szadduceusokkal folytatott legutóbbi vitájára gondolva így figyelmezteti őket: „Tartsátok nyitva a szemeteket és óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.” A kovász megemlítése miatt a tanítványok nyilván arra gondolnak, hogy Jézus a feledékenységükre utalt, hogy elfelejtettek kenyeret hozni magukkal, ezért elkezdenek ezen vitatkozni. Amikor Jézus észreveszi, hogy félreértették, ezt mondja: „Miért vitatkoztok azon, hogy nincs kenyeretek?”
Jézus nem sokkal ezelőtt csodálatos módon gondoskodott több ezer ember kenyérrel való ellátásáról, és a legutóbbi csodája is talán egy-két napja lehetett. Tudniuk kellene, hogy Jézus nem aggódik a fizikai kenyér hiánya miatt. „Nem emlékeztek arra — juttatja eszükbe a történteket —, amikor megtörtem az öt kenyeret ötezer embernek, hogy hány kosár telt meg az összegyűjtött maradékból?”
„Tizenkettő” — válaszolják.
„És amikor hét kenyeret törtem meg négyezer embernek, hány élelmiszeres kosár telt meg az összegyűjtött maradékból?”
„Hét” — válaszolják.
„Hát még most sem értitek meg a lényeget? — kérdezi Jézus. — Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek? Hanem arról, hogy óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától.”
A tanítványok végre felfogják a lényeget. A kovász, amely erjesztő anyag és megkeleszti a tésztát, a romlottságra utaló szó. Így a tanítványok most már megértik, hogy Jézus jelképes értelemben használja, és arra figyelmezteti őket, hogy őrizkedjenek a ’farizeusok és szadduceusok tanításától’, amely bomlasztó hatású tanítás. Márk 8:1–21; Máté 15:32—16:12.
▪ Miért visznek magukkal az emberek nagy élelmiszeres kosarakat?
▪ Dekapolisz elhagyása után hová indul Jézus hajón?
▪ Hogyan értik félre a tanítványok Jézusnak a kovászra vonatkozó magyarázatát?
▪ Mit ért Jézus a „farizeusok és szadduceusok kovászán”?