JÉZUS KRISZTUS NEMZETSÉGTÁBLÁZATA

A Máté evangéliumának 1. fejezetében Jézus nemzetségtáblázatát Ábrahámmal kezdődően olvashatjuk. A Lukács evangéliumának 3. fejezetében található nemzetségtáblázat ’Ádámig’ nyúlik vissza, „aki az Isten fia volt”. A Keresztény Görög Iratokban csak Jézus nemzetségtáblázata fordul elő. Ennek a nemzetségtáblázatnak egy része az 1Krónikák 1–3-ban is megtalálható, itt Ádámmal kezdődik a felsorolás, és Salamon és Zorobábel is szerepel benne. A Mózes első könyve és a Ruth könyve együttesen az Ádámtól Dávidig tartó vonalat írja le.

Az utóbbi három felsorolás (1Mózes/Ruth, 1Krónikák és Lukács) teljesen megegyezik Ádámtól Arpaksádig, csak apró eltérések vannak bizonyos nevekben, például Kénánt a Lukács 3:37 „Kajnán”-nak nevezi. A Krónikák és az 1Mózes/Ruth feljegyzése egészen Dávidig megegyezik, míg Lukács beszámolójában Arpaksád és Séla között van egy másik „Kajnán” is (Lk 3:35, 36).

A Krónikák könyvében és a Máté evangéliumában lévő feljegyzés Salamontól Zorobábelig nagyjából ugyanaz, de Máté kihagy néhány nevet. Ezeket a különbségeket, és azt, hogy miben más Lukács beszámolója Dávidtól Jézusig, a későbbiekben fogjuk tárgyalni.

A NEMZETSÉGTÁBLÁZAT szócikkben láthatjuk, hogy sok családnak volt ugyan saját feljegyzése, de a zsidók a nyilvánosság számára is hozzáférhető feljegyzéseket is tartottak a nemzetségtáblázatokból, és a krónikaírók, például Ezsdrás, megnézhették ezeket, amikor összeállították a listáikat. Azt is megtudhatjuk, hogy ezek a nyilvános jegyzékek még léteztek az I. században is, minden bizonnyal i. sz. 70-ig. A zsidóknak rendkívül fontos volt, hogy a Messiás Ábrahámtól származik, és Dávidon keresztül jön el. Tehát biztosak lehetünk abban, hogy Máté is, és Lukács is megvizsgálta ezeket a nemzetségtáblázatokat.

Az evangéliumi nemzetségtáblázatok megbízhatósága: Felmerül a kérdés: Miért hagy ki Máté néhány nevet a felsorolásából, amelyeket más krónikaírók megemlítenek? Először is, egy személy származásának a bizonyításához nem kellett minden egyes láncszemet belefoglalni a nemzetségtáblázatába. Például amikor Ezsdrás a papi leszármazását bizonyította, az Ezsdrás 7:1–5-ben kihagyott néhány nevet, amelyek az 1Krónikák 6:1–15-ben olvasható papi vonal leírásában szerepelnek. Nyilvánvalóan nem volt lényeges minden elődjét felsorolnia ahhoz, hogy meggyőzze a zsidókat, hogy papi vonalon született. Máté is hasonlóan járt el: Kétségkívül egy nyilvános jegyzékből másolt ki neveket, de nem mindegyiket, hanem csak azokat, amelyek szükségesek voltak annak bizonyításához, hogy Jézus Ábrahám és Dávid leszármazottja. Ezenkívül rendelkezésére állt a Héber Iratok, melyet a hivatalos nyilvános jegyzékekkel együtt felhasználhatott. (Vö.: Ru 4:12, 18–22; Mt 1:3–6.)

Máté és Lukács felsorolása tartalmazott olyan neveket, amelyeket az akkor élt zsidók hitelesnek fogadtak el. Az írástudók és farizeusok, valamint a szadduceusok a kereszténység esküdt ellenségei voltak, és minden lehetséges érvet felhoztak volna arra, hogy kétségbe vonják Jézus származását, de figyelemre méltó, hogy ezek az emberek sohasem vitatták ezeket a nemzetségtáblázatokat. Ha Jézusnak a Máté vagy Lukács által lejegyzett nemzetségtáblázatába hiba csúszott volna, micsoda ragyogó lehetőségük nyílt volna ezeknek az ellenséges embereknek arra, hogy ezt akkor és ott felfedjék! Hiszen egészen i. sz. 70-ig biztosan könnyen megnézhették a nyilvánosság számára is hozzáférhető nemzetségtáblázatokat és az Írásokat.

Ugyanez igaz a kereszténység I. századi pogány ellenségeire is, kik közül sokan – az előbb említett zsidókhoz hasonlóan – tanult emberek voltak, és azonnal rámutattak volna bármilyen bizonyítékra, hogy hiteltelennek és ellentmondásosnak bélyegezzék Máté és Lukács feljegyzését. De semmi jele annak, hogy az akkori pogány ellenfelek ily módon támadták volna a keresztényeket.

Máté és Lukács egyaránt elérte a célját, és másra nem is volt szükség. Annak bizonyításához, hogy Jézus Ábrahámtól és Dávidtól származott, nem kellett egy új nemzetségtáblázatot készíteniük. Csak annyit kellett tenniük, hogy kimásoljanak részleteket a nyilvános jegyzékekből, melyeket a nemzet teljes mértékben elfogadott, akár Dávid és a papság leszármazásáról volt szó, akár valami másról, amihez szükséges volt egy ember származásának a bizonyítása. (Lásd: Lk 1:5; 2:3–5; Ró 11:1.) Még ha hiányosak voltak is ezek a jegyzékek, az nem vont le annak értékéből, amit az evangéliumírók szerettek volna megvalósítani, és meg is valósítottak: törvényesen és általánosan elfogadott bizonyítékokat hoztak fel Jézus, vagyis a Messiás származásának a bizonyítására.

Kérdéses részek Jézusnak a Máté evangéliuma szerinti nemzetségtáblázatában: Máté az Ábrahámtól Jézusig tartó nemzetségtáblázatot három részre bontja, és mindegyik rész 14 nemzedékből áll (Mt 1:17). Ezt talán azért tette, hogy könnyebb legyen megjegyezni. Azonban ha megszámoljuk a neveket, akkor azt látjuk, hogy összesen 41 nevet sorol fel a 42 helyett. Az egyik elképzelés szerint a következőképpen alakulnak ezek a csoportok: Ábrahámtól Dávidig 14 név van, majd a második, 14 nevet tartalmazó csoport Dáviddal kezdődik és Jósiással zárul, végül pedig a harmadik 14-es csoportban Jekóniás (Joákin) az első és Jézus az utolsó. Figyeld meg, hogy Máté az első, 14 nevet tartalmazó felsorolást Dáviddal zárja, a következő, 14 nevet tartalmazó felsorolást pedig vele kezdi. Majd a ’Babilonba való elhurcoltatás’ kifejezést is megismétli, mely eseményt Jósiás és a fiai idejére teszi (Mt 1:17).

Ahogyan arról már korábban szó esett, Máté talán pontosan azt a felsorolást írta le, amelyet az általa használt nyilvános jegyzék is tartalmazott, vagy lehet, hogy szándékosan hagyott ki néhány láncszemet, hogy segítsen emlékezni a felsorolásra. De az is elképzelhető, hogy azért hagyott ki három királyt Dávid vonalából Jórám és Uzziás (Azária) között, mert Jórám az Aháb házából való gonosz Atáliát, Jezabel lányát vette feleségül, s ezáltal behozta a júdai királyok vonalába ezt az Isten által elítélt vonalat (1Ki 21:20–26; 2Ki 8:25–27). Máté Jórámot nevezi meg e gonosz szövetség első tagjaként, és kihagyja az ebből a szövetségből származó következő három királyt, Aháziát, Joást és Amáciját, és a negyedik nemzedékhez ugrik. (Vö. a Mt 1:8-at az 1Kr 3:10–12-vel.)

Máté szerint Zorobábel Sealtiel fia (Mt 1:12), és erről más források is írnak (Ezs 3:2; Ne 12:1; Ag 1:14; Lk 3:27). Az 1Krónikák 3:19 azonban azt írja, hogy Zorobábel Pedája fia. Zorobábel nyilván Pedájának volt az édesfia, de jogilag Sealtiel fia volt sógorházasság révén. Az is lehet, hogy miután Zorobábel édesapja, Pedája meghalt, Sealtiel a fiaként nevelte fel Zorobábelt, és ezért tekinthető jogilag Sealtiel fiának.

Kérdéses rész Jézusnak a Lukács evangéliuma szerinti nemzetségtáblázatában: A Lukács evangéliumának ma is létező kézirataiban egy második „Kajnán” is szerepel Arpaksád és Séla között (Lk 3:35, 36; vö.: 1Mó 10:24; 11:12; 1Kr 1:18, 24). A legtöbb tudós ezt másolói hibának véli. A Héber Iratokban nem olvashatunk ezen a helyen „Kajnán”-ról a héber szövegekben vagy a szamaritánus Pentateuchusban lévő nemzetségtáblázatokban, illetve a targumokban és más bibliafordításokban sem, csak a görög Septuaginta említi. És úgy tűnik, hogy a Septuagintának a korábbi másolataiban sem jelenik meg ez a név, mivel Josephus, aki általában követi a Septuagintát, Árfáxád (Arpaksád) után írja Salét (Sélát) mint a fiát (A zsidók története. I. könyv, 6. fej., 4. bek.). A korai írók – Iréneusz, Africanus, Euszebiosz és Jeromos – nem vették bele a Lukács beszámolójáról készített másolataikba a második „Kajnán”-t, mondván, hogy az csak betoldás. (Lásd: KAJNÁN 2.)

Miért tér el Jézus Krisztusnak a Máté és a Lukács által írt nemzetségtáblázata?

Könnyen rá lehet jönni, hogy a Lukács által írt nemzetségtáblázatban miért tér el szinte az összes név attól, amit Máté írt, ha figyelembe vesszük, hogy Máté Salamonon keresztül, Lukács viszont Dávid másik fián, Nátánon keresztül vezeti le Jézus vonalát (Lk 3:31; Mt 1:6, 7). Lukács kétségkívül Mária őseit sorolja fel, rámutatva ezzel, hogy Jézus Dávid természet szerinti leszármazottja. Máté pedig arra világít rá, hogy Jézusnak törvényes joga van Dávid trónjához, hiszen Jézus Salamon leszármazottja volt József vonalán, aki Jézusnak jogi értelemben volt az apja. Máté és Lukács egyaránt utal arra, hogy József nem volt Jézus vér szerinti apja, csak a nevelőapja, aki révén törvényes jogai lettek. Máté stílust vált, amikor a nemzetségtáblázatban Jézushoz ér. Ezt mondja: „Jákob nemzette Józsefet, Mária férjét. Máriától született Jézus, akit Krisztusnak hívnak” (Mt 1:16). Figyeld meg, nem azt mondja, hogy „József nemzette Jézust”, hanem azt, hogy József ’Mária férje, és Máriától született Jézus’. Lukács még nyíltabban fogalmaz, mert miután elmondja, hogy Jézus valójában Isten Fia, aki Márián keresztül születik meg (Lk 1:32–35), ezt mondja: „Jézus. . ., amint vélték, József fia volt, aki Héli fia” (Lk 3:23).

Mivel Jézus nem volt Józsefnek a természet szerinti fia, hanem Isten Fia volt, a Lukács által írt nemzetségtáblázat azt bizonyítja, hogy amikor Jézus emberként megszületett, Dávid fia volt, az édesanyja, Mária révén. A Máté és a Lukács által összeállított nemzetségtáblázatokkal kapcsolatban Frédéric Godet kijelentette: „A szöveg kivesézése után ily módon el kell ismernünk: 1. A Lukácstól származó leszármazási jegyzék Hélinek, azaz Jézus nagyapjának a vonalát követi. 2. Jézusnak a Héli vonalán levezetett leszármazási vonala és a József vonalán levezetett leszármazási vonala határozottan különbözik, és az a dokumentum, amelyet Lukács megőrzött számunkra, nem lehet más, mint Jézusnak a Mária vonalát követő leszármazási jegyzéke. De miért nem nevezi meg Lukács Máriát, és miért ugrik Jézustól annak nagyapjáig? Az ókori érzület nem tűrte meg, hogy az anyát megemlítsék mint leszármazási láncszemet. A görögöknél egy férfi az apja fia volt, nem pedig az anyjáé; a zsidóknál pedig a következő mondás járta: »Genus matris non vocatur genus [„Az anya utódja nem nevezhető ‹az ő› utódjának”]« (Baba Bathra, 110, a)” (Commentary on Luke. 1981, 129. o.).

Valójában mindkét nemzetségtáblázat (a Máté által és a Lukács által írt) Dávidtól származtatja Jézust, csak az egyik Salamonon, a másik pedig Nátánon keresztül (Mt 1:6; Lk 3:31). Ha megnézzük Máté és Lukács felsorolását, azt látjuk, hogy miután Salamonnál, illetve Nátánnál elágaznak, Sealtielnél és Zorobábelnél ismét összeérnek. Ez a következőképpen magyarázható: Sealtiel Jekóniás fia volt; Sealtiel valószínűleg feleségül vette Néri lányát, így Néri veje lett, és ezért ’Néri fiának’ nevezték. Az is lehetséges, hogy Nérinek nem voltak fiai, és ez is oka lehet annak, hogy a ’fiának’ tekintette Sealtielt. Ahogyan azt korábban már említettük, Zorobábelt, aki egyébként valószínűleg Pedájának volt az édesfia, jogilag Sealtiel fiaként tartották számon. (Vö.: Mt 1:12; Lk 3:27; 1Kr 3:17–19.)

Majd a beszámolókból kiderül, hogy Zorobábelnek volt két fia, Résa és Abiud, és a leszármazási vonalak itt ismét kettéválnak. (Ők feltehetően nem édesfiak voltak, hanem távolabbi leszármazottak, vagy legalább az egyikük a veje lehetett. Vö.: 1Kr 3:19.) (Lk 3:27; Mt 1:13) Ettől a ponttól a Máté által írt és a Lukács által írt nemzetségtáblázat eltér attól, ami az 1Krónikák 3. fejezetében van feljegyezve. Ez talán azért van így, mert Máté, és feltehetően Lukács is, szándékosan kihagyott neveket a felsorolásából. De ne feledjük, hogy ezek az eltérések a két evangéliumíró felsorolásában minden valószínűség szerint már benne voltak az akkoriban közkézen forgó és a zsidók által teljes mértékben elfogadott jegyzékekben, és hogy nem arról van szó, hogy Máté és Lukács változtatott volna a nemzetségtáblázaton.

Összegzésképpen leszögezhetjük hát, hogy Máté és Lukács felsorolása egymásba fon két igazságot, nevezetesen azt, hogy 1. Jézus valójában Isten Fia volt, és a Királyság természet szerinti örököse, mivel a Dávid vonalához tartozó szűz lánytól, Máriától született csoda folytán; 2. Jézus törvényes örökös is volt a nevelőapja, József révén, aki Dávid és Salamon férfi leszármazottai vonalán született (Lk 1:32, 35; Ró 1:1–4). Ha a rosszindulatú zsidók azzal vádaskodtak volna, hogy Jézus törvénytelen gyermek, az a tény, hogy József – ismerve a körülményeket – feleségül vette Máriát, és a jó hírneve meg a királyi leszármazása által megvédte őt, teljesen megcáfolja ezt a rágalmat.

[Táblázat az 1245–1246. oldalon]

JÉZUS NEMZETSÉGTÁBLÁZATAI A BIBLIÁBAN

1Mózes és Ruth

1Krónikák 1–3. fej.

Máté 1. fej.

Lukács 3. fej.

Ádám

Sét

Énós

Kénán

Mahalalel

Járed

Énók

Metusélah

Lámek

Noé

Sém

Arpaksád

Kajnán

Séla

Éber

Péleg

Réu

Sérug

Náhor

Táré

Ábrám (Ábrahám)

Ábrahám

Izsák

Jákob (Izrael)

Jákob

Júda (és Támár)

Júda

Júda (és Támár)

Júda

Pérec

Hecron

Rám

Arni (Rám?)

Amminádáb

Nahson

Sálmon

Sálmon (Szalma, 1Kr 2:11)

Sálmon (és Ráháb)

Sálmon

Boáz (és Ruth)

Boáz

Boáz (és Ruth)

Boáz

Obed

Isai

Dávid

Dávid (és Betsabé)

Dávid

Salamon

Nátán¹

Mattáta

Menna

Melea

Eljákim

Jónám

József

Júdás

Simeon

Lévi

Mattát

Jórim

Eliézer

Jézus

Ér

Elmadám

Kószám

Addi

Melki

Néri

Roboám

Abija

Asa

Josafát

Jórám

Aházia

Joás

Amácija

Azária (Uzziás)

Uzziás (Azária)

Jótám

Aház

Ezékiás

Manassé

Ámon

Jósiás

Joákim

Jekóniás (Joákin)

Jekóniás

Sealtiel (Pedája)²

Sealtiel

Sealtiel³

Zorobábel⁴

Zorobábel

Résa

Joanán

Jóda

Jószek

Sémein

Mattatiás

Maát

Naggai

Esli

Náhum

Ámós

Mattatiás

József

Jannai

Melki

Lévi

Mattát

Héli (Mária apja)

Abiud

Eljákim

Azor

Cádók

Akim

Eliud

Eleázár

Mathán

Jákob

József

József (Héli veje)

Jézus (József nevelt fia)

Jézus (Mária fia)

¹ Lukács Jézus leszármazását Nátántól kezdve az anyai vonalon viszi tovább, míg Máté végig az apai vonalat írja le.

² Zorobábel nyilván Pedájának volt az édesfia, de jogilag Sealtiel fia volt sógorházasság révén. Az is lehet, hogy miután az édesapja, Pedája meghalt, Sealtiel nevelte fel, és ezért tekinthető jogilag Sealtiel fiának (1Kr 3:17–19; Ezs 3:2; Lk 3:27).

³ Sealtiel, azaz Jekóniás fia valószínűleg Néri veje volt (1Kr 3:17; Lk 3:27).

⁴ Sealtielnél és Zorobábelnél összeérnek a leszármazási vonalak, majd ismét szétválnak. Ez utóbbi talán azzal magyarázható, hogy Zorobábelnek két külön leszármazottja viszi tovább a vonalat, de az is lehet, hogy Résa vagy Abiud a veje volt Zorobábelnek.