KÖLCSÖN

Valamilyen dolognak, legfőképpen pénznek az átadása más számára ideiglenes használatra, azzal az elvárással, hogy majd visszaadja, vagy visszafizet egy ezzel megegyező értéket.

Az ókori népek között gyakran nagyon magas kamatot szabtak ki, és keményen bántak azokkal, akik nem tudták visszafizetni az adósságukat. A történelmi beszámolókból tudunk arról, hogy volt rá példa, amikor valakinek a föld bérléséért a termés felét oda kellett adnia kamatként, illetve nem tartották törvénybe ütközőnek, hogy egy kereskedőnek a kölcsön kétszeresét kellett visszafizetnie (ÓKTCh. 131., 135. o.). Időnként nagyon kegyetlenül bántak az adósokkal (Livius: A római nép története a város alapításától. I. köt. Budapest, 1982, Európa, II., 23.; vö.: Mt 18:28–30).

Az ókori Izraelben viszont teljesen más volt a helyzet. Az izraeliták általában azoknak a szegény testvéreiknek adtak kölcsön pénzt vagy ennivalót, akik súlyos anyagi gondokkal küszködtek, a Törvény azonban megtiltotta, hogy kamatot szedjenek tőlük. Ha egy izraelita kamatot szedett volna egy nélkülöző testvérétől, azzal tulajdonképpen az ő nehézségéből jutott volna haszonhoz (2Mó 22:25; 3Mó 25:35–37; 5Mó 15:7, 8; 23:19). Az idegenektől viszont lehetett kamatot szedniük. Ám a Törvény e kitétele valószínűleg csak az üzleti kölcsönökre vonatkozott, nem pedig a szükségben levőknek adott kölcsönre. Az idegenek gyakran csak átutazó kereskedőkként tartózkodtak Izraelben, és mivel kamatra adtak kölcsönt másoknak, ésszerű volt elvárni, hogy ők is kamatot fizessenek (5Mó 23:20).

A Héber Iratok elítélően szól arról a kölcsönkérőről, aki nem akarja megfizetni a tartozását (Zs 37:21), ugyanakkor mindenkit arra ösztönöz, hogy adjon kölcsönt a szűkölködőknek (5Mó 15:7–11; Zs 37:26; 112:5). A Példabeszédek 19:17 ezt mondja: „Aki kegyes az alacsony sorúhoz, az Jehovának ad kölcsön, és Ő majd visszafizeti neki tettét.”

Anna esete jól mutatja, hogy Jehova milyen nagylelkűen fizeti vissza az ilyen tetteket. Miután Anna a fogadalmával összhangban ’kölcsönadta’ a szentélynél végzett szolgálatra az egyetlen fiát, Sámuelt, Jehova nem csupán egy másik fiúval áldotta meg őt, hanem három fiúval meg két lánnyal (1Sá 1:11, 20, 26–28; 2:20, 21).

A földön Krisztus Jézus visszatükrözte az Atyja, Jehova nagylelkűségét, és másokat is arra tanított, hogy legyenek ilyenek. A kölcsönadással kapcsolatban ezt a kiegészítést tette: „ha azoknak kölcsönöztök kamatmentesen, akiktől remélitek, hogy megkapjátok, mennyiben érdem az nektek? Még bűnösök is kölcsönöznek kamatmentesen bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Ellenkezőleg. . . kölcsönözzetek kamatmentesen, semmit sem remélve vissza; és nagy lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a Legfelségesebbnek, mert ő kedves a hálátlanokhoz és gonoszokhoz” (Lk 6:34, 35).

Jézus zsidó hallgatóinak a Törvény szerint kötelességük volt, hogy kamatmentesen adjanak kölcsönt a nélkülöző testvéreiknek. Még a bűnösök között sem volt szokatlan, hogy kamatmentesen adtak kölcsönt olyanoknak, akik vissza tudták ezt fizetni. Talán azért tették ezt, hogy később majd ők is kérhessenek egy szívességet a kölcsönkérőtől. Másrészről viszont annak, aki szeretné Istent utánozni, többet kell tennie, mint egy bűnösnek, vagyis kölcsönt kell adnia egy olyan szűkölködő személynek is, aki az anyagi helyzete miatt talán soha nem tudja visszafizetni a kölcsönt.

Jézus szavainak az alkalmazását természetesen a körülmények is befolyásolják. Például elsőbbséget élvez az, hogy egy személynek gondoskodnia kell a családtagjai szükségleteiről. Tehát helytelen lenne, ha valaki kölcsönt adna másnak, de ezzel megnehezítené, hogy saját maga eleget tudjon tenni annak a kötelességének, hogy gondoskodnia kell a családja létszükségletéről (Mk 7:11–13; 1Ti 5:8). A kölcsönkérő hozzáállása és körülményei is szerepet játszanak. Vajon azért van szükségben, mert felelőtlen, lusta, vagy nem akar dolgozni, noha lenne olyan munka, amelyet el tud végezni? Ha igen, akkor Pál apostol szavai lesznek érvényesek: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Te 3:10; lásd: ADÓS, ADÓSSÁG; KAMAT).