Apokalipszis — Mikor?

MAJDNEM olyan, mintha a legfrissebb újság lenne előttünk. Háborúk, földrengések, járványok, betegségek, éhínség, bűnözés, és félelem! Ez áll a felsorolásban. Mindezeket az eseményeket és állapotokat a Biblia előre megjövendölte. Egész pontosan ezek jelzik azokat az időket, amelyekben élünk, vagyis az „utolsó napokat”. Ezek közvetlenül megelőzik a megígért Apokalipszist bevezető időt. De hogyan lehetünk efelől bizonyosak?

Ma szemtanúi vagyunk a bibliai jövendölések beteljesedésének. „Nézz szembe a tényekkel” — mondja a Biblia. „E világ utolsó korszaka sok-sok bajjal lesz tele. Az emberek csak önmagukat és a pénzt fogják szeretni. Kevélyek, kérkedők, és erőszakosak lesznek; szüleiket nem tisztelik, hálátlanok, kegyesség és természetes érzés nélküliek lesznek; . . . minden jónak ellenségei . . . fontoskodók, olyanok, akik a szórakozást tartják fontosabbnak, mint Istent, akik a vallásosság külső látszatát mutatják ugyan, de megtagadják annak tartalmát” (2Timótheus 3:1–5, The New English Bible). Nem ez figyelhető-e meg ma mindenütt?

Sokan emlékeznek és talán még te is emlékezhetsz azokra az időkre, amikor az állapotok nem voltak ennyire rosszak. Az emberek régebben jobban törődtek egymással. A gyermekek tisztelettudóbbak voltak szüleik és az idősebbek iránt. Férfiaknak, nőknek, és gyermekeknek nem kellett félve kimenniük az utcákra, még este sem. Közben változtak az idők. Még ha arra mutat is a látszat, hogy a te közeledben ennyire nem rosszak az állapotok, de a nukleáris háború lehetősége — pontosan az emberek túlzott hatalmi vágya miatt — nagyon is reális veszély lett, és ez rád is hatással van.

Igen, mint ahogy Isten az ő Szaván, a Biblián keresztül pontosan megjövendölte „e világ utolsó korszakát”, arról is gondoskodott, hogy értesüljünk az Apokalipszis idejéről is, amikor majd Jézus eljön ítélet végrehajtásra.

Közelebb van, mint ahogy sokan gondolják

„Új dolgokat is hirdetek előre — mondja Isten —, mielőtt megtörténnének, tudtotokra adom őket” (Ésaiás 42:9, Katolikus fordítás). Igen, Isten a Bibliában körvonalazta számunkra azokat a főbb eseményeket, amelyek közvetlenül az Apokalipszis előtt fognak végbemenni.

Például, Jézus beszélt egy üzenetről, amely mindenütt a világon fel fog hangzani, és ez kapcsolatban lesz az Apokalipszissel. Ezt mondta: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Ez a „vég” magában foglalja az Apokalipszist is. Ma Jehova Tanúi több száz millió órát fordítanak évente arra, hogy hirdessék ezt a Királyságról szóló üzenetet ajtóról ajtóra és minden lehetséges eszközzel, több mint 200 országban a világon.

Jézus találó párhuzamot állított fel követői hasznára. Az Apokalipszishez vezető időt összehasonlította Noé Vízözön előtti napjaival. Noé idejében az emberek azzal voltak elfoglalva, hogy csak ettek, ittak és szórakoztak és „nem vettek észre semmit” a közeli pusztulásra felhívó, figyelmeztető üzenetből. Közömbösen fogadták Noé figyelmeztetését (Máté 24:37–39).

Mennyire nagy a hasonlóság napjaink állapota és az özönvíz előtti napok állapota között! Az embereket ma is annyira lekötik mindennapos ügyes-bajos dolgaik, hogy emiatt nem veszik észre a közeledő Apokalipszis bizonyítékait és az erre utaló figyelmeztetést.

Az Apokalipszis bizony sokkal közelebb van, mint ahogy azt sokan gondolnák. Az utolsó napok jelével kapcsolatban mondta Jézus, hogy „ez a nemzedék semmiképpen el nem múlik, amíg mindezek meg nem történnek” (Máté 24:34). Melyik nemzedékről beszélt Jézus?

Az 1914-es nemzedék

Nagy-Britannia volt miniszterelnöke, Harold Macmillan a „viszonylag békés és virágzó Viktória-korabeli időkre” utalva kijelentette, hogy ’saját világát, amelybe beleszületett’, olyannak gondolta, amely mindig „csak jobbat” hoz. De „hirtelen, egészen váratlanul, az 1914-es év egyik reggelén arra ébredt, hogy ennek bizony vége”. Macmillan az 1914-es évet a „száz évig tartó béke és fejlődés” végének nevezte, és emlékeztetett arra, hogy az első világháború „egy korszakot zárt le” és „megnyitott egy új korszakot, a most végbemenő zűrzavarok korszakát”. Rajta kívül mások is, főleg az 1914 előtt született, de még ma is élő emberek tanúsíthatják ezt.

Igen, a bizonyítékok egyértelműen az 1914-es nemzedéket jelölik meg a Jézus által említett nemzedéknek, és erre e folyóirat már több éven át felhívta olvasói figyelmét.a Tehát „ez a nemzedék semmiképpen el nem múlik, amíg mindezek [az Apokalipszist is beleértve] meg nem történnek”.

Jóllehet már több mint hetven év eltelt 1914 óta, de még mindig élnek olyanok, akik e korszak átélői voltak. A The American Legion Magazine 1984 decemberi száma szerint, az Egyesült Államokban még közel 272 000 olyan veterán él, akik harcoltak az első világháborúban. Körülbelül hasonló a helyzet más országokban is. Számuk természetesen rohamosan apad. Mennyi idő telik el hát addig, amíg az első világháború utolsó veteránja is meghal?

Mivel ezek az adatok szinte az 1914-es nemzedék végső óráira irányítják a figyelmünket, felvetődik a kérdés: Mennyire tudunk biztosat mondani arról, mikor lesz az Apokalipszis?

„Mint a tolvaj éjjel”

A Biblia így figyelmeztet: „Az időkről és időszakokról . . . ti magatok is tudjátok, hogy Jehova napja úgy jön el, mint a tolvaj éjjel” (1Thessalonika 5:1, 2). Ésszerű lenne-e azt várni a tolvajtól, hogy bejelentse táviratban, mikor szándékozik eljönni és betörni a lakásba?

Ennek megfelelően, nagyon helyénvaló Jézus tanácsa a pontos órával kapcsolatban: „Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” (Márk 13:32–37, Ökumenikus fordítás). Mint ahogy már megfigyeltük, Jézus több olyan eseményt leírt, amely majd jellemzi az 1914-es nemzedéket. Sőt a Biblia olyan jövőbeli eseményekre is utal, amelyek az Apokalipszis közelségét fogják jelezni. Mire számíthatunk tehát?

Az eseményekben bekövetkező változás

Pál apostol ezt mondta: „Amikor azt mondják majd: ’Béke és biztonság!’, akkor jön rájuk hirtelen a pusztulás, mint a vajúdó fájdalom a szülő asszonyra; és semmiképpen nem menekülnek meg” (1Thessalonika 5:3). Ahogy közeledünk az „utolsó napok” befejező csúcspontjához, számíthatunk arra, hogy Pál szvai beteljesülnek és a „béke és biztonság” szavaira egyre nagyobb figyelem terelődik. Mi lesz hát akkor?

A bibliai jövendölések azt mutatják, hogy e világ vallásait, a „Nagy-Babilont”, a föld politikai hatalmai hirtelen megtámadják és gyorsan véget vetnek neki! (Jelenések 17:5, 16; 18:10, 17). Ez lesz a jele annak, hogy megkezdődik a „nagy nyomorúság, amilyen még nem volt a világ kezdete óta mostanáig és nem is lesz többé” (Máté 24:21). De hogyan érinti majd ez azokat, akik „éberek maradtak” és éberen várakoztak az Apokalipszisre?

Az igaz keresztények bizalommal várhatják, hogy Jehova megszabadítja őket (2Péter 2:9). Annak, aki Jehovát megismeri és önzetlenül szolgálja, nincs oka a félelemre, amikor Krisztus és Isten eljön, hogy megvívja armageddoni háborúját (Jelenések 11:17, 18; 16:14, 16).

Utána következik Sátán, az Ördög és láthatatlan erőinek a félreállítása és elszigetelése az emberiségtől (Jelenések 20:2, 3). Igen, Jehova haragja közelgő kitörésekor egyrészt a föld megtisztul azoktól az emberektől, akik nem kívánják Istent szolgálni, másrészt, a gonosz szellemek is félretétetnek, akik ma befolyásolják a körülöttünk levő világot (2Thessalonika 1:6–9). Az Apokalipszis túlélői számára mindez örök áldást jelent.

Apokalipszis — utána a Paradicsom

A Jelenések (vagy az Apokalipszis) könyvében a föld lakosairól azt olvassuk, hogy Isten „letöröl szemükről minden könnyet, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:4). A Biblia semmi komor képet nem fest az Apokalipszis utóhatásairól. Inkább arra mutat, hogy az emberek lehetőséget kapnak majd, hogy örökké éljenek a Paradicsomban a földön (Zsoltárok 37:9–11, 29).

Paradicsomban? És örökké éljenek a földön? Képzeld csak el! Minden fajból tökéletesen egészséges, boldog emberek élhetnek majd egy igazán boldog életet! De jogosan kérdezheted: ’Hogyan lehetséges mindez egy ilyen Apokalipszis után?’ Nos, Isten a szavával garantálta ezt. És ő ugyanúgy jár el, ahogy az izraeliták esetében. Akkor is elmondhatták: „Egyetlen ígéret sem hiúsult meg mindazon jó ígéretből, amelyet Jehova tett Izrael házának; mind valóra vált” (Józsué 21:45).

Jóllehet az Apokalipszis pontos napjáról és órájáról senki sem tud, de a bizonyítékok egyöntetűen arra mutatnak, hogy az Apokalipszis korszakában élünk. Bizonyára azt szeretnénk, ha ez az Apokalipszis éberen, vagyis olyan állapotban találna, mint akik „folyton őrködünk”. Ugyanis, „a világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökre” (Márk 13:33, 37; 1János 2:17; Máté 24:36).

[Lábjegyzet]