Hol található jó vezetés?

„MINDEN házat készít valaki — olvasható a Bibliában —, de aki mindent elkészített, Isten az” (Héberek 3:4; Jelenések 4:11). Mivel az igaz Isten, Jehova a Teremtőnk, ezért „tudja a mi formáltatásunkat” (Zsoltárok 103:14). Mindent tud a korlátainkról meg a szükségleteinkről, és szeretetteljes Isten lévén szeretné kielégíteni a szükségleteinket (Zsoltárok 145:16; 1János 4:8). Az, hogy jó vezetésre van szükségünk, szintén egy ilyen szükséglet.

Ézsaiás próféta által Jehova kijelentette: „Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül [vezetőül, NW] és parancsolóul népeknek” (Ézsaiás 55:4). A napjainkban tapasztalható állapotokra — arra, hogy nincsenek jó vezetők — egyebek között úgy találhatunk megoldást, ha megvizsgáljuk, hogy ki ez a Vezető, akit maga a Mindenható nevezett ki, valamint ha elfogadjuk az ő vezetését. Akkor hát ki is ez a megjövendölt Vezető és Parancsoló? Milyen ajánlólevele van a vezető szerep betöltésére? Hova szándékozik vezetni minket? Mit kell tennünk, hogy javunkra váljon a vezetése?

Megérkezik a megígért Vezető

Gábriel angyal mintegy 2500 évvel ezelőtt megjelent Dániel prófétának, és így szólt: „Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig [vagyis a Vezetőig] hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben” (Dániel 9:25).

Egyértelmű, hogy az angyal egy konkrét időpontról tájékoztatta Dánielt, amikor eljön Jehova kiválasztott Vezetője. A „Messiás-fejedelemnek”, vagyis a Vezetőnek a 69 hét, azaz 483 év végén kell megjelennie, melyet i. e. 455-től számolunk, mert ekkor rendelték el Jeruzsálem újjáépítését (Nehémiás 2:1–8).a Mi történt ennek az időszaknak a végén? Lukács evangéliumíró így számol be erről: „Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdeának Poncius Pilátus volt a kormányzója, Galileának Heródes volt a területi uralkodója . . . [i. sz. 29-ben], Isten kijelentése eljutott Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Elment tehát a Jordán egész környékére, és prédikálta a keresztséget, mint ami a bűnök megbocsátásához vezető megbánás jelképe.” Ekkor már „a nép várakozott”, mégpedig a Messiás-fejedelem, vagyis a Vezető megjelenésére (Lukács 3:1–3, 15). Bár tömegek vonultak Jánoshoz, mégsem ő volt a Vezető.

Majd i. sz. 29 októbere körül a názáreti Jézus eljött Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt János, aki aztán tanúságot is tett, ezt mondva: „Láttam a szellemet alászállni az égből, mint egy galambot, és rajta is maradt. Én sem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízben kereszteljek, Az mondta nekem: »Akire látod, hogy alászáll a szellem, és rajta is marad, az az, aki szent szellemben keresztel.« Én pedig láttam, és tanúságot tettem róla, hogy ez az Isten Fia” (János 1:32–34). Jézus a megkeresztelkedésekor a felkent Vezetővé, a Messiássá, vagyis a Krisztussá vált.

Így Jézus Krisztus bizonyult ’a népek megígért vezetőjének és parancsolójának’. Ha megvizsgáljuk, hogy milyen tulajdonságai vannak mint vezetőnek, hamar látni fogjuk, hogy az ő vezetése jóval felülmúlja azokat a kívánalmakat, melyeket a ma embere támaszt az ideális vezetővel szemben.

A Messiás ideális vezető

Egy jó vezető egyértelműen mutatja az irányt, és segít a gondjaira bízott embereknek egyénenként erőt nyerni, valamint hozzájutni mindahhoz, aminek a segítségével meg tudja oldani a gondjait. A 21st Century Leadership: Dialogues With 100 Top Leaders című könyv szerint ez feltétlenül elvárható a XXI. század sikeres vezetőjétől. Ami Jézust illeti, ő milyen jól felkészítette a hallgatóit arra, hogy meg tudjanak birkózni a napi helyzetekkel! Gondoljunk csak például a leghíresebb beszédére, a hegyi beszédre, amelyben számtalan gyakorlatias tanácsot lehet találni, és amelyről a Máté 5—7. fejezetében olvashatunk.

Vagy nézzünk meg egy példát, amikor Jézus a személyiségbeli különbözőségekre vonatkozóan adott tanácsot. Ezt mondta: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott visszaemlékszel rá, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el; előbb békülj ki a testvéreddel, és akkor, amikor visszajöttél, ajánld fel az ajándékodat” (Máté 5:23, 24). A legeslegfontosabb az, hogy kezdeményező lépést tegyünk a másokkal való kibékülésre — ez még a vallási feladatok elvégzésénél is előrébb való, például annál, amit a Mózesi Törvény követelt meg, hogy Jeruzsálemben a templom oltáránál mutassanak be ajándékokat. Máskülönben az imádattal összefüggő tetteink nem fogadhatók el Isten előtt. Jézus tanácsa ma is éppolyan gyakorlatias, mint évszázadokkal ezelőtt volt.

Jézus abban is segített a hallgatóinak, hogy el tudják kerülni az erkölcstelenség csapdáját, amikor erre intette őket: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Ne kövess el házasságtörést.« Én pedig azt mondom nektek: mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében” (Máté 5:27, 28). Mennyire helyénvaló ez a figyelmeztetés! Miért kezdenénk elindulni a házasságtöréshez vezető lejtőn azzal, hogy ilyen gondolatokat dédelgetünk? Jézus azt mondta, hogy a paráznaság és a házasságtörés a szívből jön elő (Máté 15:18, 19). Bölcsen tesszük, ha megőrizzük a szívünket (Példabeszédek 4:23).

Ezenkívül a hegyi beszéd kiváló tanácsokat tartalmaz még másra is, például hogy szeressük az ellenségeinket, legyünk nagylelkűek, megfelelően tekintsük az anyagi és szellemi dolgokat és így tovább (Máté 5:43–47; 6:1–4, 19–21, 24–34). Azzal, hogy Jézus megtanította a hallgatóit imádkozni, azt is megmutatta, hogy miként kérhetnek segítséget Istentől (Máté 6:9–13). A Messiás-fejedelem, vagyis a Vezető megerősíti és felkészíti a követőit arra, hogy meg tudjanak birkózni az emberiséget általában sújtó gondokkal.

A „megmondatott” ige hatszor fordul elő a hegyi beszédben, amikor Jézus úgy vezeti be kijelentéseit, hogy „hallottátok, hogy megmondatott” vagy „ezenkívül megmondatott”, ám ezek után minden esetben egy másik gondolatot vezet be azzal a kifejezéssel, hogy „én azonban azt mondom nektek” (Máté 5:21, 22, 27, 28, 31–34, 38, 39, 43, 44). Ez arra utal, hogy a hallgatóinak szokásuk volt egy bizonyos módon cselekedni, mégpedig a szóbeli farizeusi hagyományok szerint, ám Jézus ekkor egy másik módot mutatott meg nekik — azt, amely a Mózesi Törvény valódi szellemét tükrözte vissza. Ezzel Jézus változást vezetett be, és ezt oly módon tette, hogy a követőinek könnyű volt azt elfogadniuk. Jézus tehát arra indította az embereket, hogy drámai változásokat tegyenek az életükben szellemi és erkölcsi téren. Ez az igazi vezető egyik jellemzője.

Egy vezetőknek szóló tankönyv azt írja, hogy nehéz ilyen változást elérni: „A változást elérni szándékozó személynek [azaz a vezetőnek] olyan érzéssel kell bánnia az emberekkel, mint egy szociális munkásnak, olyan éleslátónak kell lennie, mint egy lélekgyógyásznak, olyan kitartónak, mint egy maratoni futónak, olyan állhatatosnak, mint egy buldognak, olyan függetlennek, mint egy remetének, és olyan türelmesnek, mint egy szentnek. És még akkor sem garantált a siker, ha mindezeket a tulajdonságokat kimutatja.”

A „Vezetés: Számítanak-e a tulajdonságok?” című cikk megjegyezte: „A vezetőknek úgy kell viselkedniük, ahogy azt a követőiktől elvárják.” Való igaz, hogy a jó vezető gyakorolja is azt, amiről beszél. És mennyire igaz volt ez Jézus Krisztus esetében! Arra tanította a vele lévőket, hogy legyenek alázatosak, s ugyanakkor szemléltető példát is adott nekik azáltal, hogy megmosta a lábukat (János 13:5–15). Nem csupán elküldte a tanítványait, hogy prédikálják Isten Királyságának a jó hírét, hanem megfeszített erővel, lelkesen igyekezett végezni is ezt a munkát (Máté 4:18–25; Lukács 8:1–3; 9:1–6; 10:1–24; János 10:40–42). Jézus még abban is példát állított mások elé, hogy miként kell reagálni a vezetésre. „A Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből — jelentette ki magáról —, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz” (János 5:19).

Az eddig megvizsgáltakból — hogy Jézus mit mondott és tett — nyilvánvalóan látszik, hogy ő az ideális Vezető. A jó vezetésre vonatkozó valamennyi emberi zsinórmértéknek eleget tesz, sőt ezeken még túl is megy. Jézus tökéletes, valamint halála és feltámadása után halhatatlanságot kapott, így örökké él (1Péter 3:18; Jelenések 1:13–18). Melyik emberi vezetőre illenek rá ezek a vonások?

Mit kell tennünk?

Isten Királyságának uralkodó Királyaként a „Messiás-fejedelem”, vagyis a Vezető kiárasztja majd áldásait az engedelmes emberiségre. A Szentírás ezt ígéri ezzel kapcsolatban: „teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják” (Ézsaiás 11:9). „A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:11). „Kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket” (Mikeás 4:4). „Maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:3, 4).

Ma a világban nincsenek jó vezetők. Jézus Krisztus azonban egy békés új világba vezeti a szelídeket, ahol az engedelmes emberiség egységben imádja majd Jehova Istent, és egyre közelebb kerül a tökéletességhez. Mennyire fontos időt szakítani most arra, hogy ismeretet szerezzünk az igaz Istenről és az ő kinevezett Vezetőjéről, valamint hogy ezzel az ismerettel összhangban cselekedjünk! (János 17:3).

Az egyik legjobb módja annak, hogy kimutassuk valaki iránt a tiszteletünket az, ha utánozzuk őt. Akkor nem kellene megpróbálnunk utánozni az emberi történelem legnagyobb Vezetőjét, Jézus Krisztust? Hogyan tehetjük meg ezt? Hogyan hat ki az életünkre az, ha elfogadjuk a vezetését? Ezekre és még más kérdésekre a következő két cikkben kapunk választ.

[Lábjegyzet]

[Kép a 4. oldalon]

Dániel megjövendölte Isten kiválasztott Vezetőjének az eljövetelét

[Képek a 7. oldalon]

Jézus tanításai felkészítették az embereket arra, hogy meg tudjanak birkózni az élet gondjaival

[Kép a 7. oldalon]

Jézus egy békés új világba vezeti az engedelmes emberiséget