Az „undorító dolog” nem hozza meg a békét

„Amikor pedig látjátok Jeruzsálemet táborozó seregektől körülvéve . . . akik Judeáben lesznek, meneküljenek a hegyekbe” (LUKÁCS 21:20, 21).

 1., 2. a) Miért nem lesz soha képes az ember megvalósítani a békét olyan szervezetek által, mint az Egyesült Nemzetek? b) Hogyan hozza el Isten a békét a föld számára?

BÁRMENNYIRE igyekeznek is az emberek létrehozni a békét és biztonságot olyan intézmények által, mint az Egyesült Nemzetek, ez sohasem sikerülhet nekik. Vajon miért nem? Azért, mert az emberiség ma nem él békében Istennel, a tartós biztonság pedig csak az ember és a Teremtő közötti békén alapulhat (Zsoltárok 46:1–9, [46:2–10, Károli]; 127:1; Ésaiás 11:9; 57:21). Hogyan lehet akkor megoldani ezt a kérdést? Boldogok lehetünk, hogy maga Jehova vette kézbe ezt az ügyet. Fia, Jézus Krisztus kezében levő Isten Királysága által végül is elhozza erre a földre a békét és biztonságot. Jézus megszületésekor az angyalok így énekeltek: „Dicsőség fenn a magasságban Istennek, és béke a földön a jóakarat emberei között!” (Lukács 2:14; Zsoltárok 72:7).

² Az első században Jézus bejelentette Isten Királyságát és felkínálta a békeszerető embereknek azt a lehetőséget, hogy Isten fiaivá és a Királyság társuralkodóivá legyenek (Máté 4:23; 5:9; Lukács 12:32). Az akkor bekövetkezett események nagyban hasonlítanak a mi századunk eseményeihez. Ha megvizsgáljuk azokat, sokat tanulhatunk belőlük az ember „béke és biztonság” szervezete, az Egyesült Nemzetek jövendő sorsa tekintetében.

A zsidók választanak

 3. Ki próbálta fenntartani a nemzetközi békét és biztonságot Jézus idejében, és miért nem sikerült ez neki sohasem teljes mértékben?

³ Jézus idejében a Római Birodalom uralkodott a föld nagy részén, és megvolt a saját elképzelése a békéről és biztonságról. Légiói révén ráerőszakolta a Pax Romana-t (Római békét) az ismert világ nagy részére. Ámde a Pax Romana sohasem hozhatta meg a tartós békét, mert a pogány Róma és légiói sohasem teremthették meg a kibékülést ember és Isten között. A Jézus által bejelentett Királyság tehát ennél sokkal magasabb rendű volt.

 4. Hogyan reagált a legtöbb zsidó Jézus prédikálására? Mindazonáltal, mi fejlődött ki fokozatosan az első században?

⁴ Jézus honfitársainak túlnyomó többsége mégis elvetette Isten Királyságát (János 1:11; 7:47, 48; 9:22). Uralkodóik úgy tekintették Jézust, mint aki nemzeti biztonságukat fenyegeti, ezért kiszolgáltatták őt, hogy kivégezzék, és váltig ezt hangoztatták: „Nekünk nincs királyunk, csak császárunk!” (János 11:48; 19:14, 15). Néhány zsidó azonban, és később számos pogány boldogan ismerte el Jézust Isten kiválasztott Királyának (Kolossé 1:13–20). Róla prédikáltak számos országban, Jeruzsálem pedig a keresztények nemzetközi közösségének a központja lett (Cselekedetek 15:2; 1Péter 5:9).

 5., 6. a) Hogyan fejlődött tovább a zsidók és Róma közötti kapcsolat? b) Milyen figyelmeztetést közölt Jézus, és hogyan mentette az meg a keresztények életét i. sz. 70-ben?

⁵ Annak ellenére, hogy a zsidók a császárt választották Jézus helyett, nemsokára megromlott a viszony Jeruzsálem és Róma között. A zsidó zéloták gerillaháborút viseltek a birodalom ellen, míg végül, i. sz. 66-ban, kitört a nyílt háború. A római csapatok megpróbálták helyreállítani a Pax Romana-t, és Jeruzsálem nemsokára ostrom alá került. A keresztények számára ez igen nagy jelentőségű esemény volt. Sok évvel azelőtt Jézus így figyelmeztette őket: „Amikor pedig látjátok Jeruzsálemet táborozó seregektől körülvéve, akkor megtudjátok, hogy elközeledett az ő pusztulása. Akkor akik Judeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, akik annak közepette, menjenek ki abból” (Lukács 21:20, 21). Jeruzsálemet akkor körülvették, a keresztények pedig az alkalmat várták, hogy elmenekülhessenek.

⁶ Ez az alkalom nemsokára elérkezett. A rómaiak aláaknázták a templom falait és sok zsidó már kész lett volna megadni magát, amikor a római hadvezér, Cestius Gallus váratlanul visszavonta csapatait és eltávozott. A zéloták kihasználták az alkalmat, hogy újra szervezzék a védelmet, a keresztények azonban elhagyták a pusztulásra szánt várost. I. sz. 70-ben a római légiók visszatértek, letáboroztak Jeruzsálem falai körül, és ezúttal a város elpusztult. Vajon hogyan érint minket ez a történelmi tragédia? Nos: Jézus figyelmeztetése, amely megmentette az ő követőinek életét, a mi számunkra is nagy jelentőségű.

Nemcsak egyszer teljesedik be

 7—9. a) Honann tudjuk, hogy több beteljesedése is van annak a jövendölésnek, amelyet Jézus mondott arról, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül? b) Hogyan támogatja ezt a gondolatot az, ha értelemmel elolvassuk Dániel könyvét?

⁷ Ez a figyelmeztetés egy hosszabb prófécia része, amelyet Jézus válaszként mondott egy fontos kérdésre. Követői ugyanis megkérdezték: „Mikor történnek meg ezek [a zsidó templom pusztulása], és mi lesz a jele jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének? ” Válaszul Jézus sok összetevőből álló jelet nevezett meg, amelyhez Jeruzsálem ostroma is hozzátartozik (Máté 24; Márk 13; Lukács 21). A Jézus halálát követő években a prófécia több részlete beteljesedett, a csúcspont pedig Jeruzsálem pusztulása és a dolgok zsidó rendszerének a vége volt, i. sz. 70-ben (Máté 24:7, 14; Cselekedetek 11:28; Kolossé 1:23).

⁸ A tanítványok azonban Jézus „jelenléte” felől is érdeklődtek, amit a Biblia a dolgok egész világrendszerének a pusztulásával hoz összefüggésbe (Dániel 2:44; Máté 24:3, 21). Mivel Jézus szellemben való jelenléte és a dolgok világraszóló rendszerének a befejezése nem következett be az első században, Jézus jövendölésének egy jövőbeni, nagyobb beteljesedésére lehetett számítani, amelyre vonatkozóan ezek az első századi események mintaként szolgáltak. Ide tartozik Jézus jeruzsálemi templommal kapcsolatos figyelmeztetésének nagyobb méretekben történő beteljesedése is.

⁹ Még világosabb lesz előttünk mindez, ha megvizsgáljuk, milyen módon jegyezték fel ezt a figyelmeztetést másik két bibliai könyvben, ahol szintén előfordul. Máténál az ostromló seregeket úgy írja le a Biblia mint „pusztulást okozó undorító dolgot, amelyről Dániel próféta szólt, a szent helyen állni” (Máté 24:15). Márk elbeszélésében „az undorító dolog” ott áll, „ahol nem kellene” (Márk 13:14). Máté beszámolója azt mondja, hogy „az undorító dolog” kifejezés tulajdonképpen háromszor tűnik fel abban a könyvben: egyszer (többes számban) a Dániel 9:27-ben, ahol annak a próféciának a részét képezi, amely akkor teljesedett be, amikor i. sz. 70-ben Jeruzsálem elpusztult, majd a Dániel 11:31-ben és a Dániel 12:11-ben. E két utóbbi írásszöveg szerint az „undorító dolgot” „a kijelölt időben” vagy „a vég idején” kell a helyére állítani (Dániel 11:29; 12:9). 1914 óta „a vég idején” élünk, ezért Jézus figyelmeztetése napjainkra is vonatkozik (Máté 24:15).

A kereszténység választása

10., 11. Miben hasonlítanak századunk eseményei az első század eseményeihez?

¹⁰ Századunkban az események az első századi mintához hasonlóan alakultak. Ma is — mint akkor — van egy birodalom, amely uralja a világ színterét. Ez a mai birodalom az Angol-Amerikai világhatalom, amely megpróbálja rákényszeríteni az emberiségre a saját elképzelését a békéről és a biztonságról. Az első században a testi Izrael elvetette Jézust mint Isten trónra emelt Királyát. 1914-ben elkezdődött Jézus „jelenléte” mint Jehova trónra emelt Királyáé (Zsoltárok 2:6; Jelenések 11:15–18). De a nemzetek — a kereszténység nemzeteit is beleértve — nem voltak hajlandók elismerni őt (Zsoltárok 2:2, 3, 10, 11). Valójában egy gonosz világháborúba bonyolódtak a nemzetközi szuverenitás érdekében. A kereszténység vallási vezetői — a zsidó vezetőkhöz hasonlóan — az élen jártak Jézus elutasításában. 1914 óta következetesen ott vannak a politikai küzdőtéren és ellenzik a Királyság jó hírének prédikálását (Márk 13:9).

¹¹ Miként Jézus idejében, ma is sokan örömmel elismerik Jehova Királyságát és az egész világon mindenütt terjesztik a jó hírt (Máté 24:14). Jehova Tanúi ma több mint hárommilliónyian kinyilvánítják Isten Királysága iránti lojalitásukat (Jelenések 7:9, 10). Mivel semlegesek a világ ügyeiben, teljes bizalommal vannak Jehova elrendezése iránt, amely meghozza a békét és biztonságot (János 17:15, 16; Efezus 1:10).

„Az undorító dolog” napjainkban

12. Mi a mai „undorító dolog”?

¹² Mi hát a „pusztulást okozó undorító dolog” napjainkban? Az első században ez a kifejezés a római csapatokra vonatkozott, amelyeket azért küldtek el, hogy helyreállítsák a Pax Romana-t Jeruzsálemben. A mai időnkben azonban az első világháborúban részt vevő nemzetek kiábrándultak abból az elképzelésből, hogy a totális háború hasznos lehet a béke kierőszakolása szempontjából, és valami újat próbáltak ki: a béke megvédésére alakult nemzetközi szervezetet. Ez 1919-ben lépett életbe mint Népszövetség, és ma is létezik mint Egyesült Nemzetek. Íme, „a pusztulást okozó undorító dolog” !

13., 14. a) Milyen hízelgő kijelentéseket tett a kereszténység „az undorító dolog”-gal kapcsolatban? b) Miért volt ez bálványimádás, és hová helyezték ezzel „az undorító dolgot”?

¹³ Érdekes, hogy az „undorító dolog”-nak fordított héber szó Dániel jövendölésében a shiq-quts. A Bibliában ezt a szót főleg a bálványokra és a bálványimádásra alkalmazzák (1Királyok 11:5, 7). Ezt szem előtt tartva, olvassuk el, mit mondanak a Népszövetségről egyes vallási vezetők:

„Mi is lehetne az emberiség világszövetségének ez az elképzelése . . . ha nem az Isten Királysága?” „A Népszövetség az Evangéliumban gyökeredzik” (Krisztus Egyházainak Szövetségi Tanácsa Amerikában). „[A Népszövetség] minden egyes tagjának céljairól és tevékenységéről elmondhatjuk, hogy Isten akaratát teljesíti, ahogyan azt Jézus Krisztus tanította” (Az Anglikán Egyház püspökei). „Az értekezlet tehát azt javasolja, hogy minden keresztény támogassa a Népszövetséget és imádkozzon érte a [földi béke] elérésének egyedül rendelkezésre álló eszközéért.” (Baptisták, Kongregacionalisták, és Presbiteriánusok Általános Testülete Nagy-Britanniában). „[A Népszövetség] az egyedüli szervezett erőfeszítés, amely abból a célból történt, hogy hatályba léptesse a Szentszék megismételt óhajait” (Bourne bíboros, westminsteri érsek).

¹⁴ Amikor a nemzetek nemcsak elvetették Isten Királyságát, de saját szervezetet hoztak létre a béke megteremtésére, az már lázadás volt. Amikor a kereszténység vallási vezetői azt a szervezetet Isten Királyságával és az Evangéliummal azonosították és azt hirdették, hogy az „az egyetlen rendelkezésre álló eszköz” a béke megteremtésére, ez már bálványimádásnak számított. Isten Királysága helyébe tették azt, vagyis „szent helyre”. Mindenképpen ott állt, „ahol nem kellett volna” (Máté 24:15; Márk 13:14). És a vallási vezetők ma is támogatják a Népszövetség utódait, az Egyesült Nemzeteket, ahelyett, hogy az embereket Isten felállított Királyságához irányítanák.

A kereszténységet fenyegető veszély

15., 16. Hogyan fejlődnek a kereszténység és „az undorító dolgot” támogató nemzetek közötti kapcsolatok?

¹⁵ Jóllehet a kereszténység vallásai a Népszövetséget és annak utódát választották Isten Királysága helyett, e szervezetek tagnemzeteivel való kapcsolatuk megromlott. Hasonló ez ahhoz, ami a zsidók és Róma között történt. Az Egyesült Nemzetek 1945 óta egyre több és több országot vont be a hatáskörébe. Ezek az országok részben nem-keresztények, részben keresztényellenesek, ez pedig nem sok jót jelent a kereszténységnek.

¹⁶ Azonkívül, számos országban surlódások vannak a kereszténység vallásai és az állam között. Lengyelországban a Katolikus Egyház az ottani rendszer ellenzékének tűnik. Észak-Írországban és Libanonban a kereszténység vallásai elmérgesítették a béke és biztonság problémáit. Azonkívül, a kereszténység vallásai olyan egyéneket is kitermeltek a tagjaik soraiban, akik — miként a zsidó zéloták — az erőszakra buzdítanak. A Protestáns Egyházak Világszövetsége adományokkal segít terrorszervezeteket, míg katolikus papok gerillákként harcolnak a dzsungelekben vagy forradalmi kormányokban töltenek be fontos állásokat.

17. a) Mi a mai Jeruzsálem? b) Végül mi történik vele?

¹⁷ Csak az idő fogja feltárni, milyen mértékben romlik meg a viszony a kereszténység vallásai és a nemzetek között, de az első századi események máris előárnyékolják, hogy mindez hogyan végződik. Amint Jézus azt előre látta, az első században a római seregek elpusztították Jeruzsálemet sok nyomorúság közepette. A prófétai mintához hasonlóan, az Egyesült Nemzetek és a többi nemzet is megtámadja és elpusztítja majd „Jeruzsálemet”, vagyis a kereszténység vallási felépítményét (Lukács 21:20, 23).

Meneküljetek a hegyekbe!

18. Mit kell tenniük a szelídeknek, amikor megértik, hogy „az undorító dolog” ott áll azon a helyen?

¹⁸ Az első században, miután „az undorító dolog” megjelent, a keresztényeknek lehetőségük nyílt a menekülésre. Jézus azt tanácsolta, hogy azonnal fussanak el, mert nem tudhatják, hogy meddig áll fenn majd ez a lehetőség (Márk 13:15, 16). Hasonlóképpen, amikor a szelíd lelkületű emberek ma rájönnek arra, hogy „az undorító dolog” valóban létezik, azonnal fussanak ki a kereszténység vallási területéről. Minden másodperccel, amelyet azon a területen töltenek, csak növelik a szellemi életüket fenyegető veszélyt, és ki tudja, meddig lesz nyitva számukra a menekülés lehetősége!

19., 20. a) Mit tettek az első századi keresztények, amikor látták, hogy Jeruzsálemet körülveszik a római seregek? b) Mi képviseli ma „a hegyeket”, és mi sürgeti ma a szelídeket arra, hogy oda meneküljenek?

¹⁹ Lukács evangéliuma arra figyelmeztette az akkor élő keresztényeket, hogy amikor látják „Jeruzsálemet táborozó seregektől körülvéve”, meneküljenek el. Amint már megemlítettük, azok a seregek i. sz. 66-ban jelentek meg, és még abban az évben lehetőség nyílt a menekülésre, amikor Cestius Gallus visszavonta csapatait. Miután a keresztények elmenekültek, a háború tovább folyt a zsidók és a rómaik között — jóllehet nem Jeruzsálem körül. Néró császár Vespasianust küldte ki Palesztinába, és az sikeres hadjáratot vezetett 67-ben és 68-ban. Ezután Néró meghalt, és Vespasianus érdekeltté lett a császári utódlásban. De i. sz. 69-ben, miután trónra került, elküldte fiát, Titust, hogy fejezze be a judeai háborút. I. sz. 70-ben Jeruzsálem elpusztult.

²⁰ A keresztények azonban nem várták meg Jeruzsálemben, hogy ezeknek szemtanúi lehessenek. Amint először megpillantották az ostromló seregeket, már tudták, hogy a várost halálos veszély fenyegeti. Hasonlóképpen, ma is megjelent már a kereszténység elpusztítására szolgáló eszköz. Ezért, amikor felismerjük, hogy a kereszténység veszélyben van, azon nyomban ’fussunk a hegyekbe’, Jehova teokratikus szervezetének menedékébe. Nincsenek olyan próféciák, amelyek alapján azt hihetnénk, hogy lesz majd egy lélegzetvételnyi idő a kereszténységet ért első támadás és annak végső pusztulása között. Valójában nem is lesz szükség ilyen fegyvernyugvásra az ellenségeskedés közben. A szelídek elég bölcsek ahhoz, hogy már most kifussanak a kereszténységből.

Jeruzsálem és a kereszténység

21. Miért van az, hogy „az undorító dolog” Jeruzsálem végidejének a végén jelent meg, ebben a században viszont a dolgok rendszere végidejének az elején?

²¹ Meglepődhetünk-e azon, hogy az első században „az undorító dolog” közvetlenül Jeruzsálem pusztulása előtt jelent meg, napjainkban viszont közvetlenül e világ végidejének a kezdetekor? Nem lepődhetünk meg. „Az undorító dolog” mindkét esetben akkor jelent meg, amikor Jehova azt akarta, hogy a népe elmeneküljön. Az első században a keresztényeknek egy ideig Jeruzsálemben kellett maradniuk, hogy ott prédikálhassanak (Cselekedetek 1:8). Csupán i. sz. 66-ban, amikor már küszöbön állt a pusztulás, akkor jelent meg az „undorító dolog” és figyelmeztette őket a menekülésre. De a mai Jeruzsálem-ben maradni annyit jelent: a kereszténység vallási területéhez tartozni, annak részét képezni.a Lehetetlen Jehovát elfogadható módon szolgálni abban a romlott és hitehagyott környezetben. Ezért „az undorító dolog” már e világ végidejének a legelején megjelent, hogy a menekülésre figyelmeztesse a keresztényeket. A kereszténységből való kimenekülés most is folyamatban van, minden egyes személy akkor kapja meg a figyelmeztetést, hogy meneküljön, amikor megérti, hogy „az undorító dolog” helyben van.

22. Milyen kérdések várnak megválaszolásra?

²² Megkérdezhetnénk azonban: vajon mi vezet ahhoz a váratlan tetthez, hogy az Egyesült Nemzetekhez tartozó militarizált elemek elpusztítják a kereszténységet? És mikor történik meg ez? És hogyan lehetséges az, hogy mindez hozzájárul földünk békéjéhez és biztonságához? Ezeket a kérdéseket a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

[Lábjegyzet]

Emlékszel rá?

□ Miért kell hogy legyen mai beteljesedése is Jézus próféciájának, amit „az undorító dolog”-gal kapcsolatban mondott?

□ Mi felel meg ma „az undorító dolog”-nak, és mióta áll azon a helyen?

□ Mi felel meg ma a Jézus próféciájában szereplő Jeruzsálemnek?

□ Hogyan segít a Lukács 21:20, 21 meglátni a menekülés sürgősségét?

□ Mik azok „a hegyek”, ahová a szelídek elmenekülnek?

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Amikor a kereszténység vallási vezetői az Egyesült Nemzeteket Isten Királyságával és az evangéliummal azonosították, bálványimádást követtek el