Amiért Jehova Tanúi megőrzik éberségüket

„Legyetek hát éberek (virrasszatok) mert nem tudjátok, melyik órában érkezik Uratok” (MÁTÉ 24:42, Vida fordítás).

 1. Kikre érvényes a ’Legyetek éberek!’ figyelmeztetés?

A BIBLIÁNAK az a figyelmeztetése, hogy ’Legyetek éberek!’, Isten minden szolgájára érvényes — akár fiatal, akár idős, akár a közelmúltban adta át magát Istennek, akár hosszú évek óta szolgálja őt (Máté 24:42, Vi). Miért fontos ez?

 2., 3. a) Milyen jelről adott világos leírást Jézus, és mit mutat a prófécia beteljesedése? b) Milyen körülményre utal a Máté 24:42, amely próbára teszi hitünk valódiságát, és hogyan teszi próbára azt?

² Földi szolgálatának vége felé Jézus megjövendölte a Királyság-hatalomban való láthatatlan jelenlétének jelét (Máté 24—25. fejezet). Világosan jellemezte királyi jelenlétének ezt az idejét, és a próféciát beteljesítő események azt mutatják, hogy 1914-ben került trónra az egekben Királyként. Egy olyan körülményre is rámutatott, amely próbára teszi majd ekkor hitünk valódiságát. Jézus arra az időre utalt az alábbi szavakkal, amikor Ítéletvégrehajtóként kezd tevékenykedni, hogy elpusztítsa a jelenlegi gonosz rendszert a nagy nyomorúság alatt: „Azt a napot és órát azonban senki sem tudja, még az ég angyalai sem, csak egyedül az Atya.” Ez járt gondolataiban, midőn kijelentette: „Legyetek hát éberek (virrasszatok) mert nem tudjátok, melyik órában [napon, NW] érkezik Uratok” (Máté 24:36, 42, Vi).

³ Mivel nem tudjuk, melyik napon, melyik órában kezdődik a nagy nyomorúság, ez megköveteli tőlünk, hogy ha kereszténynek valljuk magunkat, akkor úgy is éljünk mindennap, mint igaz keresztények. Vajon az életmódod eredményeképpen helyeselni fog az Úr a nagy nyomorúság eljövetelekor? Vagy ha a halál következne be előbb, vajon úgy fog emlékezni rád, mint aki jelenlegi életed végéig lojálisan szolgáltad Jehovát? (Máté 24:13; Jelenések 2:10).

A korai tanítványok igyekeztek éberek lenni

 4. Mit tanulhatunk Jézustól a szellemi éberség tekintetében?

⁴ Maga Jézus Krisztus mutatta a legjobb példát a szellemi éberség tekintetében. Gyakran és buzgón imádkozott Atyjához (Lukács 6:12; 22:42–44). Amikor megpróbáltatásokkal került szembe, teljesen rábízta magát az Írásokban található útmutatásra (Máté 4:3–10; 26:52–54). Nem engedte, hogy elvonja őt valami attól a munkától, amellyel Jehova bízta meg (Lukács 4:40–44; János 6:15). Vajon éppen ilyen éberek voltak azok, akik Jézus követőinek tekintették magukat?

 5. a) Miért voltak Jézus apostolainak nehézségeik a szellemi egyensúly megőrzésében? b) Milyen segítséget nyújtott Jézus az apostolainak a feltámadása után?

⁵ Időnként még Jézus apostolai is meginogtak. A túlzott buzgóság és a helytelen nézetek következtében csalódásokkal kellett szembenézniük (Lukács 19:11; Cselekedetek 1:6). Mielőtt megtanulták teljes bizalmukat Jehovába vetni, a hirtelen jött megpróbáltatások kibillentették őket egyensúlyukból. Így amikor sor került Jézus letartóztatására, az apostolai elmenekültek. Az éjszaka előrehaladtával Péter még azt is letagadta ismételten félelmében, hogy ismeri Krisztust. Az apostolok még nem zárták szívükbe Jézus tanácsát: „Legyetek éberek, és [szüntelenül, NW] imádkozzatok” (Máté 26:41, 55, 56, 69–75, Újfordítású Biblia, 1975). Feltámadása után Jézus felhasználta az Írásokat hitük megerősítésére (Lukács 24:44–48). És amikor úgy tűnt, hogy némelyikük másodrendű helyet szán a rábízott munkának, Jézus megerősítette indítékukat, hogy a fontosabb munkára összpontosítsanak (János 21:15–17).

 6. Milyen két csapdára figyelmeztette Jézus korábban tanítványait?

⁶ Jézus korábban már figyelmeztette tanítványait arra, hogy nem alkothatják részét a világnak (János 15:19). Olyan tanácsot is adott nekik, hogy ne uralkodjanak egymáson, hanem együtt szolgáljanak, mint testvérek (Máté 20:25–27; 23:8–12). Vajon továbbra is megfogadták tanácsát? Vajon mindennél előbbre valónak tekintették a rájuk bízott munkát?

 7., 8. a) Hogyan tűnik ki a feljegyzések alapján az első századi keresztények életéből, hogy szívükbe zárták Jézus figyelmeztetését? b) Miért volt fontos a folytonos szellemi éberség?

⁷ Amíg éltek az apostolok, addig megvédték a gyülekezetet. A történelem azt bizonyítja, hogy a korai keresztények nem keveredtek bele a Római Birodalom politikai ügyeibe, és nem volt náluk kiemelt papi osztály. Ezzel szemben lelkes hirdetői voltak Isten Királyságának. Az első század végére mindenhol tanúskodtak már a Római Birodalomban, tanítványokat képezve Ázsiában, Európában és Észak-Afrikában (Kolossé 1:23).

⁸ A prédikálás terén elért teljesítményeik azonban nem jelentették azt, hogy nem kellett többé megőrizniük szellemi éberségüket. Jézus megjövendölt eljövetele még mindig messze volt. És az i. sz. második századba lépve a gyülekezetben olyan körülmények alakultak ki, amelyek veszélyeztették a keresztények szellemiségét. Hogyan?

Akik felhagytak az éberséggel

 9., 10. a) Milyen fejlemények mutattak rá az apostolok halálát követően arra, hogy sokan, akik kereszténynek vallották magukat, nem őrizték meg éberségüket? b) A bekezdésben idézett milyen írásszövegek segíthettek volna a magukat kereszténynek valló személyeknek szellemileg erősnek maradni?

⁹ Néhányan, akik csatlakoztak a gyülekezethez, a görög filozófia szavaival kezdték kifejezni hitnézeteiket, hogy elfogadhatóbbá tegyék a világi embereknek, amit prédikálnak. Olyan pogány tantételek épültek be fokozatosan a keresztényiség megfertőzött formájába, mint a Háromság és a lélek veleszületett halhatatlansága. Ez a millenniumi reménység feladásához vezetett. Miért? Akik magukévá tették a lélek halhatatlanságát mint hitnézetet, arra a következtetésre jutottak, hogy egyfajta emberi testet túlélő lélek a szellemi birodalomban nyeri el Krisztus uralmának minden áldását. Így nem tartották szükségesnek, hogy éberen várják Krisztus Királyság-hatalomban való jelenlétét. (Vö. Galátzia 5:7–9; Kolossé 2:8; 1Thessalonika 5:21.)

¹⁰ Egyéb fejlemények még érzékelhetőbbé tették e helyzetet. Néhányan, akik keresztény felvigyázónak vallották magukat, eszközként kezdték felhasználni gyülekezetüket arra, hogy kiemeljék magukat. Ravasz módon az Írásokkal egyenlő, sőt azokat felülmúló értéket tulajdonítottak saját nézeteiknek és tanításaiknak. Amikor alkalma nyílott rá, e hitehagyott egyház még arra is késznek mutatkozott, hogy a politikai állam érdekeit szolgálja (Cselekedetek 20:30; 2Péter 2:1, 3).

A fokozott éberség eredményei

11., 12. Miért nem jelezte az igaz imádathoz való visszatérést a protestáns reformáció?

¹¹ A római katolikus egyház részéről megnyilvánuló, évszázadokon át tartó visszaélések után reformerek emelték fel szavukat a XVI. században. De ez nem az igaz imádathoz való visszatérést jelezte. Miért nem?

¹² Több protestáns csoport is lerázta ugyan magáról Róma igáját, de sokat magukkal vittek a hitehagyás alapvető tanításaiból és gyakorlataiból; például a „papság-laikusok” felfogást, és az olyan hitnézeteket is, mint a Háromság, a lélek halhatatlansága és a halál utáni örök gyötrelem. Ezenkívül a római katolikus egyházhoz hasonlóan továbbra is részét alkották a világnak, szoros szövetségben állva a politikai elemekkel. Így tehát hajlottak arra, hogy minden olyan várakozást elvessenek maguktól, amelynek Krisztus Királyként való eljövetele a tárgya.

13. a) Miből látható, hogy néhányan igazán becsben tartották Isten Szavát? b) Melyik esemény vált különösen érdekessé némelyek számára, akik kereszténynek vallották magukat a XIX. században? c) Miért csalódtak sokan?

¹³ Jézus azonban megjövendölte, hogy az apostolok halála után a Királyság valódi örökösei (akiket búzához hasonlított) együtt fognak tovább növekedni a látszatkeresztényekkel (vagy konkollyal) az aratás idejéig (Máté 13:29, 30). Nem tudjuk biztosan felsorolni mindazokat, akiket búzának tekintett a Mester. De figyelemre méltó, hogy a XIV., XV. és XVI. században voltak olyanok, akik saját életüket és szabadságukat tették kockára, hogy lefordíthassák a köznép nyelvére a Bibliát. Mások nemcsak hogy Isten Szavának fogadták el a Bibliát, de a Háromságot is elutasították, mint Írás-ellenes tant. Némelyek elutasították a lélek halhatatlanságára és a pokoltűzben való gyötrelemre vonatkozó hitnézeteket, mint amelyek szöges ellentétben állnak Isten Szavával. Ezenkívül a XIX. század folyamán a Biblia egyre lázasabb tanulmányozása eredményeként az Egyesült Államokban, Németországban, Angliában és Oroszországban alakult csoportok kezdték kifejezésre juttatni azt a meggyőződésüket, hogy elközelgett az idő Krisztus visszatérésére. De a legtöbb várakozásuk csalódáshoz vezetett. Miért? Nagyrészt azért, mert túlzott bizalommal voltak az emberek iránt, és nem eléggé bíztak az Írásokban.

Ahogyan ők bizonyultak ébereknek

14. Írd le a C. T. Russell és társai által alkalmazott bibliatanulmányozási szemléletet.

¹⁴ Aztán 1870-ben Charles Taze Russell és néhány társa létrehoztak egy bibliatanulmányozó csoportot a pennsylvaniai Alleghenyben. Nem ők voltak ugyan az elsők, akik sok bibliai igazságot felismertek és megragadtak, de ők tették gyakorlattá, hogy a tanulmányozás során egy felvetett kérdés kapcsán minden egyes írásszöveget alaposan megvizsgálnak.a Nem az volt a céljuk, hogy bizonyító szövegeket találjanak egy előre kialakított nézetre, hanem hogy feltétlenül olyan következtetéseket vonjanak le, amelyek összhangban vannak mindennel, amit az adott témáról mond a Biblia.

15. a) Minek a felismerésére jutottak el mások Russell testvéren kívül? b) Mi mutatta, hogy a Bibliakutatók különböztek tőlük?

¹⁵ Őket megelőzően is felismerték néhányan, hogy Krisztus láthatatlanul tér vissza, mint szellem. Némelyek már megértették előttük, hogy Krisztus visszatérésének nem az a célja, hogy tűzzel pusztítsa el a földet és kioltson minden emberi életet, hanem inkább, hogy megáldja a föld összes családját. Még olyanok is akadtak, akik felismerték, hogy az 1914-es év jelzi majd a pogányok idejének végét. De a Russell testvérrel kapcsolatban álló Bibliakutatók számára ezek többet jelentettek olyan pontoknál, amelyek teológiai beszélgetésekre adnak alkalmat. Életüket építették fel ezen igazságok köré, és oly széles körben terjesztették azokat nemzetközi méretekben, amilyenre nem volt példa abban a korban.

16. Miért írta Russell testvér 1914-ben, hogy „próbateljes időszakban élünk”?

¹⁶ Ennek ellenére meg kellett őrizniük éberségüket. Miért? Például azért, mert noha tudták, hogy bibliai prófécia jelöli meg az 1914-es évet, nem tudták biztosan, mi is fog történni abban az évben. Ez próba elé állította őket. Russell testvér ezt írta az Őr Torony 1914. november 1-jei számában [ang.]: „Emlékezzünk arra, hogy próbateljes időszakban élünk . . . Ha van valamilyen ok, amely arra késztetne valakit, hogy elhagyja az Urat és az Ő Igazságát, és hogy ne hozzon áldozatot többé az Úr Ügyéért, akkor nem egyedül az Isten iránt érzett szívbéli szeretet ösztönözte őt arra, hogy érdekelje az Úr, hanem valami más; valószínűleg annak reménylése, hogy kevés idő van hátra; felszentelődése csak egy bizonyos időre szólt.”

17. Hogyan őrizte meg A. H. Macmillan és több, hozzá hasonló személy a szellemi egyensúlyt?

¹⁷ Akkoriban néhányan felhagytak Jehova szolgálatával. De A. H. Macmillan egyike volt azoknak, akik nem ezt tették. Évekkel később nyíltan elismerte: „Néha a várakozásunk egy bizonyos dátumot illetően túlment azon, amit megengednek az Írások.” Mi segített neki megőrizni a szellemi egyensúlyt? Amint elmondta, felismerte, hogy „amikor e várakozások nem teljesedtek be, ettől még nem változott meg Isten szándéka”. Hozzátette: „megtanultam, hogy el kell ismernünk hibáinkat, és folytatnunk kell a kutatást Isten Szavában a további felvilágosodás érdekében.”b E korai Bibliakutatók alázatosan engedték, hogy Isten Szava kiigazítsa szemléletmódjukat (2Timótheus 3:16, 17).

18. Hogyan járt mind nagyobb előnyökkel a keresztényi éberség a világtól való elkülönülés dolgában?

¹⁸ A következő években nem vált kevésbé szükségessé, hogy megőrizzék éberségüket. Természetesen tudták, hogy a keresztények nem alkothatják részét a világnak (János 17:14; Jakab 4:4). Ezzel összhangban nem csatlakoztak a kereszténységhez, hogy együtt helyeseljék vele a Népszövetséget mint Isten Királyságának politikai kifejeződését. De csak 1939-től látták tisztán a keresztényi semlegesség kérdését. (Lásd Az Őrtorony 1939. november 1-jei számát [ang.].)

19. Milyen előnyök származtak a gyülekezet felvigyázásában abból, hogy a szervezet megőrizte éberségét?

¹⁹ Soha nem volt náluk papi osztály, noha a megválasztott vének közül egyesek úgy érezték, hogy a gyülekezetben való prédikálás minden, amit elvárhatnak tőlük mások. Égő vágyat érezve azonban arra, hogy alkalmazkodjon az Írásokhoz, a szervezet felülvizsgálta a vének szerepét az Írások fényében, és ezt újra meg újra megtette Az Őrtorony hasábjain. A szervezeti változtatások az Írások útmutatásaival összhangban mentek végbe.

20—22. Hogyan tett előrehaladásában fokozott erőfeszítéseket az egész szervezet azért, hogy elvégezze a globális Királyság-hirdetés megjövendölt munkáját?

²⁰ Az egész szervezet fokozott erőfeszítéseket tett arra, hogy teljes mértékben elvégezze a munkát, amelyet napjainkra vonatkozóan körvonalazott Isten Szava (Ésaiás 61:1, 2). E szerint milyen széles körben kell hirdetni napjainkban a jó hírt? Jézus kijelentette: „Előbb azonban az összes nemzetekhez el kell jutni az örömüzenet hirdetésével” (Márk 13:10, Csia fordítás). Emberi szemszögből nézve gyakran lehetetlennek tűnt e feladat.

²¹ Mégis a Krisztusba mint a gyülekezet Fejébe vetett bizalommal a hű és értelmes rabszolga-osztály előrehaladt (Máté 24:45). Hűségesen és határozottan rámutatott Jehova népe előtt az elvégzendő munkára. 1919-től kezdve nagyobb hangsúlyt kapott a szántóföldi szolgálat. Sokak számára nem volt könnyű házról házra járni, és idegeneknek beszélni (Cselekedetek 20:20). De az olyan tanulmányozási cikkek, mint az „Áldottak a félelem nélküliek” (1919-ben [ang.]) és a „Legyetek bátrak” (1921-ben [ang.]), segítségére voltak némelyeknek, hogy hozzáfogjanak a munkához, Jehovába vetve bizalmukat.

²² Az 1922-ben elhangzott felhívás — „hirdessétek, hirdessétek, hirdessétek a Királyt és az ő királyságát!” — megadta a szükséges ösztönzést ahhoz, hogy megérdemelten kiemelt helyet kapjon e munka. 1927-től fogva elmozdíttattak véni tisztségükből azok, akik nem vállalták ezt az Írás szerinti felelősséget. Ez idő tájt jelölte ki a Társulat az utazó képviselőit, a pilgrimeket arra, hogy területi szolgálati igazgatók legyenek, akik személyesen oktatják a hírnököket a szántóföldi szolgálatban. Nem mindenki tudott úttörő lenni, de a hétvégeken sokan szenteltek teljes napokat a szolgálatnak; kora reggel kezdték, késő délutánig folytatták, és csak rövid szünetet tartottak, hogy megegyenek egy szendvicset. Jelentőségteljes idők voltak ezek a teokratikus fejlődés szempontjából, és nagy hasznot meríthetünk annak áttekintéséből, milyen módon vezette Jehova a népét. Ő továbbra is gondoskodik vezetésről. Az ő áldásával sikeresen fog zárulni a megalapított Királyságról szóló jó hír prédikálásának munkája.

Megőrzöd éberségedet?

23. Ami a keresztényi szeretetet és a világtól való elkülönültséget illeti, hogyan mutathatjuk ki egyénileg, hogy megőrizzük éberségünket?

²³ Jehova irányítására reagálva, a szervezete folyton óvatosságra int minket azokkal a szokásokkal és magatartásformákkal szemben, amelyek a világ részeként azonosítanának, s ezért a világgal együtt való elmúlás veszélyét hordozzák magukban (1János 2:17). Nekünk mint egyéneknek viszont ébereknek kell lennünk, kedvezően reagálva Jehova irányítására. Jehova arra is kioktat, miként éljünk és dolgozzunk együtt. A szervezete hozzásegített, hogy növekedjünk annak értékelésében, mit is jelent valójában a keresztényi szeretet (1Péter 4:7, 8). Éberségünk megőrzése megköveteli, hogy az emberi tökéletlenségek ellenére komolyan igyekezzünk alkalmazni e tanácsot.

24., 25. Milyen létfontosságú dolgok tekintetében kell megőriznünk éberségünket, és milyen kilátással?

²⁴ A hű és értelmes rabszolga mindig következetesen emlékezetünkbe idézte: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Példabeszédek 3:5). „Szüntelen imádkozzatok” (1Thessalonika 5:17). Azt tanácsolta, hogy tanuljuk meg Isten Szavára alapozni döntéseinket, hagyjuk, hogy ’lábunknak szövétneke legyen igéje, és ösvényünknek világossága’ (Zsoltárok 119:105). Szerető módon arra buzdított, hogy továbbra is mindennél előbbre valónak tekintsük életünkben az Isten Királyságáról szóló jó hír prédikálását, a munkát, amelyet napjainkra jövendölt meg Jézus (Máté 24:14).

²⁵ Igen, a hű és értelmes rabszolga biztos, hogy éber. Egyénileg is meg kell őriznünk éberségünket. Ennek megcselekvése eredményeként bárcsak azok között találtatnánk, akik helyeselt állapotban állnak az Emberfia előtt, amikor eljön, hogy végrehajtsa ítéletét (Máté 24:30; Lukács 21:34–36).

[Lábjegyzetek]

Áttekintés

◻ Miért kell megőriznünk éberségünket, ahogy az a Máté 24:42-ből kitűnik?

◻ Hogyan őrizték meg Jézus és első századi követői a szellemi éberséget?

◻ Milyen fejlemények mentek végbe 1870 óta annak köszönhetően, hogy Jehova szolgái megőrizték éberségüket?

◻ Mi fogja bizonyítani, hogy egyénileg is megőrizzük éberségünket?

[Képek a 23. oldalon]

Jézus mindig szorgalmasan végezte Atyjától kapott munkáját. Ezenkívül buzgón imádkozott

[Kép a 24. oldalon]

Charles Taze Russell idősebb korában

[Kép a 25. oldalon]

Több mint 4 700 000 Királyság-hirdető munkálkodik tevékenyen az egész földön