3. Belső összhang

A BIBLIA egy olyan könyv, amelyre ráillik az előbbi leírás.a Mivel még az említetteknél is szokatlanabb körülmények között készült, ezért a belső összhangja igazán figyelemreméltó.

A Bibliát egy hozzávetőlegesen 1600 éves időszak alatt írták i. e. 1513-tól körülbelül i. sz. 98-ig. Így a mintegy 40 író közül sokat századok választottak el egymástól. A foglalkozásukra nézve is különböztek: volt köztük halász, pásztor, király és egy orvos is.

A bibliaírók egyetlen fő témát fejtettek ki, miszerint igazolódik, hogy Istennek joga van uralkodni az emberiség felett, és beteljesedik a szándéka egy világkormányzat, az égi Királysága által. Ezt a témát a Mózes első könyve vezeti be, az utána következő könyvek részletesen kifejtik, majd a Jelenések könyvében éri el a csúcspontját. (Lásd a „Miről szól a Biblia?” című cikket a 19. oldalon.)

A bibliaírók által leírt apró részletek is egyeznek, de nyilvánvaló, hogy ez az összhang gyakran nem tudatosságból fakadt. Vegyünk egy példát. A bibliaíró János beszámolója szerint, amikor egy nagy sokaság gyűlt össze, hogy Jézust hallgassa, Jézus kimondottan Fülöptől kérdezte meg, hol vegyenek kenyeret, hogy jóllakassák az embereket (János 6:1–5). Egy párhuzamos beszámolóban Lukács elmondja, hogy ez az esemény Betsaida városának a közelében történt. János a könyvében korábban már említést tett arról, hogy Fülöp Betsaidába való (Lukács 9:10; János 1:44). Jézusnak tehát magától értetődő volt, hogy egy odavalósi férfit kérdez. A részletek megegyeznek, de egyértelmű, hogy nem tudatosan hozták összhangba őket.b

Egyes beszámolók között vannak különbségek, de erre számíthatunk, nemde? Tegyük fel, hogy egy csoport szemtanúja egy bűnténynek. Ha e csoport tagjai valamennyien ugyanazokat a részleteket említenék, ugyanazokkal a szavakkal, nem gyanakodnál arra, hogy összebeszéltek? Ésszerű, hogy mindegyikük tanúvallomása különbözni fog valamelyest, mivel mindenki másként látta az eseményeket. Ugyanez a helyzet a bibliaírók esetében is.

Figyeljünk meg egy példát. Vajon Jézus bíbor ruhát viselt a halála napján, ahogy arról Márk és János beszámol? (Márk 15:17; János 19:2). Vagy skarlátpiros volt a köpenye, miként azt Máté írja? (Máté 27:28). Valójában mindkettő igaz lehet. A bíborszín egyik összetevője a piros. A megfigyelő szemszögétől, a fényvisszaverődéstől és a háttértől függően, a ruha más-más árnyalatúnak látszódhatott.c

A bibliaírók közötti összhang – mely azt is magában foglalja, hogy az írók következetesek, de nem tudatosan – még inkább alátámasztja, hogy az írásaik megbízhatóak.