KAPOR

(gör.: aʹné·thon):

Napjainkban a szótárszerkesztők egyetértenek abban, hogy a görög aʹné·thon szó alatt kaprot (Anethum graveolens) kell érteni, nem ánizst (gör.: anʹné·szon), ahogyan ezt a görög szót néhány bibliafordítás visszaadja (B.–D., Soós). Palesztinában elterjedtebb a kapor termesztése, mint az ánizsé, és a bizonyítékok arra mutatnak, hogy már ősidőktől fogva termesztették a közel-keleti emberek, valamint a görögök és a rómaiak. A kapor szerepelt azok között a növények között is, amelyekből a képmutató farizeusok aprólékoskodva tizedet fizettek, miközben nem tartották meg a Törvény súlyosabb dolgait (Mt 23:23). A zsidó Misna (Máászróth 4:5) előírta, hogy a tizedet nemcsak a magból, hanem az egész növényből kellett beszolgáltatni.

A kapor gyomszerűen nő, hasonlít az ánizsra, és eléri a kb. 0,5 m-es magasságot. Finom szerkezetű, világoszöld levelei vannak, és ernyős virágzata kicsi sárga virágokból áll. A kaprot aromás magjáért termesztik, amelyet szívesen használnak az ételek ízesítésekor, és a gyógyászatban is, mégpedig gyomorbántalmakra.