102. fejezet
Krisztus diadalmas bevonulása Jeruzsálembe
MÁSNAP reggel, Niszán hó 9-én, vasárnap, Jézus elindul tanítványaival Bethániából és átkel az Olajfák hegyén Jeruzsálem felé. Hamarosan Betfagé közelébe érkeznek, mely az Olajfák hegyén terül el. Jézus utasítja két tanítványát:
„Menjetek el a faluba, amely előttetek van, és nyomban találtok egy nőstényszamarat megkötve és annak csikóját; oldozzátok el őket és hozzátok el nekem. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok: ’Az Úrnak van szüksége rájuk.’ És az nyomban elküldi azokat.”
Jóllehet eleinte nem értik a tanítványok, hogy ezeknek az utasításoknak van valami közük egy bibliai prófécia beteljesedéséhez, később felismerik, hogy mit tettek. Zakariás próféta megjövendölte, hogy Isten megígért Királya egy szamár hátán fog Jeruzsálembe vonulni, igen, „felnőtt állaton, egy nőstényszamár fián”. Salamon király is hasonló módon vonult be egy szamár csikóján a felkenetésekor.
Amikor a tanítványok Betfagébe érkeznek és elvezetik a nőstényszamarat csikójával együtt, néhányan az ott állók közül ezt mondják: „Mit csináltok?” De amikor megmondják, hogy az állatokra az Úrnak van szüksége, az emberek engedik, hogy a tanítványok elvezessék az állatokat Jézushoz. A tanítványok a nőstényszamárra és csikójára terítik felső ruhájukat, de Jézus a csikóra ül.
Ahogy Jézus Jeruzsálem felé halad, a tömeg egyre nő. A legtöbb ember az útra teríti felső ruháját, míg mások ágakat vágnak le a fákról és azokat szórják az utakra. „Áldott legyen, aki királyként jön Jehova nevében! — kiáltják. — Békesség az égben és dicsőség a magasságos helyeken!”
Néhány farizeust a tömegben felháborítanak e kiáltások, és ezt követelik Jézustól: „Tanító, dorgáld meg a tanítványaidat.” De Jézus így válaszol: „Mondom nektek: Ha ezek szótlanok maradnának, a kövek kiáltanának.”
Amikor Jézus Jeruzsálemhez közeledik, meglátja a várost és sírni kezd felette ezt mondva: „Ha te, igen te, ezen a napon felismerted volna azokat a dolgokat, amelyek a békével kapcsolatosak — de most el vannak rejtve a szemed elől.” Szándékos engedetlensége miatt Jeruzsálemnek nagy árat kell fizetnie, ahogy megjövendöli Jézus:
„Ellenségeid [a rómaiak Titus tábornok vezetése alatt] hegyes cölöpökből erődítményt építenek körülötted és bekerítenek téged, és minden oldalról szorongatnak téged; földre tipornak téged és a gyermekeidet tebenned, és nem hagynak benned követ kövön!” Jeruzsálem pusztulása, ahogy Jézus megjövendöli, 37 évvel később, i. sz. 70-ben ténylegesen bekövetkezik.
Csupán néhány héttel korábban a sokaságból sokan látták, amikor Jézus feltámasztotta Lázárt. Ezek most beszámolót tartanak a többieknek a csodáról. Így amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, az egész város felbolydul. „Ki ez?” — szeretnék tudni az emberek. És a sokaság folyton ezt mondja: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” A farizeusok, látván a történteket, keseregnek, mivel teljesen tehetetlenek, és ezt mondják; „A világ őt követi.”
Jézus, miként szokása jeruzsálemi látogatásai alkalmával, a templomba megy tanítani. Az ott lévő vak és sánta odajön hozzá és ő meggyógyítja őket! Amikor a főpapok és az írástudók meglátják, hogy Jézus csodatetteket hajt végre, és amikor meghallják a templomban a fiúk kiáltozását: „Ments meg, kérünk, Dávid Fia!” — haragra gerjednek. „Hallod, amit ezek mondanak?” — tiltakoznak.
„Igen — feleli Jézus. — Sohasem olvastátok még ezt: Kicsinyek és szopós gyermekek szája által szerzel dicséretet?”
Jézus tovább tanít, és mindent tüzetesen megnéz a templomban. Hamarosan besötétedik. Így otthagyja őket, és a 12-vel visszatér a három kilométerre levő Bethániába. Ott tölti a vasárnap éjszakát, valószínűleg barátja, Lázár otthonában. Máté 21:1–11, 14–17; Márk 11:1–11; Lukács 19:29–44; János 12:12–19; Zakariás 9:9.
▪ Mikor és hogyan vonul be Jézus királyként Jeruzsálembe?
▪ Milyen jelentősége van annak, hogy a tömeg dicséri őt?
▪ Milyen érzés lesz úrrá Jézuson, amikor meglátja Jeruzsálemet, és milyen próféciát mond?
▪ Mit történik, amikor Jézus a templomba megy?