Jób feddhetetlensége — Vajon ki képes követni?

„Pontos mérlegen fog megmérni engem és Isten megismeri majd feddhetetlenségemet” (JÓB 31:6).

 1. Miért jó, ha megvizsgáljuk Jób példáját, és milyen kérdések vetődnek fel most?

JÓB bízott saját feddhetetlenségében, és ezért szívesen vette, hogy Isten megvizsgálja őt. Példája nagy bátorítást jelent nekünk ma, amikor Sátán, az Ördög kétségbeesetten megpróbálja megtörni mindazok feddhetetlenségét, akik Istent szolgálják (1Péter 5:8). Jakab tanítvány világosan látta ezt, ezért mondta, hogy „a gonosz elszenvedésében és a türelem gyakorlásában vegyetek példát a prófétákról”, különösen Jóbról (Jakab 5:10, 11). De hát ki képes követni Jób feddhetetlenségét? Vajon mi képesek vagyunk rá? És vajon hogyan mutatott nekünk példát Jób a feddhetetlenség megőrzéséből?

 2. a) Mit jelent Jób neve? b) Mit vitt véghez Jób feddhetetlen életútja?

² Jób nevének jelentése: „a gyűlölet tárgya”, és ő valóban azzá is lett. De amikor Jehova engedett Sátán kérésének és visszavonta a Jób köré font védősövényt, Sátán mégsem volt képes semmit se tenni, ami megtörte volna Jób Isten iránti feddhetetlenségét (Jób 1:1—2:10). Jób tehát választ adott Sátán azon állítására, hogy bárkit képes eltéríteni Isten szolgálatától (Példabeszédek 27:11). Feddhetetlen viselkedésével Jób valójában azt hirdette az egész világegyetem előtt: ’Sátán, te aljas hazug vagy, mert Jehova az én Istenem, és én megőrzöm iránta való feddhetetlenségemet, bármi történjék is!’ (Jób 27:5).

A Jóbhoz hasonlók

 3. Ki részesült védelemben a mennyben, és milyen kérdések vetődtek fel vele kapcsolatban?

³ Nagy jelentősége van annak, hogy a Jehova és Sátán között folyó vitakérdés egyetemes jellegű, az egész világegyetemet érinti, így a szellemi birodalomban élőket is. Ott a mennyben, Jehova védelmétől övezve élt a megígért „mag”, aki által Jehova véghez akarta vinni nagyszerű szándékát (1Mózes 3:15). Amikor azonban e ’védőkorláton’ kívülre került, ez a „mag” valóban Jób feddhetetlenségét követte? Valóban bebizonyította, hogy egy tökéletes ember, amilyen Ádám volt, képes megőrizni tökéletes feddhetetlenségét Isten előtt? (1Korinthus 15:45). Sátán előkészületeket tett arra, hogy ezt a „magot”, amikor megjelenik a földön, a legnehezebb próbának vesse alá.

 4. a) Ki lett Sátán gyűlöletének fő célpontjává, és honnan tudjuk, hogy Isten megvonta tőle védelmező gondviselését? b) Miről gondoskodott Jézus Jehova számára?

⁴ Jézus Krisztus bebizonyította, hogy ő a mennyből elküldött „mag”. Ezért Sátán figyelmének a gyújtópontjába került, igen, Sátán gyűlöletének legfőbb tárgyává lett. Annak bizonyítékaként, hogy Jehova egy időre eltávolította védelmező gondoskodásának sövényét, amely addig körülvette Jézust, Krisztus így kiáltott fel a kínoszlopon: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46; Zsoltárok 22:1, [22:2, Károli]). Bár mélyen átérezte, hogy Isten megvonta tőle a védelmét, Jézus — Jóbhoz hasonlóan — „nem vétkezett, és semmi helytelent nem tulajdonított Istennek” (Jób 1:22). Jóbot követte és tökéletesen feddhetetlen maradt, bebizonyítva, hogy ’senki sem volt hozzá hasonló a földön’ (Jób 1:8). Jézus személyében tehát Jehova Isten teljes és örökké tartó választ adott Sátán hamis vádjára, amely szerint Isten nem képes olyan embert állítani a földre, aki a legnagyobb próbát is kiállva, hű maradna Istenhez.

 5. a) Mit tesz továbbra is Sátán? b) Mit tett Sátán, amikor kivettetett a mennyből?

⁵ Sátán azonban nem elégszik meg ezzel a válasszal; még többet akar és továbbra is vádolja Jézus szellemi testvéreit, akik Isten asszonyhoz hasonló szervezetének „magvát” alkotják. Amikor a Biblia leírja Isten Királyságának megalakulását a mennyben, ezt mondja Sátánról: „A mi testvéreink vádolóját levetették, aki éjjel és nappal vádolja őket a mi Istenünk előtt!” Sátán azonban nem csupán vádol, hanem ellenségként gonoszul támad is! A Biblia megmagyarázza, hogy miután kiűzték a mennyből, a „Sárkány [Sátán] megharagudott az asszonyra, és elment, hogy hadat viseljen megvának maradéka ellen, akik megtartják az Isten parancsait, és akiknél megvan a Jézus melletti tanúskodás munkája” (Jelenések 12:7–12, 17).

 6. a) Kik állnak ma a prédikáló munka élén, és kik csatlakoztak hozzájuk? b) Mit próbál meg Sátán elérni mindezeknél?

⁶ „[Az asszony] magvának maradéka” Jehova felkent tanúit jelenti, akik még itt maradtak a földön napjainkban. Ők vezetik „a Jézus melletti tanúskodás munkáját”; nyilvánosan hirdetik az egész világon, hogy Jézus ma trónon ülő Király és nemsokára véget vet ennek a dolgok igazságtalan rendszerének (Máté 24:14; Dániel 2:44). Ámde ők egyáltalán nincsenek egyedül! Több mint három milliónyi emberből álló nagy sokaság csatlakozott hozzájuk, hogy egységes, világraszóló feddhetetlen szervezetet alkossanak. Ezek a feddhetetlenségüket megőrző egyének szintén Sátán szüntelen üldözésének a célpontjaivá lettek, és mennyei Atyjuk, Jehova nagy örömét leli az ő feddhetetlenségükben (2Timótheus 3:12; Példabeszédek 27:11).

 7. Miért reménykedhetünk akkor is, ha szembe kell néznünk Sátán támadásaival?

⁷ Természetesen józan megfontolásra int az a tudat, hogy Sátán figyelme most miránk is irányul, ahogyan annak idején Jóbra, mivel megpróbáljuk megőrizni Isten iránti feddhetetlenségünket. De nem szükséges zavarba jönnünk emiatt. Hogy miért nem? Nos, azért, mert „Jehova igen gyengéd vonzalmú és könyörületes” és „nem hagy el és nem hagy cserben téged” (Jakab 5:11; 5Mózes 31:6). Igen, Jehova támogat minket. „Pajzs a feddhetetlenül élőknek” — mondja a Biblia (Példabeszédek 2:7). Ez azonban nem jelenti, hogy Jehova sohasem engedi meg, hogy próba alá kerüljünk. Megengedi, ahogyan Jób esetében is megengedte. De Pál apostol megjegyezte: „Hű az Isten, és nem engedi, hogy azon felül legyetek megpróbálva, amit elviselhettek, hanem a próbával együtt kivezető utat is készít, hogy képesek legyetek elviselni azt” (1Korinthus 10:13).

Amikor megpróbáltatás ér

 8. Hogyan válhat a javunkra ma Jób példája?

⁸ Jób feddhetetlenségének példája különösen akkor lehet nekünk igen nagy hasznunkra, amikor súlyos megpróbáltatás ér bennünket. Jób annyit szenvedett, hogy szeretett volna inkább meghalni és elrejtve a Seolban, vagyis az emberiség közös sírgödrében lenni (Jób 14:13). Talán ma is így éreznek némelyek, és azt mondják, azonosítani tudnák magukat Jóbbal, amikor annyit szenvedett. Sőt lehet, hogy te magad is voltál már ilyen helyzetben. Természetesen, az ő szenvedéseiről olvasni annyit jelenthet, mint buzdítást kapni olyan jó baráttól, aki még a mi szenvedéseinknél is nehezebb próbákat állt ki. Az a tudat, hogy valaki más már kiállta a próbát és megért minket, nyilván segít abban, hogy kitartsunk.

 9. Hogyan fordíthajuk javunkra mások feddhetetlenségét?

⁹ Jól ismerve szükségleteinket, Jehova megíratta számunkra a Jób könyvét, hogy segítsen megőriznünk a feddhetetlenségünket, miként Jób is megőrizte (Róma 15:4; Jakab 5:10, 11). Isten tisztában van vele, hogy amiként a testünk egyik része rászorul a többi részre, úgy szolgáinak is szükségük van egymásra (1Korinthus 12:20, 26). Jussanak eszünkbe a nemrég megtartott „Feddhetetlenség megőrzői” kerületkongresszusokon jelenlevő több milliónyi személy, akik ennek a folyóiratnak is olvasói. Akik ott voltak, jól emlékeznek rá, mily nagyszerű érzés volt oly sok ember társaságában lenni, akik mindannyian azt tartják életük fő céljának, hogy megőrizzék Isten iránti feddhetetlenségüket. Mily nagyszerű buzdítás volt az ilyenek számára az a tudat, hogy a körülöttük levő sok ezer személy — akár a munkahelyen, akár az iskolában, a saját közösségében — szintén megőrzi feddhetetlenségét még próbateljes körülmények között is! (1Péter 5:9).

10. a) Hogyan veszítheti el valaki a helyes szemléletét? b) Mit kezdett Jób kétségbe vonni?

¹⁰ De előfordulhat, hogy nem mindig sikerül megőriznünk a helyes szemléletünket, ahogy az Jóbnál is előfordult. Aki nagyon szenved, és aki depressziós elmebeli állapotban van, talán kiejti a száján: ’Ó, miért teszi ezt velem az Isten? Miért engedi meg, hogy ilyesmi megtörténjen?’ Sőt, odáig mehet, hogy felteszi a kérdést: ’Mi értelme, hogy Istent szolgáljam?’ Mivel nem ismerte szenvedéseinek forrását, Jób is kétségbe vonta igazságos voltának pillanatnyi előnyét, mivel azt látta, hogy a jóknak éppen annyit kell szenvedniük, sőt néha többet is, mint a gonoszoknak (Jób 9:22). Elihu szerint Jób ezt mondta: „Mi hasznom mindebből? Többet nyerek-e vajon, mintha vétkeztem volna?” (Jób 35:3, An American Translation). Pedig nem volna szabad, hogy a saját bajaink annyira lekössenek minket, hogy közben elveszítjük a helyes szemléletünket és kétségbe vonjuk, hogy érdemes Istent szolgálni.

11. Milyen nagyszerű helyreigazítást adott Elihu Jóbnak?

¹¹ Elihu megadta Jóbnak a szükséges helyreigazítást; helyes megvilágításba helyezte a dolgokat, amikor rámutatott, hogy Jehova magasan felette áll Jóbnak (Jób 35:4, 5). Elihu megmutatta, hogy bármi történjék is, sohasem szabad úgy következtetnünk, hogy Isten nem törődik velünk, és sohasem szabad valahogy úgy érvelnünk, hogy felbosszanthatjuk őt olyasmivel, amit a maga részéről helytelennek tart. „Ha valóban bűnt követsz el — kérdezte Elihu Jóbtól —, hogyan árthatsz neki? És ha megszaporítod lázadásaidat, mivel károsítod meg őt?” (Jób 35:6). Igen, ha azzal próbálod bosszantani Istent, hogy letérsz az útjáról, vagy otthagyod a szolgálatát, nem Istennek ártasz, hanem saját magadnak!

12. Milyen kihatással lehet Istenre a feddhetetlenségünk megőrzése?

¹² Másrészt Elihu megmutatta, hogy Jehovának személy szerint semmi haszna nem származik abból, ha helyesen cselekszünk. Isten természetesen örömét leli abban, ha megőrizzük feddhetetlenségünket, de ugyanakkor semmiképpen nem szorul rá az imádatunkra, ahogyan az kitűnik Elihu kérdéséből, amelyet Jóbhoz intézett: „Ha valóban igazad van, mit adhatsz neki, vagy mit kap a te kezedből?” (Jób 35:7). Isten adta nekünk az életet, ő általa lélegzünk, mozgunk és létezünk. Minden az övé! (Cselekedetek 17:25; 1Krónika 29:14). Istenre személy szerint semmilyen kihatással nincs sem a gonoszságunk, sem az igazságosságunk (Jób 35:8).

Amikor helyreigazították

13. a) Hogyan reagált Jób a kapott helyreigazításra? b) Milyen nehézségekkel küzdünk mindannyian?

¹³ Vajon hogyan reagált Jób a kapott helyreigazításra, amikor előbb Elihu, azután pedig Jehova részéről jött az? Elfogadta és bűnbánatot tartott „porban és hamuban” (Jób 42:6). Igen, Jób megalázta magát, elismerte tévedését. Vajon nem csodáljuk-e ezt az alázatosságot? És mi a helyzet velünk? Jóllehet talán Jóbhoz hasonlóan mi is rendíthetetlenül megőrizzük feddhetetlenségünket, mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy ilyen vagy olyan módon hibát kövessünk el és elveszítsük az egyensúlyunkat (Jakab 3:2; Galata 2:11–14). Mit tegyünk hát, amikor felhívják a figyelmünket valamilyen hibánkra vagy tökéletlenségünkre, esetleg nálunk fiatalabbak, mint Elihu esetében? (Jób 32:4).

14. a) Milyen általános hajlam mutatkozik meg akkor, amikor valakit helyreigazítanak? b) Mi járulhat hozzá a tévedésekhez vagy helytelen megítélésekhez, és milyen példát mutatott Jób, amikor helyreigazításban részesült?

¹⁴ Nem mindig könnyű elviselni a helyreigazítást (Zsidók 12:11; Példabeszédek 3:11, 12). Hajlamosak vagyunk arra, hogy megpróbáljuk önmagunkat igazolni. Jóbhoz hasonlóan, lehet hogy mi sem szándékosan mondtunk vagy tettünk valamit. Sőt, talán éppen helyes volt az indítékunk. De talán nem a teljes ismeret birtokában, talán értelem hiányában, vagy érzéketlenül szóltunk. Megjegyzéseink esetleg faji vagy nemzetiségi felsőbbrendűség szellemét tükrözték vissza, vagy a Szentírás által nem támogatott merevség áradt belőlük bizonyos kérdésekkel kapcsolatban. Lehet, hogy arra hívták fel a figyelmünket: amit mondtunk, inkább a személyes nézőpontunkat tükrözte vissza és ez annyira sérthetett másokat, hogy a szellemiségüket is veszélyeztette. Amikor helyreigazítanak minket, vajon elismerjük-e, mint Jób, hogy ’értelem nélkül szóltunk’ és „mindent visszavonunk”? (Jób 42:3, 6).

Istenben bízzunk, ne a gazdagságban!

15. Honnan tudjuk, hogy Jób nem a gazdagságában bízott?

¹⁵ Bildád Jób bizakodásának a tárgyát is megkérdőjelezte, azt állítva, hogy megfeledkezett Istenről és máshová helyezte a bizalmát (Jób 8:13, 14). Pedig annak ellenére, hogy Jóbot sokféle anyagi gazdagsággal áldotta meg Isten, ő nem azokban bízott. Feddhetetlenségében egy cseppet sem ingott meg, amikor mindenét elvesztette (Jób 1:21). Védekezésének a végén Jób ezt mondta: „Hogyha bizodalmam aranyba vetettem, vagy ha azt mondtam az aranynak: ’Te vagy a bizodalmam!’ Hogyha örültem, mert nagy volt a gazdagságom, és sok mindent szerzett a kezem . . . az is bíróra tartozó vétek lenne, mert megtagadtam volna az igaz Istent odafönn” (Jób 31:24–28).

16. a) Milyen önvizsgálatot kellene tartanunk? b) Mit ígér Isten azoknak, akik őbenne bíznak?

¹⁶ És mi? Hová helyezzük a bizodalmunkat? Jehovában bízunk, vagy az anyagi javainkban? Ha megméretnénk a pontos mérlegen, ahogyan Jób kívánta, hogy megmérettessék — vajon feddhetetlennek találna-e Isten ebben a dologban? Valóban az-e a legfőbb gondunk az életünkben, hogy feddhetetlenségben járjunk és választ adjunk Sátán vádjaira? Vagy inkább az érdekel minket, hogy kielégítsük az élvezetek és az anyagi javak utáni vágyakozásunkat? Milyen jó is volna, ha olyanok lehetnénk, mint Jób, és megörvendeztethetnénk Jehova szívét azzal, hogy őbenne bízunk, és nem tulajdonítunk túl nagy fontosságot önmagunk személyének vagy a megszerezhető anyagi javaknak! Ha Jehovában bízunk és az ő érdekeit tesszük az első helyre, ő azt ígéri, hogy sohasem hagy el minket, sohasem feledkezik meg rólunk (Máté 6:31–33; Zsidók 13:5, 6).

Szexuális erkölcsösség

17. Mire próbáltak burkoltan célozgatni Jób „vigasztalói”, ámde mit mondott Jób a saját erkölcsi magatartásáról?

¹⁷ Jób hamis vigasztalói nem vádolták ugyan meg őt közvetlenül szexuális bűnökkel, de újra meg újra sejtetni engedték, hogy valamilyen titkos vétke lehet, amiért Isten megbüntette őt. Mint gazdag embernek, sőt olyannak, aki „a legnagyobb volt Kelet minden férfia közül”, bizonyosan sok alkalom kínálkozott a házasságon kívüli nemi kapcsolatra (Jób 1:3; 24:15). Isten más szolgái — Jób kora előtt és azután is — áldozatul estek a szexuális kísértéseknek (1Mózes 38:15–23; 2Sámuel 11:1–5). Jób azonban megvédte magát minden ilyenfajta helytelenségtől, és kijelentette: „Szövetséget kötöttem a szememmel. Hogyan figyelhetnék akkor a szűzre? Ha szívem asszony után érzett csábítást, és leskelődtem felebarátom ajtaján . . . az féktelen viselkedés volna és olyan vétek, amely bírák figyelmébe való!” (Jób 31:1, 9–11).

18. Miért olyan nehéz megtartani a szexuális erkölcsösséget, és miért lehetünk boldogok, ha sikerül megőriznünk azt?

¹⁸ Sátánnak talán semmivel sem sikerült annyira aláásnia Isten szolgáinak feddhetetlenségét, mint éppen azzal, hogy paráznaság elkövetésére csábította őket (4Mózes 25. fejezet). Képes vagy-e Jób feddhetetlenségét követni azáltal, hogy ellenálsz minden szexuális erkölcstelenségre irányuló csábításnak? Ez valóban nagy kihívás, különösen ebben a szexuális őrületben tomboló világban, ahol annyira eluralkodott az erkölcstelenség. De gondold meg, milyen jó érzés, ha a számonkérés idején mi is bizalommal mondhatjuk Jóbbal együtt: „Isten megismeri majd feddhetetlenségemet!” (Jób 31:6).

Mi segíthet nekünk?

19. Mi az, ami lényegesen hozzásegít a feddhetetlenség megőrzéséhez?

¹⁹ Nem könnyű Jób feddhetetlenségét követni, mivel Sátán ma éppen olyan erővel igyekszik megtörni a mi feddhetetlenségünket, mint amilyen erővel Jóbét akarta megtörni. Lényeges tehát, hogy magunkra öltsük Isten teljes fegyverzetét (Efezus 6:10–18). Fel kell sorakoznunk Isten mellé, mint Jób tette, mindig tudatosan azt kell keresnünk minden tettünkben és a családunkéban is, ami Istennek tetszik (Jób 1:5). Ezért létfontosságú számunkra a bibliatanulmányozás, a hittársainkkal való rendszeres együttlét, és a hitünk nyilvános megvallása (2Timótheus 2:15; Zsidók 10:25; Róma 10:10).

20. a) Milyen reménység tarthat meg bennünket a próbák alatt? b) A zsoltáros szavai szerint a feddhetetlenség megőrzői milyen jutalomban részesülnek?

²⁰ De ami sajátosan megtart minket a próbában, és ami Jóbot is megtartotta: az a reménység, hogy ezzel az élettel nincs mindennek vége. „Ha meghal az életerős férfi, vajon élhet-e újra?” — kérdezi Jób. És máris válaszol rá: „Szólítanál és én válaszolnék neked” (Jób 14:13–15). Az a feltétlen bizalom, hogy Jehova feltámasztja hű szolgáit, nekünk is segíthet abban, hogy szembenézzünk bármilyen próbával, amelyet Sátán ránk mér (Zsidók 6:10). Régen, a bibliai zsoltáros ezt írta: „Engem pedig támogatsz, mert feddhetetlen vagyok, és orcád elé állítasz határtalan időre” (Zsoltárok 41:12, [41:13, Károli]). Bárcsak ez lenne mindannyiunk jövője: vagyis az, hogy Jehova támogat és megtart minket mindörökre, mivel az ő feddhetetlen szolgái vagyunk!

Tudnál-e válaszolni rá?

◻ Kik bizonyították be, hogy olyanok, mint Jób, és milyen párhuzamot vonhatunk köztük és Jób között?

◻ Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jób kiállta a próbákat?

◻ Hogyan reagált Jób a helyreigazításra, és mit tanulhatunk ebből?

◻ Milyen jó példát mutatott Jób az anyagi javak és a szexuális erkölcs dolgában?

◻ Mi segíthet nekünk is úgy megőrizni a feddhetetlenségünket, ahogyan Jób megőrizte?

[Kép a 17. oldalon]

Vajon Jóbhoz hasonlóan, te is kétségbe vontad-e valaha, hogy mi haszna van jelenleg a feddhetetlenség megőrzésének