Hogyan lehet az ember Isten képmása?

„TEREMTÉ tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket” — mondja az ihletett feljegyzés, de ez mit jelent? Hogyan lett az első emberpár Isten képmására teremtve? (1Mózes 1:27).

Vajon külsőben hasonlítottak Istenhez? Nem, ez lehetetlen. Az ember hús-vér teremtmény, és úgy lett megtervezve, hogy a földön éljen. Isten szellem, felfoghatatlan égi dicsőségben él, amelyet az ember meg sem közelíthet (2Mózes 33:18–20; 1Korinthus 15:50). Hogyan teremtette akkor Isten az embert az ő képmására? Az első ember képes volt Isten kiemelkedő tulajdonságait gyakorolni — a szeretetet, az igazságosságot, a bölcsességet, a hatalmat vagy erőt —, valamint még egyéb tulajdonságokat.

Jehova tulajdonságai

Jehova Isten tulajdonságai tükröződnek vissza minden teremtésművében, de az első emberpárral, Ádámmal és Évával való bánásmódjában is drámai módon megnyilvánultak (Róma 1:20). Szeretete volt látható a föld teremtésekor, hiszen úgy teremtette meg, hogy az pont megfelelő legyen arra, hogy az ember rajta lakjon. Jehova tökéletes feleséget teremtett az embernek, hogy kiegészítője és gyermekei anyja legyen. Csodálatos kertben helyezte el, és bőségesen ellátta őket mindennel, ami szükséges volt az élethez és a maradandó boldogsághoz. Mindezek közül a legcsodálatosabb az, hogy Isten az örök élet lehetőségét adta nekik (1Mózes 2:7–9, 15–24).

Isten bölcsessége volt látható abban, hogy próba elé állította az első emberpárt. Ha szerettek volna megmaradni Jehova egyetemes családjában, és ha szerettek volna az emberi faj szülőiként örökké élni, példát kellett mutatniuk a hűségben és az igaz imádatban. Éppen ezért Jehova lehetőséget adott nekik, hogy kimutassák szívük állapotát egy megfelelő próba alkalmával — nem volt szabad enniük a jó és rossz tudásának fájáról. Mennyire bölcs volt Jehova részéről, hogy hagyta, hadd bizonyítsák be az emberek engedelmességüket és iránta érzett szeretetüket, mielőtt még csodálatos kiváltságokat bízott volna rájuk, amelyeket elhatározott magában!

Isten igazságossága volt látható abban, hogy ragaszkodott teremtményeivel kapcsolatos magas irányadó mértékeihez és nem alkudott meg ezekben az irányadó mértékekben. Ez abban is látható volt, hogy minden lehetőséget megadott Ádámnak és Évának a helyes dolgok megtételéhez. Amikor pedig elmulasztották ezt megtenni, az igazságossága volt látható, amikor a lázadásért járó előre megmondott büntetés elszenvedésére ítélte őket.

Jehova hatalma nyilvánult meg, mikor végrehajtotta ítéletét. Sátán, a nagy lázadó arra célzott, hogy Jehova hazug, és nagy dolgokat ajánlott fel Évának, ha nem engedelmeskedik Istennek (1Mózes 3:1–7). Sátán azonban képtelen volt ezt keresztülvinni. Nem tudta meggátolni Jehovát, hogy ne űzze ki Ádámot és Évát Éden kertjéből, és azt sem tudta megakadályozni, hogy Jehova ne teljesítse Ádámnak mondott szavait: „por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19). Jehova azonban nem rögtön hajtotta végre a halálos ítéletet, és ezáltal szeretetének további megnyilvánulását mutatta ki. Időt engedett Ádámnak és Évának, hogy gyermekeket nemzzenek, és hogy ezáltal az emberiségre vonatkozó eredeti szándéka végül megvalósuljon (1Mózes 1:28).

Utoljára Jehova Isten igazságossága, szeretete, hatalma vagy ereje és bölcsessége egyesül azon ígéretében, hogy egy magot támaszt, amely majd elpusztítja Sátán művét és eltörli az isteni szuverenitás elleni első lázadás szomorú következményeit (1Mózes 3:15). Milyen csodálatos a Teremtőnk!

Erőfeszítések, hogy Istenhez hasonlókká váljunk

Az emberek bár többé nem tökéletesek, még mindig fel tudják mutatni Isten tulajdonságait. Éppen ezért Pál így bátorította napjaiban a keresztényeket: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Efézus 5:1). A történelem során a legtöbben azonban súlyosan elhanyagolták Isten tulajdonságainak kimutatását. Noé idejében az emberek olyan romlottakká váltak, hogy Jehova elhatározta, elpusztítja az egész emberiséget Noét és családját kivéve. Noé „igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között”, és azáltal mutatta ki Isten iránti szeretetét, hogy eleget tett Isten parancsolatainak. „Úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék” (1Mózes 6:9, 22). Noé, mivel „az igazságosság hírnöke” volt, ezáltal kimutatta felebarátai iránt érzett szeretetét, és az igazságossághoz való ragaszkodását (2Péter 2:5, Vida fordítás). Bölcsességet mutatott ki és helyesen használta fel fizikai erejét, amikor követte Jehova utasítását, hogy építsen egy óriási bárkát, halmozzon fel élelmet benne, gyűjtsön össze állatokat és menjen be a bárkába Jehova parancsára. Mivel nem engedte gonosz embertársainak, hogy elcsábítsák, ezáltal az igazságosság iránti szeretetét is kimutatta.

A Biblia sok más emberről ír még, akik hasonlóképpen isteni tulajdonságokat mutattak ki. Közülük is a legelső Jézus Krisztus, aki tökéletesen Isten képmása, és ezáltal elmondhatta: „a ki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9). Azok közül a tulajdonságok közül, amelyeket kinyilvánított, kiemelkedő volt a szeretet. Az Atyja és az emberiség iránt érzett szeretete arra indította, hogy elhagyja égi otthonát és emberként éljen a földön. Arra indította, hogy dicsőítse Atyját igazságos életvitelével és hogy a megmentés jó hírét prédikálja az embereknek (Máté 4:23; János 13:31). Majd a szeretet indította Jézust arra, hogy feláldozza tökéletes életét az emberiség megmentéséért, és ami még fontosabb, hogy megszentelje Isten nevét (János 13:1). Isten utánzására való törekvésben vajon van jobb követésre méltó példa, mint Jézus Krisztusé? (1Péter 2:21).

Ma hogyan hasonlíthatunk jobban Istenhez?

Hogyan tudjuk ma kimutatni Isten tulajdonságait és ezáltal úgy cselekedni, mint akik Isten képmása? Nos, vizsgáljuk meg először a szeretetet. Jézus ezt mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Hogyan mutathatunk ki Isten iránt szeretetet? János apostol választ ad erre: „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (Máté 22:37; 1János 5:3).

Természetesen ahhoz, hogy engedelmeskedni tudjunk Jehova parancsolatainak, ismernünk kell azokat. Ez megköveteli, hogy olvassunk, és tanulmányozzunk, valamint elmélkedjünk Isten Szaván, a Biblián és a bibliai irodalmakon. A zsoltároshoz hasonlóan olyanoknak kell lennünk, akik el tudják mondani: „Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsoltárok 119:97). Minél mélyebben értjük meg Isten Szavát, annál inkább átitat minket Isten gondolkodásmódja. Megszeretjük az igazságosságot és meggyűlöljük a gonoszságot (Zsoltárok 45:8). Ebben hibázott Ádám. Ismerte Jehova törvényét, de nem szerette eléggé ahhoz, hogy ragaszkodjon is hozzá. Mikor Isten Szavát olvassuk, mindig meg kell kérdeznünk magunktól: „Hogyan vonatkozik ez rám? Mit tehetnék, hogy életvitelemet még inkább összehangoljam Isten tulajdonságaival?”

Jézus még ezt is mondta: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:39). Minden egészséges ember szereti önmagát és a legjobbat szeretné magának. Ez nem helytelen. De hasonló szeretetet mutatunk ki felebarátaink iránt? Vajon követjük a bibliai parancsot: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése” (Példabeszédek 3:27; Galátzia 6:10).

Mi a helyzet a bölcsességgel? Ha törekszünk e tulajdonság kimutatására, akkor ez a Biblia tanulmányozására indít minket, mivel az az isteni bölcsesség tárháza. A Zsoltárok 119:98–100 a következőket írja: „Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.” A Példabeszédek 3:18 a bölcsességet „élet fájának” írja le. Ha bölcsességre teszünk szert és gyakoroljuk azt, akkor elnyerjük Isten helyeslését és az örökké tartó élet jutalmát (Prédikátor 7:12).

Mi a helyzet az igazságossággal? Ebben a gonosz világban az igazságosság alapvető tulajdonsága azoknak, akik szeretnének tetszeni Istennek. Jézus szerette az igazságosságot és gyűlölte a törvénytelenséget (Zsidók 1:9, Vi). A keresztények ma ugyanezt teszik. Az igazságosság indítja őket a jó tulajdonságok értékelésére. Kerülik e gonosz világ igazságtalan életmódját, és Isten akaratának cselekvését helyezik első helyre életükben (1János 2:15–17).

Ami az erőt vagy hatalmat illeti, bizonyos mértékben mindegyikünk fel van ruházva vele. Természettől fogva mindenkinek van fizikai és észbeli ereje, s a keresztényiségben való növekedésünk során szellemi értelemben vett erőt fejlesztünk ki magunkban. Jehova olyan mértékben növeli erőnket szent szellemével, hogy bár gyengéknek tűnünk, mégis teljesíteni tudjuk Jehova akaratát. A következőket mondta Pál: „Mindenre van erőm abban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13, Újfordítású Biblia, 1975). Mi is kaphatunk ilyen erőt, ha Jehova szelleméért imádkozunk.

A jó hír prédikálása

Azáltal nyilváníthatjuk ki igazán, hogy megvan bennünk Isten négy fő tulajdonsága, ha engedelmeskedünk ennek a parancsnak: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:19, 20). Ez az oktatómunka életet jelent azoknak, akik válaszolnak rá. A szeretetnek milyen nagyszerű megnyilvánulása ez azok irányában, akiket kezdetben többnyire egyáltalán nem ismerünk!

Ezenkívül ez a tanítás a bölcsesség útja. Maradandó gyümölcsöket terem. Mely más munkáról lehet ezt elmondani: „ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat” (1Timótheus 4:16). Nincsenek vesztesek a tanítványképző munkában. Aki hallgatja és aki tanítja egyaránt örökké tartó áldásokat nyer.

Ami az igazságosságot illeti, a keresztények igazságos alapelvekre oktatják tanulóikat. A tanulmányozóknak segítünk, hogy szolgálni tudják Jehovát, „az igazságos Istent” (Malakiás 2:17, Újfordítású revideált Biblia). Akik ma átadják életüket Jehova szolgálatára és mindvégig hűségesek maradnak, azokat igazságosnak nyilvánítják, ez pedig Armageddon túléléséhez vezet (Róma 3:24; Jakab 2:24–26).

Micsoda erő nyilvánul meg a jó hír világméretű prédikálásában és tanításában! (Máté 24:14). Kitartást követel állandóan olyan területen prédikálni, ahol a többség nem szeretne hallani a jó hírről. Jehova azonban szellemén keresztül megadja a szükséges erőt, hogy mindvégig kitartsunk (Ésaiás 40:30, 31; Máté 24:13; Lukács 11:13).

Természetesen mint Ádám tökéletlen leszármazottai, nem tudjuk ezeket a nagyszerű tulajdonságokat tökéletesen gyakorolni. Ám ne feledd, hogy az ember Isten képmására teremtetett, és ha igyekszünk egyre inkább hasonlóvá válni Istenhez, akkor már részben betöltjük életünk értelmét (Prédikátor 12:15). Ha igyekszünk megtenni mindent, ami tőlünk telik, és bocsánatot kérünk, ha bűnbe esünk, akkor reménységünk lehet túlélőkként bekerülni Isten igazságos új világába, ahol végül elérhetjük a tökéletességet. Akkor egy olyan, tökéletes emberekkel benépesített paradicsomi földön élünk majd, ahol mindenki teljes mértékben Jehova Isten tulajdonságait fogja felmutatni. Micsoda öröm! Végül az emberek teljes mértékben Isten képmásai lesznek.

[Kép a 25. oldalon]

Jézus megmutatta, hogyan tudjuk Jehova isteni tulajdonságait gyakorolni

[Kép a 26. oldalon]

Végül az emberek teljes mértékben Isten képmásai lesznek