Megszabadulva egy „gonosz nemzedéktől”

„Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket?” (LUKÁCS 9:41, Újfordítású revideált Biblia).

 1. a) Mire vetik előre árnyékukat e vészterhes idők? b) Mit mondanak az Írások a túlélőkről?

VÉSZTERHES időket élünk. Földrengések, árvizek, éhínségek, betegségek, törvénytelenség, bombázások, szörnyűséges háborúk — ezek, és még több minden is áradatként zúdul az emberiségre XX. századunkban. A közeljövőre nézve azonban minden csapások legnagyobbika fenyeget. Mi az? Egy „nagy nyomorúság . . ., a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha” (Máté 24:21). Ennek ellenére sokan örömteli jövőre tekinthetünk előre! Miért? Mert Isten saját Szava leír „egy nagy sokaságot”, amelyet „senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből . . . Ezek azok, a kik jöttek [jönnek, Csia fordítás] a nagy nyomorúságból . . . Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé . . .; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet” (Jelenések 7:1, 9, 14–17).

 2. Hogyan teljesedtek be először prófétailag a Máté 24., a Márk 13. és a Lukács 21. fejezetének kezdeti versei?

² A Máté 24:3–22-ben, a Márk 13:3–20-ban és a Lukács 21:7–24-ben található ihletett feljegyzés bevezeti azt a prófétai leírást, melyet Jézus „a világ végéről [a dolgok rendszere befejezéséről, NW ]” adott.a Ez a prófécia először a dolgok korrupt zsidó rendszerén teljesedett be az időszámításunk szerinti I. században, s abban érte el csúcspontját, hogy példa nélkül álló „nagy nyomorúság” szakadt a zsidókra. A zsidó rendszernek a jeruzsálemi templomnál összpontosuló vallási és politikai struktúrája teljes egészében megsemmisült, hogy soha többé ne álljon helyre.

 3. Miért sürgős, hogy napjainkban megszívleljük Jézus próféciáját?

³ Most vizsgáljuk meg azokat a körülményeket, amelyek Jézus próféciájának első beteljesedését vették körül. Ez segítségünkre lesz abban, hogy jobban értsük a mai, párhuzamos teljesedést. Megmutatja majd, mennyire sürgős pozitív lépéseket tennünk már most, hogy túléljük a nyomorúságok legnagyobbikát, mely az emberiség egészét fenyegeti (Róma 10:9–13; 15:4; 1Korinthus 10:11; 15:58).

„A vég” — mikor?

 4., 5. a) Miért érdekelte az i. sz. I. századi istenfélő zsidókat a Dániel 9:24–27 próféciája? b) Hogyan teljesedett be e prófécia?

⁴ Isten prófétája, Dániel i. e. 539 körül olyan eseményekről kapott látomást, amelyeknek egy „hetven [év]hetet” felölelő időszak utolsó „hete” alatt kellett megtörténniük (Dániel 9:24–27). Ezek a „hetek” i. e. 455-ben kezdődtek, amikor Perzsia királya, Artaxerxes elrendelte Jeruzsálem városának újjáépítését. Az utolsó „hét” a Messiás, Jézus Krisztus megjelenésével kezdődött, mégpedig i. sz. 29-ben, amikor is megkeresztelkedett és felkenetett.b Az i. sz. I. században élő istenfélő zsidók jól ismerték Dániel próféciájának ezt az idővel kapcsolatos sajátosságát. A Lukács 3:15 például a következőket állapítja meg arról a sokaságról, amely Keresztelő János prédikálásának meghallgatására sereglett össze i. sz. 29-ben: „a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajjon nem ő-é a Krisztus.”

⁵ A hetvenedik „hét”-nek olyan hét évnek kellett lennie, amelynek során különleges kegyben részesülnek a zsidók. I. sz. 29-től kezdődött, s magában foglalta Jézus megkeresztelkedését és szolgálatát, aztán „a hét felén”, vagyis i. sz. 33-ban bekövetkező áldozati halálát, valamint egy további ’fél hetet’ i. sz. 36-ig. Ez alatt a „hét” alatt kizárólag istenfélő zsidók, illetve zsidó prozeliták kapták meg a lehetőséget arra, hogy Jézus felkent tanítványaivá legyenek. Aztán i. sz. 70-ben, amely előre nem ismert időpont volt, Titus vezetésével a római légiók megsemmisítették a hitehagyott zsidó rendszert (Dániel 9:26, 27).

 6. a) Mennyire volt pusztító az a „nyomorúság”, amely i. sz. 66-ban kezdődött? b) Kik élték túl, és milyen sürgős lépések megtételének volt ez köszönhető?

⁶ Így a zsidó papságot, amely beszennyezte Jeruzsálem templomát, és összeesküvést szőtt Isten tulajdon Fiának a megölésére, kitörölték a létből. A nemzeti és törzsi feljegyzésekből sem maradt semmi. Ezt követően egyetlen zsidó sem formálhatott jogot törvényesen papi vagy királyi örökségre. Örvendetes módon azonban felkent szellemi zsidók már külön lettek választva mint királyi papság, hogy „hirdessék . . . [Jehova Isten] hatalmas dolgait” (1Péter 2:9). Amikor i. sz. 66-ban a római hadsereg először vette ostrom alá Jeruzsálemet, és még a templom területét is aláásta, a keresztények felismerték e katonai erőben „a pusztító utálatosságot”, amelyről „Dániel próféta szólott”, s amely „ott áll a szent helyen”. Engedelmeskedve Jézus prófétai parancsának, a Jeruzsálemben és Júdeában élő keresztények a hegyvidékekre menekültek, hogy védelmet találjanak (Máté 24:15, 16; Lukács 21:20, 21).

 7., 8. Milyen „jelt” vették észre a keresztények, viszont mit nem tudtak?

⁷ E hűséges zsidó keresztények észrevették Dániel próféciájának teljesedését, és szemtanúi voltak azoknak a tragikus háborúknak, éhínségeknek, járványoknak, földrengéseknek és törvénytelenségnek, melyekről úgy jövendölt Jézus, mint amelyek részét alkotják ’a dolgok rendszere befejezése jelének’ (Máté 24:3, NW ). De vajon megmondta nekik Jézus, mikor fogja Jehova ténylegesen végrehajtani az ítéletet azon a korrupt rendszeren? Nem. Amit az ő jövőbeni királyi jelenlétének csúcspontjáról prófétált, az kétségkívül az I. századi „nagy nyomorúságra” is érvényes volt: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Máté 24:36, Úf ).

⁸ A zsidók megtehették, hogy Dániel próféciája alapján kiszámítják, mikor jelenik meg Jézus a Messiásként (Dániel 9:25). Azt viszont nem közölték velük, hogy milyen időpontban jön el a „nagy nyomorúság”, amely végül is elpusztította a dolgok hitehagyott zsidó rendszerét. Csak Jeruzsálem és az ott lévő templom pusztulása után ismerték fel, hogy i. sz. 70 volt ez az időpont. Mindamellett már előtte is tisztában voltak Jézus prófétai szavaival: „el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, Úf ], mígnem mindezek meglesznek” (Máté 24:34). A „nemzedék” szó alkalmazása itt láthatólag különbözik a Prédikátor 1:4-ben találhatóétól, amely egymást követő nemzedékekről beszél, melyek egy bizonyos időtartam alatt jönnek és mennek.

„Ez a nemzedék” — mi az? 

 9. Hogyan határozzák meg bizonyos szótárak a görög ge·ne·aʹ szót?

⁹ Amikor az Olajfák hegyén a Jézus társaságában helyet foglaló négy apostol hallotta Jézusnak a „dolgok rendszere befejezéséről” szóló próféciáját, vajon hogyan értette az „ez a nemzedék” kifejezést? Az evangéliumokban a „nemzedék” szó a görög ge·ne·aʹ fordítása, melyet általánosan használt szótárak ilyen szavakkal határoznak meg: ’Tulajdonképpeni értelemben . . . egy ős leszármazottai’ (Dr. Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög—magyar szótár). ’Az, amit nemzettek, egy család; . . . egy genealógiának egymást követő tagjai . . . vagy az emberek egy nemzetségének . . . vagy az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokaságának tagjai, Máté 24:34; Márk 13:30; Luk 1:48; 21:32; Fil 2:15, s kivált az ugyanabban az időszakban élő zsidó nemzetbeliek’ (W. E. Vine: Expository Dictionary of New Testament Words). ’Az, amit nemzettek, ugyanonnan származó emberek, egy család; . . . az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokasága: Mt 24,34; Mk 13,30; Lk 1,48 . . . kivált az egyazon időszakban élő zsidó nemzetségre alkalmazva’ (J. H. Thayer: Greek-English Lexicon of the New Testament).

10. a) A Máté 24:34-re hivatkozva milyen azonos meghatározással szolgál két szaktekintély? b) Hogyan támasztja alá egy teológiai szótár és néhány bibliafordítás e meghatározást?

¹⁰ Vine és Thayer tehát mindketten a Máté 24:34-re hivatkoznak, amikor úgy határozzák meg az „ez a nemzedék” (he ge·ne·aʹ hauʹte) kifejezést, mint ’az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokaságát’. Egy teológiai szótár alátámasztja e meghatározást, megállapítva: „Ahogy Jézus használja a »nemzedék« szót, az kifejezi az ő átfogó célját: a teljes népre céloz, és tudatában van a bűnben való összetartásuknak” (Theological Dictionary of the New Testament, 1964). Valóban, a „bűnben való összetartás” világosan meglátszott a zsidó nemzetnél, amikor Jézus a földön volt, éppúgy, ahogy a mai világrendszernek is jellemzője.c

11. a) Milyen tekintélyt kell követnünk elsősorban annak eldöntésében, hogy miként alkalmazzuk a he ge·ne·aʹ hauʹte kifejezést? b) Hogyan használta e tekintély a kifejezést?

¹¹ Ezt a dolgot tanulmányozva a keresztények persze elsősorban azt követve gondolkodnak, ahogyan az ihletett evangéliumírók használták a görög he ge·ne·aʹ hauʹte, vagyis „ez a nemzedék” kifejezést, amikor is közvetítették Jézus szavait. A kifejezést következetesen negatív értelemben használták. Jézus ennélfogva „kígyóknak, mérges kígyók fajzatainak” hívta a zsidó vallási vezetőket, és folytatásképpen azt mondta, hogy a Gyehennának büntetése lesz végrehajtva „ezen a nemzetségen [nemzedéken, Úf ]” (Máté 23:33, 36). De vajon ez az ítélet a képmutató papságra korlátozódott? Szó sincs róla. Jézus tanítványai számos alkalommal hallották, amint „erről a nemzedékről” beszélt, és egységesen sokkal tágabb értelemben alkalmazta a kifejezést. Milyen értelemben?

„Ez a gonosz nemzedék”

12. Hogyan kapcsolta össze Jézus „a sokaságot” „ezzel a nemzedékkel”, amint hallgatták a tanítványai?

¹² Jézus nagy galileai szolgálata idején, i. sz. 31-ben röviddel a pászka után a tanítványai hallották, amint ezt mondta „a sokaságnak”: „kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget [nemzedéket, Úf ]? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. Mert eljött [Keresztelő] János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne. Eljött az embernek Fia [Jézus], a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja!” Nem lehetett kedvére tenni ennek az elvtelen „sokaságnak”! (Máté 11:7, 16–19).

13. Kit azonosított és ítélt el Jézus úgy, mint „ezt a gonosz nemzedéket” a tanítványai jelenlétében?

¹³ Később, i. sz. 31-ben, amikor Jézus és tanítványai a második galileai prédikáló körútjukra indultak, „némelyek az írástudók és farizeusok közül” jelt kértek Jézustól. Ő ezt mondta nekik és a jelen lévő „sokaságnak”: „E gonosz és parázna nemzetség [nemzedék, Úf ] jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában . . . Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel [nemzedékkel, Úf ] is” (Máté 12:38–46). Nyilvánvaló, hogy „ez a gonosz nemzedék” a vallási vezetőket is és „a sokaságot”d is magában foglalta, amely sohasem értette meg a Jézus halálában és feltámadásában beteljesedett jelt.

14. Hogyan ítélte el Jézus a szadduceusokat és a farizeusokat, ahogy azt a tanítványai hallották?

¹⁴ Az i. sz. 32. évi pászkát követően, midőn Jézus és tanítványai Galilea Magdala nevű területére érkeztek, a szadduceusok és a farizeusok újra jelt kértek Jézustól. Ő ismét megmondta nekik: „E gonosz és parázna nemzetség [nemzedék, Úf ] jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Máté 16:1–4). Csakugyan, e vallásos képmutatók igencsak hibáztathatók voltak mint vezetők a hűtlen „sokaság” között, melyet úgy ítélt el Jézus, mint „ezt a gonosz nemzedéket”.

15. Jézusnak és tanítványainak milyen összetalálkozásuk volt ’ezzel a nemzedékkel’ közvetlenül az elváltozás előtt, és rögtön azután is?

¹⁵ Galileai szolgálatának vége felé Jézus magához hívta a sokaságot meg a tanítványait, és ezt mondta: „valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség [nemzedék, Úf ] között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt” (Márk 8:34, 38). Nyilvánvaló hát, hogy az akkori idők megbánás nélküli zsidóinak tömegei alkották „e parázna és bűnös nemzedéket”. Néhány nappal később, Jézus elváltozása után, Jézus és a tanítványai „a sokasághoz értek”, és egy férfi arra kérte őt, hogy gyógyítsa meg a fiát. Jézus megjegyezte: „Óh hitetlen és elfajult nemzetség [nemzedék, Úf ]! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket?” (Máté 17:14–17; Lukács 9:37–41).

16. a) „A sokaságnak” milyen elítélését ismételte meg Jézus Júdeában? b) Hogyan jutott odáig „ez a nemzedék”, hogy elkövesse minden bűntettek közül a leggonoszabbat?

¹⁶ Valószínűleg Júdeában történt, az i. sz. 32. évi sátoros ünnep után, „amikor . . . egyre nagyobb sokaság gyülekezett” Jézus köré, hogy megismételte azt, amivel elítélte őket, mondván: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele” (Lukács 11:29, Úf ). Végül, amikor a vallási vezetők bíróság elé állították Jézust, Pilátus felajánlotta, hogy szabadon engedi őt. A feljegyzés így szól: „A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el . . . Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!” E „gonosz nemzedék” Jézus vérét követelte! (Máté 27:20–25).

17. Hogyan reagáltak Péter prédikálására némelyek „ebben az elfajult nemzedékben” pünkösdkor?

¹⁷ Egy „hitetlen és elfajult nemzedék” tehát a vallási vezetőitől felbujtva kulcsszerepet játszott az Úr Jézus Krisztus halálának kieszközlésében. Ötven nappal később, i. sz. 33 pünkösdjén, a tanítványok szent szellemet kaptak, és különböző nyelveken kezdtek beszélni. A hang hallatán „egybegyűle a sokaság”, és Péter apostol úgy szólt hozzájuk, mint ’zsidó férfiakhoz és Jeruzsálem minden lakójához’ (Úf), mondván: „Azt [Jézust] . . . megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek.” Hogyan reagáltak némelyek a hallgatóságban? „Szívökben megkeseredének.” Péter ekkor arra kérte őket, hogy tanúsítsanak megbánást. „Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: »Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!«” (Úf). Válaszul erre mintegy háromezren „örömest vevék az ő beszédét, [és] megkeresztelkedének” (Cselekedetek 2:6, 14, 23, 37, 40, 41).

Azonosítva „ez a nemzedék”

18. Mire utal következetesen az, ahogy Jézus az „ez a nemzedék” kifejezést használta?

¹⁸ Akkor hát mi az a „nemzedék”, amire oly gyakran utalt Jézus a tanítványai jelenlétében? Hogyan értették azokat a szavait, hogy „el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, Úf ], mígnem mindezek meglesznek”? Jézus biztos, hogy nem tért el attól, hogy a tőle megszokott módon használja az „ez a nemzedék” kifejezést, melyet következetesen a korabeli tömegekre és egyúttal „vak vezetőikre” alkalmazott, akik együttesen alkották a zsidó nemzetet (Máté 15:14). „Ez a nemzedék” átélte mindazt a gyötrelmet, melyet megjövendölt Jézus, és aztán elmúlt egy mindent felülmúló „nagy nyomorúságban”, amely Jeruzsálemet sújtotta (Máté 24:21, 34).

19. Mikor és hogyan múlt el a zsidó rendszer ’ege és földje’?

¹⁹ Az I. században Jehova ítélkezett a zsidó nép felett. A megbánást tanúsító személyeket, akik kezdtek hitet gyakorolni Jehovának a Krisztus általi irgalmas gondoskodásában, kimentették e „nagy nyomorúságból”. Jézus szavainak megfelelően minden megjövendölt dolog bekövetkezett, majd a dolgok zsidó rendszerének ’ege és földje’ — az egész nemzet, a vallási vezetőivel és az emberek gonosz társadalmával együtt — elmúlt. Jehova végrehajtotta az ítéletet! (Máté 24:35; vö. 2Péter 3:7).

20. Milyen időszerű intés vonatkozik sürgős jelleggel minden keresztényre?

²⁰ Azok a zsidók, akik odafigyeltek Jézus prófétai szavaira, átlátták, hogy megmentésük nem attól függ, hogy megpróbálják-e kiszámítani egy „nemzedék” vagy bizonyos, időponthoz kötött „idők és alkalmak [időszakok, Vida fordítás]” hosszúságát, hanem attól, hogy elkülönülve maradnak-e a korabeli elvetemült nemzedéktől, és buzgón cselekszik-e Isten akaratát. Bár Jézus próféciájának utolsó szavai a napjainkban esedékes fő beteljesedésre vonatkoznak, az I. századi zsidó keresztényeknek is meg kellett szívlelniük az intést: „Vigyázzatok [virrasszatok, Vi] azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lukács 21:32–36; Cselekedetek 1:6–8).

21. Milyen hirtelen bekövetkező fejleményre számíthatunk a közeljövőre nézve?

²¹ Ma „közel van az Úrnak nagy napja . . ., és igen siet” (Sofóniás 1:14–18; Ésaiás 13:9, 13). Hirtelen, Jehova saját, előre meghatározott ’napján és órájában’ rá lesz szabadítva a dühe a világ vallási, politikai és kereskedelmi elemeire, s ezekkel együtt a jelenkori „gonosz és parázna nemzetséget [nemzedéket, Úf ]” alkotó önfejű emberekre is (Máté 12:39; 24:36; Jelenések 7:1–3, 9, 14). Hogyan érheted el, hogy kimentsenek „a nagy nyomorúságból”? A következő cikkünk választ ad erre, és beszél a jövőre vonatkozó nagyszerű reménységről.

[Lábjegyzetek]

Olyan idő, amikor virrasztani kell

„Minden nemzetnek hirdetnetek kell előbb az evangéliumot . . ., de aki végig kitart, az megmenekül” (MÁRK 13:10, 13, Vida fordítás).

 1. Miért kell kitartanunk és felbátorodnunk?

KITARTANI — ezt kell tennünk egy hitetlen és elfajult nemzedék között! 1914 óta egy emberi nemzedék romlása megy végbe, csakúgy, mint Jézus napjaiban. És a romlottság ma világméretekben jelentkezik. Ezekben „az utolsó napokban” a Pál apostol által leírt „nehéz idők” gyötrik az emberiséget. ’A gonosz emberek és az ámítók továbbra is növekednek a rosszaságban.’ Világos, hogy „az egész világ a gonosz [Sátán, az Ördög] hatalmában van”, aki most teszi meg utolsó erőfeszítéseit, hogy tönkretegye a földet. De bátorság! Közeleg már egy „nagy nyomorúság”, amely maradandó megkönnyebbülést hoz mindazoknak, akik szeretik az igazságosságot (2Timótheus 3:1–5, 13; 1János 5:19, Újfordítású revideált Biblia; Jelenések 7:14).

 2. Hogyan teljesedett be egy prófécia 1914-ben?

² Nagy öröm, hogy Jehova már trónra emelte az Úr Jézus Krisztust az egekben, előkészítve az emberiség elnyomó ellenségeinek eltávolítását (Jelenések 11:15). Miként a Messiás első jövetelekor, úgy ebben a században is beteljesedik egy figyelemre méltó prófécia, melyet Dániel írt le. A Dániel 4:13, 14, 29-ben arról olvasunk, hogy a föld feletti jogos királyi uralom megszakad egy „hét időt” magában foglaló időszakra. Fő beteljesedésében e hét idő hét bibliai évet tesz ki, melyek egyenként 360 „naposak”, vagyis összesen 2520 évről van szó.a Ez az időszak i. e. 607-ben kezdődött — amikor is Babilon lábbal kezdte tiporni Izráel királyságát —, és i. sz. 1914-ig tartott, tehát addig az évig, amikor Jézust trónra emelték az égben mint az emberiség jogos Királyát. Ekkor ért véget „a nemzetek meghatározott ideje” (Lukács 21:24, NW ). A nemzetek azonban nem hajlandók alávetni magukat az újonnan létrejött messiási Királyságnak (Zsoltárok 2:1–6, 10–12; 110:1, 2).

 3., 4. a) Milyen összehasonlítást tehetünk az I. századi és a mi időnkben lejátszódó események között? b) Milyen tárgyhoz illő kérdéseket tehetünk fel?

³ Amikor közeledett a hetvenedik évhét (i. sz. 29—36), továbbá amikor elközelgett az 1914. év, az istenfélő emberek számítottak a Messiás megérkezésére. És ő meg is érkezett! Ámde megjelenésének módja mindkét esetben eltért attól, amire számítottak. Az is igaz mindkét esetre, hogy egy viszonylag rövid időszak után egy elvetemedett „nemzedék” végül isteni rendelet alapján pusztulást szenved (Máté 24:34).

⁴ Előző cikkünkben rámutattunk arra, hogy miként jutott végére az a gonosz zsidó nemzedék, amely Jézus vérét követelte. Nos, akkor mi a helyzet az emberiségnek azzal a romlott nemzedékével, amely még most is őellene van, vagy semmibe veszi? Mikor fogják végrehajtani e hitetlen nemzedéken az ítéletet?

’Ébren maradjatok!’

 5. a) Milyen jó oknál fogva nem szükséges ismernünk Jehova ’napjának és órájának’ az idejét? b) Márk szerint Jézus milyen józan tanáccsal fejezte be a próféciáját?

⁵ Jézus, miután olyan eseményekről prófétált, melyek egy „nagy nyomorúság” idejéhez vezetnek, hozzátette: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Úf) (Máté 24:3–36; Márk 13:3–32). Nem szükséges ismernünk az események pontos időzítését. Inkább arról van szó, hogy az ébrenlétre, az erős hit kifejlesztésére és a Jehova szolgálatában való lankadatlan buzgóságra kell összpontosítanunk — nem pedig egy időpont kiszámítására. Jézus a következőket mondta nagy próféciájának befejezéséül: „Vigyázzatok, virrasszatok! Nem tudjátok mikor lesz az az idő . . . Legyetek hát ébren! . . . Amit pedig nektek mondok, mindeneknek mondom: Ébren maradjatok” (Márk 13:33–37, Csia fordítás). Veszély leselkedik ránk a mai világ homályában. Virrasztanunk kell! (Róma 13:11–13).

 6. a) Miben kell horgonyoznia a hitünknek? b) Hogyan ’számlálhatjuk napjainkat’? c) Alapjában véve mit ért Jézus a „nemzedék” szón?

⁶ Nemcsak hogy figyelmet kell fordítanunk azokra az ihletett próféciákra, melyek egy gonosz rendszernek e befejező napjaira vonatkoznak, hanem elsősorban Krisztus Jézus értékes áldozatába és Isten ezen alapuló csodálatos ígéreteibe kell vetnünk a hitünket horgony gyanánt (Zsidók 6:17–19; 9:14; 1Péter 1:18, 19; 2Péter 1:16–19). Alig várva már ennek az elvetemedett rendszernek a végét, Jehova népe időnként találgatásokba bocsátkozott a „nagy nyomorúság” kitörésének idejét illetően, sőt még annak számítgatásaival is összekapcsolta ezt, hogy milyen hosszú egy nemzedék életideje az 1914-től kezdődő időben. De nem úgy ’jutunk bölcs szívhez’, ha azt találgatjuk, hány évből vagy napból áll egy nemzedék, hanem ha azon gondolkodunk, hogy miként ’számláljuk napjainkat’ örömteli dicséretet szerezve Jehovának (Zsoltárok 90:12). A „nemzedék” kifejezés, ahogy Jézus használta, nem szolgál szabállyal az időmérésre, ehelyett mindenekelőtt egy meghatározott történelmi időszak egy időben élő embereire utal, s velük együtt az ő sajátosan jellemző vonásaikra.b

 7. Mit ír egy történészprofesszor „az 1914-es nemzedékről”, és hogyan függ ez össze Jézus próféciájával?

⁷ A fentiekkel összhangban Robert Wohl, történészprofesszor ezt írta a The Generation of 1914 (Az 1914-es nemzedék) című könyvében: „Egy történelmi nemzedéket nem az időrendi korlátai . . . határoznak meg. Nem időpontok közötti zóna.” Kimutatta azonban, hogy az I. világháború „a múlttal való szakítás elemi erővel ható érzetét” keltette, s hozzátette: „Azok, akik átélték a háborút, soha nem tudtak szabadulni attól a gondolattól, hogy egy világ véget ért, s egy másik kezdődött 1914 augusztusában.” Mennyire igaz ez! A dolog döntő pontját célozza meg. Az emberiségnek „ez a nemzedéke” megdöbbentő változásokat tapasztal 1914 óta. Látja a milliók vérében ázó földet. Hadviselés, népirtás, terrorizmus, bűnözés és törvénytelenség üti fel a fejét világszerte. Éhínség, betegségek és erkölcstelenség söpör végig földgolyónkon. Jézus megjövendölte: „ti is [mármint a tanítványai], mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség [nemzedék, Úf ] el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek” (Lukács 21:31, 32).

 8. Hogyan hangsúlyozzák ki Jehova prófétái a virrasztás szükségességét?

⁸ Igen, a messiási Királyság teljes győzelme közel van! Akkor hát nyerhetünk-e valamit is azzal, ha időpontokra tekintünk, vagy egy „nemzedék” szó szerinti életidejét találgatjuk? Semmiképpen! A Habakuk 2:3 világosan kijelenti: „e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!” Jehova számonkérési napja rohamosan közelget (Jeremiás 25:31–33; Malakiás 4:1).

 9. Milyen 1914 óta tapasztalható fejlemények mutatják, hogy kevés az idő?

⁹ Amikor 1914-ben Krisztus Királyság-uralma elkezdődött, Sátán levettetett a földre. Ez azt jelenti, hogy „jaj a föld . . . lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12:12). Ez az idő valóban kevés, összehasonlítva Sátán több ezer éves uralkodásával. A Királyság közel van, és ez arra a napra és órára is igaz, amikor Jehova végrehajtja az ítéletet e gonosz nemzedéken! (Példabeszédek 3:25; 10:24, 25).

A „nemzedék”, amely elmúlik

10. Hogyan hasonlít „ez a nemzedék” a Noé napjaiban élőhöz?

¹⁰ Vizsgáljuk meg tüzetesebben Jézusnak a Máté 24:34, 35-ben található kijelentését: „Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, »Úf«], mígnem mindezek meglesznek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” Jézus ezutáni beszédei megmutatják, hogy „arról a napról és óráról . . . senki sem tud”. De ami sokkal fontosabb, rávilágít, hogy el kell kerülnünk azokat a csapdákat, amelyek körülvesznek ebben a nemzedékben. Jézus tehát hozzáteszi: „A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele [jelenléte, NW ] is. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele [jelenléte, NW ] is” (Máté 24:36–39). Jézus itt napjainak nemzedékét a Noé napjaiban élőhöz hasonlította (1Mózes 6:5, 9, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).

11. Hogyan hasonlított össze Jézus ’nemzedékeket’, ahogy arról Máté és Lukács beszámol?

¹¹ Nem ekkor hallották először az apostolok, hogy Jézus így hasonlít össze ’nemzedékeket’, hiszen néhány nappal korábban a következőket jelentette ki magára vonatkozóan: „[az Emberfiának] sokat kell . . . szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől [nemzedéktől, »Úf«]. És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is” (Lukács 17:24–26). A Máté 24. fejezet és a Lukács 17. fejezet tehát ugyanolyan összehasonlítást tesz. Noé napjaiban „minden test” — amely „megrontotta vala az ő útát a földön”, s amely elpusztult az Özönvízben — alkotta „ezt a nemzedéket”. Jézus napjaiban a Jézust elutasító hitehagyott zsidó emberek alkották „ezt a nemzedéket” (1Mózes 6:11, 12; 7:1).

12., 13. a) Ma mi „ez a nemzedék”, melynek el kell múlnia? b) Hogyan küzd meg ma Jehova népe ezzel az ’elfordult és elvetemedett nemzedékkel’?

¹² Ezért Jézus próféciájának mai, végső beteljesedésében az „ez a nemzedék” megjelölés nyilván azokra a földi népekre vonatkozik, amelyek látják ugyan Krisztus jelenlétének a jelét, de nem teszik jobbá útjaikat. Ezzel ellentétben mi mint Jézus tanítványai nem engedjük, hogy „ennek a nemzedéknek” az életstílusa formáljon bennünket. Igaz, a világban vagyunk, de nem szabad annak részét alkotnunk, „mert az idő közel van” (Jelenések 1:3; János 17:16). Pál apostol így int minket: „Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség [nemzedék, Úf ] közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon” (Filippi 2:14, 15; Kolossé 3:5–10; 1János 2:15–17).

¹³ A ’csillagokként való fénylés’ nemcsak azt foglalja magában, hogy tiszta keresztényi személyiségnek adjuk bizonyságát, hanem mindenekelőtt azt, hogy teljesítjük a Jézustól kapott prófétai megbízást: „az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” (Máté 24:14). Egyetlen ember sem tudja megmondani, mikor lesz ez a vég, de azt tudjuk, hogy el fog jönni „ennek a [gonosz emberek alkotta] nemzedéknek” a vége, ha egyszer Isten megelégedésére a tanúskodás eljutott „a földnek mind végső határáig” (Cselekedetek 1:8).

„Az a nap és óra”

14. Hogyan intett Jézus is, és Pál is, ami „az időket és időszakokat” illeti, és hogyan kell reagálnunk?

¹⁴ Amikor az egész földre kiterjedő tanúskodás eléri azt a mértéket, amely megfelel Jehova szándékának, itt lesz az ő „napja és órája”, hogy megszabaduljon e világ rendszerétől. Nem szükséges előre tudnunk az időpontot. Pál apostol ezért Jézus példáját követve így intett: „Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják [azt mondogatják, Katolikus fordítás]: Békeség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.” Figyeld meg, mit állít középpontba Pál: ’Akkor, amikor azt mondogatják.’ Igen, amikor „békeségről és biztonságról” beszélnek, s amikor legkevésbé számítanak rá, akkor lesz hirtelenséggel végrehajtva Isten ítélete. Mennyire helyénvaló Pál tanácsa: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok” (1Thessalonika 5:1–3, 6; lásd még a 7–11. verset; Cselekedetek 1:7).

15., 16. a) Miért ne gondoljuk, hogy Armageddon távolabb van, mint hittük talán? b) Hogyan kell felmagasztaltatnia Jehova szuverenitásának a közeljövőben?

¹⁵ Vajon az „ezzel a nemzedékkel” kapcsolatos, pontosabb álláspontunk azt jelenti, hogy Armageddon távolabb van, mint gondoltuk? Szó sincs róla! Bár mi sohasem tudtuk a „napot és órát”, Jehova Isten mindig is tudta, és ő nem változik (Malakiás 3:6). Nyilvánvaló, hogy a világ mélyebbre és mélyebbre süllyed a végső pusztulás felé haladva. A virrasztás szükségessége most égetőbb, mint valaha. Jehova feltárta nekünk azokat a dolgokat, „a miknek meg kell lenniök hamar”, és nekünk a sürgősség teljes átérzésével kell reagálnunk (Jelenések 1:1; 11:18; 16:14, 16).

¹⁶ Ahogy közeledik az idő, virrassz, mert Jehova már arra készül, hogy Sátán egész rendszerére csapást mér! (Jeremiás 25:29–31). Jehova kijelenti: „nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága előtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!” (Ezékiel 38:23). „Az Úrnak [döntő] napja” közeleg! (Jóel 1:15; 2:1, 2; Ámós 5:18–20; Sofóniás 2:2, 3).

Igazságos „új egek és új föld”

17., 18. a) Hogyan múlik el „ez a nemzedék” Jézus, illetve Péter szerint? b) Miért kell ébren maradnunk, ami a viselkedést és az Isten iránti odaadás tetteit illeti?

¹⁷ ’Mindezeket illetően, melyeknek meg kell lenniük’, Jézus ezt mondta: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak” (Máté 24:34, 35). Jézus minden valószínűség szerint „ennek a nemzedéknek” az „egére és földjére” — vagyis uralkodóira és alávetettjeire — gondolt. Péter apostol hasonló szavakat használt, midőn ’a mostani egekre és földre’ utalt, melyek „megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára”. Ezután azt írja le, hogy miként jön el „az Úr napja . . ., mint éjjeli tolvaj”, amikor is a kormányzati „egek . . . elmúlnak” — s velük együtt egy romlott emberi társadalom, vagyis „föld” is, valamint annak bűnös munkái. Az apostol ezt követően arra ösztönöz, hogy gyakoroljuk magunkat „a viselkedés szent cselekedeteiben és az Isten iránti odaadás tetteiben” (NW), akik ’várjuk és sóvárogjuk az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!’ Mi következik ezután? Péter ’új egekre és új földre’ irányítja figyelmünket, „a melyekben igazság lakozik” (2Péter 3:7, 10–13).c

¹⁸ Azok az „új egek”, vagyis Krisztus Jézusnak és társkirályainak a Királyság-uralma, áldásokat áraszt majd az emberiség igazságos „új föld” társadalmára. Te is leendő tagja vagy e társadalomnak? Ha igen, akkor okod van arra, hogy örvendezz az eljövendő nagyszerű jövőnek! (Ésaiás 65:17–19; Jelenések 21:1–5).

19. Milyen nagy kiváltságnak örvendhetünk ma?

¹⁹ Igen, már most folyamatban van az emberiség egy igazságos „nemzedékének” a begyűjtése. A felkent „hű és értelmes rabszolga” ma isteni oktatásról gondoskodik, összhangban a Zsoltárok 78:1, 4 szavaival: ’Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire, a jövő nemzedéknek is elbeszélvén Jehova dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett’ (Máté 24:45–47, Vi). Ez év április 14-én mintegy 230 országban, több mint 75 500 gyülekezetben, 12 milliónál is többen voltak jelen a föld minden részén Krisztus halálának emlékünnepén. Te is közöttük voltál? Bárcsak Krisztus Jézusba vetnéd hitedet, és ’segítségül hívnád Jehova nevét, hogy megtartson’ (Róma 10:10–13).

20. Mivel „az idő rövidre van szabva ezentúl”, hogyan és milyen kilátásra való tekintettel kell virrasztanunk?

²⁰ „Az idő rövidre van szabva ezentúl” — mondta Pál apostol. Ennélfogva olyan idő ez, amikor állandóan virrasztani és buzgólkodni kell Jehova munkájában, miközben kitartunk a megpróbáltatások és gyűlölködések közepette, melyeket az emberiségnek egy gonosz nemzedéke idéz elő (1Korinthus 7:29; Máté 10:22; 24:13, 14). Maradjunk ébren, figyelembe véve mindent, amit az „erre a nemzetségre [nemzedékre, Úf ]” következő dolgokként jövendöltek meg a Bibliában (Lukács 21:31–33). Ha megmenekülünk ezektől a dolgoktól, és isteni helyeslést élvezve állunk az Emberfia előtt, akkor végül elnyerhetjük az örökké tartó élet jutalmát.

[Lábjegyzetek]