A Biblia nézőpontja

Krisztus jelen van!

„JÖN Mandela! Jön Mandela!” — énekelték a sowetói gyermekek Dél-Afrikában. Nelson Mandela szabadon bocsátása a börtönből 1990. február 11-én, mint a dél-afrikai változások kezdete, széles körben előre látható volt. Jelenléte azonban a börtönből való szabadulását megelőző hosszú éveken át is érezhető volt. Még a börtönben is tevékenykedve „kérlelhetetlen hadjáratot” folytatott, „hogy eltörölje a faji megkülönböztetést”. Amint egy nemzetközi hírmagazin megjegyezte, a bebörtönzés 27 éve alatt is „érezték jelenlétét — illetve töretlen harciasságát”. Börtönből való szabadulása jól szemlélteti az eljövetel és a jelenlét közötti különbséget.

Ehhez hasonlóan Jézus Krisztus királyi hatalmának átvételével kapcsolatban az első századi bibliaírók különbséget tesznek az ő eljövetele és jelenléte között. Krisztus Jézus jelenléte királyi hatalomban érezhető és felismerhető lesz sok évvel ’az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel való eljövetele’ előtt (Máté 24:30). Krisztus láthatatlan jelenléte (görögül, parúzia) megelőzi az eljövetelt (görögül, erkhomai), hogy végrehajtsa ítéletét egy lázadó és gonosz nemzedéken.

Parúzia — mit jelent?

A görög szó, parúzia szó szerint azt jelenti, „végig jelen lenni”, valamint „hivatalos kifejezésévé lett annak, amikor egy magas rangú személy, [különösen] királyok és császárok számára esedékes egy tartomány meglátogatása”. A Theological Dictionary of the New Testament így fejti ki: „A [parúzia] különösképpen egy tevékeny jelenlétre utal.” És Krisztus Jézus jelenlétére utalva a The Parousia című könyv azt mondja: „Az Írások sohasem beszélnek ’második parúziá’-ról. Bármilyen kellett is legyen annak a jelenlétnek a természete, az valami sajátságos volt, ami korábban sohasem történt meg, és soha többé nem fog megtörténni. Ennek olyan jelenlétnek kellett lennie, amely különbözik és felette áll minden egyéb — az emberek számára történt — megnyilvánulásától.”

Jézus prófétai szavait magyarázva az apostolok azon kérdéseire adott válaszára vonatkozóan, amelyeket az Olajfák hegyén kérdeztek, A. T. Robertson professzor a Word Pictures in the New Testament című könyvében azt írja, hogy Jézus „a templom és Jeruzsálem pusztulását — amely valóban bekövetkezett azon nemzedék életidején belül, i. sz. 70-ben — használta fel második eljövetele és a világ vége . . . vagy a korszak befejezése szemléltetéséhez is.” Mik voltak ezek a kérdések, és hogyan válaszolt azokra Jézus?

Krisztus jelenlétének jele

Amint a Máté 24:3-ban feljegyezték, az apostolok megkérdezték: „Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek [jelenlétednek, NW], és a világ végének?” Válaszában Jézus egy jelt adott az apostoloknak, mely látható bizonyítéka lesz a Királyság-hatalmában való láthatatlan jelenlétének. Az összetett jel példa nélkül álló háborúkat, széles körű élelmiszerhiányokat, pusztító földrengéseket, járványos betegségeket, valamint a bűnözés és a félelem világméretű növekedését foglalja magában. Krisztus jelenléte a világraszóló nyugtalanság és aggodalom időszaka. Az emberi kormányzatok és világi vezetők képtelenek lesznek sikeresen megbirkózni egy összeomló rendszerrel (Máté 24:7, 12; Lukács 21:11).

Jézus prófétai szavainak igaz voltát megerősítve, a politikai tanulmányok egyik professzora, John Meisel, azt mondta: „Egy jelentőségteljes korszak a végéhez közeledik, hogy helyet adjon egy másiknak, melynek körvonalai még csak homályosan rajzolódnak ki.” A kommunizmus halálának, a szocializmus sikertelenségének és a kapitalizmus alkalmatlan voltának megtárgyalása után Meisel professzor így folytatta: „Sok emberi gond megoldása meghaladja a társadalomtudomány tárgykörét, ezért más eszközöket kell igénybe venni.” Mit is jelent ez? „A jelenlegi világ ideológiai alapjai összeomlóban vannak és meg kell változtatni azokat.”

Krisztus tevékeny jelenléte

Egy romló világ reménytelen állapota ellenére Jézus királyi hatalomban való jelenléte több mint 75 évvel ezelőtt elkezdődött, és félreérthetetlen, valamint pozitív módon érzékelhető azóta is.a A két világháború okozta pusztulás ellenére a trónra emelt Király, Krisztus Jézus tevékenyen részt vett az embereknek egy új, Jehova neve számára való nép nemzetté kovácsolásában — mind akik jöttek „minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből”. Krisztus tevékeny jelenléte egy világraszóló prédikáló és tanító programra serkentett, mely a helyes beállítottságú egyének millióinak szívét megérintette. Ők arra indíttattak, hogy Jehovának, a Krisztus Jézus kezében levő Királysága oldalán foglaljanak állást (Jelenések 7:9, 10).

A naponként tapasztalható bizonyítékok egyre növekvő száma láttán, amelyek Krisztus jelenlétének sokrétű jeleként teljesednek, magától értetődik, hogy éberségre intsük a keresztényeket: egy korszak befejezésével nézünk szembe. Most van itt az idő, hogy ’annál is inkább . . . figyelmezzünk’ a trónra emelt Királyra, Krisztus Jézusra (Zsidók 2:1). Ő így figyelmeztet minket: „Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lukács 21:36).

[Lábjegyzet]