BETSAIDA
(arámi eredetű; jel.: ’a vadász [v. halász] háza’):
„Galileai” város (Jn 12:21); idevalósi volt Fülöp, András és Péter (Jn 1:44), jóllehet Simon Péter és András a jelek szerint Jézus szolgálata idején már Kapernaumban élt (Mt 8:5, 14; Mk 1:21, 29). Keresztelő János halála után Jézus elvonult a tanítványaival Betsaidába, és a közelben egy elhagyatott, füves részen csoda útján jóllakatott mintegy 5000 férfit, az asszonyokon és gyermekeken kívül, akik azért gyűltek össze, hogy hallgassák (Lk 9:10–17; vö.: Mt 14:13–21; Jn 6:10). Betsaida mellett később meggyógyított egy vakot, visszaadva a látását (Mk 8:22). Ezek a hatalmas cselekedetek Betsaida szomszédságában történtek, ezért Jézus okkal feddte meg általánosságban a városban élőket, meg Korazin lakosait, amiért nem tanúsítottak megbánást (Lk 10:13).
Némi vita tárgyát képezi, hogy hol feküdt Betsaida ’falva’ (Mk 8:22, 23), illetve ’városa’ (Lk 9:10). A bibliaversek egy olyan helyre utalnak, mely a Galileai-tenger é. partján feküdt. Josephus pedig egy olyan népes faluval hozza összefüggésbe, amely nem messze K-re volt attól a ponttól, ahol a Jordán a Galileai-tengerbe ömlött. A falut Fülöp tetrarcha építette újjá, és Augustus császár lánya iránti tiszteletből Juliasnak nevezte el (A zsidók története. XVIII. könyv, 2. fej., 1.). Az ókori Julias romjai et-Tell mellett találhatóak, kb. 3 km-re a tengertől; viszont a parton, el-Aradzsnál egy kisebb halásztelepülés maradványai láthatóak. Az itt lévő természetes kikötőt még nemrégiben is használták halászok, így ez a hely földrajzilag egyezik a Betsaida név jelentésével.
Számos szövegmagyarázó elfogadja Betsaidának ezt az azonosítását a bibliai szövegek egy részében, mindazonáltal amellett kardoskodnak, hogy létezik egy másik Betsaida is valahol a Jordántól Ny-ra. Ezt a nézőpontot Josephusnak és másoknak a kijelentéseire alapozzák, melyeket úgy értelmeznek, hogy Galilea területi határa nem érte el a Jordán k. részét. Maga Josephus arról ír, hogy Julias „Alsó-Gaulanitisben”, a Galileai-tengertől K-re fekvő területen volt (A zsidó háború. II. könyv, IX. fej., 1. bek.). A Biblia azonban úgy beszél Betsaidáról, mint ami „galileai” fekvésű (Jn 12:21). Úgy tűnik viszont, hogy a galileai vidéket nem határolták be mindig hajszálpontosan. Josephus például úgy utal egy gaulani Júdásra, mint aki „galileai” (A zsidók története. XVIII. könyv, 1. fej., 1.; A zsidó háború. II. könyv, VIII. fej., 1. bek.). Az ugyancsak lehetséges, hogy Betsaida lakosainak egy része egészen a Jordán ny. partjáig terjeszkedett, és így a várostól mintegy 1,5 km-re is laktak.
Ezenkívül a Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás a Márk 6:45-ben úgy fogalmaz, hogy Jézus utasította az apostolait, „szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába”, ugyanakkor az ezzel párhuzamos szövegrész a János 6:17-ben Kapernaumot adja meg úti célként. Ennélfogva egyesek feltételezik, hogy kell lennie egy másik Betsaidának is a Jordán ny. oldalán, Kapernaum közelében. A Márk 6:45 modern fordításai azonban teret hagynak annak az értelmezésnek, miszerint az apostolok Kapernaum felé kezdték meg útjukat, először a part mentén „Betsaida felé” haladva (itt hagyták hátra Jézust, nyilván annak a helynek a szomszédságában, ahol csoda útján jóllakatott ötezret, valószínűleg Betsaidától valamivel D-re és Kapernaummal szemben, a tenger túloldalán), azután pedig keresztülszelve a tenger é. csücskét, végső úti céljuk, Kapernaum felé tartottak. A Genezáret vidékéhez tartozó parton kötöttek ki, a jelek szerint Kapernaum városától valamivel D-re (Mk 6:53).
Bár több lehetőség felmerült egy másik Betsaida helyének azonosítására, a bibliai beszámolók alapján ezek a feltételezések szükségtelenek. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy a feltételezett helyek mind Kapernaum közelébe esnek, s nem valószínű, hogy két, Betsaida nevű város lenne csupán néhány km-re egymástól.