Gileád-végzősök — „Valódi misszionáriusok”!
„MIT jelent misszionáriusnak lenni?” Ezt a kérdést tette fel egy újság vezércikke közel négy évtizeddel ezelőtt. Az író úgy érvelt, hogy az igazi misszionáriusok a társadalmi és gazdasági megújulás eszközei voltak. 1995. március 5-én, vasárnap Jehova Tanúi Jersey Cityben levő kongresszusi termében azonban teljesen eltérő választ adtak, erőteljesen kihangsúlyozva azt. Milyen alkalom volt ez? Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 98. osztályának diplomaosztási programja — ez egy olyan iskola, amely misszionáriusokat küld ki a világ minden tájára!
A nyitó ének és ima után a Vezető Testületből Albert D. Schroeder melegen üdvözölte mind a 6430 jelenlevőt. Bevezető előadásában Schroeder testvér világossá tette, miért különböznek a Gileád-végzősök másoktól, akiket misszionáriusnak neveznek. Ezt mondta: „A Biblia a Gileád fő tankönyve.” A Gileád végzőseit nem arra képezték ki, hogy szociális dolgozók, hanem hogy Isten Szavának tanítói legyenek. Ezért egyedül ők képesítettek arra, hogy a külföldi országokban élő emberek szellemi szükségleteiről gondoskodjanak.
A következő előadók számos más területet érintettek, ahol a Gileád-végzősök bizonyítékát adják, hogy „valódi” misszionáriusok. Charles Molohan szólt hozzájuk, előadásának témája ez volt: „Továbbra is teremjetek kiváló gyümölcsöket mint misszionáriusok!” Pál apostolnak a Kolossé 1:9, 10-ben feljegyzett szavaira irányítva a figyelmet, Molohan testvér emlékeztette a végzősöket, hogy a Gileádon töltött elmúlt öt hónap segített nekik növekedni az Isten pontos „megismerésében”. Ez segítségükre volt abban, hogy két módon is gyümölcsöket teremjenek: mutassák ki Isten szellemének gyümölcseit és osszák meg a bibliai igazságokat másokkal.
A Vezető Testületből Daniel Sydlik előadása következett, melynek kijózanító témája volt: „Ne alkudozz az életeddel!” Megemlítette Jézus kérdését: „micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Máté 16:26). Sydlik testvér megjegyezte: „Az emberek áruba bocsátják lelküket egy könnyebb, kényelmesebb életmódért.” Azok azonban, akiknek élő hitük van, nem alkudhatnak meg a megpróbáltatásokkal és a próbákkal szemben. Jézus szavai jelzik, hogy az embernek készségesen kell „adnia”, azaz áldozatot hoznia, hogy megnyerje lelkét, vagyis életét. Buzdították az új misszionáriusokat, hogy egész lényüket, legjobb képességeiket adják Jehovának az ő szolgálatában!
A következőkben a Szolgálati Osztály Bizottságból William Van de Wall erről a témáról beszélt: „Pál apostol — követésre méltó példa”. Van de Wall testvér megmagyarázta ezt: „Pál élen járt a misszionáriusi munkában az első században.” Ezek után találóan négy területet hangsúlyozott ki, ahol Pál jó példával szolgál napjainkban a misszionáriusoknak: 1. Pál őszinte törődése és szeretete az emberek iránt, 2. hatékonysága a szolgálatban, 3. szerénysége, mellyel visszautasította, hogy előtérbe helyezze magát, 4. feltétel nélküli bizalma Jehovában.
„Kutasson át benneteket Jehova az új megbízatásotokban!” volt a témája Lyman A. Swingle előadásának, aki a Vezető Testület tagja. A napiszöveget (Zsoltárok 139:16) felhasználva Swingle testvér elismerte, hogy új misszionáriusként problémákkal kell szembenézniük megbízatásuk során, és hogy Jehova tudja a megoldásokat. „Forduljatok hozzá — buzdított —, beszélgessetek vele, amikor problémátok van. Kutassátok mi az akarata.”
Ezek után a Vezető Testületből John E. Barr előadása következett a „Hitetek rendkívüli mértékben növekszik” témában (2Thessalonika 1:3). A Lukács 17:1-ben Jézus szavait olvassuk: „Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek.” Egyesek megbotránkoztak misszionáriustársaik egyéniségén. Barr testvér azonban buzdította a misszionáriusokat, hogy legyen a megbocsátáshoz szükséges hitük. Valóban, ezzel kapcsolatban így könyörögtek Jézus tanítványai: „Növeljed a mi hitünket!” (Lukács 17:2–5). A misszionáriusok hite akkor is próba alá kerülhet, ha különböző szervezeti változtatásokra kerül sor. „Meg van a hitünk, hogy elfogadjuk ezeket — kérdezte Barr testvér —, vagy olyan nagy akadályokká válnak, mintha hegyek lennének?”
A következőkben két Gileád-oktató néhány figyelmeztetést mondott el. Jack Redford arra ösztönözte a végzősöket, hogy őrizzék meg pozitív beállítottságukat. Beszélt egy misszionáriusról, aki azért hagyta el megbízatását, mert misszionáriustársai néha ugratták. Az Írások azonban óva intenek bennünket attól, hogy szükségtelenül megsértődjünk (Prédikátor 7:9). „Legyen jó a hozzáállásod! — figyelmeztetett. — Bocsásd meg a körülötted levők hibáit és tökéletlenségeit!”
U. V. Glass, a Gileád titkára ezt követően megkérdezte: „Felkészültetek, hogy megbirkózzatok az »idő szerint és történetből« bekövetkező eseményekkel?” (Prédikátor 9:13). „Életstílusunkat mindig alá kell vetnünk a változásoknak — jegyezte meg Glass testvér —, némely változás pedig elég nagy traumát okozhat.” Bizonyos misszionáriusok váratlanul gyenge egészséggel, betegségekkel és családi problémákkal néztek szembe, amelyek arra kényszerítettek néhányukat, hogy elhagyják megbízatásukat. „Nem számít, milyen váratlan esemény következik is be — mondta Glass testvér —, tudjuk, hogy Jehova tudatában van annak és félt bennünket. Ha bizalmunkat belé vetjük, tudjuk, hogy győztesen kerülünk ki!”
„A misszionáriusi szolgálatra szánt élet” — ez az előadás volt a délelőtti előadássorozat koronája. A Vezető Testületből Theodore Jaracz feltette a bevezetőben említett kérdést, nevezetesen: „Mit jelent misszionáriusnak lenni?” Válaszában a Cselekedetek könyve 13. és 14. fejezetét vizsgálta meg Pál és Barnabás misszionáriusi munkájára vonatkozóan. Világos, hogy a munka nem szociális hibák orvoslására, hanem a jó hír hirdetésére összpontosult (Cselekedetek 13:32). Jaracz testvér megkérdezte: „Vajon nem értetek egyet azzal, hogy Pál és Barnabás megmutatták, milyennek kell lennie egy valódi misszionáriusnak?” Majd felkérte a Mexikóból jött Robert Tracyt, egy tapasztalt misszionáriust, hogy osszon meg a hallgatósággal néhány élményt szívmelengető tapasztalatai közül, amelyet evangéliumhirdetőként élt át.
A délelőtti program akkor érte el csúcspontját, amikor Schroeder testvér átadta a diplomát a 48 végzősnek. A hallgatóság izgatottan hallgatta annak a 21 országnak a nevét, ahova a misszionáriusok megbízatása szól: Barbados, Benin, Bissau-Guinea, Bolívia, Costa Rica, Ecuador, Egyenlítői-Guinea, Elefántcsontpart, Észtország, Honduras, Közép-afrikai Köztársaság, Lettország, Mauritius, Mozambik, Nicaragua, Paraguay, Peru, Szélcsendes-szigetek, Szenegál, Tajvan és Venezuela.
Az ebédszünet után a hallgatóság újból egybegyűlt és örömmel hallgatta a lendületes Őrtorony-tanulmányozást, amelyet a Szolgálati Osztályon dolgozó Robert P. Johnson vezetett. A kérdésekre a 98. osztály válaszolt. Ezt egy örömteli interjúsorozat követte a Gileád Iskola tantestületének segítségével. Nagy buzdításul szolgált a hallgatóságnak, amint a végzősök megosztották a szántóföldi tapasztalataikat és kifejezték érzéseiket külföldi megbízatásukkal kapcsolatban.
Hat és fél évig a Gileád a Watchtower Society wallkilli (New York) létesítményeiben kapott helyet. Az iskola azonban 1995 áprilisában átköltözött az Őrtorony Oktatási Központba, Pattersonba (New York). Hogyan érzett a Bétel-család Wallkillban ezzel a változással kapcsolatban? Ezen a diplomaosztási programon számos testvért kérdeztek meg Wallkillből. Megható kifejezéseik nyilvánvalóvá tették, hogy a Gileád-tanulók mély nyomot hagytak bennük. Világos, ezek a készséges férfiak és nők valódi misszionáriusok — alázatosak, önfeláldozók és igazán szeretnének másoknak segíteni.
Amint a diplomaosztás a végéhez közeledett, minden jelenlevő biztos volt abban, hogy a Gileád Iskola továbbra is sikeresen folytatja azt, amit már 50 éve tesz — valódi misszionáriusokat terem!
[Kiemelt rész a 18. oldalon]
Osztálystatisztika:
A képviselt országok száma: 8
A kijelölt országok száma: 21
A tanulók létszáma: 48
Átlagéletkor: 32,72
Az igazságban eltöltött évek átlaga: 15,48
A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 10,91
[Kép a 18. oldalon]
Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 98. osztályának végzősei
Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.
1. Eszlinger, A.; Mann, T.; Rivera, G.; Baruero, M.; Vaz, M.; Durga, K.; Silweryx, H.; Alvarado, D. 2. Toth, B.; Segarra, S.; Hart, R.; Rooryck, I.; Escobar, P.; Ejstrup, J.; Sligh, L.; Rivera, E. 3. Archard, D.; Snaith, S.; Marciel, P.; Koljonen, D.; Waddell, S.; Blackburn, L.; Escobar, M.; Archard, K. 4. Hart, M.; Toth, S.; Koljonen, J.; Bergman, H.; Mann, D.; Blackburn, J.; Park, D.; Vaz, F. 5. Segarra, S.; Sligh, L.; Leslie, L.; Bergman, B.; Baruero, W.; Alvarado, J.; Leslie, D.; Park, D. 6. Silweryx, K.; Eszlinger, R.; Waddell, J.; Snaith, K.; Durga, A.; Rooryck, F.; Ejstrup, C.; Marciel, D.