Krisztus tevékeny vezetése napjainkban

„Veletek vagyok minden nap a dolgok rendszere befejezéséig” (MÁTÉ 28:20).

 1. Milyen módon bízza rá Krisztus az ő „javait” a tanítványaira?

AMIKOR i. sz. 33-ban Krisztus készült eltávozni tanítványaitól és visszatérni a mennybe, „rájuk bízta javait”. Ehhez hozzátartozott az is, hogy „Krisztust helyettesítő nagykövetek” legyenek és folytassák azt a prédikáló-munkát, amelyet ő elkezdett, azután kiterjesszék azt „a föld legtávolabbi részéig”. Mielőtt eltávozott tőlük, arra utasította őket, hogy „tegyenek tanítványokká minden nemzetből embereket”. Van-e bizonyíték arra nézve, hogy ő figyelemmel kísérte, hogyan tesznek eleget ennek a megbízatásnak? (Máté 25:14; 2Korinthus 5:20; Cselekedetek 1:8; Máté 28:19).

 2. Mi mutatja, hogy Krisztus figyelmesen nyomon követte az első századi gyülekezetek tevékenységét?

² Több mint 60 évvel Krisztus mennybemenetele után ő kimutatta, hogy figyelmesen nyomon követte a krisztusi gyülekezet munkáját a földön. János apostolnak, az első századi vezető testület tagjának adott kinyilatkoztatásában Jézus Krisztus üzenetet küldött a Kis-Ázsiában levő hét gyülekezetnek. Ötnek közülük azt mondta: „Ismerem cselekedeteidet.” És kimutatta azt is, hogy mennyire jól ismeri, mi megy végbe a másik kettőben, Szmirnában és Pergamumban. Különleges buzdítást és tanácsot adott mindegyik gyülekezetnek. Nem lehetett kétség elméjükben az iránt, hogy ki a Vezérük (Jelenések 1:11; 2:1—3:22).

 3. Kikhez intézte Jézus valójában a hét üzenetet, és mi bizonyítja ezt?

³ Valójában az a hét üzenet hatáskörében nem korlátozódott a hét ázsiai gyülekezetre. A bennük levő jó tanácsokat és figyelmeztetéseket folyamatosan alkalmazták a gyülekezetek mind az első századtól egészen „az Úr napjáig”, amelyen mi élünk.a Krisztus szemei, amelyek „tűzláng”-hoz vannak hasonlítva, állandóan figyelik, mi megy végbe „az összes gyülekezet”-ben (Jelenések 1:10; 2:18, 23).

Az Úr és szolgája

 4. Hogyan utazott Krisztus „messze idegenbe” és hogyan jött vissza „hosszú idő múlva”?

⁴ Miután olyan emberhez hasonlította magát, aki „messze idegenbe készült utazni, magához hívatta rabszolgáit és rájuk bízta javait”, Krisztus hozzátette: „Hosszú idő múltán visszajött azoknak a rabszolgáknak az ura és elszámoltatta őket” (Máté 25:14, 19). I. sz. 33-ban Krisztus „elment az ő útján a mennybe”, ahol ’az Isten jobb keze felől’ ült (1Péter 3:22). „Hosszú idő múltán”, 1914-ben bekövetkezett trónralépését követően Krisztus elkezdett ’uralkodni ellenségei között’, és levetette Sátánt és démonait a földre (Zsoltárok 110:1, 2; Jelenések 12:7–9). Azután a rabszolgáira irányította figyelmét. Eljött az idő, hogy elszámoltassa őket. Minden addiginál jobban ő volt most a tényleges vezetőjük.

 5. Mikor jött el az elszámoltatás ideje, és milyen jutalmat kaptak a hűségesek?

⁵ Isten népének újabbkori története azt mutatja, hogy ez az elszámoltatási idő 1918—19-ben jött el. A talentumokról szóló példázat szemlélteti, hogyan rendezi a számlát az Úr a felkent rabszolgáival. Egyénileg kell számot adniuk arról, milyen módon használták fel értékeiket, javait, „mindegyik a saját képessége szerint”, azaz szellemi lehetőségeik szerint. Akik eredményesek voltak, beléptek az Uruk örömébe, aki ezt mondta nekik: „Kevés dolog felett hű voltál, sok dolog fölé nevezlek ki téged” (Máté 25:15, 20–23).

 6. Mit alkotnak együttesen a hűséges felkent keresztények, és mit bízott a gondjaikra az Úr?

⁶ Ilyen egyéni felkent keresztényeket talált a most uralkodó Király hű nagyköveteiként, akik készségesen képeztek tanítványokat az ő Uruknak. Együttvéve bizonyultak annak a „rabszolgának”, akihez így szólt az Ura: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ő Ura a háziszolgák fölé kijelölt, hogy kellő időben megadja nekik eledelüket? Boldog az a rabszolga, akit az ura, amikor megjön, ilyen munkában talál. Bizony mondom nektek, összes javai fölé kinevezi őt” (Máté 24:45–47).

 7. a) Hogyan szaporodtak meg Krisztus „javai” 1914 óta? b) Mi mutatja, hogy Krisztus a „más juhok”-nak is tényleges vezére?

⁷ Krisztus „javai” megszaporodtak 1914 óta. „Királyi hatalommal” lett felruházva, fokozott hatalommal és nagyobb felelősséggel (Lukács 19:11, 12). Hozzáfogott, hogy összegyűjtse a „királyság fiai”-nak, a 144 000 felkent kereszténynek maradékát, akiket „a földről vásárolt meg”, hogy királyok és papok legyenek vele a mennyben (Máté 13:38; Jelenések 14:1–4; 5:9, 10). És ahogy a történelem folyamán megnyilvánult, 1935 óta a „más juhok” egy „nagy sokaságát” gyűjtötte össze, akikről így szólt: „Azokat is elő kell hoznom” (Jelenések 7:9, 10; János 10:16). Igen, ő az, aki begyűjti ezeket a „juhokat”, és ő a tényleges vezetőjük. A görög szöveg betű szerint érdekes módon ezt mondja: „És azokat is [nekem] kell vezetnem.” Vajon hogyan vezeti ő ténylegesen az összes „juhait” ma?

Felvigyázók Krisztus jobb kezében

 8., 9. a) Milyen látomásban részesült János apostol? b) Mit ábrázolt a hét lámpatartó és mit a hét csillag?

⁸ János apostol, a korai keresztények vezető testületének tagja látomást kapott, amelyben „hét arany lámpatartót látott, és a lámpatartók között ember fiához hasonló valakit . . . Jobb kezében hét csillag volt”. Jézus Krisztus megmagyarázta Jánosnak: „Ami a hét csillag — amelyeket jobb kezemben láttál —, valamint a hét lámpatartó titkát illeti: A hét csillag jelenti a hét gyülekezet angyalait, a hét lámpatartó pedig hét gyülekezetet jelent” (Jelenések 1:12—20).

⁹ A „Then Is Finished the Mystery of God” című könyv a következőképpen kommentálja ezt a részt: „Vajon ezek az ’angyalok’ láthatatlanok? Nem. János apostol mennyei angyal által kapta Jézus Krisztustól az egész Jelenéseket, értelmetlen lenne részéről írásában visszautalni a láthatatlan birodalomban levő mennyei angyalokra. Nekik nincs szükségük a hét ázsiai gyülekezetnek írt üzenetre. Az ’angyal’ cím alapjelentése ’hírvivő, hírnök’ . . . Mivel ez a hét jelképes csillag Jézus jobb kezében volt látható, az ő gondoskodásában, az ő szolgálatában és az ő irányítása alatt voltak, az általa gyakorolt hatalmának ’jobb keze’ képes őket irányítani és védelmezni . . . Mivel a látomásbeli ’Úr napján’ a ’hét lámpatartó’ a mostani, igazi ’Úr napján’, 1914 óta létező összes igaz keresztény gyülekezetet ábrázolja, a ’hét csillag’ az összes mai ilyen gyülekezet minden szellemtől-nemzett, felkent, angyalhoz hasonló felvigyázóját szimbolizálja.”b (102—104. oldal.)

10. Milyen megszaporodott „javakat” bíztak a rabszolga gondjaira?

¹⁰ Ezek a Krisztus jobb kezében levő felkent felvigyázók mind részét képezik az összetett „rabszolgának”, akit ő kinevezett „összes javai fölé”. Mivel a rabszolgának az Ura maga is nagyobb felelősséggel van felruházva 1914 óta, az „összes javai” is több dolgot foglalnak magukban a rabszolga számára, mint régen. Egyik dolog például, hogy a maradék tagjai, mint „Krisztust helyettesítő nagykövetek”, most egy létrejött Királyság uralkodó Királyának a nagykövetei (2Korinthus 5:20). Az Uruk összes szellemi javai az ő gondjaikra lettek bízva a földön. A Királyság megalapítása utánra vonatkozó próféciák beteljesítéseként kell szolgálniuk. Ezek közé tartozik, hogy prédikálják „a királyságnak ezt a jó hírét . . . az egész lakott földön tanúskodás végett” (Máté 24:14). Minden eddiginél nagyobb mértékben, ’tanítványokat kell képezniük minden nemzetből való emberek közül’, így begyűjtve a megszámlálhatatlan „nagy sokaságot” (Máté 28:19, 20; Jelenések 7:9). Igen, ezek a „minden nemzet kívánatosai” részét képezik Krisztus megnövekedett „javai”-nak a földön (Aggeus 2:7).

11. a) Mit tettek szükségessé ezek a megszaporodott ’javak’? b) Ki irányítja a munkát, és hogyan?

¹¹ Mindez több munkát jelent az összetett „rabszolga” számára, igen, a tevékenység nagyobb mezejét, amely szó szerint „az egész lakott földre” kiterjed. Nagyobb főhivatalt és fiókhivatalokat is követel a felvigyázásra, az irodalom nyomtatására és terjesztésére, a prédikáláshoz és a személyes tanulmányozáshoz. Éppen úgy, mint az első évszázadban, ezt a munkát Jézus Krisztus tevékeny vezetésével végzik, aki jelképes értelemben a „lámpatartók között”, vagyis a gyülekezetek között van. Ő irányítja azokat felkent felvigyázók felhasználásával, akiket jelképesen szólva a „jobb kezében” tart (Jelenések 1:13, 16). Mint a korai krisztusi időkben, ma is egy csoport felkent felvigyázó alkotja Krisztus földi gyülekezetének Vezető Testületét. Az általa gyakorolt hatalmának „jobb keze” irányítja ezeket a férfiakat a Királyság-munka feletti felügyelet ellátásában.

A szellem eszközével

12., 13. a) A nagyfokú növekedés következtében milyen kérdés vetődik fel? b) Hogyan használja fel Krisztus a szellemet a földi tanítványai közt jelentkező, felvigyázók iránti szükséglet kielégítésére?

¹² Azzal, hogy a mintegy 52 000 gyülekezetbe szervezett „más juhok” száma hárommillió fölé emelkedett, a felkent maradék nyilván segítségre szorul abban, hogy gondot viseljen az Úr földi javaira. Az Emlékünnep jelképeit 9000-nél kevesebben vették magukhoz, köztük sok testvérnő, így tehát még egy felkent felvigyázó sem jut gyülekezetenként. Vajon azt jelenti ez, hogy Jézus Krisztus nem viseli gondját azoknak a gyülekezeteknek, amelyekben nincs szellemtől nemzett „angyal” vagy ’csillag’?

¹³ Semmi esetre sincs így! Mint ahogyan az előző cikkben láttuk, az első században Krisztus tevékenyen vezette az ő gyülekezetét a szent szellem eszközével. Ma felhasználja a Vezető Testület szellemtől nemzett tagjait, hogy nevezzenek ki a „más juhok” közül választott felvigyázókat. Ezeknek meg kell felelniük ugyanazoknak a követelményeknek, amelyeket a Biblia a felkent felvigyázók részére előír, ahogy az 1Timótheus 3:1–7 és Titus 1:5–9 felsorolja. Ezeket a szentírási képesítéseket a szent szellem utasítására írták le. Az ajánlások és kinevezések ima után és a szent szellem irányítása mellett történnek. Pál tanácsai éppen olyan erővel érvényesek ezekre a nem felkent vénekre is: „Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem jelölt ki titeket felvigyázókká” (Cselekedetek 20:28).

14. a) Hogyan teljesedett be máris az Ésaiás 32:1, 2 próféciája? b) Hogyan kell minden vénnek engedelmeskednie Krisztus „jobb kezének”?

¹⁴ Ilyenformán az igazságosan uralkodó Király, Jézus Krisztus felhasználja a „más juhokat” mint ’fejedelmeket’, hogy védjék az ő „juhait” a szellemi széltől, zivatartól, és aszálytól (Ésaiás 32:1, 2). Az ókori Dávidhoz hasonlóan, a vének, akár felkentek, akár „más juhok”, így imádkoznak Jehovához: „A te szellemed jó; Az vezessen engem az egyenesség földjén” (Zsoltárok 143:10). És Jehova meghallgatja imájukat. Jehova a Fia által megadja nekik szellemét, és Jézus tevékenyen felhasználja ezt az eszközt, hogy vezesse tanítványait a földön. Természetesen minden vén engedelmességgel tartozik Krisztus ellenőrző, vezető, és irányító „jobb kezének”, amely funkciókat a szellem, valamint a Vezető Testület szellemtől nemzett tagjai felhasználásával gyakorol.

Angyalok által

15. Milyen más eszközök állnak Krisztus rendelkezésére földi tanitványai tényleges vezetéséhez?

¹⁵ Az előző cikk megemlítette, hogy az első században Jézus angyalokat használt fel a korai keresztények vezetésére, kiszabadítására és prédikáló-munkájuk elősegítésére. Vajon logikus lenne-e azt gondolni, hogy a mi uralkodó Királyunk többé nem használ fel angyalokat mai tanítványainak tényleges vezetésében? Nem csupán logikátlan lenne, hanem Szentírás-ellenes is.

16., 17. Milyen bizonyítékok vannak birtokunkban arra, hogy Krisztus angyalokat használ fel „a királyság fiai” learatásában és a „más juhok” begyűjtésében?

¹⁶ Jézusnak a búzáról és a gyomról szóló példázata szerint aratásnak kell jönni „a dolgok rendszere befejezésének” idején, amely 1914-ben kezdődött. Az aratás folyamán el kell különíteni „a királyság fiait” a „gonosznak fiaitól”. Kit fog az Úr felhasználni az aratás elvégzésére? „Az aratók az angyalok.” S Krisztus hozzátette: „Az Emberfia kiküldi majd az angyalait, és azok összegyűjtenek a királyságából mindent, ami botlást okoz, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek” (Máté 13:37–41). Krisztus angyalokat használ fel földi testvérei védelmére.

¹⁷ De mit mondjunk a „más juhok”-ról? Vajon Krisztus angyalokat használ fel a begyűjtésükre? Kétségtelenül! Hisz a juhokról és kecskékről szóló példázatában azt mondja: „Amikor az Emberfia megérkezik az ő dicsőségébe, és vele együtt az összes angyalok, akkor leül dicsőséges trónjára. És elébe gyűjtetnek az összes nemzetek, és ő elkülöníti az embereket egymástól, miként a pásztor elkülöníti a juhokat a kecskéktől” (Máté 25:31, 32). Krisztus felhasználja az ő angyalait erre a szétválasztó munkára. Ahogyan egy angyal irányította Fülöp lépteit az etiópiai eunuch felé, ugyanúgy bőséges bizonyíték van arra, hogy Krisztus ma is felhasználja az angyalait tanúi lépteinek a juhszerű egyénekhez való irányítására. Sokan tanúsítják azt a tényt, hogy segítségért imádkoztak, mielőtt a tanúk kopogtattak az ajtaikon (Cselekedetek 8:26, 27).

Teljes bizalommal Krisztus irányításában

18., 19. Az első században történtek alapján, miben lehet bizodalmunk?

¹⁸ Az első században a körülmények nem mindig vezettek oda, hogy Krisztus felhasználja a jeruzsálemi vezető testületet bizonyos nehézségek megoldására. Amikor Pál Kis-Ázsia északi részén elszigetelődött, és szerette volna tudni, melyik terület nyílik meg következőként számára, Krisztus a szellem által cselekedett (Cselekedetek 16:6–10). Jehova Tanúi ma bíznak abban, hogy ha valamelyik tetsvérük ideiglenesen elszigetelődik a Vezető Testülettől üldözés következtében, még mindig Krisztus tevékeny vezetése alatt marad, a szellem által és angyali támogatás által.

¹⁹ Régen, a krisztusi idők kezdetén talán nehéz volt megérteni a vezető testület néhány dötését. Kétségtelenül ez volt a helyzet, amikor Pált visszaküldték Tarsusba vagy elküldték a templomba a harmadik missziós útja után (Cselekedetek 9:30; 21:23–25). Mégis Krisztus volt valójában e határozatok mögött (Cselekedetek 22:17–21; 23:11). Mi is bízhatunk abban: ha Krisztus ma megengedi, hogy valami megtörténjék az ő tanítványai között a földön, a mögött valami magasztos cél van, éppen úgy, mint az első században.

20. Miről vagyunk meggyőződve, és mi az elhatározásunk?

²⁰ Így, amikor azt olvassuk a Bibliában, hogy Krisztus „a feje a testnek, a gyülekezetnek”, meg vagyunk arról győződve, hogy ő nem csupán címzetes Fő (Kolossé 1:18). Tapasztalatból tudjuk, hogy ő igazi, tényleges Fő. Midőn a Cselekedetek könyvét olvassuk és látjuk, hogyan irányította Krisztus az ügyeket a korai keresztények között, meg tudjuk figyelni, hogy ma is ugyanazokat az eszközöket használja. Látjuk annak bizonyítékait, hogy Krisztus felhasználja a szent szellemet, az angyalokat, és a „hű és értelmes rabszolgát”, valamint annak Vezető Testületét szellemileg képesített vének kinevezésére. A dolgok Krisztus általi tényleges irányításában bízva, eltökélt szándékunk, hogy előrehaladunk, és „az igazságot szólva” ’szeretetben növekedünk fel mindenestül őhozzá, aki a fej, Krisztushoz’ (Efézus 4:15).

[Lábjegyzetek]

Emlékezés a fő pontokra

◼ Milyen bizonyítékunk van arra, hogy Krisztus közvetlenül figyelemmel kírsérte az első századi gyülekezetek tevékenységét?

◼ Kit nevezett ki Krisztus az összes „javai” fölé, és mit foglalnak magukban ezek a javak?

◼ Kiket szemléltet a Krisztus jobb kezében levő hét csillag?

◼ Hogyan használja fel Krisztus ma a szent szellemet, az angyalokat, és a felkent Vezető Testületet gyülekezetének vezetésében?

◼ Miért bízhatunk teljes mértékig abban, ahogy ma Krisztus irányítja a dolgokat?

[Kiemelt rész a 16. oldalon]

Azok a próbák, amelyek háborúk, forradalmak vagy nyílt üldözések és hatósági tilalmak következtében adódnak, lehetetlenné tehetik számodra, hogy teljesen szervezett módon végezd a keresztény imádatot. Olyan körülmények alakulhatnak ki, amelyek között nem lehet nagy gyülekezeti összejöveteleket tartani. A fiókhivatallal való kapcsolat átmenetileg megszakadhat. A körzetfelvigyázó látogatásai elmaradhatnak. Előfordulhat, hogy nem érkeznek új kiadványok. Mit tegyél, ha ilyesmi történik?

A válasz ez: Tedd azt, amit megtehetsz, és annyit, amennyit megtehetsz az igaz imádat gyakorlása érdekében ilyen körülmények között. A személyes tanulmányozás talán lehetséges marad. A testvérek kis csoportjai általában összegyülekezhetnek magánlakásokban a tanulmányozásra. Az összejöveteleken tanulmányozási alapként fel lehet használni a múltban már tanulmányozott kiadványokat és magát a Bibliát is. Ne légy ingerült vagy nyugtalan. Általában már rövid idő múlva helyreáll valamilyen módon a kapcsolat a felelős testvérekkel. A Vezető Testület igyekszik megtalálni az utat arra, hogy kapcsolatba kerüljön a testvérekkel.

De még ha elszakítva vagy is összes keresztény testvéredtől, gondolj arra, hogy Jehovától és az ő Fiától, Jézus Krisztustól nem vagy elszakítva. (Szervezetten a szolgálatunk elvégzésére, 168. oldal.)

[Kép a 14. oldalon]

Krisztus jelképesen a gyülekezetben tartózkodik, és a felvigyázókat a jobb kezében tartja