Nőtlen vagy hajadon, mégis teljes értékű az Isten szolgálatára
„Aki szüzességét házasságra szánja, az is jól teszi, de aki nem szánja házasságra, még jobban teszi” (1KORINTHUS 7:38).
1. Hogyan bizonyult a házasság áldásnak?
JEHOVA sohasem követelte meg az első férfitól, hogy magános maradjon. Sőt maga Isten teremtett házastársat Ádámnak, az emberi faj ősatyjának (1Mózes 2:20–24; Cselekedetek 17:26). És mily nagyszerrű áldásnak bizonyult a házasság! Megfeleő társról gondoskodott, lehetővé tette egymás kölcsönös megsegítését, tiszteletreméltó elrendezést biztosított a leszármazottak világrahozatalához és nagyban hozzájárult az emberi lények boldogságához. Nos, még a szegények és az elnyomottak is örvendhetnek annak, amit semmilyen pénzösszeggel nem lehet megvásárolni: a házastársi szeretetnek! (Énekek Éneke 8:6, 7).
2., 3. a) Milyen nézetet vallott a cölibátusról és a házasságról egy vallásos kiadvány? b) Hogyan kell tekinteni a házasságot bibbliai vonatkozásban?
2 Mégis vannak, akik másképpen vélekednek a házassságról. Egy vallásos kiadvány ezt mondja: „A cölibátust, ami a papi személyekre kötelező, egyházi törvény írja elő a nyugati egyházban, és megtiltja, hogy házas egyéneket pappá szenteljenek, a szent rendekhez tartozóknak pedig, hogy házasságot kössenek. Magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy az ilyen egyének fogadalom terhe alatt teljes önmegtartóztatásban éljenek. Ennek oka az, hogy a felszenteltek egyetlen cél szem előtt tartásával szolgálhassák Istent (1Korinthus 7:32), és az önmegtartóztató élettel megőrizzék szűzies állapotukat, amely szentebb és magasabb rendű, mint a házassági állapot Az ÚT (Új Testamentum)-ban a cölibátus vagy szűzies állapot magasabb elhivatottságra van felemelve, mint a házasállapot” (The Chatolic Encyclopedia — Robert C. Broderic műve).
3 De hát valóban lehetséges az, hogy a kikényszerített cölibátus ’szentebb és magasabb rendű, mint a házasság’? Az Új Testamentum szerint nem, mert a Katolikus fordítás ezt mondja: „A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben, némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve. Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza” (1Timótheus 4:1–3). Valóban, a házasság Isten adománya és jó dolog (Ruth 1:9).
4. Milyen kérdések vetődnek fel az 1Korinthus 7:38 tekintetében?
4 Jóllehet a házasság Isten adománya, Pál apostol ezt írta: „Aki szüzességét házasságra szánja, az is jól teszi, de aki nem szánja házasságra, még jobban teszi” (1Korinthus 7:38). Vajon miért mondja Pál, hogy jobb házasság nélkül maradni? És hiányosnak érezze-e magát az, aki magános? Vajon kifizetődő lehet-e a nőtlen vagy hajadon állapot?
A kersztény élet legfőbb ékessége
5. Mi legyen a keresztény élet legfőbb ékessége?
5 Akár egyedülállók, akár házasságban élők vagyunk, keresztény életünk legfőbb ékességének Jehova szolgálatát kell tekintenünk. Az Istennek végzett örömteli szent szolgálatát az bizonyítja, hogy ragaszkodunk őhozzá, mint egyetemes Uralkodóhoz. Ragaszkodásunk kimutatásának módja: teljesszívű engelmesség és a keresztény szolgálatban való buzgó részvétel (1János 5:2, 3; 1Korinthus 9:16). Mind a szolgálat, mind az isteni akarattal összhangban levő egyéb engedelmes cselekedet elvégezhető akkor is, ha valaki nem él házasságban.
6. Akár házasok vagyunk, akár magánosok, minek a megtételére tesz képessé bennünket a buzgó szolgálat?
6 Az evangéliumhirdetők Jehova dicséretére végzik most a Királyság-prédikálás munkáját. És akár házasok vagyunk, akár magánosok, a buzgó szolgálat lehetőséget kínál nekünk arra, hogy személyes javainknak és képességeinknek legalább egy részét Isten szolgálatára összpontosítsuk. De úgy kell kialakítani és irányítani a körülményeinket, hogy ez a szolgálat sohase kerüljön más helyre, mint az életünk középpontjába. ’Először a Királyságot kell keresnünk’ (Máté 6:33). Örömmel jár az, ha az isteni érdekekre összpontosítjuk a figyelmünket, ahelyett, hogy csupán a személyes érdekeinkre összpontosítanánk.
Teljesek a szolgálatra
7. Milyn példa mutatja, hogy a nem-házas keresztény is teljes értékű lehet a szolgálatra?
7 A keresztények — akár egyedül állók, akár házasságban élők — teljesek lehetnek a szolgálatra. A nőtlen vagy hajadon állapot tehát olyan alaphelyzet, amelyet nem szükséges megváltoztatni. (Vö. 1Korinthus 7:24, 27.) Isten Szava nem vallja azt a nézetet, amelyet néhány törzs magáénak vall, és amely szerint a férfi csak akkor éri el hiánytalan, teljességi állapotát, ha megnősül. Jézus Krisztus nőtlen férfiként halt meg, és Jehova egyedüli feleségként szellemi menyasszonyt engedélyezett számára a mennyben (Jelenések 21:2, 9). Isten Fia — noha nőtlen maradt mint ember — a szolgálatot végző személy legteljesebb, legtökéletesebb példaképe volt.
8. Pál szerint mit tesz lehetővé az, ha valaki nem házas?
8 Tulajdonképpen, ha valaki nőtlen vagy hajadon, nagyobb személyes szabadsággal és idővel rendelkezik a szolgálatra. Amikor az egyedüllétet ajánlotta, Pál ezt mondta: „Igazán azt akarom, hogy gondtalanok legyetek. A nőtlen az Úr dolgára visel gondot, mi módon nyerhetné el az Úr tetszését . . . A hajadon és a szűz . . . az Úr dolgaival törődik” (1Korinthus 7:31–34). Ez az egyedül álló keresztényre és azokra is vonatkozik, akik valamikor házasok voltak, de akiknek a körülményei megváltoztak és visszakényszerítették őket a nem-házas állapotba (Máté 19:9; Róma 7:2, 3).
9. Hogyan mutatja meg Jézus példája, hogy a nem-házas állapot nem tesz valakit hiányossá vagy alkalmatlanná a keresztény szolgálatra?
9 A testi, elmebeli és szellemi érettségre jutás meghozza az Isten szolgálatához szükséges teljességet. Jézus Krisztusnak nem volt szüksége házastársra ahhoz, hogy Isten legfőbb Szolgájának szerepét betöltse, aki által a megváltásról gondoskodott Isten (Máté 20:28). Mivel nőtlen volt, Jézus minden képességét és erejét a szolgálatra összpontosította. Nőtlen állapota szöges ellentétben volt a zsidó irányadó mértékkel, amely szerint a házasságot és a gyermekeket kihangsúlyozták. Jézus mégis teljesen alkalmas volt elvégezni az Istentől kapott munkáját (Lukács 3:23; János 17:3, 4). A nőtlen vagy hajadon állapot tehát nem tesz valakit alkalmatlanná a keresztény szolgálatra.
A házas személyek „megosztottak”
10. Tekintettel az „egy test” kötelékre, mit mondott Pál azokról, akik házasok, a nem-házasokhoz viszonyítva?
10 Ellentétben a magánosokkal, a házas keresztények annak az elismerése mellett kénytelenek végezni a szolgálatot, hogy köti őket az „egy test” törvénye (Máté 19:5, 6). E kötelékre és annak sokféle felelősségére való tekintettel mondta Pál, hogy a házasságban élő egyének „megosztottak”. Ezt írta: „Azt akarom, hogy gondtalanok legyetek. A nőtlen az Úr dolgára visel gondot, mi módon nyerhetné el az Úr tetszését. Azonban a nős férfi a világ dolgaival törődik, hogyan nyerheti el a felesége tetszését, ezért meg van osztva. Ellenben a hajadon és a szűz, hogy testben és szellemben egyaránt szent lehessen, az Úr dolgaival törődik. A férjes asszony viszont a világ dolgaival törődik, hogyan nyerheti el a férje tetszését. Én azonban a ti személyes javatokra mondom, nem azért, hogy hurkot vessek nektek, hanem, hogy arra indítsalak titeket, ami illő és ami állandó, eltántoríthatatlan szolgálatkészséget jelent az Úr iránt” (1Korinthus 7:32–35).
11. Mire mutat rá Pál az 1Korinthus 7:32–35-ben?
11 Világos, hogy a még odaadóbb élet érdekében Pál az egyedüllétet ajánlotta. Ő maga valószínűleg özvegy lehetett, aki nem kívánt újból megnősülni (1Korinthus 9:5). Mindenesetre tudta, hogy a házasélet gondokkal jár ebben a világban. Rámutatott a nem-házas keresztények viszonylagos szabadságára és arrra, hogy a házas hívők érdeklődése szükségszerűen megoszlik a testi és a szellemi dolgok között. A házas személy nem gyakorolhat teljes hatalamat a teste felett, mert a házastársa egy testet alkot ővele és így jogot formál a testére (1Korinthus 7:3–5). Erre való tekintettel Pál helyesen mondta, hogy a nem-házas keresztény képes szentnek megmaradni, másszóval: teljes mértékig elkülönülni és Jehova Isten közvetlen szolgálatára fenntartottnak megmaradni mind testben, mind szellemben.
12. Mivel nincsen házastársa, mire van lehetősége a nem-házas személynek?
12 A nem-házas keresztény szelleme, másszóval elmebeli hajlandósága, arra indítja őt, hogy tevékeny, tántoríthatatlan módon szolgálja Isten Királyságát. Mivel nincsen házastársa, aki részben uralkodni kívánna az ő teste felett, nyugodtan követheti elméjének és szívének szellemét vagy hajlamát. Testi és szívbeli összpontossítással szakosíthatja magát Jehova szolgálatára. A nőtlen férfi vagy a hajadon nő könnyebben és nagyobb személyes szabadsággal törekedhet tehát kizárólag az Úr tetszésének elnyerésére. Nincs jogunk arra, hogy kivételt tegyünk arra vonatkozóan, amit Pál mondott, hisz Jehova jónak látta, hogy feljegyzésre kerüljön a mi okulásunkra.
Hiányos-e a házas személy?
13., 14. Milyen helytelen eljárás lazítja az „egy test” köteléket és tesz azáltal alkalmatlanná vagy hiányossá valakit a keresztény szolgálatra?
13 Abban a tévhitben, hogy többet tehetnek Isten szolgálatában, egyes házasságban élő keresztények talán visszaszorítják a házasságukat valamilyen jelentéktelen helyre az életükben. Például a feleség talán kezd következményekkel járó módon a férjétől függetlenül cselekedni. A férj pedig esetleg teljesen leköti magát a gyülekezeti tevékenységekkel. Ilyen körülmények között talán arra a következtetésre jutnak, hogy egészen jól végzik Jehova szolgálatát. A valóságban azonban olyan eljárást követnek, amely lazítja az „egy test” kötelékét. Ha ez a helyzet, ez bizony nem tetszik Jehovának.
14 Valójában az „egy test” kötelékének a lazítása a házas személyt hiányossá teszi a keresztény szolgálatra. A házasság semmivel sem egészíti ki valakinek a „szolgálatra való teljességét, hanem csökkenti a személyes figyelmet, amelyet a szolgálatra fordíthatunk. (Vö. Lukács 14:16, 17, 20.) Mégis, ha a házas egyének tetszeni akarnak Istennek, és mint az ő szolgái teljesnek, hiányosság nélkülinek kívánnak bizonyulni, eleget kell tenniük a házastársi kötelességeiknek.
Magánosok a Királyság érdekében
15. a) Milyen tulajdonságot kell ápolniuk a nem-házas keresztényeknek? b) Milyen alapvető kérdést tárgyal Pál apostol az 1Korinthus 7:36, 37-ben a házassággal és a magános állapottal kapcsolatban?
15 Miközben Jehova házas szolgái kötelesek eleget tenni házastársi kötelezettségeiknek, az egyedül álló keresztények kötelesek házasság nélküli teljességi állapotukban megelégedettséget ápolni. Ahogy Pál mondta: „A nem-házasoknak és özvegyeknek pedig ezt mondom: Jól teszik, ha úgy maradnak, ahogy én is vagyok [nem-házasként]. Feleséghez vagy kötve? Ne igyekezz többé felszabadulni. Felszabadultál a feleség köteléke alól? Ne keress többé feleséget!” (1Korinthus 7:8, 27). Mint egyedül álló személy Jehova segítségével ápold azt a meglevő állapotot, amit Isten lehetővé tesz számodra. Bármilyen változtatás ezen a téren ne legyen magától értetődő dolog, se szokás kérdése, se pedig a társaságod részéről jövő nyomás eredménye. Inkább Írás-szerinti szükségletből fakadjon, mert Pál ezt írta: „Ha azonban valaki úgy gondolja, hogy helytelenül járna el szüzességével, ha az túljutna az ifjúság virulásán, és ha ezt az utat kell választania, tegyen úgy, ahogy kívánja, nem vétkezik. Házasodjon meg. Ha azonban valaki szilárdan áll szívében, nem érez kényszerűséget, hanem hatalma van a saját akaratán, és úgy határozott a saját szívében, hogy megőrzi szüzességét, jól teszi” (1Korinthus 7:36, 37).
16. a) Mit jelent ez a kifejezés: ’túljutott az ifjúság virulásán’? b) Miről legyen meggyőződve az a keresztény, aki megmarad egyedül állónak?
16 Pál ezzel megmutatta, hogy nem helytelen megházasodni, ha valaki valamilyen helytelen módon viselkedett a szüzességével, jóllehet az apostol kétségtelenül nem valamiféle nagy bűnre célzott. Amint korábban mondta: „Jobb megházasodni, mintsem szenvedéllyel égni” (1Korinthus 7:9). Természetesen olyan körülmények közötti házasságra utalt, amikor valaki „túljutott az ifjúság virulásán”, vagyis azon az időn, amikor az első szexuális érdeklődés igen erős. Ha egy érett személynek „hatalma van a saját akaratán” és szilárdan eltökélte a szívében, hogy a magánosságot választja, jól teszi. A sikeres magánosság nem jelenti azt, hogy teljesen kiküszöböltük a házasság és a csládi élet utáni gyötrő és szinte ellenállhatatlan vágyat. Inkább azt jelenti, hogy a keresztény azért választja a nem-házas életformában való megmaradást, mert szívbeli meggyőződése, hogy a magánosság helyes az ő esetében és kész bármilyen szükséges erőfeszítésre, hogy ezt az állapotát erkölcsi tisztaságban megőrizze. Az így cselekvő kereszténynek kevésbé terelődik el a figyelme és nagyobb szabadságot élvez az Úr szolgálatára.
17. Jézus szerint miért maradnak egyesek egyedül állóknak?
17 A magános keresztények segítséget kapnak a nem-házas állapotuk megőrzéséhez, ha Jézus Krisztus gondolkodásmódját ápolják magukban. Jóllehet ő olyan kultúrális környezetben élt, ahol nagy hangsúlyt kapott a házasság, idejét és adottságait a soha meg nem ismételhető szolgálatára összpontosította. Jézushoz hasonlóan a nem-házas keresztény is örvendhet a magánosság adományának, amelyet azoknak ad Isten, akik utat engednek annak. Ezzel kapcsolatban Jézus a következőket mondta: „Nem mindenki ad teret ennek a beszédnek, csak azok, akiknél megvan ez az adomány. Mert vannak eunuchok, akik ilyennek születtek az anyjuk méhétől fogva, és vannak eunuchok, akiket az emberek tettek eunuchokká, és vannak eunuchok, akik maguk tették magukat eunuchká a mennyek királyságáért. Aki teret tud adni ennek, adjon teret” (Máté 19:11, 12).
18. Mi tartja vissza a házasságtól azokat, akik a Királyságért lettek „eunuchok”?
18 Jézus nem azt mondta, hogy az egyedül álló személy felsőbbrendű a házas személynél. Nem ösztökélt a magánosságra pusztán azért, hogy valakinek gondtalan legyen az élete, és nyilván nem azért ajánlotta ezt, hogy a magános egyén a figyelmét jó néhány másnembelire pazarolja. Nem, hanem azok, akik eunuchokká tudják tenni magukat a Királyságért, erkölcsileg becsületes emberek, akik képesek teret engedni ezért a szívükben. Mi tartja tehát vissza őket a házasságtól? Nem valamiféle testi képtelenség, hanem az az ellenállhatatlan vágy, hogy a lehető legteljesebb mértékben az Isten szolgálatának adják át magukat. Ez a szolgálat különösen fontos napjainkban, mivel a Királyság 1914-ben létrejött a mennyben, és „a királyságnak ezt a jó hírét” prédikálni kell az egész földön tanúskodás végett, mielőtt a dolgok pusztulásra ítélt rendszerének gyorsan közeledő vége elérkezik (Máté 24:14).
Dicsérd meg a nem-házas keresztényeket!
19. Mit kell tennie minden kereszténynek azokra való tekintettel, akik megmaradtak egyedül állóknak?
19 Minden kereszténynek dicsérnie és buzdítania kellene azokat, akik a Királyságért maradnak magánosak. Elvégre is, az egyedüllét „eltántoríthatatlan szolgálatkészséget jelent az Úr iránt” (1Korinthus 7:35). A szülők jól teszik, ha arra tanítják gyermekeiket, amit a Biblia mond a nem-házas állapotról, és annak előnyeiről Jehova szolgálatának szempontjából. Mindannyian buzdíthatjuk nem-házas hívőtársainkat, és sohasem szabad gyengítenünk őket abbeli elhatározásukban, hogy egyedül állóak maradjanak a Királyság érdekében.
20. Ha nem-házas keresztény vagy, mit kell tenned?
20 A nem-házas keresztények úgy örvendezhetnek, mint Isten teljes értékű szolgái. Ezekben a végidőkben örömmel vehetnek részt a Királyság-prédikálás sürgős munkájában. Tehát, ha egyedül álló vagy, örülj annak, hogy Jehova felhasznál, mint teljes értékű nem-házas keresztény szolgáját. ’Félve és remegve munkáljátok megmentéseteket, miközben fényletek, mint világítótestek a világban szilárdan megragadva az élet beszédét’ (Filippi 2:12–16). Összpontosítsátok figyelmeteket a Királyság-érdekekre, miközben egységben maradtok Jehova Tanúi világraszóló testvéri közösségével, és teljesítitek a keresztény szolgálatot. Ha magánosként teszitek is ezt, jutalommal járó életetek lesz, amint a következőkben látni fogjuk.
Mit válaszolsz rá?
◼ Mi legyen a keresztény élet legfőbb ékessége?
◼ Jehova nem-házas szolgái miért lehetnek teljes értékűek a keresztény szolgálatra?
◼ Hogyan bizonyulhat hiányosnak egy házas személy?
◼ Mit jelent „eunuch”-nak lenni a Királyságért?
◼ Miért kell buzdítanunk a nem-házas személyeket?
[Kép a 25. oldalon]
Jézus a legfőbb példája az olyan személynek, aki teljes értékű a szolgálatra
[Kép a 27. oldalon]
Vajon megdicséred-e azokat, akik házasság nélkül maradnak a Királyság érdekében?