ÁMEN

Ez a magyar szó, illetve a görög megfelelője, a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése: ’úgy legyen’, ’biztosan’. A héber alapszó (ʼá·manʹ), melyből ez a kifejezés származik, azt jelenti, hogy ’hűséges’ vagy ’megbízható’.

A Héber Iratokban ezzel a szóval fejezték ki, ha valaki ünnepélyesen, jogilag kötelezte magát egy eskü vagy szövetség betartására, illetve arra, hogy vállalja az eskü vagy a szövetség megszegésének következményeit (4Mó 5:22; 5Mó 27:15–26; Ne 5:13). Ezzel a szóval fejezte ki valaki azt is, ha egyetértett azzal, ami egy imában elhangzott (1Kr 16:36), de azt is, ha csatlakozott valaki dicséretéhez (Ne 8:6), illetve ha támogatta valamilyen szándék megvalósulását (1Ki 1:36; Jr 11:5). A Zsoltárok könyvének első négy gyűjteménye, azaz könyve, az ámen szóval ér véget, és ez valószínűleg arra utal, hogy egy ének vagy zsoltár végén Izrael gyülekezete együtt szokta mondani, hogy „ámen” (Zs 41:13; 72:19; 89:52; 106:48).

A héber ʼá·manʹ szóval Jehovára is utaltak, mint aki „a hűséges Isten” (5Mó 7:9; Ézs 49:7), valamint ezzel a szóval érzékeltették, hogy Isten minden emlékeztetője és ígérete „megbízható” és „hű” (Zs 19:7; 89:28, 37). A Keresztény Görög Iratokban „a hű és igaz tanú”, Krisztus Jézus viseli az „Ámen” címet (Je 3:14). Jézus sajátos értelemben használta ezt a kifejezést, amikor prédikált és tanított: nagyon gyakran ezzel a szóval vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak (Mt 5:18; 6:2, 5, 16; 24:34). Ezekben az esetekben a görög a·ménʹ szó a „bizony” („igazán”, ÚEF) szóval lett visszaadva, amikor pedig Jézus egymás után kétszer is mondta – erre János evangéliumában találhatunk példákat –, a szavait így fordították: „Bizony, bizony” (Jn 1:51). Azt mondják, hogy a szent irodalomban egyedül Jézus használta ily módon az ámen szót, ami összhangban volt azzal, hogy Istentől kapta a hatalmát (Mt 7:29).

Pálnak a 2Korintusz 1:19, 20-ban feljegyzett szavaiból azonban kiderül, hogy Jézus nem csupán azért viseli az „Ámen” címet, mert ő az igazat szólja, illetve mert Isten igaz prófétája és szószólója, hanem azért is, mert ő az, aki által Istennek az összes ígérete beteljesedik. Mivel Jézus mindvégig, egészen az áldozati haláláig hűséges és engedelmes volt, ez megerősítette Isten ígéreteit és kijelentéseit, és lehetővé tette, hogy megvalósuljon az Isten szándékával kapcsolatos minden ígéret és kijelentés. Ő volt a megtestesítője mindannak az igazságnak, amely Isten szándékával kapcsolatban ki lett nyilatkoztatva, és amelyre Isten esküt tett. (Vö.: Jn 1:14, 17; 14:6; 18:37.)

Az „ámen” szó sokszor előfordul levelekben – különösen Pál leveleiben –, amikor is az író valamilyen módon dicséri Istent (Ró 1:25; 16:27; Ef 3:21; 1Pt 4:11), vagy amikor azt az óhaját fogalmazza meg, hogy a levél címzettei valamilyen módon Isten kegyében részesülhessenek (Ró 15:33; Héb 13:20, 21). Akkor is használják az írók, amikor őszintén egyetértenek a leírtakkal (Je 1:7; 22:20).

Az 1Krónikák 16:36-ban és a Zsoltárok könyvében (41:13; 72:19; 89:52; 106:48) olvasható imarészletek, valamint a kanonikus levelekben lévő kijelentések mind azt mutatják, hogy helyénvaló ámennel zárni az imát. Való igaz, hogy nincs ott minden feljegyzésre került ima végén az ámen szó – ilyen ima volt például Dávidnak a Salamonért mondott utolsó imája (1Kr 29:19), illetve Salamonnak a templom felavatásakor mondott imája (1Ki 8:53–61) –, de igen valószínű, hogy szóban elhangzott. (Figyeld meg: 1Kr 29:20.) Ehhez hasonlóan Jézus imáinak végén sincs ott az ámen szó (Mt 26:39, 42; Jn 17:1–26), és a Cselekedetek 4:24–30-ban feljegyzett imában sem, melyet a tanítványok mondtak. Ám az előbbiekben vázolt bizonyítékok határozottan arra mutatnak, hogy helyénvaló ámennel befejezni az imát. Pálnak az 1Korintusz 14:16-ban olvasható szavaiból egyértelműen látszik, hogy a keresztény összejövetelen minden jelen lévő áment mondott az imára. Továbbá a Jelenések 5:13, 14; 7:10–12 és 19:1–4-ben feljegyzettek szerint az égben élők példája alátámasztja, hogy helyénvaló egyetértést kifejezni, amikor imák vagy ünnepélyes kijelentések hangzanak el. Ezek a személyek az égben az ámen szóval a szívből fakadó bizalmukat, teljes egyetértésüket és őszinte reményüket fejezik ki.