’A hű rabszolga’ és vezető testülete
„Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura a háziszolgák fölé kijelölt, hogy kellő időben megadja nekik az eledelüket?” (MÁTÉ 24:45)
1. Miért kész Jehova átruházni a hatalmat, és elsődlegesen kire ruházta át?
JEHOVA a rend Istene. Ő egyúttal minden törvényes hatalom Forrása. Hűséges teremtményeinek lojalitásában bízva, Jehova kész a hatalmat átruházni. Az, akire a legtöbb hatalmat ruházta át, az ő Fia, Jézus Krisztus. Isten valóban „mindent a lábai alá vetett és őt tette mindenek felett a gyülekezet fejévé” (Efézus 1:22).
2. Mit nevez Pál keresztény gyülekezetnek, és kire ruházta át Krisztus a hatalmat?
2 Pál a keresztény gyülekezetet „Isten háznépé”-nek nevezi és azt mondja, hogy Jehova hű Fia, Jézus Krisztus van e háznép fölé kinevezve (1Timótheus 3:15; Zsidók 3:6). Krisztus viszont hatalmat ruház át az Isten háznépének tagjaira. Ezt Jézus szavaiból láthatjuk, amelyek a Máté 24:45–47-ben vannak feljegyezve. Ott ez áll: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura a háziszolgák fölé kijelölt, hogy kellő időben megadja nekik az eledelüket? Boldog az a rabszolga, akit az ura, amikor megjön, ilyen munkában talál. Bizony mondom nektek, összes javai fölé kinevezi őt.”
Az első századi házvezető
3. Kikből áll a „hű és értelmes rabszolga”, és milyen kifejezés vonatkozik rájuk mint egyénekre?
3 Az Írások gondos tanulmányozásából tudjuk, hogy Isten háznépének szellemtől felkent tagjai együttesen alkotják „a hű és értelmes rabszolgát”, „sáfárt” vagy „házvezetőt”. Jehova háznépének tagjai egyénenként „háziszolgák” vagy „kiszolgáló személyzet” néven vannak megemlítve (Máté 24:45; Lukács 12:42, Referencia Biblia, lábjegyzet).
4. Milyen kérdést tett fel Jézus röviddel a halála előtt, és kihez hasonlította önmagát?
4 Néhány hónappal halála előtt tette fel Jézus a Lukács 12:42-ben feljegyzett kérdést: „Ki valójában a hű sáfár, az értelmes, akit az ura a kiszolgáló személyzet fölé kinevez, hogy állandóan kiadja nekik élelemadagjukat a megfelelő időben?” Majd néhány nappal a halála előtt Jézus egy olyan emberhez hasonlította magát, aki, midőn elutazni készült, összehívta rabszolgáit és rájuk bízta javait (Máté 25:14).
5. a) Mikor nevezett ki Jézus másokat az ő javai fölé? b) Milyen kibővített megbízást adott Krisztus azoknak, akik az ő összetett házvezetőjét alkotják?
5 Mikor nevezett ki Jézus másokat, hogy törődjenek az ő javaival? Ez a feltámadása után történt. A Máté 28:19, 20-ban feljegyzett meghitt szavaival Krisztus először széles körű megbízást adott azoknak, akik az ő összetett házvezetőjét alkotják a tanításra és a tanítványképzésre „A föld legtávolabbi részéig” végzett egyéni tanúskodásukkal a szolgák kiterjeszthették a missziós területüket, amelyet Jézus kezdett el megművelni földi szolgálata idején (Cselekedetek 1:8). Ez magában foglalta azt is, hogy „Krisztust helyettesítő követek”-ként tevékenykedjenek. Mint „Isten szent titkának sáfárai” tanítványokat kellett képezniük és szellemi táplálékkal kellett azokat ellátniuk (2Korinthus 5:20; 1Korinthus 4:1, 2).
A háznép Vezető Testülete
6. Miről gondoskodott az első századi sáfár osztály isteni ihletés következtében?
6 A szellemtől felkent keresztényeknek együttesen kellett az Úr sáfárának vagy házvezetőjének lenniük azzal a megbízatással, hogy időszerű szellemi táplálékkal lássák el Isten háznépének egyéni tagjait. I. sz. 41 és 98 között az első századi sáfár osztály tagjainak meg kellett írniuk isteni ihletés alatt 5 történelmi beszámolót, 21 levelet és a Jelenések könyvét a testvéreik javára. Ezek az ihletett írások kiváló szellemi táplálékot tartalmaznak a háziszolgák, azaz Isten háznépének egyéni felkent tagjai számára.
7. Milyen célból választott ki Jézus egy kis számú embercsoportot a rabszolga osztályból?
7 Míg az összes felkent keresztény együttesen alkotja Isten háznépét, bőséges bizonyíték van arra, hogy Krisztus kevés számú férfit választott ki a rabszolga osztályból, hogy azok látható vezető testületként szolgáljanak. A gyülekezet korai története azt mutatja, hogy a 12 apostol, Mátyást is beleértve, alkotta az első századi vezető testület alapját. A Cselekedetek 1:20–26-ban találunk erre utalást. Iskariót Júdás helyettesítésével kapcsolatban említi meg az Írás „az ő felvigyázói hivatalát” és az „ő szolgálatát és apostolságát”.
8. Mi tartozott az első századi vezető testület felelősségei közé?
8 Az ilyen felvigyázói hivatal magában foglalta az apostoloknak azt a felelősségét, hogy alkalmas férfiakat nevezzenek ki szolgálati állásokba és szervezzék meg a szolgálatot. De ennél többet is jelentett. Vele járt a tanítás és a tantételek kérdéseinek a tisztázása is. Krisztusnak a János 16:13-ban feljegyzett ígérete beteljesedéseként „az igazság szellemének” el kellett vezetnie a keresztény gyülekezetet fokozatosan minden igazságra. Azok, akik elfogadták a szót és felkent, alámerített keresztényekké lettek, már kezdettől fogva maguk is „az apostolok tanításának” adták át magukat és folytatták azok munkáját. Valóban, a tulajdonképpeni ok, amiért a 12 apostol kinevezett 7 ajánlott férfit a testi táplálék szétosztására az volt, hogy „a tizenkettő” felszabaduljon és ’teljesen átadhassa magát az imádkozásnak és a szó nyilvános szolgálatának’ (Cselekedetek 2:42; 6:1–6).
9. Hogyan csökkent 11 tagra az első századi vezető testület taglétszáma, és miért nem állt vissza nyomban a 12-es taglétszám?
9 Úgy tűnik, először kizárólag Jézus apostolaiból állt a vezető testület. De vajon így is maradt? I. sz. 44 körül I. Heródes Agrippa kivégeztette Jakab apostolt, János testvérét (Cselekedetek 12:1, 2). Nyilvánvalóan nem törekedtek arra, hogy mint apostolt valakivel pótolják, ahogyan azt Júdás esetében tették. És vajon miért nem? Kétségtelenül azért, mert Jakab mindhalálig hűséges maradt és ő volt az első, aki a 12 apostol közül meghalt. Másrészt, Júdás gonosz cserbenhagyó volt, ezért pótolni kellett őt valakivel, hogy újból meglegyen a 12, a szellemi Izrael alapköveinek eredeti száma (Efézus 2:20; Jelenések 21:14).
10. Mikor és hogyan bővült ki az első századi vezető testület, és hogyan használta fel azt Jézus az Isten háznépének vezetésére?
10 Az első századi vezető testület eredeti tagjai apostolok voltak, olyan férfiak, akik együtt jártak Jézussal és tanúi voltak az ő halálának és feltámadásának (Cselekedetek 1:21, 22). Ez a helyzet azonban megváltozott. Ahogy múltak az évek, más keresztény férfiak is szellemi képességre jutottak és véneknek nevezték ki őket a jeruzsálemi gyülekezetben. Legkésőbb az i. sz. 49. év körül a vezető testület már oly mértékben kibővült, hogy nemcsak a megmaradt apostolokat foglalta magában, de bizonyos számú idősebb jeruzsálemi férfit is (Cselekedetek 15:2). A vezető testület összetétele tehát nem volt szigorúan meghatározott, hanem Isten nyilván úgy irányította a dolgokat, hogy az összetételben bekövetkezett változás megfeleljen az ő népe körülményeinek. Krisztus, a gyülekezet tevékeny Feje, ezt a kibővített vezető testületet használta fel annak az igen fontos tanításbeli kérdésnek az elrendezésére, amely a nem-zsidó keresztények körülmetélkedése és a mózesi törvénynek való engedelmesség körül vetődött fel. A vezető testület levelet írt, s abban megmagyarázta döntését és kiadott egy határozatot, hogy aszerint járjanak el (Cselekedetek 15:23–29).
Az elszámoltatás ideje a házvezető számára
11. Értékelték-e a testvérek a vezető testület által biztosított szilárd vezetést, és mi mutatja, hogy Jehova megáldotta ezt az elrendezést?
11 Az első keresztények egyénenként és mint gyülekezet is nagyra értékelték ezt a vezető testülettől kapott erőteljes útmutatást. Miután a szíriai Antiochiában levő gyülekezet elolvasta a vezető testület levelét, örvendezett a buzdítás felett. És amikor más gyülekezetek is megkapták a tájékoztatást és betartották a kiadott utasítást, „napról napra tovább erősödtek a hitben és megnövekedtek számban” (Cselekedetek 16:5). Isten nyilvánvaló módon megáldotta ezt az elrendezést (Cselekedetek 15:30, 31).
12., 13. Milyen eredményeket jövendölt meg Jézus a minákról és a talentumokról szóló példázataiban?
12 De lássuk ennek a jelentős ügynek egy másik oldalát. Jézus a minákról szóló példázatában egy nemes származású férfihoz hasonlította magát, aki messze földre utazott, hogy biztosítsa magának a királyi hatalmat, s azután visszatért (Lukács 19:11, 12). Jézus, az i. sz. 33-ban történt feltámadása után, Isten jobb kezéhez magasztaltatott fel, ahol ülnie kellett, amíg az ellenségeit lába alá nem vetették zsámolyul (Cselekedetek 2:33–35).
13 Egy ezzel párhuzamos, a talentumokról szóló példázatban Jézus kijelentette, hogy hosszú idő elteltével az úr eljött, hogy elszámoltassa rabszolgáit. A hűségesnek bizonyuló rabszolgáknak ezt mondta az úr: „Kevésen is hű voltál. Sokat bízok rád ezután. Menj be uradnak örömébe.” A hűtlen rabszolgáról azonban kijelentette: „Még amije van, azt is elveszik tőle. És vessétek ki a semmirekellő rabszolgát a külső sötétségre” (Máté 25:21–23, 29, 30).
14. Mit várt el Jézus a szellemtől felkent rabszolgáitól?
14 Hosszú idő elteltével — mintegy 19 évszázad múlva — Krisztus királyi hatalmat kapott 1914-ben, „a nemzetek meghatározott idejének” végén (Lukács 21:24). Röviddel később „eljött és elszámoltatta” rabszolgáit, a szellemtől felkent keresztényeket (Máté 25:19). Mit várt el tőlük Jézus egyénenként és együttesen? A sáfári megbízatás tovább folytatódott, ahogy az első század óta. Krisztus egyedekre bízta a talentumokat — „mindegyikre az illető saját képességei szerint”. Ezért Jézus ezzel arányos eredményeket várt (Máté 25:15). Az 1Korinthus 4:2. versének szabályát alkalmazta, amely kijelenti: „Azt várják el a sáfároktól, hogy mindegyik hűséges legyen.” A talentumok felhasználása azt jelentette, hogy Isten „nagykövetei”-ként hűségesen cselekedjenek, tanítványokat képezzenek és osszák ki számukra a szellemi igazságokat (2Korinthus 5:20).
A „rabszolga” és Vezető Testülete, mialatt közeledik a vég
15. a) Mit várt el Krisztus az összetett házvezetőjétől? b) Mi mutatja, hogy Krisztus elvárta a rabszolga osztálytól, hogy ezt a dolgot a háznép megszemlélése céljából történő megérkezése előtt végezzék?
15 Jézus elvárta a felkent keresztényektől, hogy együttesen hű sáfárként tevékenykedjenek és kiadják szolgaszemélyzetének „kellő időben eledelüket” (Lukács 12:42). A Lukács 12:43 szerint Krisztus ezt mondta: „Boldog az a rabszolga, ha az ő ura megérkezésekor ilyen tevékenységben találja!” Ez arra mutat, hogy bizonyos idővel azelőtt, mielőtt Krisztus megérkezne, hogy szellemtől felkent rabszolgáit elszámoltassa, ezek szellemi táplálékot osztottak ki a keresztény gyülekezet, Isten háznépe tagjainak. Vajon kiket talált Krisztus ebben a munkában, amikor eljött királyi hatalomban 1914-ben, és hozzálátott, hogy szemlét tartson Isten háza felett 1918-ban? (Malakiás 3:1–4; Lukács 19:12; 1Péter 4:17).
16. Amikor Krisztus 1918-ban eljött, hogy szemlét tartson Isten háza felett, miért nem találta a kereszténység egyházait abban a munkában, amely szellemi táplálék kellő időben történő kiosztásából áll?
16 Amikor Jézusnak a Jehova jobb kezénél történő várakozási ideje a végéhez közeledett, fokozatosan nyilvánvalóvá lett, ki adott szellemi eledelt Krisztus háziszolgáinak már az 1914-es esztendőt megelőző időben. Azt gondolod talán, hogy a kereszténység egyházai? Bizony nem, mert ők mélyen belebonyolódtak a politikába. A gyarmati terjeszkedés készséges eszközei voltak és megpróbáltak egymáson túltenni, hogy bebizonyítsák hazafiságukat, elősegítvén ezzel a nacionalizmust. Ez nemsokára súlyos vérbűnt hozott rájuk, amikor tevékenyen támogatták az első világháborúba belekeveredett politikai kormányzatokat. Szellemi téren hitüket meggyengítette a modernizmus. Szellemi válság következett be náluk, mivel sok pap könnyű prédája lett a bibliakritikának és az evolúció tanának. Semmilyen szellemi táplálékra nem lehetett számítani a kereszténység papsága részéről!
17. Miért utasított el Krisztus némely felkent keresztényt, és ez milyen következménnyel járt az illetők számára?
17 Hasonlóképpen nem jöhetett tápláló szellemi eledel az olyan felkent keresztények részéről sem, akik többet törődtek személyes megmentésükkel, mint az Úr talentumainak kamatoztatásával. Ezek „rest” rabszolgának bizonyultak, alkalmatlannak az Úr javainak gondozására. Ezért kivetették őket „a külső sötétségre”, ahol a kereszténység egyházai jelenleg is vannak (Máté 25:24–30).
18. Kiket talált az Úr abban a munkában, amelyben szellemi táplálékkal látták el az ő háziszolgáinak testületét kellő időben, és mi bizonyítja ezt?
18 Kiket talált hát az Úr, Jézus Krisztus, amikor 1918-ban megérkezett rabszolgáinak megszemlélésére, abban a munkában, amelyben szolgaszemélyzetének „kellő időben kiosztották a táplálékadagjukat”? Nos, abban az időben kik juttattak el pontos megértést az őszinte igazságkeresőknek a váltságáldozatról, az isteni névről, Krisztus láthatatlan jelenlétéről és 1914 jelentőségéről? Kik leplezték le a háromságtan, az emberi lélek halhatatlansága és a pokoltűz hamisságát? És kik figyelmeztettek az evolúció és a spiritizmus veszélyeire? A tények azt mutatják, hogy a felkent keresztényeknek az a kis csoportja, akik kapcsolatban álltak a Sioni Őr Torony és Krisztus jelenlétének hírnöke című folyóirat kiadóival, amely folyóirat napjainkban Az Őrtorony hirdeti Jehova Királyságát címen jelenik meg.
19. Hogyan nyilvánította ki magát egy hű rabszolga osztály 1918 előtt, mikortól és milyen módon szolgálta fel ez az osztály a szellemi táplálékot?
19 Az Őrtorony 1944. november 1-jei számában ezt írta: „1878-ban, negyven évvel azelőtt, hogy az Úr 1918-ban eljött a templomához, már létezett az őszinte, felszentelődött keresztényeknek egy osztálya, amely szakított a hierarchikus és klerikális szervezetekkel és a keresztényiséget igyekezett gyakorolni . . . A következő évben, vagyis 1879 júliusában, elkezdődött ennek a folyóiratnak, Az Őrtorony-nak a kiadása abból a célból, hogy az Istennek Krisztus által közölt igazságai ’kellő időben kiosztott táplálék’ gyanánt rendszeresen eljuthassanak az ő háznépének összes felszentelt gyermekéhez.”
20. a) Hogyan jelent meg a színen az újkori Vezető Testület? b) Mit tettek a Vezető Testület tagjai és kinek a vezetése alatt?
20 Az újkori Vezető Testület kialakulásáról közölt felvilágosításként Az Őrtorony 1971. december 15-i száma megmagyarázta: „Öt évvel később [1884-ben] a Sioni Őr Torony Traktátus Társulatot törvényesen bejegyezték, és ez a Társulat szolgált ’képviselet’-ként a szellemi táplálék szétosztására azon őszinte emberek ezreinek, akik keresték a módját, hogy megismerjék Istent és megértsék az ő Szavát . . . Önátadott, alámerített, felkent keresztények kerültek kapcsolatba a Társulattal a pennsylvaniai főhivatalban. Akár tagjai voltak az Igazgató Testületnek, akár nem, rendelkezésre bocsátották magukat ’a hű és értelmes rabszolga’ osztály különleges munkája számára. Segítettek a rabszolga osztály táplálásában és irányításában, és így jelent meg a színen egy vezető testület. Ez nyilvánvalóan Jehova láthatatlan tevékeny erejének vagy szent szellemének vezetésével történt meg. S természetesen a keresztény gyülekezet Fejének, Jézus Krisztusnak az irányítása alatt ment végbe.
21. a) Kiket talált Krisztus abban a munkában, hogy szellemi táplálékot osztottak szét, és mivel jutalmazta meg őket? b) Mire várt a hű rabszolga és Vezető Testülete?
21 Tehát 1918-ban, amikor Jézus Krisztus szemlét tartott azok felett, akik az ő rabszolgáinak vallották magukat, talált egy nemzetközi keresztény csoportot, amely bibliai igazságokat adott közre mind a gyülekezeten belüli, mind az azon kívüli prédikálásban való használatra. Valóban, 1919-ben úgy történt, ahogy Jézus Krisztus bejelentette: „Boldog az a rabszolga, akit az ura, amikor megjön, ilyen munkában talál. Bizony mondom nektek, összes javai fölé kinevezi őt” (Máté 24:46, 47). Ezek a hű keresztények beléptek az Uruk örömébe. Hűségesnek bizonyultak a „kevésen”, Uruk kinevezte hát őket „sok dolog” fölé (Máté 25:21). A hű rabszolga és Vezető Testülete a helyén volt, még nagyobb megbízatásra készen. Mily boldogok lehetünk, hogy ez így történt, mert a lojális keresztények gazdagon javukra fordíthatják a hű rabszolga és Vezető Testülete odaadó munkáját!
A lényeg, amire emlékezni kell
◻ Ki az Isten háznépének Feje, és ez utóbbi kire ruházta át a hatalmat?
◻ Milyen közös megbízatást kapott Krisztustól a rabszolga osztály?
◻ Milyen testület létezett a rabszolga osztályon belül és mik voltak annak sajátos feladatai?
◻ Amikor Krisztus eljött szemlét tartani Isten háznépe felett, ki gondoskodott szellemi eledelről a háznép tagjai számára?
◻ Hogyan jelent meg az újkori Vezető Testület?
[Kép a 10. oldalon]
Az első századi „rabszolgá”-nak is volt vezető testülete, amely az apostolokból és a jeruzsálemi gyülekezet véneiből állt