Olvasók kérdései

Az 1Péter 2:9-ben a Károli fordítás „választott nemzetség”-nek hívja a felkent keresztényeket. Vajon ez hatással kell hogy legyen az azzal kapcsolatos nézetünkre, ahogy Jézus használta a Máté 24:34-ben feljegyzett „nemzetség [nemzedék, Újfordítású revideált Biblia]” szót?

A „nemzetség” szó csakugyan megjelenik mindkét szövegrész visszaadásában bizonyos fordításokban. A Károli fordítás szerint Péter apostol ezt írta: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Jézus pedig megjövendölte: „Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek” (1Péter 2:9; Máté 24:34).

Az először említett szövegrészben Péter apostol a görög geʹnosz szót használta, míg a Jézus kijelentését tartalmazó szövegben a ge·ne·aʹ szót találjuk. E két görög szó hasonlónak tűnhet, és közös gyökhöz is kapcsolódik; ennek ellenére különböző szavak, és különbözik a jelentésük. Egy referenciabiblia az 1Péter 2:9-re vonatkozólag a következőket mondja lábjegyzetben: „’Nemzetség’. Gör.: geʹnosz; különbözik a ge·ne·aʹ, ’nemzedék’ szótól, mint a Mt 24:34-ben” (New World Translation of the Holy Scriptures​—With References). Ennek megfelelő lábjegyzetet találunk a Máté 24:34-re vonatkozólag is.

Ahogy e lábjegyzetek is mutatják, a geʹnosz-t helyesen adja vissza a magyar ’nemzetség’ szó, amint az rendszerint meg is található a magyar fordításokban. Az 1Péter 2:9-ben Péter az Ésaiás 61:6-ban található próféciát alkalmazta az égi reménységű felkent keresztényekre. Ezek sok nemzetből és törzsből gyűjtetnek egybe, de nemzetiségi hovatartozásuk elveszti jelentőségét, amikor részévé válnak a szellemi Izráel nemzetének (Róma 10:12; Galátzia 3:28, 29; 6:16; Jelenések 5:9, 10). Péter úgy azonosította őket, mint akik szellemi értelemben elhatárolható csoporttá — „választott nemzetséggé, királyi papsággá, szent nemzetté, megtartásra való néppé” — válnak.

Abban a görög szövegben viszont, amely Jézusnak a Máté 24:34-ben található szavait tartalmazza, a ge·ne·aʹ szót találjuk. Széles körben elismerik, hogy Jézus itt nem az embereknek valamelyik „nemzetségére” utalt, hanem azokra az emberekre, akik egy meghatározott időszakban élnek.

Csaknem száz évvel ezelőtt Charles T. Russell, a Watch Tower Society első elnöke világossá tette ezt, a következőket írva: „Noha elmondható, hogy a »nemzedék« és a »nemzetség« szó közös gyökből vagy kiindulópontból származik, mégsem ugyanaz a kettő; és az Írás szerinti alkalmazásban a két szó teljesen elhatárolható egymástól . . . Az ezt a próféciát tartalmazó három különböző feljegyzésben az tulajdoníttatik Urunknak, hogy egy egészen más görög szót (genea) használt, amely nem azt jelenti, hogy ’nemzetség’, hanem ugyanaz a jelentése, mint a mi . . . ’nemzedék’ szavunknak. E görög szó (genea) egyéb alkalmazásai bizonyítják, hogy nem a ’nemzetség’ értelemben használatos, hanem azonos időben élő emberekre utal” (The Day of Vengeance, 602. és 603. oldal).

Egy közelmúltban kiadott, bibliafordítóknak készült kézikönyv megállapítja: „[A New International Version] szó szerint fordítja az ez a nemzedék kifejezést, de aztán lábjegyzetben megjegyzi: Vagy ’nemzetség’. Az Újszövetség egyik szaktudósa pedig úgy véli, hogy »Máté nem csupán a Jézus utáni első nemzedékre gondol, hanem a judaizmus összes olyan nemzedékére, amely elutasítja őt«. Nincs azonban olyan nyelvi bizonyíték, amely alátámasztaná e következtetések valamelyikét is, és el kell vetni őket mint a nyilvánvaló jelentés kikerülésére tett kísérleteket. Eredeti megfogalmazásában az utalás kizárólag Jézus saját kortársaira vonatkozott” (A Handbook on the Gospel of Matthew, 1988).

Amint a 10—15. oldalon kifejtjük, Jézus elítélte az ő idejében élő zsidók nemzedékét, a kortársait, akik elutasították őt (Lukács 9:41; 11:32; 17:25). Ennek a nemzedéknek a leírásakor gyakran használt minőségjelzőket — például: „gonosz és parázna”, „hitetlen és elfajult”, valamint „parázna és bűnös” (Máté 12:39; 17:17; Márk 8:38). Jézus, amikor utolsó alkalommal használta a „nemzetség [nemzedék, Úf]” szót, az Olajfák hegyén volt négy apostollal (Márk 13:3). Ezek a férfiak — akik még nem voltak felkenve szellemmel, és keresztény gyülekezethez sem tartoztak még —, biztos, hogy nem alkották embereknek sem nemzedékét, sem nemzetségét. Azt viszont jól tudták, hogyan használja Jézus a „nemzetség [nemzedék, Úf]” kifejezést a kortársaira utalva. Ésszerű hát, hogy megértették, mire gondolt, amikor utolsó alkalommal említette „ezt a nemzetséget [nemzedéket, Úf]”a. Péter apostol, aki jelen volt, ezután így sürgette a zsidókat: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” (Cselekedetek 2:40, Úf).

Gyakran jelentettünk már meg bizonyítékokat arra nézve, hogy sok olyan dolog, melyet Jézus ugyanebben a beszédben jövendölt meg — például háborúk, földrengések és éhínségek — a prófécia őáltala történt kijelentése és Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulása között teljesedett. Sok, de nem mindegyik. Arra például nincs bizonyíték, hogy a rómaiak Jeruzsálem elleni támadása (i. sz. 66—70) után megjelent volna „az ember Fiának jele”, előidézve, hogy „a föld minden nemzetsége” verje magát (Máté 24:30). Ezért az akkori, vagyis az i. sz. 33 és i. sz. 70 közötti teljesedésnek csupán kezdeti teljesedésnek kellett lennie, nem pedig a maradéktalan vagy nagyarányú teljesedésnek, amelyre Jézus ugyancsak rámutatott.

G. A. Williamson a következőket írja annak a fordításnak az előszavában, melyet Josephusnak A zsidó háború című művéből készített: „Máté elmondja nekünk, hogy a tanítványok kettős kérdést tettek fel [Jézusnak] — a Templom pusztulásával kapcsolatban, valamint az Ő saját, végső eljövetelével kapcsolatban — Ő pedig kettős választ adott nekik, amelynek első része nagyon színesen jövendölte meg azokat az eseményeket, melyeket aztán ilyen részletességgel kellett hogy leírjon Josephus.”

Igen, a kezdeti teljesedésben az „ez a nemzetség [nemzedék, Úf]” nyilvánvalóan ugyanazt jelentette, mint más alkalmakkor — a hitetlen zsidók azonos időben élő nemzedékét. Nem múlhatott el e nemzedék anélkül, hogy ne tapasztalná, amit Jézus megjövendölt. Amint Williamson megjegyezte, e prófécia igaznak bizonyult a Jeruzsálem pusztulásához vezető évtizedekben, ahogy azt le is írta egy szemtanú történész, Josephus.

A második vagy nagyobb teljesedésben az „ez a nemzetség [nemzedék, Úf]” ésszerűen nézve szintén az azonos időben élő embereket jelenti. Ahogy a 16. oldalon kezdődő cikk megállapítja, nem kell úgy következtetnünk, hogy Jézus egy „nemzedéket” alkotó, meghatározott számú évre utalt.

Ellenkezőleg, két kulcsdolgot mondhatunk el bármely olyan időről, amelyre a „nemzedék” szóval történik utalás. 1. Az embereknek egy nemzedékét nem tekinthetjük úgy, mint egy megszabott számú évből álló időszakot, miként a meghatározott számú évet jelentő időmegjelölések esetében tesszük (évtized vagy évszázad). 2. Egy nemzedék emberei aránylag rövid ideig élnek, s nem egy igen hosszú időszakon át.

Következésképpen: amikor az apostolok hallották, amint Jézus „erre a nemzetségre [nemzedékre, Úf]” utal, vajon mire gondoltak? Amíg mi, az utólagos éleslátásnak köszönhetően, tudjuk, hogy Jeruzsálemnek a „nagy nyomorúságban” bekövetkező pusztulása 37 évvel később jött el, addig a Jézust hallgató apostolok ezt nem tudhatták. Arról van szó inkább, hogy az általa említett „nemzedék” számukra nem egy igen hosszú időszak gondolatát hordozta, hanem azokat az embereket jelentette, akik egy aránylag korlátozott hosszúságú időszakon át élnek. Ugyanez igaz a mi esetünkben is. Mennyire helyénvalók tehát Jézus ezután mondott szavai: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:36, 44, Úf).

[Lábjegyzet]