TOLVAJ

Olyan személy, aki szándékosan és engedély nélkül elvesz valamit, ami nem az övé; különösen az a személy, aki ezt csalással és megtévesztéssel teszi, vagy titokban lop. A tolvajok módszerei általában a múltban is ugyanazok voltak, mint ma. Legtöbbször éjjel mentek lopni (Jób 24:14; Jr 49:9; Mt 24:43; Lk 12:39; Jn 10:10; 1Te 5:2–5; 2Pt 3:10; Je 3:3; 16:15), és gyakran az ablakon keresztül jutottak be a házba (Jóe 2:9). A rablók és az útonállók ellenben lesben álltak, és kietlen helyeken ütöttek rajta az áldozataikon, akiknek ilyen módon szinte semmi lehetőségük sem volt arra, hogy segítséget kapjanak. A rablók gyakran nem haboztak erőszakot alkalmazni, vagy halállal fenyegetni azokat, akiknek szerették volna megszerezni az értékeit (Bí 9:25; Lk 10:30, 36; 2Ko 11:26).

Az eredeti nyelveken azok a szavak, melyeket „rabló”-nak vagy „rabol”-nak fordítanak, arra is utalhatnak, hogy valaki visszatart valamit a jogos tulajdonosától, csalással megszerez valamit másoktól, vagy kisajátít valamit magának, amit köteles lenne másnak odaadnia. Malakiás idejében a zsidók, akik nem fizették meg a tizedet – amivel támogatták volna a templomnál végzett igaz imádatot –, ’megrabolták Istent’ (Ma 3:8, 9). A Példabeszédek 28:24 egy olyan emberről beszél, aki kirabolja apját és anyját; ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy valamilyen módon megfosztja a szüleit valamitől, ami jogosan az övék lenne. Jézus Krisztus elítélte a pénzváltókat, amiért a templomot „rablók barlangjává” tették. Ez arra utalhat, hogy ezek a pénzváltók túlságosan magas árat szabtak a szolgáltatásukért (Mt 21:12, 13).

Pál apostol a következőt mondta a korintusziaknak írt második levelében: „Más gyülekezeteket raboltam meg azzal, hogy elfogadtam létfenntartásomhoz szükséges dolgokat, hogy nektek szolgáljak” (2Ko 11:8). Pál semmiféle csalást nem alkalmazott, hogy megkapja a létfenntartásához szükséges dolgokat. Nyilván olyan értelemben beszélt ezeknek a gyülekezeteknek a megrablásáról, hogy elfogadta tőlük a támogatást, de közben nem nekik szolgált, hanem a korintusziaknak.

Bizonyos esetekben a lopás egy törvényes cselekedetre utal, arra, hogy valaki elveszi azt, amihez joga van, de azon van a hangsúly, hogy ezt titokban, lopva teszi. Például az izraeliták „ellopták” Saul testét Bét-Sán városának közteréről (2Sá 21:12). A fiatal Joást megmentette a nagynénje: ellopta őt a testvérei közül, akiket a gonosz Atália később megölt (2Ki 11:1, 2; 2Kr 22:11).

Isten elítéli a lopást: A legtöbb bibliai utalás a lopásra viszont azzal kapcsolatos, hogy valaki törvénytelen módon elveszi azt, ami nem az övé. Jehova Izraelnek adott törvénye nyíltan kijelenti: „Ne lopj” (2Mó 20:15; 3Mó 19:11, 13; 5Mó 5:19; Mt 19:18). A tolvajnak kétszeres, négyszeres, sőt, valamikor ötszörös kártérítést kellett fizetnie, attól függően, hogy a Törvény mit írt elő. Ha ezt nem tudta kifizetni, el kellett adni őt rabszolgának, és nyilvánvalóan csak akkor kaphatta vissza a szabadságát, ha a teljes kártérítést megadta (2Mó 22:1–12). Azon kívül, hogy a megszégyenült tolvajnak (Jr 2:26) kártérítést kellett fizetnie, vétkességért való felajánlást is be kellett mutatnia, és a papnak engesztelést kellett végeznie a bűneiért (3Mó 6:2–7).

Az idő múlásával Izrael nemzete figyelmen kívül hagyta ezeket a törvényeket, és ennek következtében Jehova engedte, hogy zsidó és nem zsidó rablók és tolvajok gyötörjék a nemzetet (5Mó 28:29, 31; Ez 7:22). A megtévesztés és különösen a szegények és szükségben levők elnyomása mindennapossá vált (Ézs 1:23; 3:14; Jr 7:9–11; 21:12; 22:3; Ez 22:29; Mi 2:2).

Az a személy, aki éhség miatt lop, nem annyira elítélendő, mint az, aki – Ákánhoz és Iskariót Júdáshoz hasonlóan – azért lop, mert kapzsi, vagy gonosz a szíve (Jzs 7:11, 20, 21; Pl 6:30; Mt 15:19; Jn 12:4–6), mindazonáltal azok, akik szeretnék elnyerni Isten helyeslését, nem lehetnek vétkesek a lopás bűnében (Ézs 61:8; Ró 2:21). Bár a keresztények nincsenek a mózesi törvény hatálya alatt, azt a parancsot kapták, hogy szeressék az embertársaikat. „A szeretet nem cselekszik rosszat a felebaráttal”, ezért a lopásnak nincs helye a keresztények között (Ró 13:9, 10; Mt 22:39; Jk 2:8). Azoknak a tolvajoknak, akik szeretnének bejutni Isten Királyságába, meg kell bánniuk a korábbi viselkedésüket, és meg kell tanulniuk keményen dolgozni a megélhetésükért (1Ko 6:10; Ef 4:28; 1Pt 4:15). Akik korábban tolvajok voltak, de őszintén megbánták a tetteiket, biztosak lehetnek benne, hogy Jehova megbocsátja a vétküket (Ez 33:14–16).

Az a héber szókép, amely szó szerint azt jelenti, hogy ’ellopja a szívet’, azt az értelmet hordozza magában, hogy valaki ’rászed’ egy másik személyt (1Mó 31:20, 26, Rbi8, lábj.; vö.: 2Sá 15:6).